Mikor megérkeztünk a helyszínre rengeteg kocsi, ember és egy hatalmas vörös szőnyeg fogadott minket. Sok ember állt a kordonok mögött és kíváncsian figyelték a megállás nélkül érkező hírességeket. Én a kocsiban ülve csak villanást és villanást láttam egymás után. A gyomrom összeszorult. A kezem remegni kezdett. A víz is elkezdett leverni. Ezután márcsak annyit éreztem, hogy minden elhomályosul.

- Hé- hé, Mad! - hallottam magam mellett egy hangot, de csak torzan. Lassan ráemeltem a fejemet. A tekintetemmel segítségkérőn néztem rá, aki rögtön mellkasához húzott. - Itt vagyok! Nyugodj meg! Lélegezz mélyeket, oké? - kezdte el simogatni a karomat kezével majd arcomat. Egy aprót bólintottam. - Ismételd utánam. Beszívod a levegőt... - imitálta mondandóját, mire követtem - majd lassan ki. Ezt megcsináljuk meg 3x, rendben? - mondta lágy hangon, mire bágyadtan bólintottam. Éreztem, hogy kezd egyre jobban tisztulni az agyam. A hangokat is egyre tisztábban hallottam. Szememmel kerestem barátnőmet, aki már nem volt a kocsiban. Felnéztem az engem tartóra és rögtön eltorzult az arcom. Mi történt? Ah, mindegyis! Candy-t kell először megtalálnom.

- Hol van Candy? - kérdeztem számonkérőn tökfejkére.

- Egy köszönöm Jay is megteszi. - mondta, mire hirtelen megpuszilta az orrom hegyét. Döbbenten néztem a fiúra majd azonnal visszarendeztem magamat.

- Kösz. De most már engedj el! - toltam el magamtól a fiút. Azonban valamiért ezután egy megmagyarázhatatlan ürességet éreztem magamban. Olyan volt, mintha hirtelen valamit kiszakítottak volna belőlem. Mellkasomra kaptam a kezemet.

- Megint rosszul vagy? - kezdett el újra aggódni.

- Nem, minden oké van. - mondtam a fiúnak egy mosolyt erőltetve magamra. Először látszott nem hisz nekem majd lassan bólintott.

- Akkor mehetünk mi is? - kérdezte egy szexi mosollyal arcán. Erre csak határozottan bólintottam. Először Ő szállt ki majd integetni kezdett mindenkinek üdvözlésképp. Újra összeszorult a gyomrom. Ez a sok ember... egyszerűen bódító és halálosan stresszelő.

Nem mozdultam. Vártam és egyben féltem. Féltem, hogy bármi bajt okoznék neki vagy nekik. Észre sem vettem, de Jay egyik keze segítőn elém helyezte. Egy kis mosollyal arcomon elfogadtam a kezét és hagytam, hogy kivezessen az autóból. Még az autóban ülve levettem a pulcsimat, amit legelőször nem realizáltam csak mikor Jay szemei teljesen rám nem szegeződtek, ezzel zavarba hozva engem. Arcom elé kaptam a kezemet. Most meg mi bajom van?

-Hé, nyugodj meg! - vette le arcomról a kezemet óvatosan - Gyönyörű vagy! - mondta halkan, hogy csak én halljam. A testem összerándult. Csodálkozva néztem a fiúra. Most Ő tényleg megdicsért?

Ezt követőn egy meleg érzés járt át. Éreztem, hogy szavai jól esnek. Nem úgy, mint a szurkálódásai. Ez most más volt. Ez neki is feltűnt, mire egy kis pír jelent meg az arcán.

- Vagyis akarom mondani... - kezdte volna kijavítani magát, de csak mosolyogva belekaroltam.

- Köszönöm! - néztem fel rá. Döbbenten nézett vissza rám. Először sötét szempárjával kereste arcomon jelét, annak, hogy ez csapda lenne majd mikor látta, hogy komolyan gondolom elmosolyodott.

- Menjünk. - mondta majd maga után húzva elindultunk.

♫ ♫ ♫

Jay-vel az oldalamon sétáltam végig a piros szőnyegen. Igazából eléggé jól mutathattunk egymás mellett hisz ő is egy piros öltönyben volt, ami teljesen passzolt az én piros ruhámhoz. Büszkén és kedvesen üdvözöl mindenkit sétáltunk a többiekhez, akik már vártak minket.

Legelőször közös fotózások voltak majd külön- külön is párokban készültek képek. Még rólunk Jay-vel is csináltak, aki végig a derekamat fogva húzott magához. Ezután odahívták a fiúkat a kamerások. Candy meg én addig arrébb sétáltunk.

- Lányok! Ide tudnátok jönni egy picit? - kiáltott utánunk Jungwon.

- Már megyünk is! - válaszolta vissza barátnőm majd egymásba karolva rohantunk oda.

- Szeretnének nektek is feltenni pár kérdést. - mondta Sunghoon. Ettől hirtelen lefagytam. Nem igazán számítottam erre pedig kellett volna. Óvatosan Jay-re néztem, aki reakciómat látva próbált egy nevetést visszafojtani, mire csúnyán néztem rá. Az a kis szemét...

- Persze, ez természetes! - mondta barátnőm mosolyogva. Persze neki ez könnyen megy, mert imád szerepelni meg a központban lenni! Ellenben én, aki mindig a háttérben szereti meghúzni magát.

- Rendben lányok akkor... - tartotta felénk a mikrofont a nő - Mindannyian láthattuk, hogy ti Jake-kel és Jay- vel karöltve szálltatok ki a kocsiból. - mondta, mire mi helyeslőn bólintottunk. - Miért pont velük és honnan ismeritek őket? - nézett ránk felhúzott szemöldökkel. Erre mind ketten lesokkolódtunk.

Oké... keresni kell valami jó választ, ami nem félre érthető. Gondolkodtam mi lenne a helyes válasz, de nem jutott eszembe semmi. Hirtelen egy meleg érzés kezdett el átjárni a testemet, ami arra késztett, hogy megnyugodjak. Lassan kifújtam a levegőt.

- Egy ünnepségen ismertük meg őket. Nagyon kedveseknek tűntek, de ez már nem mostanság volt. Azóta igencsak jól kijövünk velük. - válaszoltam mosolyogva.

- Mégis mit jelent a jól kijövés? Milyen kapcsolatban álltok velük? Főleg Jake-kel és Jay-vel. - kérdezte a nő.

- Barátok vagyunk. - vágtam rá egyszerűen. Hisz tényleg ez volt az igazság. Vagyis nem teljesen... de nem mondhattam semmit. Nem akartam bajba keverni őket.

- Ez lenne az igazság? Akkor te és Jay miért szálltatok ki később az autóból? Esetleg történt valami több is köztetek? Csók? - nézett rám méregetőn. Kezdtem bepánikolni. Éreztem, hogy mellkasomból minden levegő kiszökik. Szédülni és émelyegni kezdtem egyszerre. Ez így nem lesz jó! Kezemet lassan hátra csúsztatva levezettem Jay kezeire és egy aprót megszorítottam. Rögtön vette a lapot.

- Nem hinném, hogy ezek is a kérdései között állnak. - mondta Jay gúnyosan. Mire a nő felhúzta az orrát. Mekkora egy boszorkány ez a picsa!

- Nem- nem állnak, de...- kezdte volna magyarázni, de Jay belé fojtotta szót.

- Akkor vagy azokat kérdezze, ha még van vagy ha már nincs több, akkor mennénk. - mondta ellenvetést nem tűrő hangon. Újra szorítottam egy kicsit a kezén, mire ujjait összefűzte az enyémekkel. Éreztem, ahogy testemet feltölti melegséggel. Már nem éreztem szédülést. Végre kaptam levegőt is.

- Nincs több kérdésem. - mondta durcásan a nő. Aztán szemei hirtelen kezeinkre tévedt. Ezt Heeseung rögtön kiszúrta és elénk lépett ezzel eltakarva, hogy a kamerába láthassák. Hee feltartotta a kezét, hogy karoljak bele, amit így is tettem majd vele az oldalamon sétáltaltam tovább. Huh... ez meleg helyzet volt.

