Grace:
- Jó reggelt! - libben be a konyhába Des vidáman.
Ahogy a lány belép, a szoba hangulata megváltozik. Olyan, mintha megtelne élettel. Des márcsak ilyen. Ha valahol megjelenik, akkor ott minden tekintet rászegeződik és egészen más lesz a légkör is. Ő egyszerűen egy sugárzó természet, aki nyitott bármire és bárkire, mégis ura minden egyes lépésének, nem csak meggondolatlanul cselekszik. Az a fajta lány, aki bármire képes.
Néha alig hiszem el, hogy ő és én barátnők vagyunk, pedig már elég régóta így van. Destiny gazdag család sarja; mindig megszerzi, amit akar; úgy képes az ujja köré csavarni a férfiakat, mintha erre született volna és baromi jól bánik a reflektorfénnyel, ami akarva, akaratlanul is rá irányul. Ezzel szemben én messze vagyok a gazdag családtól; küzdök azért, amit akarok, de el tudom fogadni, ha nem jön össze valami - még akkor is, ha az fáj -; messze elkerülöm a legtöbb hímneműt és gyűlölök a reflektorfényben állni. És mégis az egyik legjobb barátnőm, aki mellett én is kapok a figyelemből. Talán pont ezért is működünk annyira jól: mert kimozdít a komfortzónámból. De nem csak engem egyébként. Melodyra és Sage-re legalább ekkora hatással van, mióta csak az eszemet tudom. Na, jó, talán Melre nem akkorára, de csak azért, mert bizonyos szempontból ők nagyon hasonlítanak: mind a ketten makacsak és magabiztosak. Ettől függetlenül imádják egymást, de talán nekik van a legtöbb vitájuk a komfortzóna elhagyása miatt. Máskor meg ők a dinamikus duó, akiket nem lehet megállítani, amikor például együtt kezdenek pasikra vadászni.
- Jó reggelt! - biccentek mosolyogva. - Meglep, hogy itthon éjszakáztál. Azt hittem, hogy tegnap végre te és Aiden léptek egy szintet. Vagy, ha vele nem, akkor szerzel magadnak egy másik ágymelegítőt.
Des a pulthoz megy, hogy töltsön magának kávét. Hihetetlen, hogy egy hajnalig tartó buli után is képes ennyire élénk lenni. Szinte komolyan sugárzik és biztos, hogy ha most vendégünk lenne, nem tudná levenni róla a szemét, pedig nincs rajta semmi extra. A kockás, rövid pizsama nadrágját viseli, pizsi felsőnek kikiáltott szürke pólóval, amin a Brighton logó virít és a haját egy kócos kontyba fogta. Destiny az egyetlen ember, aki még egy zsákban is képes úgy kinézni, mint aki extrás dizájner cuccot visel éppen és ezért utálom. Na jó, kit akarok becsapni? Imándom őt. És őszintén, engem nem is igazán érdekel, hogy ki mit visel. Nem vagyok divat őrült, én a legtöbbször nadrágot hordok, a hangulatomnak megfelelő felsővel. Persze nem öltözöm slamposan, de messze nem fektetek annyi energiát egy-egy szettembe, mint Des. Számomra ez nem olyan fontos.
- Hidd el, ha csak rajtam múlna, akkor már rég az enyém lett volna - sóhajt fel, miközben leül elém.
Nem tudom elfojtani a vigyorom, ahogy eszembe jut a Rhysszal tervezgetett kis fogadás arról, hogy ők vajon meddig húzzák még egymás agyát.
- Szó szerint bárkit megkaphatsz, akit akarsz és általában nem is félsz felszedni valakit - biccentem oldalra a fejem. - Anno, amikor megláttad Aident a bulin, az volt az első mondatod, hogy ő a tiéd lesz. Ez tavaly volt, mégis mi változott azóta?
Nem túlzok azzal, amit mondok. Destiny konkrétan bárkit megkaphat, nőt és férfit egyaránt. A legtöbb csaj persze ki nem állhatja, mert úgy néz ki, ahogy, de azért nem vagyok hülye, látom, hogy némelyikük pont olyan sóvárgó tekintettel méregeti őt, mint a legtöbb pasi.
