-Aranyat vagy megöllek! - ugrott elém April felém szegezve a kardját.
-Wow! Soha se rontott még nekem egy bandita! Hogy hívják nemes hölgyemény! - emeltem fel védekezően a kezem.
-Azt mondtam aranyat! Nem beszédet!
-Szerezze meg! - húztam mosolyra a számat majd én is előhúztam a kardom.
-Ezt még megbánod! - mondta majd megtámadott.
Persze az a cuki gyerekes játszadozás volt, mint ahogy mindig. Én valahogy mindig elesek és végül ő nyer. Vagyis ennek kellett volna lennie. April Thanos óta mindig is a szülei nyomdokaiba akar lépni, azaz hőssé szeretne válni. Azt hiszi ez ilyen egyszerű! Gyermeteg elme... Egy picit erősebben megütöttem a kardja nyelvét így kiesett a fegyver a kezéből. Meglepődött ezen a tetten, de aztán meg kiállt velem szembe és felemelte a kezét, ahogy Stark csinálta régen. És hirtelen el is talált valamivel, így hátraestem.
-Azt hittem megbeszéltük, hogy nem nyúlsz a cuccaimhoz! - ültem fel mire April mellém jött.
-Bocsánat anya! Nagyon fáj?
-Semmi bajom Kicsim, de ez nem játék! Te is tudod!
-De...
-Mit mond apa folyamatosan?
-A mágia az az egyik legveszélyesebb fegyver a világon és nem való olyan halandó élőlényeknek, mint például én.
-És te ezek után beleolvastál a könyveimbe...
-Sajnálom!
-Semmi baj! Nem mondom el apának, ha nem használod addig, amíg nem engedem!
-Rendben! És mikor faragsz engem Bosszúállóvá?
-Azt hittem ezt is letudtuk! - mormogtam miközben felálltam.
-Anya!
-Nem nyitok erről vitát April! Kilenc éves vagy és nem huszonkilenc!
-Peter is csak tizenhét!
-Mert elporladt öt éve! Huszonegy éves lenne!
-Az is kevesebb, mint a huszonkilenc! - vágott vissza mire megráztam a fejem.
-Drágám, nem véletlenül hagytuk abba apukáddal a hősködést! Veszélyes munka! Bármikor történhet velünk akármi! Nem akarom, hogy erre az útra térjél te is! Úristen! Úgy beszélek, mint az anyám! - jöttem rá.
-Ahhoz képest, hogy a mama is ezt mondta neked, te hős lettél!
-Isten vagyok! Az konkrétan egyenlő a hőssel!
-Hát ez az!
-De én akaratom ellenére lettem az! April én csak segíteni akartam a fronton a katonáknak! Semmi többet! Nem szeretném, ha egy küldetés miatt elveszítenélek téged! - guggoltam le elé.
-Honnan tudod, hogy elveszítenél? - kérdezte mire megfogtam a fejét, hogy a szemébe nézhessek.
-Egyszer kéne hasonlítanod apádra, de inkább az én makacsságomat örökölted! - simogattam meg a pofiját - Nem azért vagyunk most itt Asgardban, hogy veszekedjünk!
-Ez Újasgard!
-April... - kuncogtam.
-Bocsi mama!
-Megígérem, hogyha eljön az idő, akkor majd átbeszéljük ezt a hősös dolgot!
-Rendben anya!
-És ez vonatkozik a mágiára is! Mert éppen elég a családban egy boszi! - teremtettem a kezembe egy palack vizet.
-Nem is vagy boszi!
-Az is igaz! De értetted, hogy mire céloztam!
-Igen! - vette el az üdítőt majd belekortyolt - Amúgy apu és Tony hol vannak? Már rég itt kéne lenniük! - nézett körbe.
-Tudod milyen ez a hely! A kovács nagyon bírja őket! - egyenesedtem ki majd elindultam a lovak felé - Ha már a fiúk késnek, akkor meglátogatjuk Korg-ot és Miek-et?
-Még szép! Legalább leverhetem Fortniteban Korg bácsit! - magyarázta mikor felraktam a lovára.
-Akkor menjünk! - pattantam fel a másik jószágra majd megrántva a nyerget, a lovak el is indultak.
-Anya!
-Igen?
-Hiányzik neked Thor bácsi?
-Miért kérdezed?
-Mert nagyon szomorúak voltatok, amikor kijelentette, hogy elmegy!
-Tudod, öt éven keresztül nem találkoztam vele... Viszont mindig is terveztem! Elhoztalak volna ide és bemutattalak volna neki! De úgy gondoltam, hogy a lelki állapota miatt inkább elhalasztom! És aztán jött Thanos... Hiányzott, bevallom! De mind a kettőnknek jobb volt, hogy elkerültük egymást.
-Loki-ra emlékeztetett?
-Igen... - hajtottam le fejem - De most más a helyzet mivel én továbbléptem és Thor meg utazgat! És ez jó!
-Bárcsak több időt töltöttem volna vele!
-Majd fogsz! - ugrottam le a lovamról majd kikötöttem.
-Loki is olyan volt, mint Thor bácsi? - kérdezte miközben az ő lovát is megcsináltam majd levettem az állatról.
-Nem! Loki nem olyan volt, mint a többi! - ellenkeztem majd bementem a kunyhóba.
-Bonnie! Kicsi Bonnie! - nézett ránk Korg - Vagyis April! Sziasztok!
-Játszunk egy menetet Korg bácsi? - huppant le mellé April.
-Persze Prücsök!
-Én addig felmegyek! - mutattam Thor szobája felé majd fel is futottam.
Becsuktam mögöttem az ajtót és leültem az asztalra. A mellettem lévő könyvet elkezdtem olvasgatni, de mivel gyorsolvasással hamar be is fejeztem nem tudtam, hogy mit csináljak. Felálltam majd elkezdtem járkálni a szekrények között. Hirtelen mellettem az egyik rúna elkezdett villogni, így megfogtam, de tűz forró volt. Meg is jelent rajta egy írás, pedig ezen egyáltalán nem volt. Oh, a francba! - MENJÜNK BE A VÁROSBA! MOST! - kiabáltam majd átteleportáltam magam a nappaliba.
-Hogy mi? - értetlenkedett Korg.
-Veszély leselkedik! - használtam az erőmet majd a város központjába érkeztünk.
-Bonnie! - futott hozzám Valkűr.
-Igen, tudom! - mutattam fel a követ.
-Mihez kezdünk?
-Megvédjük az embereket! - vontam vállat - Hol van Steve és Tony?
-Miért keresel minket? - szólalt meg mögülem Rogers.
-Hála az égnek! - öleltem meg őt majd megpusziltam Tony-t.
-Mi a baj anya? - kérdezte a fiú.
-Azt hiszem, egy hatalmas átok közeleg...
-Azt hiszed? - értelmezte Steve.
-Vagyis tudom!
-Egy átok? De az csak a mesékben van!
-Ahogy én is a mesékben vagyok, ahogy itt Újasgardban mindenki!
-Ez biztos?
-Első szabály! Rúnakő mindig igazat jövendöl!
-Ez valami olyasmi, mint a tíz parancsolat, vagy mi?
-Hasonló... - helyeseltem - Visszatérve! Azt hiszem, hogy még egy küldetést végre kell hajtanunk!
-Miről szól az átok?
-A legrosszabb rémálmunkról! Hogy egyedül leszünk a világ ellen...
-De...
-Ez neked kínai, tudom! A lényeg, hogy az egész univerzumot érinti!
-Hát ez komolynak hangzik!
-Viszont lehet ellene védekezni! - jelentette ki Valkűr.
-Hogyan? - fordult felé.
-Hogy Tyr hősies halállal legyőzi a gonoszt... - suttogtam.
-Hogy mi? - akadt ki April - Nem! Ez nem lehet! - ölelt meg szipogva.
-Nem halhatsz meg anya! - futott hozzám Tony is.
-Semmi baj gyerekek! - simogattam meg őket - Milliónyi ellenfél jött azért, hogy megöljenek engem! Semmi baj! Túl fogom élni, ahogy mindegyik harcot!
