Rhys:
Az élet hullámvasútja megint felfelé megy. Sőt, mit megy, egyenesen száguld. A tegnap este után majdnem szó szerint a föld felett lebegek.
Amikor kimentem Grace-hez, valóban az épsége miatt csatlakoztam hozzá, de hülye lettem volna nem kihasználni az alkalmat, hogy kettesben vagyunk. Egy részem kicsit továbbra is tartott attól, hogy elijesztem őt a vallomása után, vagy úgy érzi majd, hogy túlságosan nyomulok, de igyekeztem magam ahhoz a felfogáshoz tartani, hogy nincs mit veszítenem, ha felteszem neki az első nagy vízválasztó kérdést. És szerencsére igazam lett, ugyanis ma randira viszem a lányt, aki már hosszú ideje a mindennapjaim fénypontja.
Ez a vacsora Grace-szel hatalmas lépés lesz, tudom, és nem csak a kapcsolatunk szempontjából. Neki is nagy dolog, hiszen ez élete első randija. És ő velem osztja meg.
Amikor anno Aidenék nyaralójában faképnél hagyott a jakuzziban, mert megijedt, hogy túl közel kerültünk egymáshoz, nem hittem volna, hogy valaha ki fogom tudni majd azt mondani, hogy Grace Anderson velem megy el élete első randevújára. Most mégis itt vagyunk és ez a tény még boldogabbá tesz. Boldogabbá és idegesebbé is azt hiszem. Szeretném vele jól csinálni, szeretném, ha jól érezné magát és nem tartana attól, hogy bármivel kellemetlen helyzetbe keveredhet velem. Azt akarom, hogy Grace egy pozitív élménynek élje meg a ma esti vacsorát és ez az akarat kisebb nyomásként nehezedik a vállamra. Egy olyan nyomásként, ami bár eléri, hogy izguljak, még jobban feltüzel, hogy igyekezzek a lehető legjobb helyzetet kialakítani kettőnknek. Szeretném látni, ahogy megcsillan a szeme amikor belépünk az étterembe és ha hazaérve azt mondaná, hogy örülne a folytatásnak. Mert az biztos, hogy tudom, hogy én élvezni fogom vele a ma estét. Basszus, hiszen minden pillanatot élvezek vele, kizárt, hogy ez kivétel legyen! Egyszerűen nem is kell mást tennem, csak élveznem a társaságát és a számára legkényelmesebb légkört megteremtenem majd az asztalunknál. Igyekezni fogok, hogy annyira biztonságban érezze magát, mint amennyire a műteremben szokta mellettem, mert tudom, hogy akkor tud a legjobban feloldódni. Szeretném is egy nap egy ahhoz hasonló randira elvinni, de mivel hirtelen ötlettől vezérelve tettem fel neki tegnap este a kérdést, így nem volt sok időm a részleteken csiszolni. És hogy őszinte legyek, nekem csak az volt a lényeg, hogy vele legyek. Hogy hol, az teljesen mindegy, mert bárhol vagyunk is, mindig jobban érzem magam, ha mellettem van és bármennyit is vagyunk együtt, sosem tudok belőle eleget kapni. Azt hiszem, hogy hivatalosan is Grace függője lettem és a tegnapi hatalmas lépése után - nem csak a randira mondott válaszával, hanem az őszinte vallomásaival együtt - alig várom, hogy megtudjam, hova vezet minket ez a hullámvasút. Tényleg szeretném neki bizonyítani, hogy nem akarom őt bántani, hogy mellettem önmaga lehet és hogy őszintén értékelem, amikor valami olyat oszt meg velem, amit nem mond el bárkinek. Én sem számítottam rá, hogy ez lesz a vége, de képes lennék bármire, hogy ennek a lánynak örömet és biztonságot nyújtsak minden helyzetben. Azt hiszem, kezdek erősen beleesni ebbe a lányba.
- Jó reggelt! - lép be a konyhába, kiszakítva a gondolataimból a legjobb barátom.
- Jó reggelt! - köszönök vissza és azzal a lendülettel egy bögre kávét is leteszek elé, majd visszatérek a reggelink elkészítéséhez. - Rántottát csinálok. Duplát, mert annyira jófej vagyok, hogy a lakótársamra is gondoltam - vigyorgok rá a vállam fölött és sütés közben képtelen vagyok egy helyben maradni.
Alapvetően nem vagyok egy hiperaktív valaki. Nyilván sportolóként lustának sem nevezhetem magam, de ha valamit csinálok, akkor legtöbbször arra az egy dologra koncentrálok, hogy maximálisan jó legyen. Ma reggel viszont nem tudok nyugton maradni. Azt hiszem, hogy ez is Grace és a ma esti randink hatása rajtam. Új és fura, de nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Valahogy olyan erőt érzek magamban, amit eddig még soha, annak ellenére, hogy a nyomás a vállaimon nem hagy teljesen elszállni. Viszont annyira sikerül neki, hogy Aidennek is feltűnjön a hirtelen változás a viselkedésemben.
- Nagyon jó kedved van - állapítja meg. - Vagy bogarak költöztek a pizsamádba és azért nem tudsz megmaradni egy helyben? - vonja fel a szemöldökét még egyértelműen nem teljesen ébren.