És az sem túlzás, amit Aidennel kapcsolatban mondtam. Tényleg abban a pillanatban, hogy meglátta, kijelentette, hogy az övé lesz. És mégis húzzák egymást már lassan több, mint egy éve.
- Aiden más - von vállat. - Kezdésképp: a baráti társaság tagja.
- Ez Nathanielnél nem zavar - cukkolom, mire rám ölti a nyelvét.
Nat és Des még gólya korunkban egy éjszaka erejéig kavartak. Gyakorlatilag Nathaniel ezután találkozott velünk először, azzal a szándékkal, hogy felszedje Sage-et. Csak utána mélyült el a barátságuk annyira, hogy ő és Nate beolvadt a mi kis társaságunkba.
- Az más - legyint a szemét forgatva. - Aidennel ez egy türelemjáték. Feszíteni akarom nála a húrt, amíg el nem pattan. Mert akar engem, látom a szemén, tudod?
Szerintem a vak is látja, ahogyan azt tegnap Lola is megjegyezte, amikor Rhys megemlítette a fogadásos dolgot.
- És te nem szenvedsz ettől?
- Nem vagyok én szerelmes, hogy szenvedjek, Gracie - kortyol a kávéból újabbat. - Kell nekem Aiden és meg is fogom szerezni, de nem dőlök a kardomba, amiért eddig húzzuk. Sőt, ami azt illeti, elég izgató a dolog.
Ha ő mondja, én hiszek neki. És nem is akarok beleszólni, csak kíváncsi voltam, hogy neki ez megfelel-e így. Nem akarom, hogy esetleg koppanjon emiatt a játszadozás miatt. Bár az is igaz, hogy Destiny nem igazán ez a kötődő típus. Mármint a családjához és a barátaihoz nagyon is kötődik, de a szerelemtől távol áll. Nem is szokása kétszer összejönni egy emberrel. Ő most ki akarja élvezni a szabadságát, nem pedig lehorgonyozni. Az apukája a halála előtt ezt mondta neki és Hunternek. Pontosabban azt, hogy élvezzék a pillanatot és éljenek a mának. Des azóta pontosan ezt teszi, de ahhoz továbbra is tartja magát, hogy ha valaki komolyabban is megfogja, vagy azt érzi nála, hogy ő több, mint a korábbi kalandjai, akkor ad esélyt a többszöri találkozásnak majd és akár a szerelemnek is. Keresni, viszont egyáltalán nem keresi, mint Sage.
- És egy másik ágymelegítő? - érdeklődöm, ugyanis nem sűrűn fordul elő, hogy Des ágya üres marad éjszakára.
- Tegnap este nem volt máshoz kedvem. Az Aidennel való tánc után szemétség lett volna összeszedni valakit egy B tervként.
Talán nem gondolnák róla az emberek, de Des-t a csípős nyelve és bátor életstílusa ellenére kenyérre lehet kenni. Ő egy igazi tündér, aki egy légynek sem tudna ártani. Éppen ezért a partnereivel is mindig letisztázza, hogy ez csak egy éjszaka, semmi több. Nem akar senki szívével sem szórakozni.
Szóra nyitom az ajkaim, hogy reagáljak, de akkor mind a kettőnk telefonja egyszerre rezzen meg. Üzenet érkezik a négyes csoportunkba a lányokkal.
Melody: Ne haragudjatok, hogy eltűntem tegnap, de elment a kedvem a bulizástól. Remélem, hogy megbocsájtotok és valanelyik nap tartunk majd egy csajos(!!!) napot.❤
Nem hibáztatom Melt, amiért lelépett tegnap és Nathanielt sem, hogy együtt távoztak. Nat és Melody is eléggé kivoltak, amiért Jace velünk volt és úgy viselkedett, ahogy. Kár, hogy Sage és Hunter ezután tökre kibuktak. Sage olyan volt, mint aki bármelyik pillanatban sírhat, Hunter pedig nekiállt úgy inni, mint a gödény, míg végül le nem lépett egy csajjal, faképnél hagyva minket. A maguk módján azt hiszem, hogy őket sem hibáztatom. Bár Sage-en nagyot dobna, ha végre meglátná, hogy előtte áll a fiú akire szüksége van. Minden esetre, remélem, hogy ma a nővére kicsit fel tudja dobni. Nem olyan régen elmentek brunch-olni valahova, de Sage-nek nem volt túl jó kedve. Lehet, hogy azért, mert Mel nem jött haza az éjjel, hanem Natnél aludt.
