-Kettőt!-jelentette ki.
-Kettőt? Ha addigra nem lenne ősz hajszálad, kettőtől biztos lesz!
-Most miért? Te mennyit szeretnél?
-Egyet! Kevesebb feszkó!
-És ha ő akar egy testvért?
-Nem akar majd!-fintorogtam.
-Miért ne akarna?
-Mert olyan menő szülei lesznek, hogy nem akar még egyet, nehogy elromoljon a kapcsolatuk!
-Ez igaz! Főleg a menő szülők...
-Ohh! Szuperhős szülők!
-Ez még jobb!
-Olyan királyok leszünk, hogy a gyerekünk velünk fog hencegni!
-Még szép!
-És a neme?
-Lány!
-Miért nem fiú?
-Te fiút akarsz?
-Te mióta akarsz lányt?
-Amióta élek! Mindig is lányt akartam! Neked mi a bajod a lánnyal?
-Lány volt... Elvesztettem a lányomat.
-Mindent értek!
-Viszont ha te lányt akarsz, akkor rendben! Támogatlak!
-De még egy fiú az ki van lőve?
-Egy lány és aztán fiú? Még szép, hogy ki van lőve!
-Rendben!
-Állat?-néztem rá.
-Kutya!-mondtuk egyszerre mire elröhögtük magunkat.
-Megvan a közös pont!
-Ki akarna macskát?-kérdezte.
-Hát ez az! Kutya mindenképpen! Hányat?
-Ke...-kezdte mire feléfordultam-Egyet!
-Mi ez a kettő mánia nálad?
-Most miért?
-Miért akarsz mindenből kettőt?
-Te miért akarsz mindenből egyet?
-Elővigyázatos vagyok...
-Te?-kuncogott.
-Nem vagyok szuperkatona, hogy mindent kibírjak!
-Ez mi?-nézett előre mire én is arra fordultam.
-Mi?
-Ez egy faház?
-Papa építette amikor kicsi voltam... Azóta biztos elkorhadt a fa is.
-Másszunk fel!
-Isten ments! Összeomlik alattunk!
-Azt mondod?
-Te ezt most egy kihívásnak veszed?
-Annak hát!-lépett a létrához majd felmászott.
-Nem kaplak el ha leesel!
-Nem fogok leesni anyu!-nézett le rám az erkélyről.
-Tudod, hogy mi vagy te? Egy felnőtt testbe bújt kisgyerek!
-Ne szólj be!-ment be a házba majd elröhögte magát.
-Mit találtál?-kérdeztem félve.
-Kapitányos képregény?-jött ki-Komoly?
-Mondom, hogy ez volt a mesevilágom! Nekem kimaradt olyan, hogy Mickey egér vagy Barbie... Helyette Amerika Kapitány hősies tetteit olvastam! A skandináv mitológiával!
-Ne!-látott meg valamit-Akció bábu is?
-Meg kártyák, meg rajzok, meg poszterek...
-Ez nagyon menő!
-Dehogy menő!
-Szerintem de!-ugrott le.
-Ugyan!-tettem keresztbe a kezem-Csak büszke vagy magadra, hogy ilyen sikeres voltál!
-Az rossz dolog?
-Stark szokott ilyet csinálni!
-Akkor nagyon rossz dolog!
-Akarsz még sétálni? Vagy menjünk ebédelni?
-Szerinted Angie végzett már?
-Már akkor majdnem kész volt amikor elindultunk két órája!
-Jól végzi a dolgát!-karolt át majd visszaindultunk.
-Most már nekem is kezd elmúlni a kételyem...
-Na! Ezt jó hallani!
-Kedves!
-Nagyon kedves!
-Most már megértem, hogy miért bíztál benne ennyire!
-Felismerem a jó embereket!
-Biztos van olyan, akit nem!
-Nem hiszem! Eddig mindig megéreztem, hogy ki a jó és ki a rossz!
-És volt már olyan, hogy tévedtél?
-Tavaly...
-A tavalyi év húzós volt!
-Igen...
-Viszont az idei se volt könnyű!
-Viccelsz? Robot hadsereg ellen harcolni egyáltalán nem könnyű!-kuncogott.
-Nem te vagy az, aki folyton lesérül!
-Én vagyok az, aki ápol téged, ameddig sérült vagy!
-Igen...
-Most, hogy mondtam! A lábad?
-Már csak a heg van! Erősítem, kenem, vigyázok rá...
-Rendben!
-Viszont el kell neked mondanom valamit!-fordultam vele szembe.
