48.
-Mi a helyzet Bruce?-kérdezte Nat.
-Lassan kezdek ráérezni...-mondta amikor elugrott mellőlünk-Apám! Fantasztikus! Tökre olyan, mintha megint Hulk lennék csak éppen...-válaszolt mire megbotlott és elesett. Felröhögtem majd a számhoz kaptam, mivel Steve és a király állt mellettem. Viszont Steve velem együtt kuncogott a helyzeten-Megvagyok! Semmi vész!
-Két hőjelet érzékelek a fák között!-jelentette Rhodey majd megérkeztünk és leugrottunk a hajóról.
Beálltunk a helyünkre, középre az első sorba majd néztük, hogy mi történik a védőburkon kívül. Az egyik törzs vezető éppen hergelte a katonáit, így azt hallgattam. Hatásos volt, nekem is egyre több kedvem lett a csatához.
-És én még azt hittem, hogy Bonnie van kiöltözve-mormogta Nat.
-Beszóltál Romanoff?-fordultam felé.
-Nem mondtam semmit!
-Azért!-helyeseltem majd megláttam a Fekete Rend két tagját-Beszéljünk velük!-indultam el majd Steve, Nat és T'chala követett engem. Egészen odamentünk a burok széléhez majd megvártuk, amíg Proxima Midnight befejezi a pajzs tanulmányozását.
-Hol a másik haverod?-kérdezte Natasha.
-Az életetekkel fizettek az övéért!-mondta-Thanos nagyon számít a kőre!
-Ne álmodozzon!-jelentette ki Steve.
-Most már Wakandában vagytok-szólalt meg a király-Thanos itt csak vérrontásra számíthat! Másra nem!
-Minket a vérrontást nem riaszt meg!-jegyezte meg majd rám nézett-Már az űrhajón meg kellett volna, hogy öljelek!
-De nem tetted!-léptem előrébb-És tudod miért?-tettem csípőre a kezem-Azt hitted, hogy jó zsákmány lehetek! Érhetek még valamit! Most rá fogsz jönni, hogy mit!-fejeztem be majd felemelte a kardját így kinyíltak az űrhajók. Visszamentünk a hadsereghez majd beálltunk a helyünkre.
-Feladják?-kérdezte Barnes.
-Hát nem éppen-ellenkeztem mire kifutottak az erdőből a lények mire hangosan vettem levegőt-Chiturinak jobban örültem volna!
-Miért?-fordult felém Steve-Ezek rosszabbak?
-Sokkal rosszabbak!
-Mik ezek?-vizsgálta meg őket Barnes.
-Szimbiótok...
-Kiakadt ránk a spiné!-szólalt meg Nat.
-Nem is kicsit...
-Megölik magukat!-nézte meg a lényeket a tábornok majd elkezdtek lőni az átjutottakra.
-Láttátok a fogukat?-akadt ki Sam.
-Vigyázz, meg ne perzseld a szárnyátad!-jelentette ki Rhodey majd végigbombázta a burok melletti területet.
-Ha ezek tesznek egy kört és a hátunkba kerülnek, semmi se védi majd Víziót!-mondta Bruce.
-Akkor tartsuk őket magunk előtt-vont vállat Steve.
-Mégis hogyan?-értetlenkedett a tábornok.
-Kinyitjuk a búrát!-nézett rá a király majd a füleshez kapott-Hogyha jelzek, nyissátok ki a tizenhetes szakaszt!
-Erősítsd meg felség! Azt mondtad nyissuk ki a búrát?
-Hogyha jelzek!
-Ez Wakanda végét jelenti!-mormogta az egyik magas harcos mellőlünk.
-Akkor ez lesz a legnemesebb vég a történelemben!-helyeselt a tábornok majd kiléptünk a katonák közül.
-WAKANDA LÉGY ÁLDOTT!-kiabálta a király.
-WAKANDA LÉGY ÁLDOTT!-utánozta a hadsereg őt majd beálltak.
-Jól van! Öljünk űrlényeket!-kezdtem el sprintelni így mindenkit leelőztem.