Rossz ilyen szempontból két tűz közé ragadni, de bízom abban, hogy a mai nap után Sage is jobban lesz és Melody hangulata is pozitívabb lesz, mint tegnap.
Gyorsan bepötyögöm a válaszom:
Én: Nem gond, megértjük. A csajos napban benne vagyok.❤
Látom, hogy az asztal másik oldalán Des is gépel a saját telefonján, aztán be is fut a reakciója:
Destiny: Támogatom!!!! Na de mesélj, Mel, legalább volt valami közted és Nat között?
Egy pillanatra elbizonytalanodom. Nem tudom, hogy mennyire jó ezt Sage szeme láttára kitárgyalni.
- Biztos jó ez így? - kérdezem a szőkeségre pillantva.
Amikor felnézek, a barna szemeiben kíváncsisággal vegyes aggodalom van.
- Jobb túlesni rajta, mintha lerántanánk egy ragtapaszt - von vállat egy szomorkás mosollyal.
Azt hiszem, hogy ő is legalább annyira aggódik Sage tegnapi hangulatváltozása miatt, mint én.
- Így, hogy Trinityvel van, talán nem lesz rá akkora hatással a válasz - teszi hozzá bizonytalanul, de mintha nem csak nekem szólna ez a megállapítása, hanem saját magának is.
Amikor újabb üzenet érkezik, mind a ketten felkapjuk a fejünket.
Melody: Persze, nagyon jót beszélgettünk, miközben kimasszíroztam a bazi nagy csomókat a hátából. Aztán adott pizsamának valót és lefeküdtünk aludni. Az előbb befejeztük a reggelit és most visz haza. Igazán jó barát.
Látom, hogy Sage is látta a csoportot, de eddig nem reagált.
- Szerinted most megnyugodott? - nézek ismét Destinyre, aki mintha megkönnyebbült volna.
Elképzelem, ahogy Sage mered a kijelzőre és azt várja, hogy megjelenjen a helyzetjelentés, miszerint Nat és Mel tegnap egész éjjel keféltek. De szerencsére nem olyan válasz jött, ami megbánthatta volna. Melody valószínűleg nem is feküdt volna le Nattel, márcsak Sage miatt sem.
Most végre ő is reagál:
Sage: Én ma nem tudok ott lenni az Orchideában, mert a nővéremmel vagyok, de tényleg jól jönne egy csajos nap. Igazán büszke vagyok Natre, hogy úriemberként viselkedett.
- Igen, határozottan - feleli Des, miután elolvasta az üzenetet. - Tudom, hogy most Jace-mámor van, de egyszerűen nem értem, hogy hogyan nem veszik észre, hogy van köztük valami - sóhajt fel csüggedten.
Annak ellenére, hogy Destiny magának nem feltétlen akar kapcsolatot, szerintem ő az egyik legnagyobb Nat-Sage rajongó a baráti körünkből. Talán csak Nate veri kenterbe őt.
- Tudod, hogy Sage milyen, amikor szerelmes - vonok vállat. - Most Jace az, aki a befutó. Mi csak reménykedhetünk, hogy idővel rájönnek arra, hogy őket egymásnak teremtették.
- Milyen romantikusan fogalmazol - vigyorog rám, amire most én reagálok nyelv öltéssel.
- Mondd, hogy nincs igazam.
- Ezzel nem tudok vitatkozni - rázza meg a fejét, miközben újabb két üzenet fut be.
Melody: Mondjuk kedden, vagy a hétvégén csinálhatnánk valamit. Meghódíthatnánk a plázát, vagy csak otthon iszogathatnánk és beszélgethetnénk. Oh és puszilom Trinityt.❤
Sage: Jól hangzik. Átadom.❤
Ezzel a probléma meg is van oldva. Innentől Trinity fel tudja majd vidítani. Legalábbis nagyon remélem, úgyhogy elrakom a mobilom és visszanézek Destinyre.
- Na látod! Akkor meg ne szólj be - bökök felé az ujjammal, mire felkacag.
- Én ugyan nem, csak meglepett, hogy ezt a kifejezést használtad, te ritkán mondasz ilyeneket.
