-Mi ez a rémes lárma?-kérdezte Hela.
-Az egyszerű emberek nem akarnak felsorakozni mellénk-magyarázta Skurge.
-És az ellenállók megpróbálják betörni a kapukat-folytattam mire Hela a csuklójával legyintett egyet így a katonák kiindultak.
-Meséljetek nekem magatokról! Skurge! Kezd te!-mutatott a mellettem állóra az istennő.
-Hát, apám kőfaragó volt, anyám...
-Jól van, rendben! Hadd szakítsalak félbe! Úgy értettem, hogy öö... Mi az életcélod?
-Bebizonyítani, hogy én is érek valamit...
-Elismerés! Fiatalkoromban minden nagy királynak volt pribékje... Egyrészt ítéleteket hajtottak végre, másrészt a királyok terveit. Elsősorban a kivégzéseket végezték, de megtisztelő feladat volt!-állt fel-Én voltam Odin pribékje... És te!-mutatott rá-Az én pribékem leszel-teremtett neki egy baltát majd odaadta neki-Bonnie meg a segédet! Ő midgardi, neki nehezére esik embereket gyilkolni! És most! Menjünk hódítani!-sétált el mellettünk majd mi kellő távolságból követtük őt.
A hadsereg csatlakozott hozzánk útközben majd rámentünk a hídra. A hosszú és unalmas hídon egész végig gondolkoztam. Hogyha hódító hadjáratokat kezd Hela, akkor végül a Földre is el fog jutni... És azt nem akarom. Szóval ezután már a kiiktatásán gondolkoztam. De minden terv úgy végződött, hogy én haltam meg... Így abbahagytam a gondolkodást majd a híd végére értünk.
-Skurge! Hol van a pallos?-kérdeztem amikor beértünk a Bifröstbe.
-Az a pallos a kulcs, ami a Bifröstöt nyitja-folytatta Hela-Azokat, akik nem akarnak felsorakozni mögénk, tereljétek össze!-parancsolta majd elment.
-Te voltál?-mutatott rám Skurge.
-Mi voltam?-értetlenkedtem.
-Te loptad el a kardot?
-Hogy mi?-lepődtem meg-Te engem okolsz?
-Nyilvános! Te Loki-val vagy együtt! Segítesz neki! Hátráltatod Hela-t... Játszod a hős szerelmest...
-Skurge...-vettem egy mély levegőt-Igazad van! Loki a párom! A vőlegényem... Játszom az AGGÓDÓ szerelmest! Féltem a szerelmemet mivel a nővére kilökte őt az univerzumba! Én félek! Két választásom volt! Vagy szembeszállok Hela-val és meghalok, vagy szolgálom... És mivel én be vagyok tojva, inkább szolgálom őt! Egyébként megértelek! Van okod félni tőlem! Harcoltam a chiturival, robotokkal, sötéttündérekkel... Katona voltam... Loki és a Bosszúállók tanítottak meg harcolni, akiknek mindenhol van hírük. Egyből rám gondoltál, hogy elmondhasd Hela-nak és, hogy megöljön. Megértem... Csak pont ezzel erősíted meg, hogy nem vagy senki, mert egy midgardi nőtől félsz!-mentem ki.
(...)
-Asgardiak!-szólt az embereknek Skurge-Valamilyen eltévelyedett lélek ellopta a Bifröst-pallost! Mondjátok meg, hogy hol van, vagy vállaljátok a következményeket!-jelentette ki mire ránk nézett.
-Izgul...-suttogtam.
-Te nem vagy ilyen!-mondta Hela-Te sokkal bátrabb és erősebbnek tűnsz! Az öcsém büszke lehetne rád!
-Köszönöm felség!-biccentettem majd hallgattuk tovább Skurge-t.
-Súlyosak lesznek-folytatta a férfi-Nos?-nézett körbe majd Hela lement a lépcsőről.
-Te!-mutatott egy nőre majd a katonák bevonszolták elé. Skurge-re néztünk így elindult felé és megállt mögötte. Megfogta a két kezével a fegyverét, de lefagyott... Nem tudott mit tenni!
-Nos?-kérdezte Hela-Pribékem!-indult el felé majd Skurge erőt vett és meglendítette a fegyvert.
-Várjatok!-szólt egy férfi-Várjatok-sétált ki a tömegből-Tudom hol a pallos!
-Remek! És?
-A régi erődben, Heimdall lopta el!
-De az erődött lezárták!-jutott eszembe-Több évtizede zárva van!
-Heimdall-nak sikerült kinyitnia...
-Nagyszerű!-örvendezett Hela-Mindenki oszoljon a kettő kivételével!-parancsolta mire mindenki elment-És Bonnie?-fordult felém-Végezd el azt a munkát, amit Skurge-nek kellett volna!-bólintott majd a két ember mellé mentem.
Rájuk mosolyogtam majd előkaptam a kardomat és gyorsan átszúrtam mind a kettő mellkasán-Szép munka! Akkor most túrázzunk egyet!-indult el.
(...)
-Hát ez az!-láttam meg a kaput.
-Rég nem voltam itt...-emlékezett vissza Skurge.
-Már nem is emlékszem, hogy milyen belülről!-mondta Hela majd karókat lőtt a hegybe és kihúzta a kaput ami elé esett.
Átmentünk az újonnan keletkezett hídon majd beléptünk az üres helyiségbe. Láttuk, hogy voltak itt mivel szanaszét voltak köpenyek... Egy pillanatban elkezdett valami kopogó hang hallatszani. Ismerős volt így a palota felé fordultunk egyszerre. Akaratom ellenére elmosolyodtam a többiek mögött. Hela dühösen elviharzott majd én követtem őt Skurge társaságában. A palota előtt felugrottam az óriás farkas hátára majd kimentünk a Bifrösthöz. Leszálltam majd megsimogattam őt. Hirtelen elkezdett szagolgatni majd a híd irányába fordult. Megláttam a civileket így vettem egy mély levegőt, de mire meg akartam állítani az állatot ő már elkezdett futni arrafelé. Egy pillanatban elkezdett valami lőni így a farkas megállt. Egy gép volt egy másik bolygóról. Viszont az elterelés nem hatott mivel az asgardiak nem tudtak mozdulni, mert Skurge megjelent a hadsereggel a másik oldalán. A gép leállt a tüzeléssel, így a vadállat tovább futott. Aztán leugrott valamilyen ember a fedélzetről és a farkas elé esett. Na ne! Az nem lehet! Biztos csak képzelődök! Az állat megszagolta majd továbbment. Vagyis csak akart volna mivel az átváltozott Hulk nem engedte... Hát itt bújkáltál Bruce! A harcolás közben ők leestek a vízbe. Körbenéztem és megszámoltam a katonákat. Tizenkettő... Oké!
-Mondom a tervet!-emeltem fel a kezem mire körém gyűltek. Gyorsan kikaptam a kardot majd tízet félbevágtam és kettőt meg kirúgtam az űrbe-Hogy szokás ilyenkor mondani? Argh, Bonnie! Két éve itt vagy és még nem tudod? Ja igen! Asgardért!-emeltem fel a kardot majd gyorsan az emberekhez futottam segíteni. A gép mögöttem lezuhant, így még gyorsabban kezdtem el futni. Amikor megérkeztem, gyorsan szétkaszaboltam pár katonát majd elmentem védeni az embereket. Mivel Heimdall a földre került, odasiettem.
-Helló-köszöntem miközben segítettem felállni neki-Ti kik vagytok?-néztem a két idegenre.
-Csövi!-intett a kőoszlop-Én Korg vagyok, a barátom meg Miek! Felszállunk az űrhajóra és megpattanunk! Velünk jöttök?
-Milyen űrhajóra?-értetlenkedtem mire valami gépnek a hangját hallottuk a híd mellől, de nem láttunk semmit. Egyre jobban vizsgáltuk majd ki lehetett venni egy alakot. Kifújtam a levegőmet majd elkezdtem könnyezni az örömtől.
-A megmentőtők eljött-jelentette ki Loki majd leszállt és a tömegbe ment-Hiányoztam? Mindenki az űrhajóra! Szaporán! Kicsim!-kezdett el keresni-Szerelmem! Bonnie! Valaki nem látta a...
-Loki!-futottam hozzá majd a nyakába ugrottam.
-Azt hittem, hogy bajod esett!-szorított magához.
-Én is! Nagyon féltettelek!
-Khmm-krákogott mögöttünk Heimdall mire elengedtük a másikat és mellé mentünk-Üdv itthon! Láttam, hogy jössz!
-Hát persze!-helyeselt majd az ellenségre néztünk-Ez jó muri lesz!
-Ohh!-kuncogtam-Volt ennél jobb is!-fogtam meg a kardomat majd beálltam támadó állásba.
-Ugye tudod, hogy szeretlek!
-Imádsz!-futottam a katonák felé majd felugorva átszaltóztam felettük és a landolásnál kettévágtam az egyiket.