Rhys:
- Oké, eddig bírtam - lép be a konyhába Aiden, ahol épp az egyik beadandómon dolgozom -, minden csesztetés nélkül, elárulod, hogy mi van közted és Grace között?
Egy pillanatra lehunyom a szemeim, ahogy kiszakad belőlem egy sóhaj. Már számítottam erre a beszélgetésre, de én korábbra vártam, mondjuk úgy rögtön a közös kajálás utánra a lányokkal.
- Már mondtam, hogy barátok vagyunk - nézek fel rá, de virít róla, hogy számított erre a válaszra és hogy kicsit sem hisz nekem.
- Lehet, hogy a többieket megeteted ezzel a szarsággal, de engem, a legjobb barátodat, biztos, hogy nem - rázza meg a fejét, miközben leül velem szemben az asztalhoz.
- Csak puszta kíváncsiságból, miből gondolod, hogy bármi is van köztünk? - támaszkodom az asztalra, meg nem szakítva a szemkontaktust.
- Kezdjem el sorolni? - vonja fel a szemöldökét, de amikor megvonom a vállam, felsóhajt. - Rendben, legyen. Kezdjük azzal, hogy Grace volt az egyetlen, akinek megmutattad az új tetkód tervét.
- Azt te is láttad - szólok közbe, mire Aiden oldalra biccenti a fejét.
- Most érveljek a te szavaiddal, miszerint lakótársak vagyunk és az lett volna az érdekes, ha nekem nem mutatod meg? A te szavaid, Rhys, ezt mondtad a múltkor a többieknek a Mel...
- Jól van! - szakítom félbe a szememet forgatva, amitől hatalmas vigyor jelenik meg az arcán. - Haladjunk, mik még az észrevételeid, Sherlock?
- Mint kiderült, megszoktad lepni őt a műteremben - jön az újabb érve.
- Amúgy is be szoktam menni oda, hogy alkossak - vágom rá, amire újabb fejbiccentés a válasz.
- Azért mész be akkor, amikor ő, hogy vele találkozz, vagy tényleg véletlen és csak alkotni akarsz?
Összepréselem a szám és elhúzom azt, ahogy meggondolom erre a választ. Eddig tényleg azért jártam a műterembe, hogy alkossak és sokszor valóban véletlen volt, hogy Grace is ott volt, de mostanában tagadhatatlan, hogy reménykedni szoktam, hogy ő is pont jelen legyen, amikor én is megyek oda.
- Talán is-is - vallom be, mivel semmi értelme nem lenne a legjobb barátomnak hazudni.
Egyrészt, valószínűleg észrevenné, másrészt meg szimplán csak nem akarok neki. Aiden tényleg a legjobb barátom, nem fogok neki hazudni.
Látom rajta, hogy nagyon nehezére esik nem még szélesebben vigyorogni, de legalább van annyira kegyes velem, hogy megteszi ezt nekem.
- Azért még befejezem a sorolást - vonja meg a széles vállát.
- Rögtön gondoltam - biccentek a szemébe nézve, de ő mintha meg se hallaná a szarkazmusom, folytatja:
- Ott van a tény - számolja a kezén, amivel inkább azt érezteti velem, hogy sokkal inkább nem érdekli az előbbi megjegyzésem, sem mint nem hallotta -, hogy mostanában folyamatosan írogatsz valakivel, akinek eddig nem tudhattam a kilétét, de - nyomja meg a szót, amikor reagálnék neki - azt hiszem, hogy már szinte teljesen biztos lehetek abban, hogy Grace az, pláne a negyedik és egyben utolsó jel után, még pedig az után, ahogy viselkedtél pár napja, amikor csatlakoztunk a lányokhoz kajálni.
Szeretnék vele vitatkozni, de nincs értelme, meg nem is nagyon lenne min, ugyanis tény, hogy a minap azért viselkedtem úgy, ahogy, hogy meglepjem Grace-t azzal a kávéval.
- És most pontosan mit is vársz tőlem? - vonom fel a szemöldököm, farkasszemet nézve Aidennel.
Meglepetésemre a fiú komolyra vált, miközben fürkészni kezdi az arcom.
- Van valami köztetek? - kérdezi lassan.