Ebben van valami, de Nat és Sage esete tényleg olyan, amire nem lehet mást mondani.
Viszont van itt még egy fontos személy, aki tegnap kibukott, így ráterelem a témát.
- Mit gondolsz, Hunter jobban van ma már?
- Van egy olyan érzésem, hogy amíg a csajjal volt, tegnap is jól volt - húzza el a száját az említett fiú testvére. - Tudom, hogy megviselte, hogy Mel kizárta az életéből, de nem borulhat ki minden egyes alkalommal így, ahányszor Melody lelép egy másik sráccal.
Bár kemények a szavai, Des hangjából süt az aggodalom és igazából még igaza is van a maga módján, de Hunter valahogy nem tudja elengedni a Mel-témát. Persze őt is megértem. Melody és Hunter régen nagyon jó barátok voltak. Hunter volt Mel legjobb fiú barátja. Aztán Melody anyukája meghalt, egy évvel Des és Hunter apukájának a halála után és teljesen bezárkózott a fiú előtt. Azután pedig már soha nem volt ugyanaz a kettőjük kapcsolata. Mel azóta is tartja a távolságot szegény sráccal, aki meg látványosan vágyik a barátnőnk figyelmére és közelségére.
- Érdeklődtél már, hogy mi van vele? - kérdezem Des arcát fürkészve.
Talán néha úgy tűnik, hogy egymás agyára mennek - ami bizonyos értelemben igaz is - és minden alkalmat megragadnak, hogy piszkálják a másikat, de Des bármit megtenne Hunterért és a bátyjáért is. Nem mindig mutatja, de tudom, hogy Hunter ezen kilengései rá is hatással vannak, még pedig nem a jó értelemben.
- Igen, de még nem válaszolt. Írtam Willnek is, de azt írta, hogy Lolánál éjszakázott és még nem ért haza. Elvileg szól, ha tud valamit, de szerinte Hunter csak repetázik a tegnap éjszaka után. Én sem hiszem, hogy nagy baj lenne, de szeretek biztosra menni - von vállat, amire egy biccentéssel reagálok.
Percekig hallgatunk, amikor Des szemében ismét fény csillan. Még pedig a huncut fajtából.
- Viszont, ha már kitárgyaltuk a mi kis brigádunk nagyrészének a tegnap éjszakáját, mi a helyzet veled és Rhysszal?
A gyomrom görcsbe ugrik. Pontosan ez az a fajta téma, amit szeretnék elkerülni.
- Nincsen semmi, csak dumáltunk - vonok vállat olyan lazán, amennyire csak tudok jelen állapotomban.
- És a tetkója? Hogy lehet az, hogy csak neked mutatta és említette?
- Aiden is látta - emlékeztetem, de ezzel nem adok neki eleget.
- Aiden a lakótársa - forgatja meg a szemét, Rhys indokát használva tegnapról - az lett volna érdekes, ha nem látja.
- Nem tudom. Rhys csak átküldte a tetoválást, amit tervezett magának, mert érdekelte a véleményem. Barátkozunk, ennyi - vonok ismét vállat.
Des összeszűkült szemekkel fürkészi az arcom.
- Barátkoztok - ismétli oldalra biccentett fejjel.
- Igen - bólintok olyan határozottan, amennyire csak tudok.
- Ha lenne köztetek valami, akkor mondanád?
Nos... a majdnem csókot nem mondtam, vagyis akkor... ez nemnek számít? A francba! Nem szándékosan titkolózom előtte, hiszen Melnek is elmeséltem, csak... azóta nem éreztem alkalmasnak. De ha valami komolyabb lenne Rhys és köztem, akkor abból nem hagynám ki a barátnőimet.
- Akkor mondanám - biztosítom.
Újabb percek telnek el úgy, hogy csak fürkészi az arcom, de aztán vidáman bólint.
- Rendben, egyelőre elfogadom ezt a magyarázatot - fogja meg a kezem és finoman megszorítja. - De ha kell, akkor szétrúgom a seggét, ugye tudod?
Nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Igen, tudom.

