46.
-Megérkeztek...-láttam meg az ablakból a quinjetet.
-Miért Bonnie?-kérdezte Bruce.
-Mindenki azt kérdezi, hogy miért... Hibáztam! Bevallom! Nem lehetne egyszer, csak egyszer az életbe megérteni, hogy azt hittem, hogy jól cselekszem?-néztem rá már könnyes szemmel-Beleremeg a lábam attól a gondolattól, hogy most találkozni fogok Steve-vel! A gyomromban érzem a pillangókat mintha egy szerelmes tini lennék... Megölték a jegyesemet! Aki úgy fogadott el, ahogy vagyok! És mellettem volt mindvégig! Mindenki Loki-t a rossznak látja! Én a jó oldalát ismertem meg legelőször és bevallom, hogy mostanra sikerült mindenkinek megmutatnia! Mondd meg nekem Bruce, hogy ennek mi az értelme?
-Eszement életed van!-kuncogott mire elmosolyodtam-És családod is! Ember! A halál istennője a sógornőd volt!
-Nekem mondod?-röhögtem el magam-És Thor is az...-tettem hozzá mire komoly lett-Mert hiszem, hogy nem halt meg! Azt is hiszem, hogy Stark visszatér azzal az óriási fánk űrhajóval, a kölyökkel, vagy nem tudom kivel Strange társaságában!-jelentettem ki majd leültem.
-Minden rendben?-jött mellém majd megsimogatta a vállamat.
-Szétcsúsztam... De teljesen! Amire azt hittem, hogy uralni tudom... Pályát tévesztettem...
-Azt mondod Steve nem mondta el senkinek, hogy elárultad őket?
-Azt... Miért?
-Ez jelent valamit... Nem is keveset! Gyere!-húzott fel-Menjünk köszönni nekik!
-Bruce!
-Igen?
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Mit?
-Hogy meghallgattál! Hogy tanácsot adtál... Egyszerűen mindent!-engedtem el majd átkarolva kimentünk a szobából. Megálltunk a sarokba majd hallgattuk Rhodey-t ahogy a miniszterelnökkel beszél. Lépteket hallottam így a folyosó felé néztem. Steve-ék voltak... A miniszter még beszélt pár sort Rogers-szel majd Rhodey kikapcsolta a hologrammot.
-Vár a hadbíróság-vont vállat Rhodes majd kuncogott-Jó látni Kapitány!-emelte a kezét majd kezetráztak.
-Téged is Rhodey!-helyeselt Steve majd Natasha is lement hozzájuk.
-Szevasz!-ölelte meg Nat-et majd elengedte és végignézett a társaságon-Hát... Elég szarul néztek ki! Húzós volt az elmúlt pár év?
-Ja-válaszolt Sam-Nem éppen öt csillagos szállodákban dekkoltunk.
-Szerintem jól néztek ki!-szólalt meg mellőlem Bruce majd előbújtunk a rejtekhelyünkből-Ööö...-akadozott amikor elindultunk feléjük-Hát vi... Visszatértünk!-jelentette ki mire Natasha elmosolyodott.
-Szia Bruce-köszönt neki Nat mire én összenéztem Steve-vel.
-Nat...-vett mély levegőt majd köztük is beállt a néma csend. Így van ez ha van múltatok és régóta nem láttátok a másikat.
-Hát ez kínos...-mormogta Sam majd végignézett rajtam-Micsoda asgardi felszerelés!
-Már tiszta karc és a köpenynek a vége is szakadt...
-Jajj de sajnállak! Mit csináltál? Elrúgtad a focilabdát?
-Az egyszer volt!-nevettem el magam.
-Nehéz napok...
-Asgard elpusztult... Vele együtt majdnem mi is...-mutattam Bruce-ra meg magamra-De mindegy is! Helyrerakom Víziót!-mentem oda hozzá majd átkarolva bementünk a tárgyalóba.
(...)
-Valószínűleg visszajönnek, igaz?-tette fel a kérdést Rhodey.
-És képesek minket megtalálni-helyeselt Wanda.
-Mindenkire szükségünk lesz!-jelentette ki Bruce-Hol van Clint?
-Az egyezmény körüli zűr miatt Scott és ő vádalkut kötöttek, háziőrizetben vannak!-válaszolt Natasha mire leültem az íróasztalhoz, ahol Steve állt.
-Ki az a Scott?
-A Hangya-magyarázta Steve.
-Van hangyánk és pókunk is?-értetlenkedtem-Na mindegy! Thanos-nak van a legnagyobb hadserege az univerzumban! És fix, hogy nem fog leállni, amíg nincs nála Vízió köve!
-Akkor meg kell védenünk!-bólintott Nat.
-Nem!-ellenkezett Vízió-El kell pusztítanunk! Sokat töprengtem ezen az alkalmatosságon a fejemben. A természetéről valamint az összetételéről. Úgy vélem, hogy ha ki lenne téve egy megfelelően erős energiaforrásnak, amelynek hasonlók a tulajdonságai, akkor elképzelhető, hogy felbomlana a molekuláris egysége...
-És te is odavesznél-nézett rá Wanda-Ebbe bele se menjünk, oké?
-Muszáj megsemmisítenünk a követ ha nem akarjuk, hogy Thanos megkaparintsa!
-Ez túl nagy áldozat lenne!
-Rajtad kívül-fogta meg a fejét-más nem tudja meghozni...-mondta majd Wanda elment mellőle-Thanos a fél univerzumot fenyegeti! Egy élet mit se számít, ha legyőzhetjük!
-Igen is számít!-szólalt meg Steve-Nem seftelünk életekkel!
-Kapitány, hetven évvel ezelőtt feláldoztad magad, hogy megments több millió embert... Ez most miért más?
-Sakk-matt!-mormogtam.
-Azért, mert neked lehet választásod-magyarázta Bruce-Ugyanis az elméd szerkezete számtalan különböző rétegből áll! J.A.R.V.I.S., Ultron, Tony, én, a kő... Mindezek keverednek és mindegyik tanul a többitől!
-Azt mondod nem csak a kőből áll?-figyelt fel Wanda mire én is felálltam és Bruce mellé mentem.
-Azt mondja, hogy ha kivesszük a követ egy csomó minden megmarad belőle, talán a legjobb részek!-mutattam az androidra.
-Meg tudjuk csinálni?-kérdezte Natasha.
-Mi nem, és itt nem!
-Hát találjátok gyorsan valakit és egy megfelelő helyet!-parancsolta Rhodey-Ross nem adja vissza nektek a régi szobáitokat...
-Én tudok egy helyet...-nézett fel Steve.
-Irány Wakanda!-tettem keresztbe a kezem mire mindenki ledöbbent-Most mi van? Mindent tudok! Mindent láttam! Nem tudtok nekem újat mutatni! Asgardban volt és nem egy barlangban...-jegyeztem meg majd kiindultak a quinjethez. Megfogtam a fegyvereimet majd én is elindultam.
-Mindent láttál?-torpant meg Steve.
-Mindent láttam és hallottam! Talán baj?
-Nem, csak...
-Csak mi?
-Szép a gyűrűd!
-Ideje lenne már levennem... Hiszen már nem érvényes...
-Én...
-Ezt elszalasztottuk...-mentem el mellette.
-Biztos?-kérdezte mire megálltam.
-Őszintén!-fordultam felé-Ha újra átélnénk Londont, Washingtont, vagy akár Sokoviát, rám bíznád az életed?
-Bonnie...
-Látod? Nem bízol bennem! Így mutatkozik be, hogy számunkra nincs jövő! Ha csak nem írjuk át a múltat... De erre képtelenek vagyunk! Ahogy arra is, hogy felejtsünk! Szóval ennyi!-mentem ki.
Szépen végigsétáltam a bázison majd felmentem a quinjetre. Megvártuk még Steve-t majd egyből fel is szálltunk. Egész végig arra gondoltam, hogy hogyan tudjuk majd Thanos-ékat legyőzni, de akárhogy is számolgattam húzós volt. Végignéztem a csapaton majd felálltam.
-Thanos kemény dió-kezdtem-Hallottam róla egyes történeteket... Évek óta gyilkolja a civilizációk felét. Se többet se kevesebbet... A célja mindig is az volt, hogy a végtelen köveket megszerezhesse, és használhassa. Felkészült rá mentálisan és lelkileg is! Ha tényleg eljönnek az idő kőért, és ez száz százalékban teljesen biztos, akkor egy esélyünk van! Össze kell tartanunk! Optimistának kell lennünk! Nem veszíthetjük el a reményt! Mert amint megrezzenünk, vagy hibázunk, Thanos azt látni fogja... És biztosan ki fogja azt használni, ebben nem tévedek! Ha elveszítjük a reményünket, nem hiszünk magunkban eléggé, Thanos abban a pillanatban nyer! Amikor mi találkoztunk vele még csak kettő követ birtokolt. Azóta biztos többet is szerzett! Legrosszabb esetben már van neki öt! Lehetetlenségnek hangzik, hogy nyerjünk... Tudom! De ha szembeszállunk, ne miattunk tegyül meg azt, amit kell, hanem a szeretteinkért! A rokonainkért! A mellettünk lévő emberért! A bolygóért! Az univerzumért! Odin meghalt, ahogy az Ősmágus is! Asgard elpusztult! Nem véletlen, hogy most támad! Azt hiszi sebezhetőek vagyunk... Hát mutassuk meg neki, hogy téved!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro