- Sajnálom... Mad. – mondta teljesen megtört hangon.

- Ez nem elég Jay! – mondtam síró hangon – Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz magamra! – néztem könnyektől eltorzult arccal Jay-re. Arra a Jay-re, akit még csak 1 hónapja ismerek mégis van benne valami, ami bármikor, amikor a közelébe vagyok valami megmagyarázhatatlanul belém kúszik. Valahogy egyre jobban... közelebb akartam lenni hozzá.

- Ígérem Mad! – mondta teljesen őszintén majd a kisujját felém tartotta. Csodálkozva húzom fel a szemöldökömet. - A kisujj esküt te is nagyon jól tudod, hogy nem lehet megszegni! – mondta visszatartott nevetéssel. Ezen önkéntelenül is felkuncogtam.

- Tudom tudom, de ez tőled, olyan viccesen hat. – kezdtem el nevetni, mire ő is elmosolyodott.

- Sokkal jobb mosolyogni látni, mint szomorúnak. – mondta ki halkan, mire rákaptam fejemet.

- M-mit mondtál? – kérdeztem vissza, de Ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

- HÉÉÉÉ, SKAACOOK! Meg vagytok mááár? – kopogott be Heeseung. Mindketten összerezzentünk. – Már nagyon izgatott vagyok a fejleményekre! - szinte hallani lehetett hangjában a szórakozottságot.

Egyszerre forgattuk meg a szemünket Jay-vel majd egyszerre nevettünk fel.

- Ne utánozz! – szóltam rá a fiúra majd meglöktem.

- Te utánoztál engem! – lökött vissza. Morcosan néztem rá, mire csak kinyújtotta rám a nyelvét.

- Úgy hallom már sokkal jobb köztetek a hangulat! Na, de akkor hagylak még titeket. De csak szólni akartam, hogy közben megjött a kaja is szó... - mondta volna, de egyszerre nyitottuk ki Jay-vel az ajtót. Szinte fellöktük egymást.

- Kaját mondtál?! – kérdeztük egyszerre. Hee a látványunkat látva elnevette magát.

- Igen! Lenn van már a konyhában. Egyetek. – mondta a könnyeit törölgetve. Ezt meghallva eszeveszetlenül rohantunk le.

- Ne lökdöss már idióta! – könyököltem oldalba.

- Csak ne légy láb alatt kis Törpike. - vágott vissza majd szája szélén egy gúnyos mosoly ült ki.

- Soha többé ne hívj így! – néztem rá durcásan, mire felnevetett.

- Ha igen, mi lesz, akkor Törpike? – bökte meg az orromat a villájával. Nem kellett több nekem rávetődtem a fiúra.

- Hé Maddy! Ne fojtsd meg annyira! - szólt ránk Jungwon, aki épp most sétált be a konyhába.

- A lehetetlent kéred tőlem, Wonnie! - kiáltottam neki vissza. Ezt a kis megingásomat Jay kihasználva maga alátepert. – Na és most mi lesz seggfejkém? – néztem rá felvont szemöldökkel. A fiú hirtelen az arcomhoz hajolva egy puszit nyomott rá majd leszállt rólam és a kajáját kezdte el tovább enni.

Én teljesen ledöbbentem. Nem számítottam rá, hogy ő ezt fogja csinálni. Az arcom elé tettem a kezemet, mert éreztem, hogy lángolni kezd. Istenem... miért csinálja ezt velem mindenegyes alkalommal?! AHH! Az agyamra fog egyszer menni!

- Na, nem eszel tovább? Akkor meg... - mondta nekem, miközben a tányéromért nyúlt, azonban én még gyorsan elhalásztam előle.

- Meg ne próbáld megenni, mert akkor tényleg megfojtalak viszont! – néztem rá morcosan, de azonban ahogy nyúltam a kajámért, hozzáértem Jay kezéhez. Azon nyomban elrántottam a kezemet és messzebb ültem tőle. Még az hiányzik, hogy mást is csináljon!

- Most van valami baj? Nem vagyok leprás nyugodtan visszaülhetsz vagy... - mért végig egy mindent sejtő mosollyal.

- A-A, Jay Park! Eszedbe se jusson! – mutattam fel a mutatóujjamat a fiúnak fenyegetőn, amire csak újra nevetni kezdett.

♫ ♫ ♫

Evés után kérdezték a többiek meddig maradok, mert ha olyan nézhetnék velük animét. Egyből beleegyezgem. Még szép, hogy benne voltam! Imádok a animézni! Arra sose tudnék nemet mondani.

- Rendben csak halkan, mert Jake-ék még nem keltek fel. – tette az ujja elé mutatóujját Won. A szemöldököm rögtön a homlokom közepére kúszott.