Rhys:
Hétfőn, amikor az edzésem után lézengek az egyetem folyosóján, hogy eljussak a terem elé, ahol majd órám lesz és ehessek végre, elhaladok a műterem előtt. Az ajtó résnyire nyitva van és bent ismerős alakot pillantok meg. Grace egy vászon előtt áll és erősen fókuszálva fest. Egy darabig mosolyogva nézem, ahogy az alsó ajkát beharapva igyekszik minél tökéletesebbre festeni a tájképet, amin éppen dolgozik, de aztán nem bírok magammal és kopogok.
- Szabad! - szól ki Grace, de csak akkor néz rám, amikor már félúton vagyok felé. - Rhys, szia!
- Szia - biccentek mosolyogva. - Megint itt?
- Nincs első órám és éjjel megszállt az ihlet - von vállat és az arca halvány rózsaszínre változik.
Nehéz nem elvigyorodnom a zavarán. Annyira aranyos ilyenkor. És valahogy imádom, hogy én hozom őt ilyen helyzetbe.
- Nem mintha kötekedni akarnék, vagy beszólni, de szoktál te máshol is lógni ezen a termen kívül a kampusz területén? - billentem oldalra a fejem.
Grace leül egy magas székre és leteszi a kezében lévő ecsetet.
- Miből gondolod, hogy itt olyan sok időt töltök? - kérdezi felvonva a szemöldökét.
A gyönyörű szürke szemében mosoly fénye csillan, ami az én ajkaimat felfelé görbíti.
- Talán nem így van? - utánozom a mimikáját és én is helyet foglalok az egyik széken.
- Nem - emeli meg az állát. - Csak akkor jövök ide, ha lyukasom van, vagy nagyobb szünetem. És ha jön egy ötlet, amit mindenképp meg akarok csinálni, vagy amikor kedvem van bejönni korábban, esetleg, amikor nem kell mennem dolgozni és van időm az edzés előtt.
- Vagyis sokszor - világítok rá, amitől megint elpirul.
- Jó, talán többet vagyok itt, mint a legtöbb hallgató - kapja el a tekintetét és lesüti a festékfoltos kezére. - De egyébként szoktam máshol is lógni - akasztja újra össze a pillantásunk.
- Igen? Például hol? - cukkolom vigyorogva.
- A könyvtárban, ha tanulnom kell, vagy szükségem van valamilyen anyagra az egyik beadandómhoz; a büfében a lányokkal és a kajáldában néha, amikor össze tudjuk hozni, hogy együtt ebédeljünk ott.
- És olyan hely, ahova nem a lányokkal mész?
- Hát... a könyvtár és a büfé úgy is áll - kezdi az alsó ajkát rágcsálni, aztán mintha felhúzná magát. - Nincs feltétlenül szükségem a lányokra, hogy ne legyek elveszett - közli velem morcosan.
Ilyenre nem is gondoltam. Lehet, hogy Grace félénknek tűnik és talán a maga módján az is, de eszembe sem jutott, hogy elveszett lenne. Pontosan tudom, hogy talpraesett lány, aki képes mások nélkül is élni. Csak számára más az élés, mint a legtöbb fiatalnak. Neki nem bulikra és hangos zenére van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát, hanem egy csendes műteremre, festékekre és zenére a fülében.
- Nem is feltételeztem rólad, hogy lenne - rázom meg a fejem komolyan. - Csak háromból kettőnél említetted a lányokat, pedig a kampusz nem csak négy helyből áll. A büfébe be is tudsz ülni, a folyosók csatlakozásánál vannak közösségi területek, a kert gyönyörű, a kampusz kinti részén pedig padok vannak, ahova ki tud ülni az ember. Sok helyre tudnál még menni, szimplán kíváncsi voltam.
- Oh - motyogja és ismét a kezére szegezi a tekintetét. - Sajnálom, csak... tudom, hogy mennyire zárkózottnak gondoltok a srácokkal és részben igazatok is van, de ettől még nem vagyok elveszett vagy beszari.
Ismét elvigyorodom.
- Abból, ahogy beszóltál Nate-nek a hétvégén, eszembe sem jutott, hogy beszari lennél. Szimplán zárkózottabb vagy, mint mondjuk Des, de lássuk be, hogy nála mindenki zárkózottabb.
- Igen - kuncog édesen és lassan felnéz rám. - Des egy igazi energiabomba. A fiúk pedig biztosan nincsenek hozzászokva az ilyen beszólásaimhoz. Nem is tudom, hogy mitől lettem annyira bátor tegnap, hogy kimondjam.
