-Hívtál Bruce?-mentem be a laborba.
-Igen!
-Megint valami érdekes kísérlet?
-Különben nem hívnálak...
-És mit csinálsz most?
-Katona voltál, ugye?
-Igen... Miért kérded?
-Gondolom sok rokkant embert láttál...
-Sok embert tettem rokkantá...-helyesbítettem mire furán nézett rám-Műtöttem a harctéren.
-Ahhha! Már mindent értek!
-És mi a kutatás?
-Láttál már protézist?
-Persze!
-Akkor bemutatom az általam létrehozott robotprotézist!-mutatott a mellette lévő gépezetre.
-Ez egy kar?
-A lábat még nem fejeztem be...
-Értem.
-Szóval... Ezek a lemezek-mutatta meg-Ezt az agyad azon részére kell helyezni, ami irányítja a tested.
-És akkor az agyhullámokkal, amit kibocsátasz a lemezkére megmozgatja a robottestrészt... Ez zseniális!
-Kipróbálod?
-Most bele akarod műteni a fejembe?
-Dehogy!-röhögte el magát-Ez az a sisak,-vette elő-ami által fogod mozgatni a kart...
-Ahha!
-Így fogják először is kipróbálni a rokkantak...
-Értem!
-Akkor tessék!-rakta a fejemre.
-Jól áll?
-Nagyon! Akkor most koncentráljál arra, hogy megmozdítsd a kart!
-Rendben!-ültem le a székre majd koncentráltam.
A robotkar ökölbe szorította a kezét majd kiengedte. Ez de remek! Kíváncsi voltam még így megpróbáltam csettinteni. Hát igen! Az a fémes hang, az nem jó! Bruce felé mozgattam majd kiegyenesítettem a tenyerét.
-Pacsi!-jelentettem ki mire belecsapott a protézisbe.
-Nagyon ügyes vagy!
-Bonnie! Nem tudod...-jött be Nat-Ahh... Szia Bruce!
-Szia Nat!-köszönt mire én a robotkarral integettem.
-Mit csináltok?
-Fejlesztjük a protéziseket... Egy új technikával kialakítottam, hogy rendesen a robotkar úgy működjön, mint az eredeti.
-Biztos jó mivel te csináltad....
-Hát azért nem vagyok olyan jó...
-Szerintem de...
-Nem akarom félbeszakítani ezt a roppant cuki flörtölést-irányítottam a kart közéjük-De mit akartál tőlem kérdezni?
-Tényleg! Nem tudod, hogy hol van Rogers? Beszélnem kéne vele....
-Nincs az edzőteremben?
-Nincs!
-Konyhába?
-Nincs!
-Az erkélyen?
-Nincs!
-Szobájában?
-Sehol se találom!
-Akkor megkeresem!-vettem le a sisakot majd kimentem.
Beszálltam a liftbe majd gondolkoztam. Nincs ott, ahol szokott lenni... Akkor vagy elment sétálni, vagy valahol elbújt egy kis magányra vágyva... Inkább az utóbbi. Hol lehet elbújni?
-J.A.R.V.I.S.!
-Igen Miss Stevens?
-Amerika Kapitány a tetőn tartózkodik jelenleg?
-Nem mondhatom el! A Kapitány parancsba adta, hogy tartsam titokban!
-De ott van?
-De nem én mondtam magának!
-Magamtól jöttem rá!-biccentettem majd a lift kinyílt a tetőn. Kisétáltam majd megláttam Steve-t egy piknikes kosárral és egy mappával a kezében ülve. Hátrafordult a zajra majd elmosolyodott.
-Sajnálom, hogy megzavarlak!-álltam meg mellette.
-Te nem zavarsz!
-Mit csinálsz?
-Rajzolgatok...
-Wow!-láttam meg a képet-Nagyon szépen rajzolsz!
-Köszönöm!-nézett rám majd leültem-Honnan tudtad, hogy itt leszek?
-Ismerlek! Figyelj! Van ma egy darab a színházba... Egy komédia...
-Te most elhívsz engem?
-Igazából nem elhívlak mivel már megvannak a jegyek...
-Mikor kezdődik?
-Este nyolckor. Megvacsorázunk itt majd elmegyünk....
-Rendben!
-És az Empire State Buildingnek nem így néz ki a teteje...-mondtam mire elröhögtük magunkat-Szabad?-guggoltam le mellé majd nekem adta a ceruzát.
Kiradíroztam a tetejét majd újra megcsináltam, most már a valódi formájában.
