-Köszönöm szépen!-vettem át a postát majd az ember el is ment. Becsuktam az ajtót majd elindultam a konyhába. Elkezdtem olvasni, hogy kinek jöttek a levelek, de csak Stark nevét láttam rajta így megálltam és letettem a legközelebbi szekrényre a borítékokat. A szobák felé indultam majd mindenhova benéztem. Megálltam Wanda-é mellett és megtámaszkodtam az ajtókereten. Megláttam a gitárt meg a zongorát, így bementem és leültem az ágyra. Megfogtam a kottákat a tartóból majd megnéztem őket. Mind romantikus vagy depressziós tinédzser dalok voltak. Elmosolyodtam a címek láttán majd felálltam és a zongorához léptem. Leütöttem pár akkordot, de egyből emlékek cikáztak a fejemben. Ahogy papának vagy mamának, a szüleimnek, vagy Loki-nak játszok el egy dalt... De nem hagytam abba! És végül megjelent Peggy néni. Ahogy Sharon-nal hallgatják az első dalt, amit megtanultam zongorázni. Megijedtem, így gyorsan felemeltem a kezem. Végignéztem az ujjaimon és remegtek a félelemtől. Felpattantam és kimentem. Lassan haladtam a szobám felé miközben tördeltem az ujjaimat... Igen, rossz szokásom! Feltörő emlékeknél mindig ezt csináltam... El is szoktam ettől! Fájdalmamban megráztam a kezem mikor meghallottam, hogy valaki játszik a zongorán. Visszamentem majd megpihentem a fal mellett, hogy ne lássa a személy, hogy hallgatom őt. Felismertem egyből a dalt. Peggy néni kedvenc dala volt. Beléptem a szobába majd vettem egy mély levegőt és elkezdtem énekelni és leültem Steve mellé.

-Hát...-vakarta meg Steve a tarkóját.
-Ez volt Peggy néni kedvenc dala...-hajtottam le a fejem.
-Tudom-nézett a szemembe.
-Sharon...
-Elmondta!
-Hát persze... Ott több is volt beszélgetésnél!-mormogtam majd felálltam és kiindultam.
-Bonnie!-fogta meg a karomat.
-Nem akarok veled beszélni!-fordultam felé-Főleg arról nem, ami köztünk volt! Bár fáj, be kell látnom, hogy az, ami kettőnk közt volt, az már történelem! Minden kártyámat kijátszottam, ahogy te is! Nincs több ütőlapom a kapcsolatunk érdekében... Hiszen te győztél és én meg vesztettem! Ez az én sorsom... A karjaid közt voltam, azt hittem jó helyem van ott... Ahogy azt is hittem, hogy lehet jövőnk házzal, ahol erős lehetek melletted! De bolond voltam... Szabályok szerint játszottam, ahogy egyszerűen meg volt tervezve. Nem is értem miért panaszkodom?-vontam vállat mire közelebb jött hozzám-De mondd meg, hogy úgy csókolt és szeretett, mint én?-néztem a szemébe-Ugyanazt érezted, amikor a neveden szólított? Tudnod kell, hogy legmélyen még szeretlek és hiányzol! De a szabályokat be kell tartani! Nem akarok beszélni, hogy ha szomorú leszel...-húztam fintorra a számát-Bocsánatot kérek ha rosszul érzed magad amiért feszült és önbizalmatlannak látsz! De amint látod, a győztes mindent visz, míg a vesztesnek buknia kell! És a vesztes kettőnk közül én vagyok...-húztam ki a karomat a kezéből majd kimentem.
Gyorsan berohantam a szobámba és bezártam az ajtót. Odasétáltam az ágyhoz majd ráültem és a falnak támaszkodtam. Felhúztam a térdeimet majd átkarolva elkezdtem zokogni.
(...)
-Ez a tiéd...-adtam oda Steve-nek a táskát.
-Mi ez?
-A ruháid, amit otthagytál a vidéki házban három éve...-mondtam majd ki is indultam.
-Ennyi?-szólt utánam-Itt a ruhád, amit még a kapcsolatunkból maradtak? Komoly Bonnie?
-Mit vársz még tőlem?-fordultam vissza.
-Hogy én mit várok még? Azért egy beszélgetést megérdemelnék, nem? Ennyi év után...-tette csípőre a kezét.