- Az előbbi - fordulok vissza a sütőlap felé. - Tegnap randira hívtam Grace-t és igent mondott - avatom be, miközben átszedem két tányérra a kész zöldéges rántottákat.
- Ez sok mindent megmagyaráz - bólint, amikor szembe fordulok vele.
Nem tudom, hogy pontosan minek is szól ez a reakciója, így nem is hagyom annyiban a dolgot.
- Ennyi? Ez az össz reakciód? Egészen eddig cseszegettél, hogy hívjam el, erre amikor megteszem, akkor csak ennyit kapok. Mégis mit kezdjek most ezzel, öreg? - rázom a fejem tettetett felháborodással, mire végre Aiden ajkai elindulnak felfelé.
- Kösz - veszi el a felé nyújtott tányért, aztán visszatér az eredeti témánkhoz. - Éppen itt volt az ideje, hogy elhívd. Nem fogok pirospontot adni, amiért végre meglépted azt, amire már hosszú ideje vágysz. Plusz - teszi hozzá egy vállvonás kíséretében - sejtettem, hogy valami történt, amikor utána mentél tegnap. Gondolom mindez akkor következett be, hiszen eddig fasírtban voltatok. Amikor meg visszajöttetek mind a kettőtöknek fülig ért a szája. Csak úgy sugárzott rólatok a boldogság, szóval gondoltam, hogy valami volt.
- Rém lohasztó a reakciód - ingatom meg újra a fejem. - Legközelebb helyetted Nate-nek mondom el ezt elsőnek, ő biztos, hogy sokkal jobban örült volna a hírnek - fenyegetem meg, mire Aiden bemutat nekem, de a mosolya egyenesen vigyorba vált át.
- Kapd be! Nem azt mondtam, hogy nem örülök nektek. Csak azt, hogy ideje volt és hogy sejtettem. Ez még nem zárja ki azt, hogy örülök a legjobb barátomnak és a lánynak, aki komolyan érdekli és nem mellesleg szintén fontos nekem. Különben meg - jelenik meg önelégült kifejezés az arcán - sosem osztanál meg valami fontosat Nate-tel előttem.
Ebben igaza van. Bírom Nate-et, de kár lenne tagadni, hogy a nagyon jó és szoros baráti társaságunkon belül Aiden az, akivel a legjobban kijövünk és akit a legjobb barátomnak hívok, ha valahol hivatkozni kell rá. Félreértés ne essék, imádom a barátaimat, Nate-ért is tűzbe mennék, viszont elsőre valószínűleg tényleg mindenben Aidenhöz fordulnék tanácsért, csak aztán a többiekhez, hacsak nincs valami kivételes eset. De eszem ágában sincs ezt beismerni neki, hogy tovább növeljem az egóját, így visszavágok neki.
- A múltkor, amikor tanács kellett Grace-szel kapcsolatban, hozzájuk mentem előbb, csak aztán hozzád.
- Ja és ennek számtalan oka volt - horkant fel a kávéjából kortyolva. - Például az, hogy én itthon sem voltam. Továbbá, hogy valójában te Nathaniel tanácsáért mentél, de Nate vele lakik. És ne felejtsük el azt sem, hogy bár Grace fontos a számomra, fele annyira sem nyitott még a közelemben, mint Naték közelében. Nem mellesleg pedig az én véleményemet is kikérted, amint hazaértél tőlük.
Az lepett volna meg, ha egy kicsit is az elevenére tapintok ezzel Aidennek. A higgadt és határozottan nem túl harsány jelleme ellenére olyan magabiztos, hogy néha még engem is meglep vele. Szerintem nem is nagyon lehet kizökkenteni. Sem a magabiztosságából, sem pedig a higgadtságából. Persze ez van, ha az ember úgy néz ki, mintha egy könyvből lépett volna elő a sötét hajával és kék szemeivel, és ha az egyetemen lévő összes nő az ő látványa miatt jár ki az úszóversenyekre. Kíváncsi lennék, hogy Destiny képes lenne-e valamelyik ennyire szilárd tulajdonságából kizökkenteni egyszer.
- Még? - akadok fenn a kis szócskán. - Azt mondtad, hogy még nem olyan nyitott veled? Ezek szerint ezen változtatnál? - vonom fel a szemöldököm, bár nyilván tudom a választ.
Aiden nem a legérzelgősebb típus, de tudom, hogy amikor azt mondja, hogy a lányok fontosak a számára, akkor azt komolyan gondolja. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen probléma esetén mellettük állna - akárcsak én - és tényleg minden alkalommal szívesen találkozik velük - és nem csak Destinyvel. Éppen ezért nem kételkedem abban sem, hogy örülne annak, ha Grace az ő közelében is le merne lazulni, legalább egy kicsit jobban, mint eddig.