Azonnal megrázom a fejem, mivel ennél már csak akkor lenne kevesebb közünk egymáshoz, ha megint egyáltalán nem kommunikálnánk kábé, mint az elején, amikor Aiden és én bekerültünk a társaságukba tavaly.
- Semmi olyasmi, amire te gondolsz - teszem hozzá. - Csak... barátkozunk, azt hiszem.
- Tudtommal Des, Sage és Mel is a barátaink, mégsem látom, hogy folyamatosan velük lógnál mostanában és... - elharapja a mondatot és felemeli a mutatóujját. - Oh, eszembe jutott még egy jel! A kis összenézéseitek a bulikban, meg például a múltkor kaja közben. És igen, feltűnt attól még, hogy Destinyvel beszélgettem - teszi hozzá, amikor szóra nyitom az ajkaim, hogy finoman jelezzem, hogy ő épp akkor mással volt elfoglalva.
- Mármint, amikor megint húztad szegény lány agyát egy kis flörttel? - kérdezek vissza, s a szemöldököm megint felszalad a homlokomon. - Nem tartasz tőle, hogy a lányok vagy Hunter előbb, vagy utóbb szétrúgják a seggedet emiatt?
- Jaj, ne tégy már úgy, mintha Des nem húzna engem is szándékosan - forgatja meg a szemét. - És végképp ne próbáld meg megint rám terelni a szót, amikor most te és Grace vagytok a téma.
- De hát nincs én és Grace, éppen ezt mondom. Igen, mostanában sokat lógunk együtt és igen, szoktunk írni egymásnak, de csak azért, mert Grace esélyt adott arra, hogy tényleg barátok legyünk, ne csak két tag egy baráti körből.
- És a te részedről véletlenül sem játszik bele ebbe az, hogy a lány gyönyörű és olyan teste van, amire az egyetem fele csorgatja a nyálát, Grace tudta nélkül? - utánozza az előbbi mimikámat a fiú, amitől kiszakad belőlem egy sóhaj.
- Grace bombázó, Aiden, nem vagyok vak, én is látom - bólogatok a tekintetemet az előttem heverő lapokra szegezve.
És ha csak látnám. Minél több időt töltök vele, Grace annál többször férkőzik be a fejembe, a zuhany alatti gondolatimba, de még az álmaimba is, amik... nos sokszor olyan mocskossá változnak, hogy még engem is meglepnek. Pedig nem lenne szabad ilyenekre gondolnom, miután megtudtam, hogy Grace még csak csókolózni sem csókolózott, nemhogy bármi mást tapasztalt volna. Amivel persze nincs is baj, de ezek után nekem nem szabadna, hogy eszembe jusson olyan gondolat, amiben épp a műteremben teszem magamévá. Türtőztetnem kellene magam és nem csak azért, mert Grace még teljesen ártatlan ilyen téren - bár a gondolatai saját bevallása szerint nem -, hanem mert lassan eljutok oda, hogy ha csak meglátom, a farkam vigyázzba vágja magát. Ez pedig nem jön jól, ha abból indulok ki, hogy mostanában minden pillanatot ki akarok használni, amikor csak találkozhatok vele.
- De nem ez volt a kérdésem.
- Nem akarom magamra haragítani a lányokat - húzom el a szám, de ez sem elég kielégítő a számára, mert megrázza a fejét.
- Ez még mindig nem válasz a kérdésemre.
Frusztrált sóhaj tör fel belőlem, miközben a hajamba túrok.
Talán túl sok ideje titkolom Aiden elől mindazt, ami a nyaralójukban történt Grace és köztem. Lehet, hogy ideje lenne elmondanom a legjobb barátomnak, hogy majdnem csókolóztunk. Eddig visszatartott az, hogy úgy tudtam, hogy Grace nem mondta el senkinek és nem voltam benne biztos, hogy rá milyen hatással voltak az akkor történtek, de a múltkor egyértelműen kifejtette, hogy nem azért rohant el, mert ez történt, bár az igazi hatásait még mindig nem tudom annak az estének.