-Elég jól mozog a ceruza a kezedben...
-Művészeti suli...
-Onnan ismered a Broadwayes nőt is?
-Igen... Gimibe jött az osztályba.
-Értem.
-És te hol tanultál meg rajzolni?
-Mindig is rajzolgattam...
-Értem!-álltam fel majd a párkány széléhez sétáltam-És miért pont ide jöttél?
-Nyugalomra vágytam...
-Ez pont jó hely arra!
-Most már jobb, mivel van társaság...
-Natasha téged keres ám...
-Elmondtad neki, hogy itt vagyok?
-Azt mondtam, hogy megkereslek...
-És megtaláltál?
-Nem! Én mindent tűvétettem, de nem találtalak meg...
-Egyből rájöttél, hogy itt vagyok?
-Én igen! Mivel ismerlek...
-Legalább egy valaki...
-Tudod mit?-fordultam vissza-Felfrissítem a kosarat majd visszajövök én is rajzolni!
-Rendben!
-Addig ne rajzold le egész New Yorkot!-kaptam fel a kosarat majd beszálltam a liftbe.
Lementem az épület földszintjére majd kimentem az utcára. Egyből elindultam a kedvenc éttermemhez, ami két saroknyira volt az épülettől. Amint az utcába értem megcsapott a mexikói kaja szag. Benyitottam az ajtón majd a pulthoz mentem.
-¡Hola Pedro! (Szia Pedro!)
-¡Venga Bonnie! ¡Hace mucho tiempo que no te veo! (Ne már Bonnie! Tök rég láttalak!)
-Me mudé a Washington... (Washingtonba költöztem...)
-Ahhh... ¡He oído que eres una vengadora! ¡Es increíble! (Ahhh... Hallottam, hogy Bosszúálló vagy! Ez hihetetlen!)
-Yo sé... (Tudom...)
-¿Cómo es? (Milyen?)
-Guay... (Király...)
-¿Quién es tu favorito? (Ki a kedvenced?)
-Es que el Capitán es mi entrenador y por eso le digo... (Az van, hogy a Kapitány az edzőm és emiatt mondom őt...)
-Uhh... Es un chico muy guapo! (Uhh... Nagyon helyes srác!)
-¡Guapísimo! (A leghelyesebb!)
-¿Lo habitual? (A szokásos?)
-Sí. Pero dos porciones... (Igen. De két adagot...)
-¡Dos quesadillas para Bonnie! (Két quesadillat Bonnie-nak!)-szólt a konyhába-Pero ¿por qué dos? (De miért kettőt?)-nézett rám.
-¿Por qué no? (Miért ne?)
-¿Tienes una cita con el Capitán? (Randid van a Kapitánnyal?)
-¡Él es mi amigo! (Ő a barátom!)
-No... Es más que una amistad... (Nem... Ez több, mint barátság...)
-¡Somos amigos y nada más! (Barátok vagyunk és semmi több!)
-¡Venga Bonnie! Estás mintiendo... (Ne már Bonnie! Hazudsz...)
-Sólo comemos juntos... Como los amigos... (Csak együtt eszünk... Mint a barátok...)
-Entiendo Cariña. (Megértem Drága.)
-Es veinte dólares ¿no? (Húsz dollár lesz, ugye? L
-No... Es treinta. (Nem... Harminc.)
-¡No! Es veinte... (Nem! Húsz...)
-Me mentiste y por eso treinta. (Hazudtál nekem és ezért harminc.)
-¡Venga Pedro! No te mentí... Eres mi amigo, por eso no puedo mentirte. (Ne már Pedro! Nem hazudtam neked... A barát vagy, ezért nem tudok neked hazudni.)
-¡Vale! Es veinte... (Oké! Húsz lesz...) -vette el a pénzt majd becsomagolta a kaját meg az innit.
-¡Muchas Gracias! (Köszönöm szépen!)
-¡Que tengas un buen día! (További szép napot!)
-¡Igualmente! (Neked is!)-mentem ki.
Átmentem az úttesten majd szépen sétáltam a toronyba vissza. Hirtelen valaki megragadta a kezem és behúzott a sikátorba.
-Mit csinálsz te itt?-láttam meg Loki-t.
-Új terv!
-Mi?
-Ameddig nincs meg a pajzs, az lesz a feladatod, hogy a Kapitány teljesen belédzúgjon!
-Mi van? Miért?
-Hogy könnyen egymás ellen tudja őket fordítani!