- Tényleg bírom Grace-t, jófej lány, vicces és nagyon jól el lehet vele beszélgetni - vonja meg ismét a vállát. - Kedvelem és ha köztetek ez komolyra fordul, akkor nem ártana még mélyebb kapcsolatban lennem vele, elvégre a legjobb barátom vagy. Meg amúgy sem bánnám, ha nem szorongna a közelemben. Különben is - mosolyodik el újra - Will és Hunter együtt nőttek fel vele, így előttük mer önmaga lenni. Nathaniel pedig Sage miatt lógott és lóg sokat a lányoknál, így Grace vele is sokkal lazább. Nate meg Nathanielnek köszönheti, hogy Grace előtte sem fél nyíltabb lenni. Te most végre lépsz felé rendesen is - gondolkozik el - nem akarom kihagyni, hogy milyen is ő valójában - rázza meg a fejét. - Nem lenne rossz, ha látná, hogy én sem harapok. A tegnapi szócsatája Nate-tel őszintén meglepett arról, hogy az asztalon fog táncolni, ha Nate tovább tölt neki. Szerintem előttem meg soha nem tett ilyesmi megjegyzést. Mintha általad egy kicsit lazult volna az összejöveteleken is - elmélkedik hangosan, miközben kortyol egyet a kávéjából.
Nem tudom, hogy valóban nekem köszönhető-e, hogy Grace tegnap lazábban viselkedett a többiek előtt is, vagy ő maga volt jobb passzban. Engem személy szerint a beszólása nem lepett meg, hiszen négyszemközt már nem egyszer tapasztaltam a flörtölősebb, bátrabb oldalának egy kis darabkáját, de az határozottan váratlanul ért engem is, hogy mindenki előtt dobott be egy ilyen beszólást. Eddig erre nem volt példa szerintem még soha. Na nem mintha nem örülnék annak, ha a barátainkkal közös összejöveteleken is egyre jobban érezné magát és merne önmaga lenni. Élvezem, amikor újabb és újabb darabkákat fedezek fel belőle és azt, ha elkezdi magát biztonságban érezni. Viszont egy biztos: hogy ha ez megtörténik, akkor fel kell kötnöm a gatyámat. Persze ahhoz, hogy el tudjam veszíteni a fejemet, elég, hogy Grace egyáltalán megjelenjen valahol, és amikor tanár úrnak vagy Mr. Boltonnak szólít, akkor bizony erős önuralomra van szükségem, hogy ne engedjek a kísértésnek, hogy ne támadjam le és ijesszem meg. De a tegnapi beszólása után annyira beindult a fantáziám, mint utoljára a műteremben, amikor póló nélkül álltam előtte. Az a megjegyzése, hogy ha tovább iszik, akkor az asztalon fog táncolni lassan akaratom ellenére is olyan gondolatokat pörgetett le a fejemben, amiket határozottan nem kellett volna a barátaim előtt átélnem. Akaratlanul is elképzeltem, ahogy csak mi ketten vagyunk a szobában és Grace felmászik az asztalra és a szemembe nézve elkezd táncolni. Ahogy utána lassan magamhoz húzom és a bőre az enyémhez ér, az ajkaink találkoznak, a haja az ujjaim között siklik, az illata pedig teljes körül ölel.
- Jó hatással vagytok egymásra - szakít ki az újabb fantázia-hullámból Aiden hangja, mielőtt teljesen elvesznék bennük.
Muszáj vagyok inni a kávémból, hogy megnedvesítsem a torkom és összeszedjem magam. Eddig is vágytam Grace-re, de a műtermi-incidens óta ez a vágyam felfokozódott és - bár a fantáziáim nem ezt bizonyítják - nem csak a testére terjednek ki. Szinte fizikai fájdalmat okoz, annyira vonz ez a lány és a baromi kreatív agyamnak hála egyre nehezebb visszafognom magam a közelében. Mondjuk ez cseppet sem érdekel, mert akkor is tartani fogom magam, ha a golyóim belekékülnek. Grace-szel jól akarom és jól is fogom csinálni. Az ő tempójában, ahogy neki megfelel. Én továbbra is bármivel beérem tőle. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék, ha a ma este megcsókolhatnám, de nem leszek elkeseredve akkor sem, ha nem. És még véletlenül sem fogom letámadni. Ha úgy érzem, hogy készen áll, akkor lehetséges, hogy megpróbálom majd megcsókolni, de hogy őszinte legyek, Grace annyiszor hagyott már faképnél olyan helyzetben, ahol megcsókolhattam volna, hogy ma a lehető legjobban fogok igyekezni azzal, hogy ne éreztessem azt, hogy nyomulok és csak ezért hívtam, mert ez nem igaz. Már az is hatalmas dolog, hogy a randira igent mondott, így ha várnom kell arra az első csókra, nekem az is megfelel.
- Nem tudom, hogy az a beszólása mennyire köszönhető valójában nekem - szólalok meg lassan. - Nekem már többször megmutatta ezt az oldalát. Vagy legalábbis egy részét és lefogadom, hogy a lányok előtt sem fél megjeleníteni ezt a Grace-t. Csak előttünk titkolja. Vagyis nem titkolja, hanem...
- Nem elég oldott hozzá, hogy kimutassa - fejezi be a mondatot, aztán hozzáteszi: - még. De egyébként ettől függetlenül sem változik meg a véleményem. Szerintem jó hatással vagytok egymásra. És jól is mutattok egymás mellett. Szóval ne szúrd el a ma estét. Hova fogod vinni?
