-Az van, hogy egyre rosszabb... Öö, múlt héten igazoltattak. Azt hitték ittam...-mesélte a nő amikor megláttam Steve-t az ajtóban állni-Kikerültem egy nejlonzacskót, mert azt hittem, hogy bomba...
-Valamit otthagyunk, valamit magunkkal hozzunk. A mi dolgunk rájönni hogy éljünk együtt vele. Egy nagy bőröndnyi gondot cipeljünk, vagy csak egy neszesszernyit. Rajtunk múlik...-nézett körbe Sam majd kiegyenesedett-A gyűlésnek vége! Egy hét múlva találkozunk!-mondta mire mindenki kiment és csak mi maradtunk Sam-mel. Steve lassan bejött majd rám mosolygott.
-Nézzenek oda!-pillantott arra Wilson-A futó bajnok!
-Csak néhány percet láttam, de az kemény volt!-ült le.
-Igen testvér, ugyanazok a problémáink... Bűntudat, megbánás...
-Elvesztettél valakit?-kérdezte mire mutattam neki, hogy ne. Furán rám nézett, de Sam észrevett.
-Semmi baj Bonnie! A társamat, Riley-t. Éjszakai bevetés, sima ejtőernyős ugrás, mentőakció... Semmi olyan, amit korábban nem csináltunk volna. De egy RPG telibe trafálta Riley-t és vége volt... Semmit se tehettem! Páholyból néztem végig.
-Sajnálom!
-Ezután elég nehéz volt okot találni miért maradjak a seregbe...
-De most már boldog vagy... Hogy itthon lehetsz?
-Hát azoknak a száma, akik parancsolhatnak nekem, az kábé nulla... Úgyhogy igen! Miért ki akarsz szállni?
-Sam!-húrrogtam le.
-Nem... Nem tudom... Őszintén szólva nem tudom, hogy mit kezdenék magammal...-gondolkozott Steve.
-Lehetnél pankrátor...-hozta fel mire elröhögtük magunkat-Csak úgy kipattant a fejemből! De komolyan! Azt csinálhatsz, amit csak akarsz!
-Lehetnél tanár...-hoztam fel-Történelmet vágod!
-Mi tesz boldoggá?-kérdezte Sam Rogers-től.
-Nem tudom...-vont vállat.
-Elmegyünk egy mexikói étterembe...-szólaltam meg-Eljössz velünk Sam?
-Köszi a meghívást, de még ezer dolgom van... Majd máskor!
-Akkor mi mentünk!-állt fel Steve-Kösz a meghívást ide! Lehet, hogy még visszanézek!-rázott vele kezet.
-Jó mulatást!-ölelt meg majd mi kimentünk.
-Miért jöttél ide?-karolt át Steve.
-Tanácsra volt szükségem... Milyen volt a beszélgetés Peggy nénivel?
-Jó volt!
-Részletesebben?
-Majd az étterembe-szállt fel a motorra majd követtem.
(...)
-De ez nem igaz!-röhögtem el magam amikor leszálltam a ház előtt.
-Ott kacsintgatott neked!-állította le a motort majd elindultunk befelé.
-Ez nem igaz!
-Kaptál tőle külön sütit!
-Jó, oké! Kaptam tőle sütit!
-Legalább finom volt?
-Igen! Én szeretem a mexikói ízvilágot! Csak nagyon nehezen tudom ugyanúgy megcsinálni otthon!
-Legközelebb megcsinálhatnánk mi...-ért fel a folyosójára.
-Majd megbeszéljük! További szép estét!-mentem tovább.
-Szia!-köszönt majd megint szóba állt valakivel. Biztos ez a nővérke...
Benyitottam a szobámba amikor jött egy üzenetem egyből. Tűzlétrán gyere le hozzám! Hát ez meg? Na mindegy! Gyorsan kimásztam az ablakon és lementem Steve-hez.
-Miért kell itt lennünk?-kuncogtam.
-Betörtek hozzám...-nyitotta ki az ablakot.
-Hogy mi?-lepődtem meg majd elővettem a fegyverem és utána mentem. Rogers felkapta a pajzsát majd mellé mentem. A nappalinál megálltunk és a Kapitány belesett a kanapéhoz. Kifújta a levegőt így előbújtam én is.
-Maguk mindenhol együtt vannak?-mormogta Fury.
-Nem emlékszem, hogy adtam volna kulcsot-mondta Steve.
-Azt hiszi szükségem lett volna rá? A nejem kidobott...
-Magának van neje?-lepődtem meg.
-Nem tudtam, hogy nős!-állt mellém Rogers.
-Sok mindent nem tudnak még rólam...