És nem mellesleg, tegnap elmesélte, hogy Melody már tud a dologról, mert pár hete elmesélte neki egy kis - idézem - "csajos beszélgetés" közben, Des-nek meg a minap. Viszont, ha Grace megosztotta ezt egy harmadik féllel, akkor csak van jogom nekem is elmesélni a legjobb barátomnak, akinek egyébként nem mellesleg, a házában történt az egész. Vagyis csak majdnem történt.
- De - tör ki belőlem -, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszik bele az, hogy Grace gyönyörű és csinos. Baromira vonz a külseje, de ő más, mint a többiek és nem azért barátkozom vele, hogy mindenképp az ágyamban kössön ki. Nem tagadom, biztos, hogy nem ellenkeznék, ha úgy alakulna, de ez egészen addig fel sem merült bennem, amíg... - elharapom a mondatot, mert elbizonytalanodom, de már felpiszkáltam Aiden érdeklődését.
- Amíg? - vonja fel az egyik szemöldökét és meglepve konstatálom, hogy nem vigyorog a képembe.
Tény, hogy az ajkain azért bujkál egy önelégült mosoly, de nagyon igyekszik uralkodni az arcizmain, amit őszintén értékelek.
Veszek egy nagy levegőt és megint a hajamba túrok, mielőtt felveszem vele a szemkontaktust.
- Emlékszel, amikor a nyaralótokban voltunk mind és ti bementetek bulizni a városba, de Grace és én a házban maradtunk?
- Igen - bólint lassan. - Miért, mi történt?
- Akkor éreztem magam először úgy igazán közel hozzá. Kimentünk a jakuzziba és nagyon jól elvoltunk, beszélgettünk, nevettünk, tényleg közel kerültünk egymáshoz, aztán... testileg is közelebb értünk a másikhoz - nyelek nagyot. - Vagyis csak majdnem - korrigálok gyorsan. - Majdnem csókolóztunk, de aztán Grace kipattant a jakuzziból és kábé úgy elkezdett kerülni, mintha én magam lennék az ördög.
- Biztos a vörös hajad miatt - engedi ki végül mégis azt a vigyort, mire bemutatok neki.
- Kapd be! Nem is értem, hogy hogy nem tűnt fel nektek, hogy Grace mennyire távolságtartó lett velem utána.
- Úgy, hogy Grace alapból is az, ha rólad vagy rólam van szó. Amivel nincs is baj, én csípem őt, de legyünk őszinték, hogy lényegesen zárkózottabb velünk, mint Willékkel. Persze ez érthető, hiszen Will és Hunter évek óta az élete része és biztos, hogy megvan a maga oka erre a viselkedésre, de a lényeg, hogy velünk amúgy is más szokott lenni - vonja meg a vállát. - De akkor a jelek szerint ő is jól érezte magát veled, nem?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Eddig azt hittem, hogy hallani sem akar a történtekről, aztán nem is olyan régen megtudtam, hogy ő meg azt hitte, hogy nem volt rám semmilyen hatással az az este, de azt nem tudtam meg, hogy rá mennyire hatott. Halványlila gőzöm sincs, hogy bármit jelentett-e neki a dolog.
- Gondoltál már rá, hogy megkérdezd?
Először nem tudom eldönteni, hogy komolyan kérdezi-e vagy csak szórakozik velem. De amikor rájövök, hogy komoly volt a kérdés, nem tudom, hogy megsértődjek, amiért hülyének néz vagy inkább jól essen a haverom érdeklődése.
- Igen, de nem vagyok biztos abban, hogy az jó ötlet lenne. Grace... - elharapom a mondatot, amikor a mobilom felvillan és megjelenik rajta Grace neve, miszerint üzenetet küldött.
Mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélünk és ettől egy furcsa izgalom járja át a testem. Szívem szerint azonnal válaszolnék, de nem adom meg azt az örömöt Aidennek, hogy előtte vetődöm rá a telefonomra és kezdek azonnal pötyögni.
- Ő az? - kérdezi a kezemet figyelve, ami türelmetlenül kopog a készülék mellett.
Mereven bólintok a mobilt figyelve, mire oldalra biccenti a fejét.
- Miért nem válaszolsz neki?
Elszakítom róla a tekintetem és kiegyenesedem.
- Beszélgetünk, majd utána válaszolok.