Ebből a megjegyzéséből arra merek következtetni, hogy gondolni szokott hasonlóakat.
- Mert a fejedben szokott ilyen megjegyzés lenni?
Kihúzza magát a széken, majd megvonja a vállát.
- Egy csendes lánynak is lehet mocskos a fantáziája, Rhys. És lehetnek pimaszabb gondolatai, csak mert nem mondja ki.
Na ezt nem kellett volna mondania. Most aztán azon kapom magam, hogy azon kattogok, hogy vajon milyen mocskos gondolatai lehetnek, amiket nem oszt meg másokkal. Vagy a lányoknak elmeséli? Várjunk, akkor ezek szerint a csendes, ártatlan Gracie a való életben egy igazi bevállalós csaj? Én úgy tudom, hogy még sosem volt kapcsolata.
Nem kell kapcsolat ahhoz, hogy legyenek mocskos gondolatai, idióta! Felnőtt nő, mindenkinek vannak vágyai.
A virtuális pofon, amit kapok, a józanabbik eszemtől van, amelyik nem homályosult teljesen el, miután Grace arra utalt, hogy annyira nem ártatlan, mint amilyennek mutatja magát.
Végül is igaz... nem kell kapcsolat ahhoz, hogy valaki elkezdje felfedezni az igényeit és fantáziákat gyártson magának.
- Jól vagy, vöröske? - kérdezi mosolyogva. - Mintha elkerekedett volna a szemed.
- Persze - köszürülöm meg a torkom. - Persze, csak ez a vallomás meglepett. Te mindig olyan...
- Ünneprontó vagyok? - szakít félbe, amitől még jobban elkerekedik a szemem.
- Micsoda? Dehogy! Nem, nem erre gondoltam, csak amikor mi is ott vagyunk a srácokkal, akkor... teljesen bezárkózol.
- Igaz - húzza el a száját. - Rossz beidegződés. De ettőlmég bulisabb vagyok, mint azt te gondolnád, Rhys - mosolyog huncutul.
- Igen, emlékszem - szalad ki a számon a jakuzziban történtekre utalva, amitől Grace összerezdül.
Basszus!
Nem akartam olyat mondani, amivel megbánthatom, felhúzhatom, vagy elérhetem, hogy megint bezárkózzon.
- Ne haragudj, nem úgy értettem - rázom a fejem hevesen, de ő is megingatja a fejét.
- Semmi baj, gondoltam. Nem is mondtál rosszat. Tény, hogy aznap láthattad egy olyan oldalam, amit általában csak a lányoknak szoktam megmutatni. Vagyis, ha úgy vesszük egy olyat is, amit még ők sem láttak. Soha nem látták, ahogy majdnem csókolózom egy sráccal - von vállat szégyenlősen.
És ezzel azt hiszem, hogy választ is kaptam arra, hogy volt-e valaha kapcsolata. De azért jobb biztosra menni.
- Azért, mert nem nagyon csináltál ilyeneket mások előtt? - kérdezem óvatosan.
Tudom, hogy vannak lányok, akik nem szeretik a felhajtást. Nem igazán vannak oda, ha mások előtt csinál bármit a párjuk, mert nem akarja, hogy mindenki rajtuk csámcsogjon. Nekem is volt egy barátnőm még a gimiben, aki nem nagyon szerette mutogatni úgy a kapcsolatunkat, hogy mások előtt smároljunk. Egy idő után - miután lefeküdtünk egymással - felenlegedett és már nem tartott attól, hogy látnak minket mások is együtt, de eleinte csak a kézfogás és ölelés volt okés neki nyilvánosság előtt, én pedig tiszteletben tartottam ezt.
- Nem - rázza meg ismét a fejét. - Azért nem láttak, mert még soha nem történt meg. Egy pasim sem volt még és sosem voltam benne az üvegezésbe, vagy hét perc mennyországba, meg ilyenekben. Egy pasival sem jutottam addig, mint veled - kezd el játszani az ecsettel egy újabb vállvonás után.
- Soha nem is akartak tőled ilyesmit a fiúk? - puhatolózom tovább.