- Áh, szóval tényleg eljutott a tudatodig, hogy elhívtam, csak szereted hallatni a hangod és élvezted, hogy okoskodhatsz.
- Valóban kellemes hangom van - eszik a reggelijéből bólintva. - Most pedig válaszolj! Hova viszed, mit terveztél magatoknak?
- Hirtelen alakult így, szóval nem tudtam nagyon nagy durranást összehozni, de sikerült foglalnom asztalt a Mercatóba. Grace mondta, hogy nagyon szereti az olasz kaját, úgyhogy minden követ megmozgattam, hogy elintézzem ma estére az asztalfoglalást. De most így jobban belegondolva, lehet, hogy jobb is, hogy így alakult. Nem biztos, hogy Grace rögtön az első alkalommal nagy dobást akarna, szerintem az kicsit megijesztené. Így tudunk fokozatosan haladni, ahogy eddig is. Először csak egy vacsora, aztán ha jól alakul, akkor szépen lassan tudunk szinteket lépni nem csak a kapcsolatunk, hanem a közös élményeink szempontjából is. Már rég megtanultam, hogy Grace esetében a kulcsszó a türelem, de ez nem zavar. Rá megéri várni - szökik halvány mosoly az ajkaimra és szinte biztos vagyok benne, hogy most úgy nézek ki, mint egy romantikus regény vagy film férfi főszereplője.
Ha Nate itt lenne, biztos, hogy most szívná ezért a vérem, de jelenleg ez egy cseppet sem érdekel. Így érzek és ezt vállalom. Grace az ujja köré csavart és képes lennék bármennyit várni rá, ha ez azt jelenti, hogy utána megint a karjaimban tudhatom és hallhatom a nevetését.
Aiden percekig nem reagál semmit. Már éppen beszólnék neki, hogy megint nem figyel a lényegre, amikor végre reagál nekem.
- Igazam volt - szólal meg a szemembe nézve. - Tényleg jó hatással vagytok egymásra - teszi hozzá az értetlen arckifejezésemet látva. - Ilyet szerintem még sosem hallottam tőled, de határozottan jó, hogy Grace kihozta ezt az oldaladat. És egyébként neked is igazad van. Nyilván nem ismerem úgy, mint te és nem tudom, hogy mennyire romantikus alkat, de szerintem is jobb, ha fokozatosan haladtok ebben is. Korábban azt mondtad, hogy Grace-nek még sosem volt barátja és abból kiindulva, hogy mennyire félénk is ezen a téren, jobb nem azonnal bedobni a mélyvízbe valami hatalmas nagy romantikus gesztussal. Ráadásul Grace olyan lánynak tűnik, akinek nem is kell hatalmasat varázsolni, mert a kis apróságok is olyan boldoggá teszik, mintha belegravíroznád a nevét a Holdba. Szerintem neki a kis dolgok számítanak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lepd meg néha hatalmas gesztusokkal, csak azt, hogy szerintem nem kell félned attól, hogy ezt nem tartja majd megfelelő első randinak.
Aiden szavai komolyan megnyugtatnak. Nyilván tény, hogy nem ismeri úgy Grace-t, ahogy a lányok, vagy én, de valahogy mégis nyugtatólag hat rám, hogy Aiden is hasonlóan látja a dolgot, mint én. Plusz eszembe juttatja, hogy Grace mennyire örült annak a hot-dognak tegnap a meccsen, pedig az aztán tényleg semmiség volt. Mégis úgy reagált rá, mintha hatalmas dolgot tettem volna érte, miközben csak gondoltam rá a büfébe menet. Ettől még izgulok az este miatt, de ezt sokkal inkább nevezném jó izgalomnak. Olyannak, ami miatt alig várom, hogy meglássam ma este. Az aggodalom pedig kezd kimenni belőlem.
- Tény, hogy örül az apróságoknak. Ahányszor megleptem a műteremben, úgy csillogott a szeme, mintha a csillagos eget nézném éjszaka - szélesedik a mosolyom az emlékre. - Én pedig szeretem úgy látni őt.
- Emlékszel, hogy a múltkori bulin, amikor volt a balhé Jace-szel, megbeszéltük, hogy bajban vagyok? - kérdezi az arcomat fürkészve, de már látom, hogy mindjárt elvigyorodik.
- Igen? - kérdezek vissza, mert nem tudom, hogy hova akar majd kilyukadni.
- Ha én bajban vagyok Des miatt, akkor neked egyenesen véged van Grace által - engedi ki valóban azt a vigyort, amitől én egyszerre nevetek fel és mutatok be neki, de igazából eszemben sincs ezt tagadni.

Grace:
- Megyek és keresek neked ebből eggyel kisebb méretet - veszi el tőlem a ruhát Destiny, amit kiadok neki a próbafülkéből. - A színe eszméletlenül szép, kiemeli a szemedet és a bőrödhöz is jól megy, csak a megfelelő méret kell, mert gyönyörű vagy benne - néz a szemembe kedves mosollyal, amitől az én ajkaim is elindulnak felfelé.
