Rhys:
- Ne már baszki, pont Jace? - Kortyol a söréből Nate, Nathaniel legjobb barátja, miközben a tánctéren tekergő lányokat méregeti.
Nathaniel az egyetemünk foci csapatának a csapatkapitánya és szerencsétlen ma tudta meg, hogy Sage - aki állítása szerint csak a legjobb lány barátja, de mi már kevésbé értünk egyet vele ebben - összejött Jace Blackkel. A srác a csapattársa, de ők már ezer éve ki nem állhatják egymást. Mondjuk nem csodálkozom rajta, mert a tag egy paraszt.
- Igen, pont Jace - sóhajt hatalmasat, megdörzsölve az arcát.
Szerencsétlent eléggé megviselte a dolog.
- Black? - Száll be a beszélgetésbe Hunter O'Conelly. - Az egy tuskó.
Az iménti fiú Des ikertesója és Melody ikrének, Willnek a legjobb barátja. Will és Hunter hokisok és kölyök koruk óta legjobb barátok. A társaságunk elég vegyes, ha a sportokat nézzük. Willék a jégen hasítanak, Nathaniel és Nate a focipályát hódítják meg minden meccsen, míg az én legjobb barátom, Aiden a vízben jeleskedik. Aztán itt vagyok én, aki a Lacrosse szerelmese. El sem tudnám képzelni az életem nélküle. A belem is kidolgozom a játékért, ami rengeteg izmot és még több csajt ad cserébe.
Azt hiszem, hogy határozottan megéri.
És akkor még nem beszéltem a négy lányról, akik gyakorlatilag az első évünkben összehoztak minket. Destiny, Melody, Grace és Sage amennyire tudom, úgy négyéves koruk óta barátok. Miattuk lett anno jóban Will és Hunter, aztán tavaly Nathaniel a lányokkal, ami hozta magával azt, hogy Nate is bekerüljön a körbe. Willék is így lettek jóban velük, mi pedig Aidennel egy bulin csapódtunk hozzájuk, amikor Des ránézett a legjobb barátomra és közölte vele, hogy vele lesz párban a sarokban kialakult kártyajátékban. Azt hiszem, hogy nem kell elmondanom, hogy mennyire nem ellenkeztünk, amikor megláttuk a négy lányt, ahogy ránk mosolyognak. Aztán igazán Sage-nek és Natnek köszönhető, hogy bekerültünk a társaságukba, ugyanis ők elmélyítették a kapcsolatukat, minket pedig vittek magukkal.
Bár teljesen más a sportunk, kifejezett jól kijövünk a kártyázás óta. Sőt...pontosan tudom, hogy bármikor számíthatnék rájuk és ezért nem tudok elég hálás lenni. Mégha hangosan ezt nem mondanám ki. Mert tuti, hogy sose vallanám be nekik. Más sem hiányzik, minthogy utána ezzel cseszegessenek.
- Én tudom - húzza el a száját Nathaniel, reagálva Hunter hozzászólására. - Próbaltam beszélni Sage-dzsel, de azzal jött, hogy vele más és fogadjam el, hogy ez van. Ja, meg hogy, ha téved is, akkor hagyjam, hogy a saját bőrén tapasztalja meg - hajtja fel a vizét, majd Willre pillant. - Te tudod, hogy Mel mért nem bírja a tagot?
Erre a kérdésre Hunter felkapja a fejét, de a tekintetét nem veszi le az egyik csaj fenekéről, aki az előbb látványosan végigmért minket. Nem tudom, hogy csak nekem tűnik-e fel vagy a többieknek is, de az biztos, hogy nem ez az első alkalom, hogy Hunter így reagál Melody említésére. Tudom, hogy valami történt köztük, de a hokis állítása szerint ő nem tudja, hogy mi, Melody pedig egyikünknek sem árulja el.
- Nem nagyon avat be a fiú ügyeibe - húzza el a száját Will. - Bármi másba beavat és beszél nekem az ég világon mindenről, de arról, hogy melyik sráchoz milyen kapcsolat fűzi, azt nem mondja el.
- Mért, szerinted volt köztük valami? - Kérdezi Hunter még mindig a csaj fenekét stírölve.
- Nem tudom, csak nem úgy tűnt, mint aki repes az örömtől, hogy mostantól Jace bejárást kap hozzájuk - vonja meg a vállát a focista.
- Na emlegetett szamár - biccent az ajtó felé Aiden, s mi egy emberként pillantunk az ajtó felé.
Néha rosszabbak vagyunk, mint az öregasszonyok a falukban.
Jace ebben a pillanatban lép be és úgy karolja magához Sage-et, mintha csak a tulajdona lenne. Nekem nem volt vele konfliktusom, de engem is idegesít. Annyira ütnivaló feje van, hogy szinte belebizsereg a tenyerem, pedig igyekszem kerülni az erőszakot, ha lehet.
- A te húgod nem avat be a pasi ügyekbe, de az enyémnek a sztorijai nyílt titkok - pillant Des felé Hunter néhány pillanattal később, ahol egy srác épp a húga fenekét fogva táncol vele. - Ezt nem bírom ki pia nélkül - pattan fel a fiú, majd a pulthoz megy, hogy szerezzen még italt magának.
- Én is hozok még valamit inni - áll fel Nat is, de közben a szemét nem tudja levenni Jace-ről és Sage-ről.
Ha ezek után valaki azt mondja nekem, hogy ők ketten csak baráti érzelmeket táplálnak egymás iránt, akkor kinevetem. Sage ugyan más pasival van, de abból ítélve, amennyire csillogó szemekkel szokott nézni Natre, kizárt, hogy ne érezzen többet.
- Ti kértek valamit? - Pillant ránk, de mindannyian megrázzuk a fejünket.
- Én szerintem lassan indulok is - issza meg az itala maradékát Will. - Csak be akartam ugrani, de Lola nemsokára hazaér és szeretném meglepni.
Lola Will barátnője már hosszú évek óta. A srác totál szerelmes, ami azt jelenti, hogy több csaj jut nekünk. Lola nem sokszor lóg velünk, mert szinte folyamatosan dolgozik, de egyébként nagyon aranyos lány és látványosan boldoggá teszi Willt és a fiú is őt. Ha együtt vannak, komolyan jó rájuk nézni, pedig én aztán nem ragaszkodom a kapcsolatokhoz. Persze nem mondom, hogy nem akarok egy nap majd feleséget és gyerekeket, de ez még messze nem az a nap. Most csak ki akarom élvezni a fiatalságom és a csajok áradatát.
- Jól van, Rómeó - vigyorodom el -, jó volt látni - pacsizom le a fiúval.
- Majd beszélünk, srácok, aztán nem berúgni - mutat még ránk, mikor elindul kifelé a köszönés után.
- Akkor senki semmit? - Néz még egyszer végig rajtunk Nat, de ismét nemleges választ kap, úgyhogy elindul a pult felé, minket négyesben hagyva.
- Szegény srác eléggé kiborult - húzom el a szám, s kortyolok egyet a sörömből.
- Sage kiválasztotta az egyetlen srácot, akit Nathaniel legszívesebben megfojtana, persze, hogy kibukott - túr a hajába Hunter, s megint rápillant a csajra, akit eddig bámult.
- De attólmég a fogadást tartjuk, igaz? - Kapja fel a fejét Aiden, mire mind a hárman bólintunk.
Még a nyáron kötöttünk egy fogadást a srácokkal, amikor Aidenék nyaralójában lógtunk egy hétig. Az egész arról szól, hogy vajon mikor esik le nekik végre, hogy többet éreznek egymás iránt. Ugyanis akkor ez a szokásosnál is jobban kijött, mi meg nem bírtunk magunkkal.
- Naná - néz rá Nate -, alig várom, hogy begyűjtsem a nyereményem - vigyorodik el.
- Elég nagy a szád ahhoz képest, hogy Sage most jött össze Jace-szel.
- Emlékeztetnélek, hogy a fogadásunk arról szól, hogy mikor esik le Natnek, hogy mit érez, nem pedig arról, hogy mikor jönnek össze.
- Ez jogos - ismerem el, de remélem, hogy nincs igaza.
Én későbbre tettem a tétem, mert Nathaniel makacs, mint egy öszvér és ahányszor ezt felhozzuk neki, csak tagadni képes. Nem jönne jól, ha Nate nyerne, mert az csak növelné az így is nagy egóját.
- Haver, menj már oda a csajhoz - int Hunternek Aiden -, már vagy fél órája bámulod.
- Bocs, hogy nem akartam itt hagyni a barátaimat - kap a mellkasához Hunter, amitől Nate felnevet.
- Micsoda Szent döglött meg benned - rázza a fejét nevetve, mire Hunter bemutat neki.
- Ezért a beszólásodért, most mégis lelépek - áll fel Hunter a focistára mutatva, aki utánozza Hunter mellkashoz kapó mutatványát.
- Micsoda csapás.
Hunter ismét bemutat neki, aztán eleget tesz az ígéretének. Ez a két majom legtöbbször ellopják a showt. Nem is értem, hogy hogy nem ők a legjobb barátok. Persze nem mintha bánnám, hogy így van összerakva a társaságunk, csak néha még most is ledöbbenek ezen.
- Asszem, hogy őt is elvesztettük mára - szólal meg Aiden Hunter után pillantva.
- A gyengék elhullanak - vigyorodik el Nate, ami kacajt csal ki belőlem.
- Lefogadom, hogy egy tíz perc és te is lelépsz valami csa... - elharapom a mondatot, ahogy a tekintetem a pultnál álló lányra siklik.
Feszülős lila ruha, ami kiemeli minden idomát és tökéletes alakját; a lábaira necc harisnyával hívja fel a figyelmet és egy magas sarkúval, ami végtelenre nyújtja azokat és kiemelik kerek fenekét.
- Az ott Grace? - Kerekednek el a szemeim, ahogy realizálódik bennem, hogy kire is csorgatom a nyálam.
- Na ki lép le tíz perc múlva egy csajjal? - Jegyzi meg Nate, aztán nagyot füttyent, ahogy meglátja. - Csoda, hogy nem csapott még le rá senki.
- Nagyon vicces - grimaszolok -, Grace akkor sem menne el innen senkivel sem, ha az térden állva könyörögne neki.
Nem tudom, hogy milyen apropóból, de Grace a létező összes pasit elhajtja, aki csak a közelébe kerül vagy úgy bezárkózik, mintha az örök fiatalság forrását titkolná az emberiség elől. Fogalmam sincs, hogy ennek mi az oka, de az biztos, hogy nem egy pasi adná oda a fél karját azért cserébe, hogy Grace szóbaálljon vele.
Meglep, hogy egyáltalán eljött. Tudom, hogy Des ki szokta mozdítani a lányokat, de Mel és Grace nem feltétlenül ragaszkodnak a kimozduláshoz. Ahogy látom, Mel nincs is itt ma és, ahogy a pultnál álló lányra nézek, azt látom, hogy neki sincs sok kedve itt lenni most.
- Ellenben, ide hívni, ide hívhatom - állok fel és a lábaim már el is indulnak felé, mielőtt a többiek bármit is válaszolhatnának nekem.
Talán Grace elhajtja a pasikat, de mi azért egy társaságba tartozunk, így látok egy kis reményt, hogy engem nem koptat le. Meghát...elég makacs fickó vagyok, így nem is olyan könnyű azt elérni, hogy lelépjek, amikor más terveim vannak. Most, a tervem egyértelmű: odacsalni Grace-t hozzánk és megnézni, hogy a lányok nélkül mennyire zár be velünk szemben.
- Kit látnak szemeim egyedül árválkodni - lépek mellé, s a pultnak dőlve a szemébe nézek.
- Lehet másképp is árválkodni? - vonja fel a szemöldökét, de az ajkain halvány mosoly van.
- Jogos - biccentek -, nincs kedved odajönni hozzánk? - biccentek ezúttal a többiek felé, mire Grace bizonytalanul az alsó ajkába harap.
Most ugrik a majom a vízbe.

Grace:
- Nos - nézek körbe -, Nathaniel elment Sage-dzsel beszélni valamiről, Des pedig egy ideje már azzal a sráccal táncol, úgyhogy nem tudok semmilyen kifogást, amiért nemet mondhatnék erre a meghívásra - mosolygok Rhys szemébe nézve. - Csak megvárom, hogy kiadják a piám és megyek.
Papíron még nem adhatnának ki semmilyen alkoholt nekünk, de olykor jól tud jönni, hogy Destinynek megvannak a maga kapcsolatai, mert így lett egy emberünk, aki a kamu személyiről gondoskodik, amíg be nem töltjük a huszonegyet.
Arra számítok, hogy Rhys ezután magamra hagy és visszamegy a srácokhoz, de ehelyett csak megveti a hátát a pultnak és elnéz a tömeg felé.
- Egyébként - szólal meg elgondolkozva -, lehet másképp is árválkodni. Néha az ember a tömegben is egyedül tudja érezni magát.
- Ez amolyan mély, művészi gondolat? - támaszkodom a pultra, s elkezdem az arcát fürkészni.
Rhys annak ellenére, hogy Lacrosse-ozik és a tanári a főszakja, van egy igazán művészi vénája. Ennek a vénának köszönhető, hogy rajz órára együtt járunk és, hogy a videójáték tervezés a másik szak, amit végez. Na meg, hogy a karjai olyan szinten tele vannak varrva, hogy szinte nem is találni rajtuk tiszta bőrfelületet. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a csajok megvesznek érte. Ez, meg a vörös haja, a zöld szemei, az izmok, amik a tetoválások alatt domborodnak és a borostája, ami már-már védjegynek számít nála. És ugyanezek miatt igyekszem én általában a lehető legnagyobb ívben elkerülni. Rhys rossz fiú. Nekem pedig nincs szükségem arra, hogy összetörjék a szívem. A baj csak az, hogy én is nőből vagyok. És Rhys csibészes mosolya az én arcomat is elönti pírral, amikor rám villantja, hiába igyekszem ellenállni neki. Nem véletlen, hogy inkább nagy ívben kerülöm azt, hogy kettesben maradjak vele. Egyszer még a nyáron, amikor egy törékeny pillanatomban talált meg, majdnem engedtem a kísértésnek, de szerencsére még időben kapcsoltam.
Hülye pezsgőfürdő...
Aidenék nyaralója veszélyes, ha az ember kettesben találja magát egy magabiztos, szexi fiúval este, a tengerre kilátást engedő pezsgőfürdőben. Az volt az első alkalom, amikor a pajzsom megremegett egy férfi közelében és, ha tőlem függ, akkor az utolsó is.
- Mért, nincs igazam? - villantja rám azt a mosolyát, ami anno majdnem rávett arra, hogy megízleljem az ajkait.
Erről még a barátnőimnek sem meséltem, mert az akkor annyira váratlanul ért, hogy inkább el akartam felejteni, de ma már bánom, mert a felejtés egy cseppet sem jött össze. Sőt, sokszor eszembe jut az a pillanat és olyankor sajnos a fantáziám is beindul. Ez főképp akkor történik, amikor egyedül vagyok a szobámban. Ugyanis attólmég, mert az emberek nagyrésze csendesnek tart, nekem is megvannak a magam gondolatai és vágyai. Egy csendes lánynak is lehet olykor mocskos a fantáziája.
- Az attól függ, hogy mire célzol pontosan.
- Hát, van, hogy az ember tömegben van, méghozzá olyanokkal, akiket még szeret is, de mégsem találja meg a helyét és nem érzi olyan jól magát. Olyan, mintha kívülálló lenne. Mért érzem azt, hogy most te is hasonlóan vagy? - néz mélyen a szemembe.
Annyira meglep a kérdése, hogy egy kicsit hátra is hőkölök, de szerencsére gyorsan összeszedem magam és kihúzom magam.
- A kívülálló túlzás. Csak ezt most annyira nem érzem, ennyi az egész - vonok vállat.
Rhys tekintete végigsiklik rajtam, majd az alsó ajkába harap.
- Ezen talán segíthetek.
- Lassíts, csődör - nevetek fel, s a mellkasára teszem a kezem, majd finoman hátrébb tolom.
- Mármint, úgy gondoltam, hogy azzal, hogy odaviszlek hozzánk - pislog rám ártatlanul, majd féloldalas mosolyával oldalra biccenti a fejét. - De, ha te másra gondoltál, akkor csak mondd és én megteszem.
Nagyot kell nyelnem, hogy eltűntessem a torkomban lévő gombócot. Biztos vagyok benne, hogy Mel és Des egy ilyen helyzetben belemenne a játékba és a végén lelépne a sráccal. És abban az esetben, ha lenne egy cseppnyi tapasztalatom is, akkor én sem visszakoznék. De én még egyszer sem voltam fiúval, mégcsak kapcsolatom sem volt, de a csók sincs fent a listán, így ez az opció elvetődik.
- Persze, hogy úgy gondoltad - forgatom meg a szemem, majd a tárcámhoz nyúlok, ahogy megérkezik az italom.
Viszont mielőtt fizethetnék, Rhys a pultra csap egy bizonyos összeget, majd a srácra néz:
- A maradékot tartsd meg - biccent a baristának, aki csak hálásan visszabiccent.
- Kifizettem volna - nézek Rhysra, ami újabb mosolyt csal az ajkaira.
- Szívesen - kacsint rám, aztán a fiúk felé int a fejével. - Menjünk - teszi hozzá és felém nyújtja a kezét. - Szabad?
Egy darabig csak meredek a kezére és erősen vacillálok, amit valószínűleg lát is rajtam, mert oldalra billenti a fejét és beveti azt a nézését, aminek valószínűleg egy csaj sem tud ellenállni. Viszont most velem van dolga, nem a többi csajjal.
- Van, aki ennek komolyan bedől?
- Szinte mindenki - bólint vigyorogva.
- De csak szinte.
- Ugyanmár, semmi hátsó szándék, csak odakísérlek.
A számat elhagyja egy sóhaj, miközben a kezem az övébe helyezem.
- De csakmert kifizetted a piám - teszem hozzá, amitől a szája sarka megremeg, mintha az újabb mosolyát akarná visszafojtani.
- Csakis ezért - bólint újra tettetett komolysággal.
- Igen - vágom rá határozottan.
- Hát persze - reagál azonnal, én pedig feladom, mert tudom, hogy úgy sem hinne nekem.
Ennyire már kiismertem. Túl nagy az egója ahhoz, hogy elhiggye: felettem nincs akkora hatása.
- Gracie - vigyorog rám Nate, amint az asztalhoz érünk.
- Nahát - ülök le mellé, amint arrébb csúszik, hogy helyet adjon nekem -, szerintem még senki nem örült nekem ennyire.
Ez nyilván kamu, mert a barátnőim minden alkalommal lelkesen köszöntenek. Sőt, Sage mielőtt lelépett Nattel beszélni - gondolom a jace-es dologról, miszerint eddig nem mondta el neki -, konkrétan a nyakamba ugrott és ugyanezzel a becenévvel illetett, de erről nem kell tudnia. Bár nem mintha Nate-et meg tudnám fogni azzal, ha ezt elmondanám neki. Amekkora egója van, szerintem semmivel sem lehet zavarba hozni. De ettőlmég természetesen bírom őt.
- Lefogadom, hogy ez kamu - nevet fel Aiden a fejét ingatva.
- Ne leplezz le - figyelmeztetem, ami újabb kacajt csal ki belőle.
- Mikor jöttél amúgy? - kérdezi a szemembe nézve, mire a tánctér felé biccentek.
- Amikor Des is. Csak ő közben megtalálta azt a srácot, akivel azóta is táncol, én meg a pultnál maradtam.
- Miért nem jöttél ide? - pillant rám Nate is, de erre csak a vállamat tudom vonni.
- Nem tudom. Nem akartam zavarni. Meg pár perccel ezelőttig még erősen gondolkoztam rajta, hogy hazamegyek.
- Képes lettél volna köszönés nélkül elmenni? - kap a mellkasához Nate, amitől egy kicsit elönt a bűntudat.
Tényleg képes lettem volna rá. De nem azért, mert ekkora bunkó vagyok, hanem, mert eszembe se jutott, hogy levadásszam őket. Szinte biztos voltam benne, hogy már rég egy-egy csajjal vannak valahol és így nem akartam zavarni. Plusz amúgysem volt kedvem eljönni ma ide, csak azért jöttem mégis, hogy egy kicsit kikapcsoljak és ne a beadandóim fölött görnyedjek, de abban a pillanatban megbántam ezt, amikor beléptem a Monolith ajtaján. Legszívesebben azzal a lendülettel fordultam volna ki is, csak nem akartam megszívatni Dest, hogy hamár eljöttem vele, akkor azonnal itt is hagyom. És mielőtt valaki azzal jönne, hogy ő simán itt hagyott, én mondtam neki, hogy menjen táncolni, mert ő ragaszkodott hozzá, hogy mellettem marad. Szinte könyörögnöm kellett neki, hogy menjen szegény sráccal.
- Ne haragudj - nézek a szemébe -, csak azt hittem, hogy már régen valami csajjal vagytok, így nem akartam zavarni.
- Nos, nem mindenki olyan, mint Hunter - néz a fiú felé Nate.
- Azért ez túlzás - jegyzem meg az áfonyás vodkámból kortyolva. - A lényeg, hogy sajná...
- Ugyan, csak szívat - szakít félbe Rhys legyintve. - De komolyan idejöhettél volna.
- Tudom - bólintok -, de tényleg csak le akartam lépni.
- Ennyire nem érzed jól magad? - Kérdezi Aiden, s nekem ettől a kialakult helyzettől egy kicsit szorít a mellkasom.
Nem azért, mert esetleg bántanának, mert tudom, hogy az sosem történne meg. Sőt, nagyon kedvelem őket, csak nem sűrűn szoktam úgy egyedül maradni velük, mint ahogy most. Mindig velem szokott lenni Sage, Des vagy Mel, esetleg Will barátnője, Lola.
- Hát...valami olyasmi - ismerem el, mire Nate óvatosan átkarol.
- Mekkora mázli, hogy a mi vöröskénk idehozott hozzánk és most bekerültél az igazi buliba.
- Persze - bólintok tettetett komolysággal -, igazi mázlista vagyok.
- Nem - rázza meg a fejét Rhys azzal a csibészes mosolyával -, azok mi vagyunk.
Érzem, hogy az arcom égni kezd a perzselő pillantásától, amivel jutalmaz, de igyekszem nem erre koncentrálni és leplezni a zavarom.
- Vigyázz, mert a rajongóid meghallják és még a végén kiborulnak.
- Van egy-két tippem, hogy mivel engesztelhetem ki őket, hidd el - vágja rá, mire megforgatom a szemem.
- Kímélj meg a mocskos részletektől.
- Már megint melyik idióta nem bír magával? - Lép mellénk Nathaniel mosolyogva, oldalán Sage-dzsel.
- A vöröske - mutat rá Nate a fiúra.
- Hűtsd le magad, fiatalember, már lányok is vannak a társaságunkban - szól rá Nat Rhysra.
- Na adjatok helyet nekem is - hajtja arrébb Aidenéket a barátnőm, akik azonnal arrébb mennek.
Sage lehuppan velem szembe, Nathaniel pedig mellém, miközben Nate a lány szemébe néz.
- Jace megengedi ezt? - Vonja fel a szemöldökét, ami egyszerre lep meg és akar kicsit megmosolyogtatni.
Jace nem éppen a szívem csücske. Persze lehet, hogy azért, mert amúgyis feszengeni tudok a férfiak közelében, de Sage összes pasija közül eddig Jace az, akinél ez a feszengés a legerősebb. Viszont igyekszem ezt nem kimutatni, mert azt látom, hogy Sage boldog. Miatta pedig el fogom fogadni őt, mégha nem is feltétlen könnyű.
- Jace nem zár kalitkába, Nate - biccenti oldalra a fejét Sage. - És amúgy sem vagyunk összenőve.
- Csak kérdeztem - tartja fel a kezeit védekezésképp.
Sage szóra nyitja a száját, de van egy olyan érzésem, hogy ennek a beszélgetésnek nem lehet jó vége, úgyhogy gyorsan közbe szólok:
- Szerettél volna mesélni. Azt mondtad, hogy elmondod, hogy milyen volt a randi, miután beszéltél Nattel.
- Én is kíváncsi lennék rá - szólal meg Nathaniel, de látom rajta, hogy mennyire be van feszülve.
Sajnálom szegény srácot.