-De...
-Tony! - guggoltam le hozzá - Tudod, hogy a legnagyobb erő az a hit! Ne veszítsd el! - simogattam meg a hátát mire a szivárványhíd belecsapott a tisztásba és megjelent Thor elég aggódó fejjel.
-Jöttem átírni a sorsot! - állt meg mellettünk.
-Lefogytál! - mosolyodtam el.
-Jó formában kell lenni az átok legyőzéséhez!
-Thor bácsi! - futott hozzá April és Tony is.
-Sziasztok gyerekek! - vette az ölébe őket - Ti nőttetek egy hónap alatt? Nehezebbek vagytok!
-Drágám! - állt mellém Steve.
-Nyugi! Sikerülni fog! Mindig sikerül! - nyugtattam meg.
-De mindig ott van a levegőben, hogy nem!
-Akkor meg te szépen felneveled a gyerekeket! Sharon majd segít neked!
-Ugyan már! - nyavalygott - Ez nem vicces Bonnie!
-A lényeg, hogy vidd a gyerekeket biztonságba!
-És hol lennének biztonságba egy olyan átok elől, ami az egész univerzumot érinti?
-Melletted biztonságban lesznek! - fogtam meg a kezét.
-Kétlem! Az anyjuk sokkal erősebb!
-Ez nem igaz! - simogattam meg az arcát mire egy dörgés után megjelent a levegőben egy repülő ember.
-Földi halandók! - kezdte - Örömmel jelentem be, hogy nemsokára mind meghaltok! Kivéve ha a hőn szeretett Tyr meg nem ment titeket! - nézett rám - Az átok úton van! Nincs előle menekvés! Kellemes utolsó órát kívánok! - mosolyodott el majd el is repült.
-Ki volt ez? - kérdezte Steve - Ismered?
-Adam Warlock. Szuperhősnek tervezték, de végül a végső stádiumban elrontottak valamit és gonosszá vált!
-Mindent értek!
-Nem egy Thanos féle gonosz, de attól még kell tőle tartani!
-Pont ez a baj! - karolt át majd egymásnak döntöttünk a fejünket - Pedig pont most kezdtünk új életet!
-És folytatjuk is!
-Az átok! - mutatott az égre April mire mi is odanéztünk. Egy hatalmas fekete köd közeledett a Föld felé.
-Nagyon jó! Tűnjünk el innen! - csettintettem majd megjelentünk mindannyian New Yorkba. Vagyis nem csak mi, hanem az egész bolygó...
-Ezt hogyan? - ámult Thor.
-Nem véletlenül csak én tudom megállítani az átkot... - válaszoltam majd körbenéztem a zsúfolt városon.
-Ezt azért legközelebb ne csináld! - szidott le Sam engem a levegőből.
-Nem is akarom, azt elhiheted!
-Mi a szitu? - csatlakozott hozzánk Wanda.
-Az a szitu! - mutattam a fekete felhő felé, ami egyre jobban közeledett.
-Mi a franc az? - nőtt meg hirtelen közöttünk Scott.
-Egy átok! - jött Strange mellénk.
-Terv? - kérdezte Bucky.
-Ti biztonságba tartjátok az embereket ameddig én megállítom az átkot! - jelentettem ki.
-Ez nagyon öngyilkos kísérletnek hangzott! - mondta Peter egy lámpaoszlopról.
-Más esélyünk nincs!
-Nem segíthet a technológia? - hozta fel Shuri amikor a bátyjával odaértek hozzánk.
-Sajnos nem! - ellenkezett Steve.
-Közösen se lehet megállítani? - gondolkodott Clint.
-Annyiban segíthettek, hogy hisztek bennem... - vontam vállat - A többi az én dolgom!
-Sajnos nem lesz nehéz dolgunk veled ellentétben! - nézett rám Bruce.
-Akkor ti tereljétek az embereket minél kisebb helyre! A terület szélére helyezzetek el egy védőburkot az omladozó épülettek miatt! Úgy biztonságban lesztek!