Eddig is tudtam, hogy nekem vannak a világon a legjobb barátaim, de a mai napon ezt megint bebizonyították nekem, amikor teljes pánikban berontottam a nappaliba hozzájuk és közöltem velük, hogy szükségem van a segítségükre, mert ma este randim lesz Rhysszal. Más emberek valószínűleg kinevettek volna, amiért ezen pánikolok, de a lányok ehelyett megnyugtattak és egy komplett csajos napot hoztak össze annak érdekében, hogy eltereljék a figyelmem és segítsenek el is készülni. Nem tudom, hogy hogyan, de Destiny elintézett egy komplett szépítkező eljárást a kedvenc kozmetikusánál és még csak azt sem hagyta, hogy kifizessem a saját részem. És abból kiindulva, hogy Des ide jár rendszeresen, van egy olyan érzésem, hogy egy vagyonba került a dolog. Már nem mintha panaszkodni akarnék emiatt. Nagyon jól esik, hogy Des ezt elintézte nekem és hogy a lányok mellettem vannak, de tartozni nem szívesen tartozom, még a legjobb barátaimnak sem. Azt hiszem, hogy most pár alkalommal majd én fizetek az Orchideában, hogy kiegyenlítsem a számlát.
- Valami hasonlót mondtál az előző ruhára is, amit Mel hozott - jegyzem meg, de Des csak legyint egyet.
- Ez van, ha az ember ennyire gyönyörű és minden jól áll neki - jelenti ki olyan határozottsággal, hogy attól zavarba jövök.
Rhyshoz hasonlóan, a lányok nagyon igyekeznek feltornázni az önbizalmam és elhitetni velem, hogy igenis szép és csinos vagyok. És akárcsak Rhys esetében, náluk sem tudom túl jól fogadni a bókokat.
- De ugye tudod, hogy nem kell minden ruhát rám adnotok a boltból? - vonom fel a szemöldököm, de persze jól esik, hogy ennyire segíteni akarnak és hogy így mellettem állnak.
- A tökéletes ruhát keressük a randidra, itt nincs helye ilyen hozzáállásnak - húzza ki magát és fenyegetőn meglengeti a mutatóujját, de az arcán széles mosoly terül el.
- Mhm, azért szólj Melnek, ha látod, hogy nem muszáj még több ruhát a nyakamba dobnia neki sem - kérem, de én sem tudok nem mosolyogni a barátaim lelkesedésén.
- Szerintem gondold át még egyszer, hogy mit is mondtál - nevet fel Sage, aki az egyik fotelben ülve várja, hogy felvegyem a fülkében lévő másik ruhát. - Destiny O'Conellynek azt mondtad, hogy nem kell minden ruhát magával hoznia a számodra. Destiny O'Conellynek - ismétli nyomatékosítva, de a szemében még mindig nevetés táncol. - A divat szakot is végző Destinynek. A lánynak, aki imád öltözködni és másokat öltöztetni. Ha azt hitted, hogy ezt olcsón megúszod, akkor nagyon benézted, Gracie - rázza a fejét, belőlem pedig kiszakad egy kis kacaj.
Destiny, bár a tervei szerint orvosnak készül, tény, hogy imádja a divat szakot is, amit - személy szerint gőzöm sincs, hogy az orvosi tanulmányai mellett hogyan - második szakként végez. Kicsi korunk óta imád öltözködni, sminkelni, szépítkezni és másokat kicsinosítani. Imádja, amikor megtalálja egy embernek a megfelelő ruhát és ha maga tervez valamit, akkor abba beleadja minden erejét. Többek között az öltözködésének is köszönhető, hogy annyian felfigyelnek rá. Des tudja, hogy hogyan legyen szexis, de nem kurvás, elegáns, mégis vadító, feltűnő, mégsem hivalkodó. Valahogy mindig képes eltalálni azt az öltözetet, ami egyszerűen varázslatossá teszi őt, de mégsem túlzón. Ehhez képest itt vagyunk mi Sage-dzsel, akivel nem feltétlenül fordítunk annyi energiát erre. Sage-nek hangulatától függ, hogy éppen mennyire figyel oda az öltözetére, én meg a legtöbb esetben jól megvagyok a magam egyszerű nadrág és póló vagy blúz kombinációval, valamint maximális sminkként egy gyors szempillaspirál és szemkihúzás bőven elegendő számomra. Kivételt képeznek ez alól a bulik, ahol jobb esetben - főleg, ha Des rábeszél - ruhát veszek, esetleg szoknyát és egy picivel több sminket rakok magamra, de alapvetően nem feltétlen erre figyelek a legjobban. Különben is, a festés mellett, ami a mindennapjaim egy részét biztosan képezi, nem is éri meg márkás, méregdrága ruhákban mászkálnom, hiszen bármikor festékesek lehetnek. Néha jól ki is csinálom szegény Destinyt ezzel a hozzáállásommal.
Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy mióta Rhys az életem komolyabb része, azóta nem érdekel egy kicsit jobban, hogy hogyan festek. Szeretem látni, ahogy megcsillan a szeme, amikor meglát, különösen, ha egy buliban valami extrább öltözetben jelenek meg. Így a komfortzónámat elhagyva, szeretnék ma este is egy kicsit vadítóbb, egy picit másabb lenni külsőre, mint alapból. És tény, hogy ebben Des és Mel nagyon nagy segítség lehetnek. Sage is sokat segít, ő is hozott nekem ruhákat, méghozzá nagyon is jókat, de mindannyian tudjuk, hogy a divat terén Destiny az elsőszámú tanácsadó, utána pedig Mel a szerencsés kiválasztott.
- Igaz, én hülye - ingatom meg én is fejem, majd visszanézek a szőke barátnőnkre. - Akkor csak annyit kérek, hogy azért időben végezzünk, hogy elkészülni is legyen időm.
- Ettől nem kell tartanod, kész leszünk és utána elkészülni is segítünk. Már érzem, hogy mindjárt megtaláljuk a tökéletes ruhát - ígéri rám kacsintva, aztán elsétál, hogy másik méretet hozzon nekem az előbbi darabból.
- A benti ruha, hátul össze-vissza kötős - pillantok Sage-re - tudnál segíteni benne, kérlek?
- Persze - áll fel mosolyogva a vörös barátnőm, majd belép hozzám a fülkébe. - Sikerült egy kicsit megnyugodnod? - néz rám a tükörből mögülem, miközben én belebújok a ruhába.
Tény, hogy a lányoknak sikerült elterelni a gondolataimat az estéről, de ha belegondolok, hogy Rhys ma vacsorázni visz, akkor a szívem ismét ezerrel kezd el verni és a mellkasomat nyomás kezdi szorongatni. Egyszerre várom, vagyok izgatott és félek az egésztől. Fogalmam sincs, hogy hogyan kell viselkedni egy randin, hogy mire kellene számítanom Rhystól. Tetszeni fog neki a megjelenésem? Fog rá bókolni? Megpróbál majd megcsókolni? Olyan lesz, mint a filmekben és a könyvekben szokott lenni, vagy teljesen más? És ha esetleg nem jól sül el, akkor az mit jelent ránk és a továbbiakra nézve? Mert a tegnapi vallomásaink után még annyira sem állok készen arra, hogy esetleg elveszítsem, mint eddig.
Millió és egy kérdés kavarog bennem és tudom, hogy senki nem adhat rá választ, csak mi magunk, amikor már ott vagyunk. Szeretném hinni, hogy jó lesz. Elvégre a barátaimnak igaza volt otthon: eddig is rengeteg időt töltöttünk kettesben és a helyszíntől eltekintve az már majdnem olyan, mint egy randi. Ráadásul Rhys nem egyszer bebizonyította, hogy mennyire türelmes és fantasztikus srác. Éppen ezért mertem neki igent mondani tegnap, amikor feltette a kérdést. Én is kedvelem és tudni szeretném, hogy hova vezet ez köztünk. Nem hazudtam, tényleg le szeretném győzni a félelmem, mert tudom, hogy nem bújhatok el örökre mögé. Igaz, hogy Rhys lett volna az utolsó ember, akire azt hittem, hogy segíthet legyőzni a félelmem, de most, hogy már benne van velem ebben a helyzetben, egy cseppet sem bánom, hogy így alakult. Ijesztő, izgalmas és egyben csodálatos ez a randi még ha egyszerre tudnék menekülni ebből és akarnám felgyorsítani az időt, hogy már ott legyünk.
- Nem tudom - ismerem el és akaratom ellenére is kiszakad belőlem egy mély sóhaj. - Normális, hogy egyszerre várom, izgulok és akarok menekülni a szitutól, vagy csak velem van a baj? - nézek a szemébe a tükrön át, s az ő zöld íriszeiben együttérzés csillan.
Ha valakivel, akkor Sage-dzsel biztosan tudok a randiról és az ezzel járó érzésekről beszélni. Ezen a téren ő az igazán ász négyünk közül. Mondjuk hozzánk képest nincs nehéz dolga, ahol Mel nem hajlandó egyáltalán randizni - kivétel ez alól az az egy alkalom, amire Sage rávette -, Des bár nagy ritkán elmegy randira, ha úgy érzi, hogy az illetővel lehet valami mélyebb köztük, de ő sem az a típus, aki boldogan beleugrik ilyesmibe és melletük vagyok én, aki teljesen tapasztalatlan. Ezzel szemben Sage több randin is volt és neki volt a legtöbb tartós kapcsolat mindannyiunk közül. Úgyhogy tudom, hogy ha erről szeretnék beszélni, akkor ő komolyan tud segíteni nekem.