- Hogy kik?! – értetlenül álltam a helyzet előtt, azonban erre nem ők adták meg a választ, hanem szobából kijövő félmeztelen Jake és a pólójában lévő kócos hajú barátnőm adta meg – Szóval! – emeltem fel a hangomat. Egyszerre fordultak felém – Candy! Most! Beszélnünk kell! – mutattam ujjammal a kis folyosóra. A lány lehajtott fejjel ballagott oda hozzám majd mentünk el együtt egy csendesebb helyre. - Mégis mit képzelsz?! Mit csinálsz? – kérdeztem számon kérőn.

- Jól érzem magam? – kérdezte kis iróniával a hangjában.

- Azt látom! De ugye tudod, hogy... - ugrottam hirtelen a nyakába - hogy mennyire örülök nektek? Ahh, annyira cukik vagytok együtt! - mondtam a legnagyobb örömmel hangomban, mire az arca döbbenten nézett rám majd lassan mosolyra húzódott.

- Annyira megijesztettél Maddy! Huh, azt hittem már le fogsz szidni. – fújta ki a levegőt nyugodtan. Eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.

- Mondjuk kicsit haragszom, de majd azzal, hogy elmondod mi történt közted és Jake között tegnap este azzal meg lesz bocsájtva minden. – mondtam karba font kézzel.

- Maddy! Egyszerűen... egyszerűen annyira jó volt! De tényleg annyira aahh meg uuu meg WHAAA! – kezdte el magyarázni.

- Őszintén örülök nektek Candy! Nagyon sok boldogságot kívánok nektek! És nagyon ajánlom Jake-nek, hogy ne merjen téged összetörni, megbántani vagy bármi, mert akkor én fogom a csinos kis képét betörni. – mondtam fenyegetőn.

- Arra igazán nem lesz szükség! – jött egy hang oldalról. Egyszerre fordultunk a hang irányába Candy-vel – Ígérem, vigyázni fogok rá és a tenyeremen fogom hordozni őt. – lépett közelebb hozzánk majd feje búbján megpuszilta a barátnőjét. Mondanom sem kell majd elolvadtam látványuktól. Annyira összepasszoltak! Na, meg régóta oda meg vissza volt érte legjobb barátnőm Jake-ért. Igazán megérdemli a boldogságot.

- Ezt már elmondtam Candy-nek, de ha már itt vagy neked is elmondom. - tűrtem egy hajtincsemet a fülem mögé - Őszintén örülök nektek és sok-sok boldogságot kívánok nektek! Bármi is van számíthattok rám mind a ketten! – mondtam mosolyogva majd a nyakukba ugorva megöleltem őket. Ők erre felnevettek és a hátamat kezdték el simogatni.

- Engem mikor fogsz már megölelni? - jött Jay hangja oldalról.

- Hmm mondjuk... soha! – vágtam rá majd kinyújtottam rá a nyelvemet.

- Miért vagy te ebben annyira biztos? – lépkedett felém egy szája szélén megbújó játékos mosollyal.

- Mert rólad van szó! – válaszoltam reflexből. Jay mikor elém ért átkarolva derekamat megfordított és hátulról átölelt.

- Így ni! – mondta vidáman. Én erre kezét kezdtem el csapkodni és valahogy lehámozni magamról.

- Engedj már el te perverz! – kiáltottam fel, mire Jake és Candy felnevettek.

- Majd, ha csak piros hó esik! – vágta rá durcásan majd állát a vállamra tette, mire én megpöcköltem az ujjammal. Rögtön elengedett és orrát kezdte el masszírozni.

- Undok vagy! – mondta morcosan. Válaszul csak újra kiöltöttem rá a nyelvemet.

♫ ♫ ♫

Ezután együtt Jake-ékekkel az oldalunkon tértünk vissza a nappaliba. Leültem egy babzsák fotelbe, mire rákontrázva Jay is mellém telepedett. Miért ne tette volna ezt? Miért is lehetne egy kis nyugalmam nélküle? Mondjuk annyira nem volt vészes...
Beszélgettünk meg nevetgéltünk. Jó érzés volt ez a kis kikapcsolódás. Ez a kis nyugi mindennél többetért jelen pillanat. Én TV-ztem Jay-vel míg a többiek a kanapén voltak, vagy a konyhában ültek kint és beszélgettek.

Így telt el a mai napunk többi része majd estefelé Jake haza vitt a kocsijával engem és Candy-t. Mikor lefürödtem és bementem a szobámba, hirtelen csippant egyet a  telefonom. Egy üzenetem jött. Felkaptam majd megnyitottam. Jay-től jött.

Elmosolyodtam üzenetén majd egy gyors válasz után letettem a telefonomat és befeküdtem az ágyba.

Válaszom: