-Baloldal!-futottunk el egy néger férfi mellett.
Szépen lefutottunk a mesterséges tóhoz majd elkezdtünk akörül sprintelni. Miután megtettünk egy kört utolértük a pasit a George Washington szobor előtt. Szegény pára! Sajnos ha Amerika Kapitány kétszer hagy le téged, na az már megaláztatás!
-Baloldal!-mentünk el mellette megint.
-Aha, baloldal, vágom!-szólt utánunk majd még egy körre futottunk. És akkor még egy szép teljes útvonal és megint beértük szegénykét. Hátranézett ránk és egyből gyorsabban futott.
-Ki ne mondjátok! Ki ne mondjátok!-parancsolta majd megelőztük.
-Baloldal!-futottuk le.
-Ahh, ne már!-dühöngött hangosan majd egy utolsó kört megtettünk. Megálltunk majd a Kapitány megvárta amíg normálisan veszem a levegőt.
-Mehetünk!-néztem rá.
-Biztos?
-Igen!
-Várha...
-Menjünk!-indultam el. Ahogy elindultunk hazafelé, megláttuk a férfit egy fánál. Alig kapott levegőt... A Kapitánnyal nehéz felvenni a ritmust! Ezt pont én tudom a legjobban lassan egy év után!
-Odamegyünk hozzá?-fordultam Rogers felé.
-Gyere!-karolt át majd odamentünk-Kell mentő?-kérdezte a férfitól mire elröhögte magát.
-Sokkal inkább egy új tüdő! Haver, ti kábé harminc perc alatt futottatok tizenhárom mérföldet!
-Kissé berozsdásodtam...
-Ohh tényleg? Szégyelhetnéd magad! Fuss egy büntető kört! Le is futottad? Szerintem simán...
-Hol szolgáltál?-látta meg a pulcsiján lévő logót. Hogy ennek mindig csak a katonasághoz van érdeklődése...
-Jordániában. De most jelenleg a veteránoknál vagyok... Sam Wilson!-emelte a kezét mire a Kapitány felhúzta. Várjunk! Azt mondta Wilson? A francba!
-Steve Rogers!-mutatkozott be.
-Összeraktam a képet!-mondta majd rám nézett.
-Üdv Wilson!-ráztam vele kezet mire felismerte a hangom.
-Százados!-húzta ki magát majd szalutált.
-Pihenjen katona! Na gyere ide Sam!-tártam szét a karjaimat majd megöleltem.
-Jól vagy?
-Jól és te?
-Régen nem láttalak a veteránoknál!
-Bosszúálló lettem...-biccentettem a Kapitány felé.
-Nem semmi!
-Ismeritek egymást?-fordult hol felém, hol Sam felé a Kapitány.
-Beosztottam volt-kuncogtam-Ő mentett meg!
-Nem is igaz!-ellenkezett.
-Pedig de!
-Biztos kiakasztó volt, hogy kiolvasztottak! Meg minden...-mondta már Rogers-nek.
-Időbe telik az átállás!-vont vállat.
-Na nekünk most mennünk kell! Jó volt veled találkozni Sam!-indultam el Rogers társaságában.
-Az ágy a bajotok?
-Mi van?-kérdeztük egyszerre a Kapitánnyal.
-Túl puha az ágyatok! A fronton a földön aludtam és követ raktam a fejem alá, mint egy ősember... Ezért most... Amikor fekszem az ágyamban...
-Mintha vattában feküdnél-fejezte be Rogers-Félek belesüppedek a földig... Hányszor voltál?
-Kétszer. Hiányoznak a régi szép idők?
-Hahh... Annyira nem rémes itt! A kaja sokkal jobb! Anno mindent felforraltunk. Nincs paralízis. Van Internet... Ami hasznos! Olvasok, próbálok felzárkózni!
-Marvin Gail 1972 Troubleman filmzene! Minden, ami hiányzik megtalálsz egy albumon!
-Felírom a listámra!-vette elő a kisfüzetét.
-Csak úgy szólok, hogy egyre többet ír fel, de nem tervez szabadnapot, hogy meg is csinálja...-szóltam közbe mire megszólalt a Kapitány mobilja. Elővette majd leolvastuk a küldetés szót a készülékről.
-Jól van Sam!-nézett rá-Mennünk kell... Kösz a futást!-rázott vele kezdett-Feltéve, hogy annak nevezhetjük.
-Ohh! Ezt vegyem kihívásnak?
-Vegyed kihívásnak!-indult el így követtem.
-Jól van! Ohh, és ha esetleg betévednél a veteránokhoz szólj, hogy felvághassak veled a recepción! A csajok előtt...
-Majd észben tartom!-biccentett majd megjelent Natasha egy terepjáróval. Lehúzta az ablakot és ránk nézett.
-Helló srácok! Tudjátok, hogy merre van a Smithsonian? Egy őskövületért jöttem.
-Oltári vicces!-mormogta Rogers majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam majd lepacsiztom Nat-tel a beszólás miatt.
-Szeva! Mi a pálya?-kérdezte Sam Natasha-tól.
-Szia!-mosolygott rá.
-Nem futhatunk mindig...-vont vállat a Kapitány.
-Nem! Az tuti... - adott igazat Wilson majd elindultunk.
-Mi lesz a feladatunk?-ültem középre.