-És nem leszel féltékeny?
-Azt nem ígérem... De jó úton haladsz! Ha így folytatod nemsokára a markunkba lesz ő...
-És ha elszúrom?
-Nem fogod!
-De benne van a levegőben!
-Nem fogod!-puszilt meg számon majd eltűnt.
-Istenem!-vettem egy mély levegőt majd bementem a toronyba.
-Megtaláltad Rogers-t?-jött le velem szembe Nat.
-Nem, bocsi!
-Semmi baj! Majd előkerül...-vont vállat majd helyetcseréltünk a liftben.
-Miss Stevens!
-J.A.R.V.I.S...
-Tájékoztatom, hogy a színházba egy órával előbb oda kell, hogy érjenek!
-Rendben!
-Foglaljak maguknak egy étterembe asztalt?
-Nem kell! Majd én főzök!
-Rendben!
-Ennyi volt J.A.R.V.I.S.?
-Azt hiszem igen!
-Rendben! Köszönöm az információt!
-Örömmel Miss Stevens!-mondta mire kinyílt a tetőn az ajtó.
-Meg is jöttél?-fordult hátra Steve.
-Siettem, ahogy csak tudtam!-ültem le mellé.
-Mit hoztál?
-Quesadilla...
-Ohh! Az finom!
-És sört!-adtam oda neki.
-Tökéletes ebéd!
-Én minden pénteken ezt ettem vacsorára...
-Akkor gondolom ismered a tulajt...
-Elég jól...-bólintottam mire megkostólta.
-Ez isteni! Jobb, mint Washingtonban!
-Ismerem a jó helyeket!
(...)
-Nézzenek oda!-fordult felém Nat amikor lejöttem a lépcsőn-Talán randid lesz?
-Nem...
-Akkor?
-Színházba megyek...
-Azt az új komédiát nézed meg?
-Ahha!
-Uhh! Arra én is el akartam menni! Csak elfogyott a jegy.
-Én a legelején vettem kettő jegyet...
-Akkor mehetek veled?
-Másnak szántam...-vakartam meg a tarkóm mire Natasha újra a lépcső felé nézett. Én is odapillantottam és Steve akkor jött le.
-Ahha... Sherri Hill?-nézett végig rajtam.
-Miért? Nem nézek ki jól?
-Nekem bejösz!-húzta le a sört majd elővette a telefonját. Én megfordultam majd Steve felé sétáltam.
-Gyönyörű vagy!-modolyodott el.
-Te is nagyon jól nézel ki!-pillantottam végig rajta. Az izmos felsőtestén az ing kiemelte az izmos vállát és mellkasát. Úristen... Nagyon szexi...
-Gyertek!-szólt mögülünk Nat-Csinálok rólatok képet!
-Nat, ezt nem kell...-ellenkeztünk egyszerre.
-Nem egy kijelentés volt...-nézett ránk dühös szemmel mire átkaroltuk egymást és mosolyogtunk.
(Én így néztem ki...)

-Jól van!-tette el a telóját-Jó szórakozást!
-Szia Nat!-szálltunk be a liftbe majd lementünk.
(...)
-Ne már Bonnie!-panaszkodott Steve-Nem tudnánk hazamenni?
-Várjál még egy kicsit!-húztam be a parkba.
-Miért vagyunk a Central Parkban?
-Csak várjál egy kicsit!
-Ne már Bonnie! Le szeretnék feküdni az ágyamban és olvasni...
-Ezt nem hagyhatod ki!-álltam meg-És még korán is értünk ide... Profik vagyunk!
-Mit tervezel?
-Én semmit!
-Semmit? Csak ezért vagyunk este tízkor a parkban?
-Pontosan! Csak nézd a csillagokat!
-Gyönyörűek, mint mindig! Most már mehetünk vissza?
-Várjál már!
-Nem Bonnie! Én hazamegyek!-indult el mire fellőtték a tűzijátékot.
-Na végre!-néztem fel mire kirázott a hideg. A következő pillanatban Steve a zakóját rámadta és átkarolt.
-Ezt akartad megmutatni? A függetlenség napjai tűzijátékot?
-Boldog szülinapot Steve!-pusziltam meg majd átkaroltam és fejemet a vállára döntöttem.
-Ezt direkt így tervezted?-kuncogott.
-Tán nem tetszik?
-De... Nagyon! Köszönöm szépen!-puszilta meg a fejem majd továbbnéztük a tűzijátékot.