-Minden rendben?-ijedt meg.
-Emlékszel amikor azt mondtam, hogy a látomásba olyan dolgokat is láttam a szüleim halálánál, amikre nem is emlékszem?
-Igen, miért?
-Amire nem emlékeztem, az az a rész, hogy hogyan ölték meg őket...
-Egy bombát dobtak a házukba...
-Most már rájöttem, hogy nem így haltak meg! Ez csak egy elterelés volt!
-Mit akarsz mondani?
-Hogy, aki megölte a szülei...
-Kész az ebéd!-jött ki Angie.
-Mindjárt megyünk csak egy perc!-válaszoltam.
-De már meg van terítve! Ki fog hűlni a kaja!
-Majd ebéd után megbeszéljük, oké?-simogatta meg a karomat Steve-Addigra lehet, hogy könnyebben tudod elmondani...-indult be majd követtem. Bementünk az ajtónál majd engem visszahúzott Angie a karomnál fogva.
-Ez fáj!
-Te el akartad azt mondani Rogers-nek, hogy hogyan haltak meg a szüleid?
-Mi ez a hirtelen tegeződés?
-Ha elmondod neki, akkor mindenre rá fog jönni! És a küldetésednek még nincs vége!-mondta mire átváltozott a szeme színe zöldé.
-Loki...-jöttem rá.
-Kire számítottál Drágám?-mosolyodott el mire kirántottam a kezéből a karomat.
-Tartsd az álcád!
-Minden oké?-állt meg az ajtóba Steve.
-Csak beszélgettünk!-mondtam mikor bementünk.
-Akkor jó!
-Mit szólnál ha elmennénk vacsorakor egy piknikre?
-Benne vagyok!
(...)
-Elpakolok egy kosárba és akkor utána mehetünk!-indultam ki a konyhából majd bementem a spájzba.
-Várjon!-jött be Angie is-Segítek magának!-jelentette ki majd becsukta az ajtót.
-Mit akarsz Loki?
-Tágas kis ház!-változott át.
-Mit csinálsz?
-Engem soha se hoztál el ide... Mi vezérelt, hogy őt elhozd?
-Mit akarsz tőlem?
-Most tudunk csak beszélni, hogy mi történt Sokoviában! A jogarom...
-Tönkrement! Bekrepált! Nincs benne a végtelen kő! Meg ne sajnáljalak! Akarsz még valamit? Nem? Akkor megyek!-indultam ki, de visszarántott.
-Nem fejeztük be!
-Én befejeztem! Torkig vagyok a hülye terveiddel!
-Ha torkig vagy a terveimmel, akkor miért nem a legelején szóltál? Akkor még volt esély visszavonulni!
-A legelején arra kértél, hogy szerezzem meg azt a rohadt jogart!-emeltem fel a hangom-Elvállaltam, mert szeretlek, de hogy azt kérd tőlem, hogy szakítsam szét a Bosszúállókat érzelemmentesen?
-Talán olyan nehéz?
-Te azokról az emberekről beszélsz, akik a családomat alkotják!
-Wilson-t, azt még megértem, de a többiek neked csak az áldozataid! Főleg a Kapitány!
-Tudom! Azt hitted, hogy ezt nem fogtam fel? Azt kérted, hogy érjem el, hogy belém szeressen! Hát szeret! És most? Mit akarsz csinálni? Halljuk a tökéletes tervedet!
-Észrevetted, hogy mi veszekszünk?
-És mi a baj ezzel? Minden normális pár veszekszik!
-De mi soha se vitáztunk! Erre megjelenik a képbe az a katona és már egyből szembeszállsz ellenem! Mi történt köztünk szerelmem?
-2002. 12. 11.
-Mi történt akkor?
-Hogy mi történt... Hogy mi történt?-akadtam ki-Nem emlékszel semmire? Mert az én agyamból jól kitörölted!
-Miről beszélsz Életem?
-Elegem van belőled!-jelentettem ki majd kinyitottam az ajtót, de szembetaláltam magamat Steve-vel.
-Szóval ezt akartad elmondani?-nézett a szemembe mire lehajtottam a fejem-Ezt akartad nekem elmondani Bonnie?-kérdezte ingerültebben mire felnéztem.
-Steve, én...
-Hogy voltál képes ilyesmire?-mondta fintorogva majd kirohant a házból.
-Steve!-indultam utána, de Loki visszafogott.
-Hagyjad! Lebuktunk!-mormogta mire kitört belőlem a sírás.