- Ez teljesen normális - bólint lassan és az ajkaira kedves, biztató mosoly görbül. - Egy randi mindig kicsit ijesztő. Főleg az első randik, mindegy, hogy hányon voltál már korábban. Amikor Nat először vitt el hivatalosan is valahova kettesben, úgy izgultam, mintha életem első alkalma lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy ez nincs így és Nathaniel már hosszabb ideje az életem része. Pontosan tudtuk, hogy miket szeret a másik, ismertük a szokásait, a gondolatait, mégis úgy vert a szívem, mintha maratont futottam volna, amíg készülődtem. Ez is a játék része - virul ki egyre jobban, ahogy erről és a barátjáról beszél. - A várakozás, hogy láthatod, a megérkezése előtti pillanatok, amikor meglát és megcsillan a szeme. Ez minden alkalommal ott van mindenkiben. Izgalmas, ijesztő és mégis várakozással teli. Kicsit olyan, mint a szabadesés - gondolkozik el hangosan. - Tudod, hogy a talaj ki fog menni a lábad alól és te a vízbe fogsz zuhanni, tudod, hogy azért álltál oda, mert érezni akarod az adrenalint, de ijesztő, hogy nem tudod, mikor kezdesz el zuhanni. Amikor pedig feljössz a víz alól az esés után, úgy érzed, hogy mindenre képes vagy és nem tudsz nem mosolyogni, amiért megcsináltad ezt.
Ez a szabadeséses példa és mindaz, amit Sage mond, egészen jól tükrözi azt, amit érzek. Tényleg ennyi érzelem kavarog bennem és csak remélem, hogy a végén valóban ennyire megállíthatatlannak és boldognak fogom érezni magam, mint amilyennek azt Sage leírta.
- Egy részem még mindig nem érti, hogy mi ütött belém, amikor belementem ebbe tegnap - vallom be nagyot nyelve. - Ne értsd félre, ez nem Rhys ellen szól, csak ijesztő nekem ez az egész.
- Elhiszem - biccent aprót és megérintve a karom, finoman megszorítja azt. - Tudom, hogy ez neked hatalmas lépés, de pont az, hogy igent mondtál neki, bizonyítja, hogy mennyire jól érzed magad Rhysszal. Amikor igent mondtál neki, az volt benned, hogy ennél többet akarsz - mosolyog még mindig. - Hogy szeretnéd felfedezni, milyen lenne vele, hogy kedveled őt és meg akarod tudni, ez mit jelent. Biztos vagyok benne, Gracie, hogy ha nem éreznél komolyabban iránta valamit, akkor nem mentél volna bele ebbe.
Sage és az ő örök szerelmes felfogása. Menthetetlenül romantikus alkat és hiszi, hogy mindenki megtalálja az igaz, örökké tartó szerelmet. Úgy örül másoknak, mintha ő is velük élné meg és reménykedik abban, hogy mi, a legjobb barátnői is meg fogjuk tapasztalni azt a boldogságot, amit ő Nathaniel mellett érez. És ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell látnom, hogy igaza van. Tényleg ezt éreztem és gondoltam, amikor belementem a randiba.
- Érdekel, hogy mit láttam a meccsen, amikor rátok néztem? - kérdezi, amikor emésztve a szavait percekig nem reagálok neki.
Lassan bólintok, miközben ő belép mögém, hogy segítsen elrendezni a ruha hátulját, majd bekösse azt.
- Hogy biztonságban érzed magad vele - feleli, amivel őszintén meglep, mert nem pont erre a válaszra számítottam. - Még életemben nem láttam egy srácot se, aki mellett ennyire oldott voltál, mint vele. Nem zavart, ha megérintett, sőt, te magad is bújtál hozzá, szinte folyamatosan mosolyogtál és a szemeid csillogtak. Rhys pedig... már a múltkori bulin is feltűnt, ahogy rád néz. Amikor biliárdoztunk a fiúk ellen, úgy figyelt és olyan tekintettel nézett rád, mintha senki más nem lenne a szobában. Szerintem, ha pucér nők táncoltak volna a biliárdasztalon, akkor is csak téged látott volna. És még Natnek is feltűnt, ahogy lopott pillantásokat küldtök egymás felé, ahogy összemosolyogtok a szoba két sarkából vagy ahogy sutyorogtok. Látszik az összhang, ami köztetek van és az, ahogy folyamatosan mélyül el a kapcsolatotok. Mindez pedig jelent valamit, Grace. Ahogy róla beszélsz, ahogy meg tudsz nyílni neki úgy, mint eddig soha egyetlen férfinak sem, ez mind nem véletlen.
Égni kezd az arcom Sage szavaitól, mert belegondolok, hogy vajon hány embernek tűnt még fel az, ahogy Rhys és én viszonyulunk egymáshoz. Belegondolok, hogy hányan vehették még észre az apró pillantásokat, érintéseket és összemosolygásokat és teljesen zavarba jövök, mert számomra ez mind új. Nem gondoltam volna, hogy én is olyan lány leszek, aki ha egy helyen van egy sráccal, aki bejön neki, arról nem tudja hosszabb időre levenni a szemét és folyamatosan el akarja kapni a pillantását. És végképp nem hittem volna, hogy ez az illető Rhys lesz. Annyira igyekeztem a jakuzziban történtek után tartani magam Rhys varázsával szemben, de úgy néz ki, hogy csúfosan elbuktam.
Viszont tudom, hogy abban megint csak igaza van Sage-nek, hogy ha így viselkedem én egy sráccal, akkor az jelent valamit. Nem is akármit. Rhys lassan táncolta be magát az életembe, a bizalmamba és én félelemmel vegyes izgalommal várom, hogy kiderüljön, hogyan alakul, ha én is becsatlakozom a táncba.
- Tényleg nem véletlen - ismerem be. - Amikor azt mondom, hogy jól érzem magam vele és őszintén kedvelem, akkor azt komolyan gondolom. Azt hiszem, hogy ezért is izgulok annyira a ma estétől. Nem csak azért, mert ez életem első randija, hanem mert ezt vele teszem meg. Ő pedig nagyon is számít nekem - nyelek nagyot, mert attól, hogy ezt így hangosan is kimondom valakinek, kiszárad a torkom.
- És te is számítasz neki, méghozzá a jelek szerint nagyon. Azok a gesztusok, amiket értett tett, határozottan erről árulkodnak. És tudod, mi van? Nagyon is megérdemled, hogy valaki így odafigyeljen rád és törődjön veled - lép hátrébb tőlem, majd megnéz a tükörben. - Igaza volt Des-nek, ebben is gyönyörű vagy - mosolyog rám, s én viszonzom a gesztusát, nem csak a bók miatt, hanem a megnyugtatásért is, amit a szavaival okozott.
- Gracie, találtam eggyel kisebb méretben a ruhából és Mel is hozott még egy... - Des elharapja a mondatot, amikor kilépek a fülkéből és meglátja a ruhát, amit felpróbáltam. - Felejtsük el, amit mondtam, ez lesz a tökéletes választás! - jelenti ki hevesen pislogva, mint aki a könnyeit akarja visszatartani.
Először nem tudom eldönteni, hogy csak azért csinálja, mert az én önbizalmamat akarja feltornázni, vagy tényleg meg van hatódva, de ahogy a szemembe néz, őszinte csodálatot látok rajta.
- Ebbe kell ma menned a randira - jelenti ki Mel is mosolyogva. - Grace, álomszép vagy. Rhys képtelen lesz levenni rólad a szemét.
- Persze, hogy képtelen lesz - szólal meg Destiny, amint összeszedte magát és nem csak képzeltem a meghatottságot, valóban látok könnyeket a szemében - én is alig bírom levenni a szemem rólad.
- Tényleg jó? - kérdezem a tükör felé fordulva és lábujjhegyre állva én is alaposan végignézek magamon.
A ruha kiemeli az erősségeimet, de nem annyira kihívó, hogy nekem már túl sok legyen. Mutat némi bőrt a hátamnál és a combom egy részét is megvillantja, viszont nem annyit, hogy kellemetlenül érezzem magam a rövidsége, vagy merészsége miatt. A színe pedig egészen különleges árnyalatát hozza ki a szememnek. Azt hiszem, hogy még magamnak is tetszem benne és ettől akaratlanul is elkezdek azon gondolkozni, hogy vajon mit fog szólni Rhys, ha meglát ebben ma este, amikor értem jön. Megint visszatér az izgalom, de most már nem akarok úgy futni előle, mint a Sage-dzsel lefolytatott beszélgetés előtt. Éppen ellenkezőleg, most már alig várom, hogy itt legyen az este és megnézzem, mi sül ki belőle.
- Tökéletes - vágják rá egyszerre a barátnőim, amitől még biztosabb leszek a dolgomban.
És végszóra a telefonom is megrezzen a táskámban. Rhys válaszolt a korábbi üzenetemre, amiben elmeséltem neki, hogy a barátaim elhoztak vásárolni, hogy segítsenek kikapcsolni és ruhát választani az estére.
Rhys: Remélem, jól érzed magad a lányokkal, alig várom, hogy lássam, mit választottatok. Lefogadom, hogy gyönyörű vagy benne, kis pillangóm.
A mellkasomban olyan forróság bomba robban, hogy úgy érzem, mindjárt meggyulladok. Már az is hatalmas hatással volt rám, amikor Gracie-nek hívott, de ez az új becenév olyanokat művel velem, amiktől azt érzem, hogy szétszakad a mellkasom. A szívem túl nagy bukfenceket kezd hányni ettől a két aprócska szótól.
- Csak nem Rhys az? - kérdezi Mel, ahogy az arcomon elterül egy idióta mosoly az üzenet láttán.
- De igen - kezd még jobban lángolni az arcom. - Azt írja, hogy nagyon várja az estét, hogy láthasson.
Épp kezdeném megírni a válaszom, amikor még egy üzenet befut tőle.
Rhys: Ui.: szeretném, ha biztonságban éreznéd magad ma este és tudnád, hogy nincs semmi kényszer. Kivárok minden szintlépést, addig, ameddig csak kell. Csak szeretném, ha jól éreznénk magunkat kettesben. Ne feledd: megelégszem bármivel, amit adni tudsz nekem.
Ha eddig volt is még bennem minimális kétség, vagy félelem, az most úgy, ahogy volt el is tűnik belőlem, a helyét csak a melegség és a heves szívverés foglalja el. Pontosan emiatt mondtam neki igent. Mert ennyire figyel az én jóllétemre és arra, hogy ne támadjon le. Azért mondtam neki igent, mert Rhys Bolton egy fantasztikus srác, aki iránt azt hiszem, hogy napról napra egyre mélyebb dolgokat érzek és ez az egész boldoggá tesz.