-Beszélgetni akarsz? Tudod, én is akartam veled beszélgetni három éve! És hagytál? Nem!
-Dühös voltam...
-Ohh, tudom én azt! De a lényeget nem tudtam neked elmondani!
-És mi volt a lényeg?
-Most már nem mindegy?-vontam vállat-Szakítottunk... Én Asgardba mentem, te meg itt maradtál. Ennyire egyszerű!
-Mit akartál elmondani nekem akkor?
-Őszintén... Számítana, ha azt mondanám, hogy direkt nem loptam el a jogart? Hogy direkt hazudtam Loki-nak, és eljátszottam, hogy nem tudom megszerezni a jogart és nem vagyok képes szétszedni benneteket? Számítana, hogy miattad nem tettem meg azt, amire kért engem?
-Igenis számítana...
-Hát... Csak késtél három évet!
-Mit vársz tőlem?
-Hogy felejts el...-néztem a szemébe-Tekints csak egy barátnak, vagy talán annak se... Egy munkatársnak.
-Ne kérd ezt tőlem!-jött közelebb-Én erre képtelen vagyok!
-Mit kell még megtennem, hogy elfelejtsél?
-Semmit! Öt éve csak te vagy a fejemben!
-Két éve én műtöttem Peggy nénit...-vallottam be mire meglepődött-És én hagytam meghalni...
-Nem te hagytad! Nem bírta a szíve!
-Közrejátszod, igen... De volt még lehetőség, hogy sikeres legyen a műtét! Én hagytam... Én öltem meg Peggy nénit... Hagytam meghalni!
-Ne magadat okold, amikor már nem tehettél semmit!-lépett hozzám még közelebb.
-Hogy téged nem lehet semmivel se lerázni!-mormogtam majd a szemébe néztem-Te vagy a világ legjobb embere! És nem akarom, hogy miattam szenvedjél! Nem érdemellek meg téged! A szereteted! A barátságod! Hiszen átvertelek... És ha még te ezt meg is bocsájtod nekem, én...-akadtam meg mivel megfogta a kezem-Én nem bocsájtanám meg magamnak! Meg alapból is... Most jelenleg az a feladatunk, hogy megtaláljuk Thanos-t és a többieket visszahozzuk! Nem az, hogy megoldjuk a szerelmi bajainkat!-kuncogtam már könnyes szemmel-Ha ennek vége lesz én visszavonulok!
-Ahogy én is!
-Nem... Te képtelen lennél!
-Veled nem!
-De a kettőnk útja már véget ért! Nekünk nincs közös jövőnk! Egy párként biztos nincs...
-Azt mondod, hogy éljük át újra az elmúlt éveket? Hogy kezdjük a legelejéről?
-Te kezdted az elejéről 2015-ben...-válaszoltam mire meglepődött-Hiszen te hívtál engem Századosnak! Ezáltal újra kezdted... Én már 2014-ben járok! Ahol barátok vagyunk és már tegeződünk...
-Ezek szerint lesz 2015 is?-csillant fel a szeme.
-Nem! Mi már örökre 2014-be ragadtunk...-húztam ki a kezemet az övéből majd kimentem a szobából és elindultam a kijárat felé. Amikor odaértem, felkaptam egy pulcsit majd kimentem az ajtón. Becsuktam majd mikor megfordultam nekimentem egy embernek-Ohh, sa...-kezdtem mire megláttam az arcát-Inkább nem fejezem be a mondatot!-tettem keresztbe a kezem.
-Stevens Százados!-köszönt Ross.
-Mi szél hozta?
-A bíróság szele...-adott oda egy papírt.
-Most szívat engem, ugye? Parancsot kapott, hogy lecsukassa a Kapitányékat?
-Amíg ez a papír létezik, addig kötelessége betartani!-mosolyodott el mire szikrákat bocsátottam ki a papírra így felgyulladt. Felemelte és azt néztem, hogy hogyan ég el.
-Már nem kell betartania!-dobtam el a hamut-Most már elmehet!
-Visszajövök és véghez viszem a küldetésem!
-Azt kétlem! Akárhányszor idejön, én ugyanezt fogom csinálni! Ha bepipulok, már pedig befogok, akkor már magát fogom elégetni! Vette az adást, vagy meg akar halni?
-Viszont látásra Stevens!-ült be a kocsijába majd elhajtott.