Vezettem a sereget majd előkaptam a kardomat és a pataknál felugorva megtámadtam a lényeket. Mivel Loki sokat mesélt róluk, így tudtam, hogy nem szabad velük szemben állni, mert akkor letepernek. Beugrottam egy lyukba majd pörögtem egyet a kardomat kiemelve. Sorra közelítettek meg, de én csak pörögtem és pörögtem. Valószínű volt, hogy valamikor el fogok szédülni, így abba kellett hagynom majd elkezdtem szúrkálni. Viszont több lény rám ugrott és letepert. Nyúltam a kardomért, de azt elrúgták valahova. Próbáltam vergődni és így megláttam a kard nyelét. Elkezdtem arra mászni és nyúltam érte. Ahogy néztem a tenyeremen megjelentek apró sárgás szikrák, ahogy a kardnyelen is. A fegyver egyre közelebb jött majd amikor megragadtam egy robbanással elrepítettem a lényeket. Felugrottam majd a kardot a földbe szúrtam és a közelbe lévő szimbiótok földrekerültek.
-Hát ez meg mi?-lepődött meg Steve.
-Nem mi, hanem ki!-javította ki a király-Már az elejétől kezdve ismerős volt! Ő Tyr! A csaták félkarú hadistene, egyike a három legjelentősebb istennek, a becsület, a fogadalmak istene többek között...
-Hol van?-fordultam körbe-Velünk van egyáltalán, vagy ellenünk?
-Bonnie-állt mellém Steve-Te vagy elvileg Tyr...
-Nem az lehetetlen!-ellenkeztem-Hiszen Tyr halott... Eltűnt miután megszületett... Heimdall gyereke... Elrabolták mivel nem volt semmien asgardi erő benne... Egy halandó kislány, akit elvileg elraboltak és Midgardra vittek...-esett le, hogy mit mondok majd leszúrtam a mögöttem ugró lényt-Sajnálom felség, de ez badarság!-ellenkeztem majd felugrottam és egy nagy kupac szimbiót mellé mentem azokat pusztítani.
Hirtelen megremegett a föld majd a harctér közepére belecsapott a szivárvány-híd. Kirepült belőle egy fegyver, ami körbement, hogy elpusztítsa a lényeket. Amikor felém repült, én megfogtam majd a híd mellé mentem, ahonnan Thor kilépett.
-Késtél!-adtam vissza a fegyvert.
-Hát, Thanos ott keresztbe tett, ahol csak tudott...
-Elmentél Nidavellirbe?
-Újra kellett élesztenem a csillagot! És majdnem meghaltam miközben tartottam a gépezetet...
-Neve?
-Vihartörő!
-Menő!-bólogattam majd vállba vertem.
-Auch!
-Megijesztettél! Azt hittem, hogy te is meghaltál!
-Aggódtál értem kedves rokon?-mosolyodott el.
-Ezután beszélnünk kell!
-Miért?
-Majd meglátod! És most készülj a harcra!-álltam mellé majd vettünk egy mély levegőt és felugrottunk. Egy helyre érkeztünk és egy helyre csapatunk bele a földbe, ami többszörösen hatott, mint amit az előbb csináltam.
-Nem rossz!-vont vállat majd az egész teste elkezdett villámokat szórni és felugorva továbbment.
Megint volt egy enyhe földrengés, így afelé néztem, amerről jött. Az űrhajóktól jött... Az nagyon nem jó! A hajóktól kezdve megrepedt a föld és előtört egy hatalmas daráló. Elkezdtünk visszafelé futni, de mit sem ért, mivel az gyorsabb volt nálunk.
-Nem fog megállni...-lassított le Natasha majd a tábornok mellé állt.
-Egy öröm volt!-néztem rájuk majd elfordultunk. Vártuk a végünket, de nem jött el. Hiszen kikerült minket a gépezet így arra néztünk és megláttuk Wanda-t.
-Miért volt ő eddig odafent?-akadt ki a tábornok.
-Srácok!-szólt Sam-Úgy tűnik Vízió bajban van!
-Mentsétek meg!-parancsolta Steve.
-Intézem!-válaszolt Bruce.
-Indulo...-kezdte mellettem Wanda mire Proxima leütötte.
-Egyedül hal meg, akárcsak te!-jelentette ki mire mi hárman körbevettük.
-Wanda nincs egyedül!-szólalt meg Natasha.
-Te vagy egyedül Proxima!-támadtak meg majd kirúgtam a lábát.
-Emberek! Víziónak segítség kell most!-jelentette ki Bruce.
-Nem érünk rá!-vágtam el Proxima lábát miközben Natasha-t és Okoye-t támadta.
-Te menj, Bonnie!-nézett rám Nat.
-Biztos?
-Nyomás!-mondta mire elkezdtem sprintelni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro