-Steve!-rohantam be utána a bázisra.
-Hagyjál Bonnie!
-Hagyd, hogy megmagyarázhassam!
-Ezen nincs mit megmagyarázni!
-De igen is van!-ellenkeztem mire megállt és felém fordult.
-Mi? Hogy két éve mindenkit átversz? Hogy mindenkit becsapsz? Hazudsz? Főleg nekem? Miután azt hittem, hogy minden rendben van köztünk és nyugodtan élhetem az életem azzal, akit szeretek? Mit akarsz mondani még?
-Szeretlek Steve! Tényleg szeretlek!
-Ha szeretsz valakit, akkor nem vered át!
-Nem volt más választásom!
-Miért nem volt? A fejedhez tartotta a pisztolyt és parancsolta, hogy tedd ezt és azt?
-Nem...
-Akkor? Miért nem volt más választásod? Bevallhatod nyugodtan! Szereted őt és segítesz neki! Nincs ezzel semmi baj, mert ez a szerelem! Csak te nem vagy képes bevallani!
-De én téged szeretlek! Csakis téged!
-Mit tettél Bonnie?
-Tudom, hogy hibáztam!
-Legalább beismered!
-De nem így kezdtem el! Bevallom azért vállaltam el Bosszúállók tagságot mivel Loki mondta! Igen! Azért tudtam ennyit a jogarról meg a skandináv mitológiáról, mert Loki mesélt nekem és tanított! Viszont a többi én vagyok! Az az ember, akit te megismertél, akibe beleszerettél az mind én vagyok! Dum Dum Dugan unokája, Amerika Kapitány rajongója, az amerikai hadsereg jordánai egységének a századosa, a lány, aki szeret téged! Ez mind én vagyok!
-Azt mondtad neki, hogy szereted! Akkor most kivel vagy?
-A legelején azt hittem, hogy a jó úton vagyok... Követem életem szerelmét a jóban és rosszban... Kiálltam mellette, segítettem őt! De aztán jöttek a Bosszúállók... Jöttél te! Az első pillanattól kezdve belédszerettem, de letagadtam az érzéseimet mivel azt hittem, hogy az nem helyes Loki-val. És ahogy telt az idő én csak egyre jobban szerettelek! Ami szinte lehetetlen! De ahogy egyetlen egy mosollyal is boldoggá tudtad tenni a napomat rájöttem, hogy tévedtem életem szerelmével kapcsolatban! Mert te vagy álmaim férfia! Akitől gyerekeket akarok, akivel együtt akarok megöregedni... És utána volt a látomásom. És a kitörölt jelenettel, ahogy megölték a szüleimet, rájöttem, hogy Loki volt az... Egy szándék miatt léptem be a csapatba, de nem voltam képes miattad megtenni! Szeretlek téged Steve!-fogtam meg a kezét, de elhúzta majd hátrébb lépett.
-Pakolj össze és add le a tagsági kártyádat! Mostantól kezdve nem vagy Bosszúálló!
-De én nem bírok nélküled élni! Te vagy a mindenem!
-Csak menj el! Nem kértem monológot!-sétált el.
-Ha ezt akarod...-indultam el a szobám felé.
Gyorsan becsuktam az ajtót majd elővettem a táskámat. Kinyitottam a gardróbomat majd az összes ruhámat beleborítottam a táskába egy kivételével. És az az asgardi harci öltözetem volt. Felhúztam azt majd a kardot belehelyeztem a kardtokba, a jogart meg a köpeny mögötti tartóba raktam. Bezipzároztam a táskám majd azt el is lett teleportálódva az összes személyes holmimmal együtt. Odamentem az asztalomhoz majd elővettem egy lapot meg egy tollat.
Steve,
Igazad volt... Mindenben! Már két éve megmondtam, hogy van valami köztünk... És én nem hittem nekem! Sajnálom! Sajnálom, hogy nem tudtam elfoglalni azt a helyet az életedben, amire engem választottál! Sajnálom, hogy megbántottalak és, hogy átvertelek! Nem így akartam, ezt elhiheted! Későn jöttem rá, hogy a rossz úton haladok... Elfogadom a döntésed, mert igazad van! És ezt tiszteletben tartom! De ha szükséged van rám, tudod, hogy hol találsz! Felnézel az égre és ha egyszer kimondod a nevemet én már ott is leszek melletted! Szeretlek és csak is a jót kívánom neked!
Gyorsan összehajtottam a levelet majd megfogtam a tagsági kártyámat és kiindultam. Bementem a kantinba majd megálltam Steve előtt.
-Van arra egyetlen apró esély, hogy a múltunkat tekintve megbocsátás egy pillanatra és egy olyan ölelés adsz, amitől mindig jobban leszek?-néztem a szemébe.
-Öröm volt magával dolgozni, Százados!-biccentett.
-Nagyon fáj, hogy így búcsúzunk el, de megértem... Az én hibám!-adtam oda a kártyát és a papírt is majd kimentem az udvarra.
Megálltam a Thor távozása által kiégetett területre. Visszanéztem Steve-re majd egyből el is fordítottam a fejem.
-Heimdall!-néztem fel az égre-Pajti! Nyisd meg a Bifröstöt!-parancsoltam mire megjelent a szivárvány-híd és elkezdtem felfelé repülni. Pár másodperc alatt meg is érkeztem a Bifröst épületébe majd megálltam és visszafordultam az űr felé.
-Mi szél hozott erre Bonnie?-sétált mellém Heimdall.
-Úgy gondoltam ideköltözök...
-És mi okból?
-Mert Midgardon már nincs helyem!
-Szeret téged...
-Te hagynom kell, hogy lenyugodjon! Hogy megeméssze, hogy mit tettem vele... És aztán, de csak nagyon talán, majd megbeszéljük.
-Tetszik az öltözeted!
-Hát... Most már hivatalosan is asgardi leszek!
-Itt fogsz élni?
-Most már csak ti vagytok nekem... Thor?
-Utazgat az univerzumban. Keresi a végtelen köveket, de nem nagyon van szerencséje!
-Tűt keres a szénakazalba!
-Ez egy midgardi mondás?
-Igen!
-Tetszik!
-Tényleg?-néztem rá mire elmosolyodtam.
-Ha akarod, itt lehetsz velem egész nap... Beszélgetünk, mesélek az univerzumról...-ajánlotta fel mire kuncogtam.
-Tudod, hogy hol vannak a végtelen kövek?
-Látok egyet s mást, de azok nem mindig biztosak...
-Hol vannak?
-Kettő a Földön van... Az elme és az idő kő... A Tesseract itt van az űr kővel a belsejében... Az Athert odaadtuk a Gyűjtőnek, aki a Tudástéren lakik, szóval nála van a valóság kő. És elvileg az erő kő Xandaron van.
-Ez öt volt!
-Tudok számolni még Bonnie!
-Bocsi! Csak megálltál...
-A hatodik kő az el van rejtve... Nem tudom, hogy hol mivel nincs időm utánanézni! Azt mondják, hogy az univerzumban el van rejtve az oda vezető útról egy térkép. De szerintem ez csak egy... Hogy is mondjátok? Le...
-Legenda!
-Igen, legenda!
-Nekem lesz időm!
-Nem Bonnie! Nem engedhetem! Túl veszélyes az univerzum egy midgardinak!
-Ahogy maga Midgard is veszélyes! Ugyan már! Te figyelni fogsz engem és minden rendben lesz!
-A király nem fogja ezt engedni!
-Az lehetséges... Viszont...
-Bonnie! Hagyjuk inkább!
-Megkérhetlek valamire?
-Szólok, hogy ha az ismerőseiddel van valami! Megígérem!
-Köszönöm szépen!-indult el Asgard felé.
-És Bonnie!
-Igen?-fordultam vissza.
-Isten hozott!-biccentett majd mosolyogva továbbmentem.