Látom rajta, hogy egyre nehezebb neki nem az orrom alá dörgölni, hogy igaza volt.
- Szóval nem tudod, hogy jó ötlet-e - tér vissza a beszélgetéshez.
- Igen, mert... fogalmam sincs, hogy Grace olyan szempontból bírja-e a képem. Mármint... látom, hogy olykor hogyan reagál rám, azok alapján igenis vonzódik hozzám, de közben meg képes utána elrohanni, ahogy azt nálatok is tette és messze elkerülni. Nem akarom azzal elkergetni most, hogy letámadom, hogy neki jelentett-e bármit is az az este.
- Jól látom, hogy a nagy Rhys Bolton, aki mindig megszerzi, akit csak akar, aki után a csajok döglenek, elbizonytalanodik Grace miatt?
Nem kell mosolyognia ahhoz, hogy tudjam, hogy mennyire élvezi is ezt. És bizonyos szempontból nem is hibáztatom, hiszen én sem értem saját magamat. Más lányoknál tudom, hogy mi lesz a vége, amikor beszélgetünk. Nagyképűen hangzik, de kábé csak be kell lépnem egy szobába és legalább egy lány már le is tolja a bugyiját. A sikeremhez nagyban hozzájárul, hogy benne vagyok a lacrosse csapatban és az, hogy van egy művészi oldalam is. A csajok imádják a művész-sportoló kombót bennem és így soha nem is kell tartanom a visszautasítástól. De Grace egészen más eset. Egyszer már visszautasított a jakuzziban, azóta pedig hol ilyen, hol olyan velem. Tény, hogy most haladunk egy barátság dolog felé, de nekem az nem elég. És nem akarom, hogy neki elég legyen, mégsem merek csak úgy lépni, mert.... a francba is! Mert akkor visszautasított. Hiába tudom, hogy még soha nem csókolózott, akkor is... szar ebbe belegondolni. Éppen ezért egy másik szemszögből, nagyon remélem, hogy egy nap Aiden is megtapasztalja, hogy milyen, amikor egy nő miatt bizonytalanodik el.
Újra fellendül a középsőujjam.
- Tudsz valami érdemlegessel is szolgálni, vagy csak az orrom alá dörgölöd, hogy bizonyos értelemben igazad volt és kárörvendesz, amiért fogalmam sincs, hogy Grace hányadán is áll velem?
- Nekem úgy tűnt, hogy eléggé bírja a képed - válaszolja komolyan és határozottan. - Amikor a kávét vetted neki, az határozottan jól esett neki, de gondolom az neked is feltűnt.
Persze, hogy feltűnt, hiszen elpirult és olyan édes mosolyt küldött felém, amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.
- Igen, azt én is észrevettem - biccentek.
- Akkor maradj ezen a vonalon. És döntsd el, hogy pontosan mit akarsz tőle, mert úgy nem lehetsz a barátja, ha közben azon gondolkozol, hogy vajon milyen lehet a nyögései hangja. Ne ess bele Nathaniel hibájába, vagy tuti, hogy szétrúgom a segged. A pokolba is, hiszen Rhys Bolton vagy, a lacrosse csapat sztárja! Vagy tartsd magad a barátsághoz tisztességesen, vagy szerezd meg, amit akarsz, de eszedbe ne jusson megbántani ezt a lányt, hallod?
- Az nincs a listán.
- Helyes, mert semmi kedvem nincs kanállal összeszedegetni a darabjaid, amit a lányok hagynak belőled, ha megbántod Grace-t - mutat rám, amitől önkéntelenül is elmosolyodom.
- Értettem, uram!
- Akkor válaszolj neki, most azonnal!
Biccentek, majd a kezembe veszem a telefont, de mielőtt megnyitnám Grace üzenetét, eszembe jut még valami.
- Lehet, hogy a nálatok történtek köztünk maradjanak?
Aiden küld felém egy megértő, biztató mosolyt, miközben bólint.
- Eszembe sem jutott, hogy nem, ne aggódj.

Grace:
- Szerinted Sage-nek nem tett volna jót, ha velünk jön? - kérdezem a bokámmal körözve Melodyt, aki szintén melegít a közös futáshoz.
