Gyorsan levettem a farmert meg a pólót majd felhúztam egy sebészeti ruhát. Megkötöttem a cipőm majd felgumiztam a hajam. Felvettem a műtős sapkát és egy maszkot. Sprintbe átrohantam a műtőkhöz majd rátettem a cipőmre egy fóliát. Bementem majd bemosakodtam.
-Állapota?-kérdeztem amikor beléptem.
-Még mindig tachicard-mondta az egyik nővér miközben adott egy törlőt.
Odanéztem az ablakhoz mire megláttam Steve-t Hill ügynökkel. Aggódott... Odamentem az üveghez majd vele szembe álltam. Rám nézett mire mutattam neki, hogy nyugalom. Biccentett egyet így felhúztam a köpenyt majd a kesztyűt.
-Hol van a szakorvos?-kérdeztem.
-Éppen műtőben...
-Fontosabb ennél?
-Szívátültetés...
-Nem szóltam! Tízes szikét!-nyújtottam a karomat majd meg is kaptam.
-Ne felejtsd el, hogy képes vagy rá!-szólalt meg Steve a fülembe.
Hiszen még a fülembe van a füles a küldetésről. Elkezdtem felvágni Fury mellkasát mire beugrott egy régi kép... Mindenhol katonák volták és éppen műtöttem anyukámat. Lefagytam... Nem bírtam mozdulni.
-Feltörő emlék?-kérdezte mire felnéztem rá és bólintottam-Folytasd a műtétet... Majd beszélek hozzád, amíg nem jön a másik orvos...-mondta mire folytattam.
-Bóvlit!-emeltem a kezem majd egyre mélyebbre hatoltam-Bordaterpeszt-nyúltam majd kitágítottam a mellkast.
-Ügyes vagy! Megy ez! Ne gondolj semmi másra! Csak a jelenre! Vagy a jövőre...
-Három nullás huzalt!-kértem majd elkezdtem összevarrni a sérült szerveket. Nem sokkal később Natasha is megjelent Steve mellett teljesen feldúltan.
-Mi folyik itt?-futott be az orvos.
-A sebészeti főnök megengedte, hogy segítsek magának!-néztem rá-Üdv! Bonnie Stevens!
-Üdv!
-Maga a kardió főnök?
-Igen! Lehetne egy kérdésem?-mondta amikor felhúzta a kesztyűt és velem szembe állt-Miért nem várt meg?
-Ennek az embernek nem volt arra ideje!
-Milyen diplomája van egyáltalán?
-Gyakorlati...
-Maga nem végezte el az orvosit? Most azonnal lépjen el a betegtől! LÉPJEN EL!
-Uram! Tudom, hogy félti a beteg épségét! Katona voltam és volt, hogy egy nem steril kendővel szorítottam el egy nyílt törést! Ne magyarázzon nekem az orvosiról mert sokkal nehezebb körülmények között tanultam meg, mint maga! A tudásom megvan! A gyakorlatom megvan! Bevallom nincs diplomám, de ha nem kezdtem volna el a műtétet a beteg meghal!
-Hol tart?
-A vérzést próbálom elállítani! Szívást!-parancsoltam majd kiszívták a vért. Hirtelen elkezdett csipogni a gép.
-Leállt a szíve! Elkezdem a szívmasszást! Váltsunk át manuális lélegeztetésre!-néztem az aneszteziológusra.
-Tappancsot!-nyúlt a főorvos a gépért-Töltés húszra!-tette oda a szívhez-Hátra!-mondta mire mindenki hátralépett és kiütötte Fury-t.
-Adjanak neki EPI-t!-folytattam a masszást-Gyerünk Nick! Ne most menj el!
-Töltés húszra! Hátra-ütötte ki megint, de semmi se volt.
-Töltést harmincra!-vettem át.
-Harmincra? Maga normális?
-A fronton bevállt!-magyaráztam-Hátra-ráztam meg mire volt Sinus ritmus-Sinus ritmus!-örültem mire megint egy vonalat mutatott a gép-A francba!-masszíroztam tovább.
-Stevens!-szólt rám az orvos-Stevens!
-Nem! Élnie kell! Nem halhat meg!
-Elég volt Stevens!-fogta le a kezem-Mondja ki!
-A halál beállta 01:27...-engedtem el Fury szívét majd levettem a maszkot.
Ránéztem a többiekre. Mindenki a sírás szélén állt. Levettem magamról a köntöst majd kidobtam.
-Zárják be!-mentem ki. Kiléptem a műtök folyosójáról majd leültem az első széken. Rádőltem a lábamra majd kitört belőlem a sírás.
-Héé-guggolt le elém Steve majd felemelte a fejem-Te mindent megtettél!
-Meghalt Steve! Meghalt... A kezembe fogtam a szívét és nem dobogott...-sírtam tovább amikor megölelt.