Nem akarom elhinni, hogy ez igaz legyen. Persze nem azt gondolom, hogy Grace hazudik, mert kétlem, hogy ilyet bekamuzna, meg amúgy is úgy ismertem meg, hogy őszinte, de akkor is... Grace észveszejtő. Nem hiszem el, hogy soha senki nem akarta megszerezni. A napbarnított bőre, a szürke szemei, a hosszú, szőkés-barna haja és a szép arca olyan, mintha nem is evilági lenne. És akkor még szó sem esett a tökéletes alakjáról. Arról az alakról, amiről mostanában rendszeresen fantáziálok és amelyiket szívem szerint felfedeznék az ajkaimmal és a kezeimmel újra és újra. A hosszú lábairól, szorongatni való popsijáról és a hívogató cicijéről. Na meg a stílusáról, ami engem speciál vonz és arra késztet, hogy többet akarjak belőle.
- Nem igazán. Jó, nem mintha én túl nyitott lettem volna rájuk, de nem nagyon izgattam egyiket sem és én sem ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen valakim.
Meglepetten pislogok.
- A volt sulidban vakok voltak a pasik, vagy mi a franc? - bukik ki belőlem, amivel kicsalok egy édes kacajt belőle.
- Nem. Szimplán nem voltam elég érdekes nekik, vagy nem tudom. Egyikük sem ragaszkodott annyira hozzám, azt hiszem. De mint mondtam, nem gáz, mert én sem hozzájuk.
Hogy ne lenne Grace érdekes bárki számára? Hiszen a francba is, ha valaki öt percnél több időt tölt vele, rájön, hogy mennyire klassz csaj.
Akkor miért nem vagy képes kikapcsolni a szex-fantáziáidat vele kapcsolatban?
Remek, már saját magam ellen fordulok Grace közelében. De nem tehetek róla. Ha ez a lány a közelemben van, nehéz nem arra gondolni, hogy mi lett volna, ha a jajuzziban megkapom azt a csókot.
- Ezt elég nehezen tudom elképzelni - adok hangot a gondolataimnak.
Vagyis azon gondolataimnak, amik nem arról szólnak, hogy hogyan tudnám kihámozni a ruhájából és felfedezni a testét, amíg a nevemet nem sóhajtozza.
- Pedig így volt. Úgyhogy... gyakorlatilag majdnem te lettél az első csókom - kezdi az alsó ajkát rágcsálni.
Valami furcsa feszítő, de egyben bizsergető érzés jelenik meg a mellkasomban és kebelezi be a hasamat is. Azért az első alkalmak - legyen szó csókról, kapcsolatról, vagy szexről - fontosak a lányoknak. A legtöbb csaj filmszerűre tervezi el és szeretné, ha úgy is alakulna. Persze aztán az már más kérdés, hogy ez be is jön-e, vagy valami teljesen más lesz, de azért majdnem mindegyikőjük különlegesre szeretné. Ijesztő és mégis mámorító érzés belegondolni, hogy lehettem volna Grace első csókja. Elvégre maga a hely és a pillanat tényleg filmbe illő lett volna: egy jakuzziban ülve, a csillagok alatt, rálátva a tengerre egy luxus háznál. Szinte minden tökéletes lett volna. Jól éreztük magunkat előtte és láthatóan egyfajta vonzalom is megjelent köztünk, ami engem még mindig kísért. Hiába jövök össze más lányokkal, amikor úgy hozza a kedvem és a sors, utána mindig azon kapom magam, hogy arra az éjszakára gondolok. Csak ideiglenesen tudom kiverni a fejemből.
- Nem tudtam... - kezdem kissé rekedtesen. - Nem tudtam - kezdem újra, miután nagyot nyeltem -, hogy miért ijedtél meg annyira, de így már értem.
- Hát igen. Nem sok tapasztalatom van, neked viszont bőven. Ráadásul nem jött jól, hogy a baráti társaságunk egy. Mármint... hülyén fogalmaztam - vakarja meg a tarkóját. - Úgy értettem, hogy...
- Tudom - szakítom félbe egy biztató mosollyal.
