-Mit csináltok ma?-kérdezte Nat amikor felhúztam a cipőmet.
-Elmegyünk a Smithsonianbe.
-Miért?
-Hogy szembenézzen a múlttal...
-Miért segítesz ennyire neki?
-A papám miatt...
-Mit csinált a papád?
-A papám és Rogers együtt szolgáltak... A nagyapám volt Dum Dum Dugan a Howling Kommandóból.
-A te papád Dum Dum Dugan?
-Menő, mi?
-Nem is kérdés!
-Aztán a múzeum után elmegyünk egy régi ismerőséhez...
-Hívjatok ha unatkoztok!
-Megbeszéltük!-bólintottam majd Nat kiment. Odamentem a tükörhöz majd felgumiztam a hajam.
-Okos! Meggyengíteni azzal, hogy a régi életével szembeállítod! Mintha nekem jutott volna eszembe!
-Egyek vagyunk...
-Pontosan!
-Hogy vagy?
-Neked nem fájdalmas a papád emlékeit feleleveníteni?
-Csak egy picit!
-Ne csináld ha nem esik jól!
-Jól vagyok Loki!
-Akkor jó!
-Mostanában nem nagyon jelentkezel! Mi az oka?
-Király lettem...
-Szóval vannak fontos feladataid...
-Tán zavar?
-Talán így könnyebb hazudni... Hogy nincs a lebukás esélye...
-Majd szólsz amikor tudunk találkozni!
-Rendben! Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy!
-Ismersz! Miattad bármire képes lennék!
-Szeretlek!
-Menj! Feladatod van!-mondta majd felkaptam a táskám és kimeneten az öltözőből.
Felmentem még az irodámhoz, hogy újratöltsem a fegyvereimet. Amint beléptem az ajtón, a Kapitány berontott mögöttem és bezárta a nyílás majd felém fordult idegesen.
-Van valami baj?-kérdeztem.
-Te tudtál a Vízió-projektről?
-A miről?
-Három trihordozó lebeg az atmoszférában és megelőzik a bűncselekményt azzal, hogy megőlik a bűnöst.
-Logikus! New York után a bűnmegelőzés az első számú feladata a S.H.I.E.L.D.-nek...
-Erről le kell beszélnünk Fury-t!
-Miért?
-Mert ez nem béke! Ez terror!
-Kapitány... Ez ellen mi nem tehetünk semmit! A világtanács szavazta meg...
-Nem azt mondtad, hogy nem tudsz semmit?
-Fury mindent a világtanáccsal rendez le... Ők támogatják és adják rá a pénzt!
-Ez nem tetszik!
-Az nem tetszik, hogy eltitkolták, vagy azért mert úgymond ez egy terror gépezet?
-Mindkettő!-ült le a kanapéra.
-Figyeljen!-csatlakoztam hozzá-Ha bármi baj lenne a programmal, akkor Fury kérné a halasztását ha nem az eltörlését... Ez ellen nem tehetünk semmit-karoltam át.
-Átöltözök és mehetünk!
-Rendben!-engedtem el majd ki is ment. Lementem a parkolóba majd megvártam a Kapitányt. Amint megérkezett elindultunk.
-Vacsizunk együtt?-nézett rám.
-Mexikóihoz mit szól? Vehetnénk tacot...
-Abba a kajáldába a sarkon?
-Igen!
-Azt mindig is meg akartam kóstolni!
-Akkor nincs mit megbeszélni!-bólintottam majd megálltunk egy motor előtt-Most szívat, ugye?
-Akarsz vezetni?
-Inkább nem... Miért nem kocsival megyünk?
-Látsz szabad kocsit?
-Nem...-néztem körbe.
-Akkor gyere!-ült fel.
-Semmi sisak?-csodálkoztam mire kuncogott.
-Szálljál fel!-fordult felém így felültem mögé. Gyengéden átkaroltam majd el is indultunk.
(...)
-A nemzet szimbóluma-szólalt meg a hangszóró amikor bementünk a folyosón-A világ hőse. Amerika Kapitány története a becsületről, a bátorságról, és az önfeláldozásról szól. Egészségügyi állapota miatt nem sorozták be. Steven Rogers-t beválasztották az államok történetének legkülönlegesebb programjába és megteremtették az első szuperkatonát...-mesélték mire felismert minket egy kisfiú. Steve jelezte neki, hogy ne szóljon majd továbbmentünk.
-Jól van?-néztem rá amikor odamentünk a régi motorjához.
-Egyre jobban...-ment tovább a szobrokhoz.
Én csendben követtem őt. Néha térül-fordult egyet majd meglátta Barnes őrmesterről készült emléket. Lassan odament majd végignézett a képen. Elindítottam a panelen a videót így megjelentek még régebbi felvételek a két jó barátról.
-Mielőtt még arra gondolna, hogy maga miatt halt meg, eszébe ne jusson! Nem a maga hiába volt!
-De én vezettem a küldetést!
-Attól még ő döntött úgy, hogy magával tart! Jöjjön-húztam be egy vetítőbe.
Leültünk majd Steve elővette a régi iránytűjét. Elkezdte a kezébe forgatni miközben ment Peggy néniről a videó. Amikor szóba került Carter ügynök férje, Steve kinyitotta a kütyüt és megjelent benne Peggy képe. Megfogtam a kezét majd megsimogattam a vállát.
-Menjünk?-kérdeztem.
-Légyszíves!-vett egy mély levegőt majd a videó közben kimentünk. Felszálltunk a motorra majd elmentünk az idősek otthonába.
Amint odaértünk én elől mentem és Steve meg halkan követett engem.
-Jó napot!-mentem a recepcióhoz.
-Bonnie, drágám!
-Csókolom Mary!-puszilkodtam vele-Peggy néninél vannak?
-Nincsenek! Nyugodtan menjetek!
-Köszönjük!-mentem a lifthez.
-Ennyire ismert vagy itt?-lepődött meg Steve amikor beszálltunk a liftbe.
-Itt ápolták papát is miután a mama meghalt... Meg persze sokszor jövök Peggy nénihez.
-Tényleg Peggy néninek hívod?
-Nem fogadja el tőlem ha Carter ügynöknek szólítom-jelentettem ki amikor kimentünk a liftből és végigsétáltunk a folyosón. A legutolsónál megálltam majd Rogers felé fordultam.
-Bemegyek és elmondom neki, hogy itt van!
-Majd szólj és jövök!-bólintott majd benyitottam.
-Peggy néni!-mentem be.
-Hát szervusz Bonnie!-nézett rám-Te megint nőttél?
-Peggy néni!-ültem le mellé-Emlékszel amikor Sharon-nak és nekem folyton meséltél Amerika Kapitányról?
-Steve...
-Igen!
-Olyan rég volt!
-Igazad volt! Tényleg jól néz ki! Egy főnyeremény!
-Megmondtam!
-Igen! És mivel tudom, hogy mennyire szeretted őt, ezért hoztam neked valamit...
-Bonnie...
-Igen?
-Annyira hasonlítasz a nagypapádra-fogta meg a kezem mire elszomorodtam.
-Emlékszel, azt mondtam, hogy Amerika Kapitány a felettesem...
-Ez hülyeség! Steve halott!
-Nem Peggy néni! Steve él!
-Az lehetetlen!
-Kapitány!-szóltam neki mire bejött a szobába. Én felálltam majd odamentem Steve-hez-Néha van emlékezetkiesése, de emlékszik rád! Én addig elmegyek a veteránokhoz! Szólj ha végeztél!
-Köszönöm!-puszilt meg majd kimentem.
Ahogy becsuktam az ajtót a könnyeim elkezdtek patakokban folyni az arcomon. Egyenesen a veteránokhoz mentem. Meg se álltam addig. Amikor bementem az épületbe, a teremhez mentem. Már mindenki ült így egy picit megtorpantam.
-Bemutatom Bonnie Stevens századost!-mutatott rám Sam mire mindenki szalutált. Intettem így odamentem Sam-hez a pódiumhoz.
-Sziasztok!-köszöntem-Nem véletlenül vagyok ma itt! Kicsit elhanyagoltam ezt a csoportot az elmúlt fél évben... De mivel ti megértőek vagytok ezért elmondom, hogy ebben a fél évben egyre rosszabb... A S.H.I.E.L.D. Amerika Kapitány beosztottjává tett engem. Próbáltam segíteni neki azzal, hogy szembenézünk a múlttal és lezárjuk a régi életét... De nekem ez nem megy! Az elején úgy nyugtattam meg, hogy elkezdtem a nagypapámról beszélni akármennyire is fájt. Aztán meg eljártunk a Smithsonianbe... De a mai nap elvittem őt Peggy Carter-hez. És amikor teljes örömmel odaültem a számomra csak Peggy néniként ismert volt katonához, hogy elmondjam a hírt, hogy elhoztam régi szerelmét, azt mondta nekem, hogy nagyon hasonlítok a papámra... Nem tudom, hogy miért, de elszomorodtam. És azóta a szeretteim halála játszódik le a fejembe... Ahogy a nagy Dum Dum Dugan alig élve megfogja a kezem a halálos ágyán... Ahogy végignézem a szüleim meggyilkolását, hogy egy áruló amerikai katona bedobott egy bombát a szállásukra és engem lekötözött, hogy páholyból nézhessem... Azért csatlakoztam a S.H.I.E.L.D.-hez, hogy tovább segítsek az embereknek... De nem hiszem, hogy képes vagyok én erre. Mert mindenhol belefutok egy múltat előrántó dologba...
-Lehet, hogy neked is szembe kéne nézned a múlttal-karolt át Sam.
-Az lehetséges...