-Igen Nick... Épp ez a baj!-kapcsolta fel a villanyt mire megláttuk, hogy az egész arca tiszta sebes. Fury gyorsan le is kapcsolta majd elővette a telefonját. Írt valamit majd megmutatta nekünk. Lehallgatnak minket. A Kapitánnyal egymásra néztünk és elkezdtük keresni a poloskát.
-Sajnálom, hogy idejöttem, de nem volt hová mennem-folytatta majd megint gépelt valamit. A S.H.I.E.L.D. megbízhatatlan.
-Ki tud még a nejéről?-érdeklődtem.
-Csak...-nyögött egyet majd megint felénk tartotta a telefont. Maguk és én-A barátaim...
-A barátai vagyunk?-kérdezte meglepődten. Hát ez nekem is új!
-Az magukon múlik...-mondta majd valaki lelőtte a falon keresztül őt.
Steve elém állt a pajzzsal, hogy védjen majd amikor abbamaradt a lövöldözés biztonsága húzta Fury-t. Rogers éppen visszaindult a támadót megnézni, de Fury megragadta a kezét és odaadott neki egy pendriveot. Hát ez meg mi a franc?
-Ne... Bízzanak... Senkiben!-nézett rám majd betörték az ajtót.
-Rogers Kapitány?-szólalt meg egy ismerős hang... A nővér! Gyorsan felkaptam a fegyverem majd Steve-vel az ajtó felé mentünk-Kapitány! A 13-as ügynök vagyok a S.H.I.E.L.D. kötelékéből...
-Sharon?-néztem végig rajta.
-Ő Kate!-javított ki Steve.
-Ohh! Bonnie!-vett észre Sharon majd bejött-Az a dolgom, hogy megvédjem Kapitány!
-Ki kérte rá?-kérdezte Steve mire Sharon meglátta Fury-t.
-Ő... - mormogta majd megvizsgálta. Elővette a walkie talkieját majd bekapcsolta-Foxtrot megsérült! Eszméletlen, mentőt kérek!
-Azonosították a támadót?
-Mondja, hogy folyamatban!-mondta Steve majd kiugrott az ablakon.
-Engedj oda!-szóltam Sharon-nak majd el kezdtem vizsgálni-Jobban érték ehhez! Nővérke...
-Jó újra látni!
-Téged is!-vizsgáltam meg Fury légzését-A francba!-fogtam meg a csuklóját és megnéztem a pulzust. Az legalább van! Gyorsan orron át lélegeztettem majd megnéztem a légzését.
-Mi van?
-Tüdőnek annyi!-folytattam a lélegeztetést mire bejöttek a mentősök-Rendben! Kérek egy nyolcas tubust!
-Hagyja hölgyem! Már itt vagyok!-ment a test másik oldalára a mentős.
-Orvos vagyok szóval engedje, hogy azt csináljam, amihez értek!-mondtam majd odaadták nekem.
Gyorsan elhelyeztem a torkában a csövet majd a ballont rátettem a cső végére. Elkezdtem egyenletesen összenyomni, így Fury mellkasa mozgott.
-Mi történt?-ért vissza Steve amikor a hordágyra ráraktuk a főnököt.
-Menj a kórházba és szólj Natasha-nak!-adtam át a szerepem a másik mentősnek-Én megpróbálok bekerülni a műtőbe, de nem ígérek semmit!-indultam el majd visszahúzott.
-Vigyázz rá!
-Megteszek mindent, amit csak tudok!-biccentettem majd kirohantam a mentősök után. Gyorsan felpattantam a kocsira majd leültem az egyik székre.
-Hol tanult?-kérdezte a mellettem ülő férfi.
-Jordániába... A harctéren!
-Maga...
-Katona voltam! Igen! De az elejétől kezdve segítettem a sebészeknek ott amikor nem volt elég ember...
-Értem! Műtött is vagy csak ápolt?
-Mindkettő!
-Oké!-biccentett majd lekanyarodtunk a kórházhoz. Lassan megálltunk majd az orvosok kinyitották az ajtót.
-Tachicard! Három lőtt seb a mellkasán hátulról, de elől megvan az összes kimeneti nyílás-ugrottam le a kocsiból majd felálltam a kocsira és pumpáltam a ballont.
-Maga meg kicsoda?-kérdezte az egyik orvos.
-Egy volt katona, aki a harctéren műtött... Talán van valami kifogása a jelentésemmel?
-Harctéren műtött?
-Igen! És mivel ő a felettesem engedélyt kérek a bemosakodáshoz!
-Szerencséje van! Mert én vagyok a főnök!
-Megkapom az engedélyt?
-Menjen!-vette ki a kezemből a ballont majd előrefutottam az öltözőbe.

Na akkor megint két rész!
Boldog születésnapot Harrison Osterfield!
Puszcsi: ConnieHolland 😘