Pontosan tudom, hogy hogyan értette. Úgy, hogy ha aznap összejöttünk volna egy éjszaka erejéig, akkor engem a lányok kiheréltek volna, amiért csak erre akartam használni Grace-t. Ha viszont komolyabb dolog alakulna ki köztünk, akkor azon csámcsogna mindenki és ezt Grace már elmondta, hogy nem akarja. Így is eleget lógnak rajtunk a srácok, vasárnap megint hallgathattam Aidentől, hogy tényleg nincs-e köztünk valami és mint kiderült, Hunter és Nate is felfigyeltek valamire. Pedig aztán semmi olyat nem tettünk, ami okot adhatott volna erre. Csak beszélgettünk. Bár az is igaz, hogy Grace eddig nem igazán nyílt meg nekem, szombaton ellenben igen jól elvoltunk, de ez azért nem olyan dolog, ami okot adna arra, hogy mindenféle gyanúba keveredjünk.
- Bocs, hogy ennyi gond van velem - szólal meg váratlanul Grace, s hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak.
- Gond? - vonom össze a szemöldököm értetlenül.
- Igen - bólint nagyot nyelve. - Majdnem csókolózunk a jakuzziban, aztán teljesen bezárkózom és kábé elrohanok; jól elvagyok veled a bulin, majd benyögöm, hogy menjünk vissza a többiekhez, nehogy pletykák induljanak rólunk; megemlítem, hogy azt hittem, hogy te már el is felejtetted a csókos dolgot, de ha te hozod fel, akkor látványosan összerezdülök. És a többi - húzza el újra a száját. - De megvan rá a magam oka, tudod?
A szeméből olyan őszinteség és sebezhetőség sugárzik, ami meglep. Általában pontosan ezt igyekszik elrejteni előlünk. Vagyis csak gondolom, hogy ezt. Most viszont nem rejtegeti ezt az oldalát, sőt, bocsánatot kér, amiért bezárkózik. Pedig ezért aztán igazán nem kéne. Tőlem legalábbis biztosan nem. Mármint... igen, bosszant, hogy ennyire nem akar velem kettesben mutatkozni és nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ennyire nem bízik meg a férfiakban, de ettől még nem kellene bocsánatot kérnie. Hiszen nyilván nem véletlen, hogy így viselkedik.
- Elhiszem - biccentek - és nem is kell bocsánatot kérned. Elvégre... jó volt a hétvége is. Jól elvoltunk.
Vagyis én nagyon jól éreztem magam és úgy tűnt, hogy ő is, de most valahogy elbizonytalanodom, pedig ez nem jellemző rám. Azaz, Grace közelében egyre többször fordul elő.
- Te is jól érezted magad? - kérdezem az arcát fürkészve.
Minden idegszálam megfeszül, ahogy várom Grace válaszát. Olyan, mintha még a levegő is megállna, az idő pedig lelassulna.
- Igen - feleli végül halvány mosollyal. - Igen, jól éreztem magam. Csak Jace jelenléte zavart valamelyest. Meg, ahogy Sage és Hunter reagált arra, hogy Nat és Mel leléptek.
- Ennyire nem bírod Jace-t?
- Valahogy úgy - bólint nagyot. - Kellemetlenül érzem magam a közelében - vallja be.
Nem ő az egyetlen, aki nem bírja elviselni a társaságunkból, de Sage kedvéért elviseljük. Nem akarok neki rosszat, de remélem, hogy nem lesz túl hosszú távú ez a kapcsolat, mert baromi nehéz jó pofát vágni ahhoz a majomhoz.
És azzal sincs egyedül, amit Hunterékkel kapcsolatban mondott. Én sem örültem a hangulatuk mélyrepülésének, de sajnos nem igazán tudtunk tenni ellene.
- Ugye nem bántott téged?
Ökölbe szorul a kezem, ha belegondolok, hogy talán azért érzi magát rosszul a közelében, mert az a barom bántotta őt, vagy olyat tett, amit Grace nem akart.
- Nem, dehogy - ingatja meg a fejét. - Semmi ilyesmi nem történt. Azt nem tűrném csak úgy el. Szimplán csak... nem tudom, rossz érzésem lesz, ha a közelembe kerül.
Én azt vallom, hogy hallgatni kell a megérzésekre, úgyhogy, ha Grace így érez, akkor lehet, hogy valami tényleg nem okés vele. Persze az is belejátszhat, hogy Grace a pasik közelében sem érzi túl jól magát.
- Ha ne adja isten, bántana, szólj nekem.
A szemében melegség jelenik meg.
- Úgy lesz - ígéri, ami mosolyt csal az ajkaimra.