-Mindent megtettél! Te voltál a legjobb!
-Én műtöttem! Műtöttem Steve! Az utolsó embert, akit megműtöttem az anyám volt... Az anyukám volt és ő se élte túl!-emlékeztem vissza majd felhúzott és állva ölelt tovább.
-Nézz rám!-tolt el magától, de én továbbra is a padlót néztem-Bonnie!-tolta fel az államon keresztül a fejemet.
-Steve... Én...
-Ssss! Semmi baj! Te műtöttél! A múltad ellenére te műtöttél! És te voltál ebben a csapatban a legjózanabb! Én egy nyamvadt szívást se tudtam volna megtenni! De te megcsináltad! Te odaálltál és megmutattad a bátorságod!-törölte le a könnyeimet-Büszke vagyok rád!
-És ezek után mi lesz?
-Nem tudom!
-Mi van azon a pendriveon?
-Amit Natasha lementett...
-A Lemuria anyaga?
-Igen!
-De azzal...
-Nem tudom!
-Köszönöm!-öleltem meg újra majd megpuszilta a homlokom-Menjünk Natashához!-karoltam át majd Steve mutatta az utat. Felmentünk a második szintre majd az első hajtón beléptünk.
-Nat!-szóltam neki majd megölelt.
-Köszönöm, hogy küzdöttél érte!
-Mindent megtettem!
-El kell vinnem!-lépett be Hill mire Steve is idejött Nat mellé.
-Natasha...-fogta meg a vállát mire Nat csak úgy kiviharzott.
Megnéztem Fury testét. Meleg volt... Megnéztem a csuklóján a pulzust. Volt szívverése... A nyakánál is megnéztem. Na jó! Itt valami nincs rendben!
-Hill ügynök!-fordultam felé.
-Igen?
-Nem tudom, hogy mit terveznek Fury-val! De remélem biztonságba tartja ameddig felépül!
-Mi?-lepődött meg.
-Ugyan! Nem vagyok hülye! De azért a szert azt elmondhatná, hogy mit vett be Fury...
-Banner gyógyszerét...
-Remek! Hatásos volt! Tudta, hogy hogy szolgáltam Jordániába?
-Igen...
-És azt is tudja, hogy Jordániába az árulókat megeszik?
-Stevens, ugyan...
-Itt az ideje hogy többet nézzen ki belőlem, mint egy puszta ügynök!-mondtam mire nyelt egy nagyot-Megijedt?-suttogtam mire gyengén bólintott-Biztos finom lehet az emberhús...-mentem ki mellette.
-Szörnyen hazudsz!-mondta Natasha Steve-nek majd el is viharzott. Steve körülnézett majd betette a pendriveot az automatába. Felkaptam a táskám majd odamentem hozzá.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Azt hiszed ott biztonságban lesz?
-Reméljük...-karolt át majd kiindultunk-Mehetünk!-szólt Rumlow-nak.
-Jól van emberek! Indulás!-jelentette ki Brock majd mindenki követett minket.
-Jobban vagy?-kérdezte suttogva Steve.
-Kezdek megnyugodni...
-Jösz velem?
-Igen!- válaszoltam mire lekanyarodtunk a motorjához.
Felhúztam a kabátomat majd felültem Steve mögé. Szorosan átkaroltam majd fejemet megpihentettem a hátán. Túl fáradt voltam... Nem érdekelt, hogy ezt lehet, hogy egy jelnek vette! Ez volt az egyszerű indok, fáradt voltam. Amint odaértünk az épülethez egyből elmentem az irodámba. Felhúztam a S.H.I.E.L.D.-es egyenruhát majd kiengedtem a hajam. Leültem az asztalhoz amikor Steve bejött.
-Gyere! Hívatott Pierce!-nyújtotta a kezét. Megfogtam majd mepusziltam az arcát.
-Köszönöm azt, hogy hittél ma bennem!
-Ilyenek a barátok, nem?
-De!-helyeseltem majd bementünk a liftbe. Csöndben végigálltuk az időtartamot majd kiszálltunk Fury irodájánál.
-Bárhogy történt, ön mindent megtett!-mondta Pierce Sharon-nak.
-Nem is tett semmit... Mire legyen büszke?-kérdeztem mire Steve kuncogott.
-Köszönöm uram!-biccentett Carter majd elindult felénk-Kapitány! Bonnie!
-Sharon!-néztem rá.
-Szomszéd!-köszönt Rogers majd tovább mentünk.

Vége a két részes hetek sorozatának... Egyet kaptok... Viszont megkérnélek titeket, hogy olvassátok el, hogy mit posztoltam! És ha van időtök akkor válaszoljatok! Előre is nagyon köszönöm!
Puszcsi :ConnieHolland 😘