A barátnőm azonnal megrázza a fejét.
- Tudod, hogy utál futni, majd Des jógázik vele otthon, hogy egy kicsit elterelje a figyelmét.
- Tudom, csak... - Mel mellém lép és finoman megszorítja a vállam.
- Tudom - mosolyodik el szomorkásan. - Én is szeretnék neki segíteni, de mi csak támogatni tudjuk és nem magára hagyni.
Fáj beismerni, de Melnek igaza van. Mind a hárman tapasztaltuk már ezt az érzést, s most Sage is megjárja a poklot, bármennyire is reméltük, hogy neki ilyesmit nem kell majd átélnie.
Két héttel az első rémálom után kiderült, hogy annyira nem jártam messze a valóságtól akkor, amikor úgy gondoltam, hogy Jace bántotta őt, csak éppen az elkövető nem stimmelt. Jace gyakorlatilag ártatlan. Vagyis... ez így nem igaz, mert... mégis melyik pasi nincs otthon, amikor megbeszéli a barátnőjével, hogy randi estet tartanak? És nem elég, hogy Jace nem volt otthon, de még csak nem is szólt Sage-nek arról, hogy nem fogja megtalálni a házukban. Mint kiderült, Sage azonnal haza akart jönni, de Luke, Jace lakótársa otthon volt és felajánlotta a barátnőnknek, hogy megvárhatja Jace-t, amíg haza nem ér, úgyhogy Sage habozva, de bement hozzá. Sage azt mondta, hogy eleinte nem is volt gond, de aztán Luke túlságosan is bensőséges lett és mire észbe kapott a fiú már megcsókolta és Sage akarata ellenére benyúlt a bugyijába. Csak mázli volt, hogy Sage nem sokkolt le teljesen és el tudta lökni a fiút, majd elrohanni, különben nem akarok belegondolni, hogy mi történhetett volna. Nem tudom, hogy Jace tud-e a dologról, de az biztos, hogy Nathaniellel ellentétben, nem igazán igyekszik, hogy megtudja, hogy hova tűnt el Sage a napokban és mitől zárkózott be annyira. Nat minden nap eljön hozzánk és igyekszik megtudni, hogy mi történt és hogy hogyan tudna segíteni, de Sage nem igazán akar róla beszélni. Nekünk is csak pár napja mondta el, amikor egy újabb rémálom után megint átmentünk hozzá megnyugtatni és mi nem bírtuk tovább nézni a szenvedését anélkül, hogy tudnánk, hogy mi a baj, így megtört a jég, amit javulásnak számítok. Nem rózsás még a hangulat, de legalább Sage beszélt róla és tudja, hogy nincs egyedül, mert Melnek tényleg igaza van abban, amit mond: jelen esetben csak annyit tehetünk, hogy mellette állunk. Még akkor is, ha ez nem olyan egyszerű, mert borzalmas látni, ahogy szenved és mert tehetetlennek érezzük magunkat. Meg szerintem Melben és Des-ben is ugyanaz játszódott le, ami bennem: hogy újraéltük a saját traumánkat.
Nem volt véletlen az sem, hogy Des végül azt tanácsolta, hogy indítsunk egy kampányt, hogy a hozzánk hasonlóan járóak ne érezzék azt, hogy egyedül kell megküzdeniük ezzel a rengeteg fájdalommal és érzelemmel. Nagyon remélem, hogy Sage-nek is segíteni fog majd a kampány készülete és azt is, hogy másoknak is tudunk vele segíteni, miközben egy kicsit mi is jobban begyógyítjuk a régi sebeket, hegeket.
- Annyira, de annyira szeretném kiherélni azt a barmot - szorul ökölbe a kezem, amire egy biccentést kapok.
- Hidd el, hogy én is, de a másik barmot is, hogy nem vigyázott Sage-re. Nathaniel soha nem hagyta volna, hogy ilyen történjen vele.
Egy kicsit meglep, hogy Mel ennyire Nat javára beszél, mert ő általában eléggé másképp látja a szerelem témát, mint a legtöbb ember. Bár tény, hogy abszolút Sage és Nat párti és már Sage-nek is többször megjegyezte, hogy ha még ő is úgy látja, hogy Nathaniellel van köztük valami megmagyarázhatatlan, akkor az jelent valamit. De még így is váratlanul ér ez a kis kampány, még ha egyet is értek vele. Nat soha nem hagyta volna, hogy Sage-nek bármilyen baja essen.