-Majd Rumlow elmondja...-mormogta Nat-Addig nem tudunk semmit!
-Helyszín?
-Indiai-óceán...
-Mit fogunk ott csinálni?
-Ez egy jó kérdés!-parkolt le a Triskelion előtt majd bementünk az épületbe.
Besétáltam az öltözőbe majd felhúztam a S.H.I.E.L.D.-es egyenruhámat majd bekötöttem a cipőmet. Kimentem a teremből majd elindultam a quinjethez. A leszálló pályánál kilépve a rekeszekbe beletettem a fegyvereket majd töltényeket. Tovább sétáltam a kijelölt repülőnkhöz mire lépteket hallottam mögülem.
-Ha megkérdeznék tőlem, hogy kin áll jobban az egyenruha nem Natasha-t mondanám!-karolt át a derekamnál fogva Rogers már ő is a Kapitányos ruhájában.
-Katherine-nel mizu? Hogy sikerült a randi?
-Nem az esetem...-vont vállat majd bementünk a quinjetbe. Felszálltunk majd leülve becsatoltuk magunkat. Natasha szépen leült a másik oldalamra és elkezdett gondolkodni.
-Mi volt Katherine-nel?-kérdezte ő is.
-Nem tetszik neki-válaszoltam.
-De olyan aranyos!
-Szerintem is!
-És mi van Ruby-val?
-Tényleg!-néztünk egyszerre a Kapitányra.
-Ruby se az esetem!-jelentette ki.
-Attól, hogy még nem ők Peggy Carter, adhatna nekik esélyt!-mondtam.
-Egyszerűen nem illenek hozzám! Olyan nőre van szükségem, aki érdeklődő, aranyos, szép, tehetséges, bátor...
-Te a lehetetlent kívánod!-akadt ki Natasha mire felismertem a tulajdonságokat. Ezek mind én vagyok...
-Hát ez az!-játszottam a hülyét-Esküszöm, hogy mi Natasha-val éjt nappallá téve keresünk magának barátnőt, de ön nem veszi ezt figyelembe!
-Lehet nem is kéne keresni annyira...
-Ahha...-néztem rá majd lesütötte a szemét.
-Hagyjuk inkább ezt a témát!
-Na jó! Gyertek!-állt fel Rumlow majd középre tölt egy panelt. Elkezdett rajta pötyögni, majd megjelent a hajó. A Lemuria csillaga... Mindenki érdeklődve felállt majd egy körbe helyezkedtünk el-A célpont egy mobil műhold irányító hajó, a Lemuria csillaga. Éppen befejezték a feltöltést amikor túszul ejtették őket.
-Mi a követelés?-tette keresztbe a kezét Rogers.
-Másfél milliárd.
-Miért olyan sok?
-Mert a S.H.I.E.L.D.-é...-jelentette ki mire a Kapitány aggódva rám nézett.
-Nem térítették el! Elfoglalták...
-Biztos jó okuk van rá!-vett mély levegőt Nat.
-Kezdem kicsit unni, hogy én vagyok Fury gondnoka...
-Nyugi!-simítottam meg a karját.
-Ez neked gyerekjáték!-erősködött Natasha.
-Hány kalóz van?-egyenesedett ki Rogers.
-Huszonöt-mutatta meg Rumlow őket-Zsoldosok.
-Azok a legjobbak!-kuncogtam.
-Ez a pasi a vezetőjük!-nagyította ki-George Batroch. A francia hírszerzésnél volt, terepen dolgozott. Az Interpole listájának egyik éllovasa. Mielőtt a franciák kivonták, harminchat titkos akcióban vett részt. Az életműve igazán figyelemre méltó.
-A túszok?-kérdezte Rogers.
-Főleg technikusok, és egy tiszt, Jasper Sitwell. A kantinban vannak...
-Mit keres ott egy tiszt?-gondolkozott a Kapitány miközben felhúzta a kesztyűjét-Jól van, átfésülöm a fedélzetet Stevens-szel és megkeresem Batroch-ot. Natasha, te leállítod a motort. Rumlow átnézi a hajót és megkeresi a túszokat. Mentőcsónakokba velük és irány az óceán! Stevens-t bárki hívhatja segítségül! Mozgás!-indult a hátsó ajtóhoz.
-Hallottátok a Kapitányt, nyomás!
Odasétáltam Rogers mellé majd felhúztam az ejtőernyőt. A gép lassított így rájöttünk, hogy megérkeztünk.
-Hetes csatorna, vétel!-szólt a Kapitány az adóvevőbe.
-Hetes csatorna-szólaltunk meg egyszerre Nat-tel.
-Volt valami jó programod szombat este?-kérdezte Nat Rogers-től.
-Hát... A srácok, akikkel együtt lógtunk mind halottak, szóval...
-Filmet néztünk csak próbál menőzni-javítottam ki.
-Megérkeztünk az ugróponthoz Kapitány!-hallottuk a fülesbe mire Rogers megnyomta a gombot és kinyílt az ajtó.
-Figyelj! Kristen biztos elmenne veled ha elhívnád végre...-ajánlotta Nat mire a Kapitány felhúzta a sisakját.
-Pont ezért nem hívom el!
-Félsz vagy túl szégyenlős vagy?
-Túl elfoglalt!-ugrott le.
-A francba!-néztem utána-Akkor mentsük meg az óceánba való fulladástól!-ugrottam utána.