-Sok sikert! - ölelt meg Wanda majd el is ment.
-Őrült vagy, ugye tudod? - állt meg mellettem Sam.
-Rajtad kívül még nem mondta ezt senki!
-Éld túl! Kellesz a családodnak! - mondta mire átkaroltam.
-Vettem Kapitány! - kuncogtam majd megfordultam Thor felé.
-Nálad nemesebb asgardi nincs!
-Ha meghalok...
-Bonnie!
-Ezt muszáj! Ha meghalok, kérlek segíts Steve-nek a gyerekekkel! Igazi Bosszúállók akarnak lenni! Tanítsd meg April-t vívni! És mesélj Tony-nak asgardi meséket!
-Meglesz! Nyugi! De ezt mind te magad fogod megcsinálni! - fogta meg a karomat majd magához húzott.
-Nem így akartam újra találkozni!
-Én sem! - engedett el majd a gyerekek felé mentem.
-April! - szóltam neki - Ha bármi lesz is, higgy magadban és használd a mágiát!
-Nem tudom anya, hogy hogyan használjam!
-Csak higgy magadban és képzeld el előtte, hogy mit akarsz csinálni! Utána sikerül! - bíztattam majd a nyakába akasztottam az én nyakláncomat, ami még mindig a Loki által kapott jeggyűrű volt.
-Rendben!
-És Tony - fogtam meg a kisfiú karját - Maradj apa mellett, oké? Minden rendben lesz!
-Szeretlek anya! - ugrott a nyakamba majd én megpusziltam és felálltam, hogy Steve-vel is beszélhessek.
-Mindent tudsz, hogy hol van a házban! April-t faragd hőssé, mert nagyon az szeretne lenne!
-Csak olyan akar lenni, mint az anyukája! - mosolyodott el mire megcsókoltam.
-Szeretlek! - szipogtam.
-Te mondtad, hogy minden rendben lesz! Most hidd is el! - mondta majd megöleltem.
-Tony-t neveld úgy, hogy szabad legyen! Tudja, hogy mi a fontos! - fejeztem be majd elléptem tőle. Megfogtam a kardomat és az ég felé mutattam, hogy belém csapjon a villám. Már asgardi ruhában fordultam vissza a férjemhez, aki odalépett mellém és megint megcsókolt.
-Nem ez volt az utolsó! - suttogtam.
-Ne ez legyen az utolsó! - helyeselt majd felrepültem a legközelebbi háztetőre.
Ezután meg is jelent a burok mögöttem így visszanéztem a többiekre. Sikerült az ő feladatuk így most már csak az enyém van vissza. Az átok felé néztem majd eltettem a kardot. Itt az idő!
-Mindenek atyja! Adj erőt, hogy legyőzzem eme sötét átkot! - mondtam majd felemeltem a kezem.
Most vagy soha alapon képeztem egy olyan pajzsot amilyet Thanos ellen, csak sokkal nagyobbat. Az átok el is ért és hirtelen meg is állt, de aztán meg egyre erősebben tolt engem. Végül már leestem a ház tetejéről, de persze talpra érkeztem. Elővettem a kardomat, majd azzal villámot szórtam a ködre, de ez sem állította le. A francba!
-April! - fordultam a burok felé - Itt az idő!
-Anya...
-Gyerünk Kicsim! Én hiszek benned! - jelentettem ki majd levágtam az egyik nyúlvánt a ködnek. Mire visszafordultam egy fehér fal keletkezett az emberek és közém így kitört belőlem a sírás - Szeretlek titeket! - jelentettem ki majd befutottam a ködbe.
-NEEE! - kiabáltak utánam, de már nem állított ez engem meg.
Körülöttem minden fekete volt. Nem láttam semmit magamon kívül. Ha ezt kell megtennem, akkor legyen! A földbe szúrtam a kardom ezáltal megtört a beton és fehér fény tört ki a résekből.
-Hol hős, hol gonosz, a szíve tiszta
E Isten az átok előtt magát megadja! - mondtam ki mire a fekete köd elkezdett a testembe áramlani.