- Mondjuk Nate soha nem tenne ilyet egy nővel sem - jegyzem meg, ugyanis a nagyszájú focista talán randi és kapcsolat ellenes, de valójában mélyen tiszteli a nőket a maga módján.
Soha nem bántana egy lányt sem már alapból sem, de azért sem jutna eszébe, mert van két húga, akikkel, ha ilyesmi történne, akkor biztos, hogy kinyírná azt, aki bántotta őket.
- Nyilván, de most nem is az a lényeg. Istenem, Grace, el sem tudom mondani, hogy mennyire, de mennyire bizsereg a tenyerem, hogy megpofozzam, ahányszor csak meglátom azt az önelégült képét! - gyullad gyűlölet a szemében.
Teljes mértékben meg tudom érteni. Azok után, amit mesélt, hogy Jace rámozdult már akkor, amikor Sage-nek udvarolt és ezután az undorító húzása után, legszívesebben én is egy jó nagyot lekevernék neki, pedig alapvetően nem vagyok az erőszak híve.
- Tudom, hidd el, hogy szívem szerint én is kiherélném mind a kettőt, de tiszteletben kell tartanunk, hogy Sage nem akarja, hogy ez kiderüljön vagy bármilyen dráma legyen.
- Ez az egyetlen oka annak, hogy ma a meccsen nem fogom elküldeni őket melegebb éghajlatra - húzza el a száját.
Sage-dzsel ma elmegyünk Naték meccsére, mert mióta jóban vannak, egyet sem hagy ki a barátnőnk, de jelenleg nincs olyan állapotban, hogy egyedül menjen. Bizonyos szempontból tök jó, hogy kimozdul, de ez azt is jelenti, hogy találkoznia kell Jace-szel is és nincs kizárva, hogy Luke is beköszön neki. Szóval eszünk ágában sincs magára hagyni.
- Ha meggondolnád magad, csak szólj és beszállok én is - kacsintok rá, mire Mel a helyzet ellenére végre felnevet.
Melody mindig is úgy vigyázott mind a hármunkra, mint egy nővér és ha valamelyikünknek baja esik, akkor azt sajnos a maga kudarcának képes felfogni és bár nem mutatja, de ő is kikészül.
- Vigyázz, mert a végén még a szavadon foglak.
- Csak nyugodtan - mosolyodom el, miközben folytatom a bemelegítést.
Percek telnek el csendben, mire Mel újra megszólal:
- Rhys azóta is kedveskedik neked?
Annyira váratlanul ér a kérdése, hogy először csak pislogok.
- Mármint mióta? - kérdezek vissza értetlenül.
- A múltkori kávés dolog óta - biccenti oldalra a fejét, miközben a térdeit is bemozgatja.
- Oh - nyögöm ki.
A múltkor, amikor Rhys és Aiden odaültek hozzánk a falatozóban, úgy jöttünk haza, hogy Des le sem tudta vakarni a vigyort az arcáról és szinte azonnal el is mesélte Melnek a dolgot. Addig fajult a beszélgetés, hogy Destinyvel is megosztottam végül az Aidenék nyaralójában történt eseményeket, amitől a szőke barátnőm teljesen felvillanyozódott, de szerencsére nem nyaggatnak folyton ezzel, amit őszintén értékelek. Amúgy sem nagyon tudnának, mert bár tény, hogy adtam egy esélyt a barátságra Rhysszal és tagadhatatlan, hogy vonzónak találom, igyekszem tartani olyan szempontból a távolságot. Ez mondjuk nehezebb, mint gondoltam volna, mert az ilyen gesztusaival mindig egy kicsit jobban belopja magát a szívembe, aminek baromira nem kellene megtörténnie, de igyekszem.
- Bocsi, nem akarom erőltetni, csak a napokban annyira aggódtunk Sage miatt, amikor épp nem edzésen voltunk, munkában vagy suliban, hogy nem is beszéltünk kábé arról, hogy te hogy vagy, meg Des és...
- Hogy te - szakítom félbe finoman.
Mel lassan megvonja a vállát.
- Aggódom Sage miatt és dühös vagyok, de megvagyok.
Fáj látni, ahogy magát hibáztatja fejben, pedig ehhez aztán tényleg semmi köze nem volt olyan szempontból, hogy nem tudta volna sajnos megakadályozni, de tudom, hogy ezt nem lenne értelme kifejtenem neki, mert a gondolatait nem változtatná meg sajnos.
Közelebb lépek hozzá és megfogva a kezét, finoman megszorítom azt.
- Hamarosan minden rendbe jön - mosolygok rá biztatóan. - És igen, azóta is kedveskedik - ismerem be, amitől érzem, hogy elpirulok.
- Miket csinált? - görbülnek felfelé az ő ajkai is, s elkezd helyben kocogni.
- Majdnem minden nap megjelenik a műteremben és beszélgetünk, a múltkor felbukkant a munkahelyemen. Azt sem tudom, hogy honnan tudja, hogy hol dolgozom. Bár kicsit meglepettnek tűnt, úgyhogy lehet, hogy az csak véletlen volt, hogy pont abban a kávézóban jelent meg, de azóta többször is látogatónk volt. Mindig nagyon kedves velem - kezdem az alsó ajkam harapdálni, amitől most Mel fogja meg a kezem.
- Hé, ne kezdj el azon agyalni, hogy mi mehet tönkre. Tudod, hogy mit mondunk mindig Destinyvel - mosolyodik el cserfesen -, ingyen piát ne utasíts vissza, ha egy helyes pasi küldi. Ez ugyanaz - vonja meg a vállát. - Ha jól érzed magad vele, akkor ne vond meg magadtól ezt a kis örömöt. Semmi sem kényszer, szóval nem kell belemenned semmibe, amit nem akarsz. De nem is hiszem, hogy Rhys bármire is kényszerítene. Ha nem tetszik ez az egész, akkor szállj ki belőle, de ha kicsit is jó neked, akkor ne büntesd magad azzal, hogy elzárkózol tőle. Az apró örömök sokat számítanak. Tudod mit? - pillant a futópálya felé. - Mielőtt belekergetnéd magad egy hatalmas agyalásba, amibe, ahogy ismerlek, minden este belekergeted magad, add ki magadból futás közben mindazt, ami benned van.
Tagadhatatlan, hogy Sage-dzsel ellentétben, aki utál futni, nekünk Mellel rengeteget segítenek ezek a közös futások, mind mentálisan, mind lelkileg és mind állóképességben. Lehet, hogy egy ennyire feszült időszak után még jobbat fog tenni, hogy kifutom magamból.
- Menjünk - bólintok, s még egy gyors átmozgatás után elkezdjük a szokásos köreinket futni.
Addig megyünk, ameddig csak bírjuk és jól esik. Teljesen összehangoltan mozgunk és bár nem beszélgetünk közben, mint egy-két itt kocogó páros, így is teljes biztonságban és nyugalomban érzem magam. Mel néha dúdolni kezd, amit boldogan hallgatok és hagyom, hogy a dallamok kimossák a fejemből a negatív és aggodalommal telt gondolatokat.
Annyira hatásos a futás, hogy mire Mel és én hazaérünk a másik két barátnőnkhöz, már lényegesen jobban vagyok és Sage is sokkal jobb állapotban vár minket. Nem mondom, hogy teljesen olyan, mint régen, de Des bármit is csinált vele, amíg távol voltunk, látványos hatást ért el vele.
- Hahó! - kiált fel vidáman - mint mindig - Des, amikor meglát minket. - Hoztatok reggelit?
- A kedvenc pékségedből - emeli meg a zacskót, amiben a kedvenc péksütieink lapulnak.
Minden alkalommal, amikor elmegyünk futni, a végén bemegyünk a pékségbe, ami a parkban van és veszünk a frissen készült árukból, amiket mindannyian imádunk.
- Imádlak titeket - csillan meg a szeme Des-nek és küld felénk egy puszit.
- Elmegyek zuhanyozni, aztán együnk, mert már korog a hasam - adja oda a szőkeségnek a zacskót Mel, s én is elindulok a másik fürdő felé.
Miközben vetkőzöm a zuhanyhoz, ránézek az értesítésekre a telefonomon.
A szívem ugrik egyet, amikor meglátom Rhys nevét a kijelzőn. Ennyit arról, hogy a futással kisöpröm őt a fejemből, ez a srác semmiképp nem akarja, hogy eselteg másra is gondoljak két percnél tovább, mint rá.
Rhys: Jó reggelt, szépségem! Milyen volt a reggeli futás?
Véletlenül sem kezd el melegség megjelenni a mellkasomban, amiért "szépségem"-nek szólított. Nem is szabad, hogy így reagáljak, hiszen valószínűleg minden második lányt így becéz, akikkel utána csupán egyetlen éjszakát tölt. És természetesen az sem hat rám, hogy emlékezett rá, hogy szombatonként, ha tudunk, el szoktunk menni Melodyval futni.
A számat elhagyja egy sóhaj, ahogy emlékeztetem magam arra, amit Mel mondott. Elvégre tényleg jól érzem magam Rhys társaságában és amíg tudom irányítani a dolgot, addig hiba lenne megfosztanom magam egy örömforrástól. A nővérem is hasonlóan érvelt, amikor a héten meséltem neki Rhysról, úgyhogy valóban megfontolandó a dolog.
Az alsó ajkamba harapva írok vissza a fiúnak:
Én: Jó reggelt! Sikerült kipucolni a fejem egy kicsit. Neked hogy indult a reggeled? Jól aludtál?
Nem tudom, hogy ott ül-e a telefonja előtt épp, vagy csak pont a kezébe fogta, de szinte azonnal válaszol. Amivel nem is lenne baj, ha nem kellene baromi nagy önuralom ahhoz, hogy csak a zuhany után válaszoljak neki. Nehezen, de megemberelem magam és már csak akkor nézem meg az újabb üzenetét, amikor lefelé megyek a lépcsőn a reggelihez.
Rhys: Az határozottan rád fér. Túl sokat agyalsz, Gracie. Rájöttem, hogy több időt kellene velem töltened, hogy segítsek ellazulni.
Ahogy elolvasom az utolsó mondatot, kiszakad belőlem egy kacaj. Lejjebb tekerek, hogy lássam a válaszát a kérdéseimre.
Rhys: A madarak csicsergésére ébredtem és mókusok öltöztettek fel. Csodálatos volt egy csodálatos éjszaka után.
Akaratlanul is megjelenik bennem a kép, hogy egy csajjal volt és ettől leolvad az arcomról a mosoly. Nem bírok magammal, hogy ne kérdezzek rá.
Én: Csak nem egy újabb hódítás tette csodálatossá?
Megtorpanok a lépcső alján, amíg várom a választ. Sajnos most egy kicsit tovább várat, de amikor befut az üzenet - fáj beismerni - megkönnyebbülök.
Rhys: Szerinted kérnék tőled olyat, hogy több időt töltsünk együtt, úgy, hogy közben egy másik csaj mellett fekszem?
Ismét felfelé indulnak az ajkaim.
Ha valaki, akkor Rhys nem tenne ilyet, úgyhogy igyekszem úgy válaszolni neki, hogy ne derüljön ki, hogy mennyire megnyugtat ez.
Én: Ja, hogy te így szoktál kérni dolgokat? Nekem úgy tűnt, hogy kijelented, hogy több időt kell együtt töltenünk.
- Grace! - csendül fel Des hangja a konyhában, amitől összerezdülök.
El is feledkeztem arról, hogy rám várnak.
- Megyek már! - szólok vissza, de azért még megnézem az üzenetet, ami befut, amikor elindulok a konyhába.
Rhys: Maradjunk annyiban, hogy egyszerre a kettőt. Nem akarom fényezni magam, de baromi jó hatással vagyok rád, ha eddig nem tűnt volna fel.
Majdnem megint felnevetek, miközben leülök az asztalhoz, de uralkodom magamon és elrakom a telefonom, hogy ne keltsek gyanút. Most a lányokkal vagyok. Ez most a barátnőimről és rólam szól, Rhysnak majd utána válaszolok.