♫ ♫ ♫

Végre besétáltunk a csarnokba, ahol majd a díjátadó lesz. Egy hatalmas légtér vetült elénk. A székek szépen sorva egymás mellett felsorakozva. Már egy jó pár banda helyet foglalt mellettük a kisérőikkel. Majd ezt közre fogta egy óriási fekete színpad.

Szemeinkkel végig pásztáztuk a helyet, hogy megkeressüm a helyeinket, ami elég messze volt az Enhypenesek-től. Akkor mi nem melléjük fogunk ülni? Valamiért ez egy kicsit elszomorított.

- Na mi az? Szomorú vagy, hogy nem mellettem fogsz ülni? - kérdezte gúnyosan Jay majd hajába túrt. Több se kellett nekem. Kész voltam harcolni vele.

- Hidd el inkább örülök neki, hogy nem foglak látni és nem kell eltűrnöm téged a közelemben, mintsem, hogy a vigyorgó arcodat bámuljam. - válaszoltam vissza neki majd keresztbe fontam a kezemet.

- Miért nem mondod ki egyszer, amit tényleg gondolsz? - hajolt a fülemhez, amitől most kirázott a hideg.

- Ó, netalán te belelátsz a fejembe nagy okos? - vontam fel a szemöldökömet és méregetni kezdtem. Erre csak megnyalta alsó ajkát.

- Csak tudom, mire van szükséged. - mondta egy önbizalomteli mosollyal.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel Jay Park! Az agyamra mész! - fontam karba kezemet unottan majd megforgattam a szememet.

- Akkor mindenki figyelt? - nézett körbe rajtunk Jungwon, mire mindenki bólintott rajtam és Jay-n kívül. Oh, szóval közben beszéltek? - Maddie és Jay? Hallottátok, amit mondtam? - kérdezte Wonnie.

- Ja, persze. - vágta rá Jay reflexből.

- Szóval nem. - fújta ki a levegőt idegesen Won - Annyit mondtam, hogyha vége a díjátadónak, akkor találkozunk a fogadóban, rendben? Ott fogunk rátok várni. - ismételte meg nekünk újra szavait. Egyszerre bólintottunk.

- Lesz még ott valami? - kérdeztem a fiúkat.

- Egy kis beszélgetés. Üccsik, kaja meg ilyesmik csak a szokásos. - mondta Sunoo. Ja hát igen nekik szokásos...

- Ohh, értem. Na, és izgultok srácok? - kérdeztem végig nézve rajtuk.

- Én kicsit. - dörzsölte össze tenyerét Sunghoon.

- Ahh, én nagyon! - igazgatta magát egyfolytában Heeseung. A fiú eléléptem majd rátettem kezére a kezemet. Rám emelte tekintetét.

- Minden rendben lesz Hee. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ti nyeritek meg! - mondtam bíztatón.

- Én is izgulok ám! - vágott közbe Jay.

- Te jól teszed! Rád még, rád is fér! - mondtam a fiúnak, ami után mindenki felnevetett Ő kivételével.

- Azt hittem már én is kapok egy kis biztatást tőled, de mindegy ez is több, mint a semmi. - mondta kielemezve a válaszomat.

- Jay, neked arra tényleg nincs szükséged. Hisz a te egód amúgy is az egeket verdesik! - fogta meg a vállat Candace is, mire újra mindenki nevetni kezdett. Ilyen hangulatok között vártuk, hogy elkezdődjön a nagy esemény.

♫ ♫ ♫

Még egy kicsit beszélgettünk a fiúkkal majd elindult mindenki a helyét megkeresni. Miénk ugye eltért a fiúkéktól, de így is egy híres banda mellé ültünk le, ami a Stray Kids volt. A fiúk kedvesen köszöntek nekünk majd beengedtek minket a helyünkre.

- Izgultok srácok? - kérdeztem a mellettem ülőt, aki jelen esetben Lee Know volt.

- Én nem! De ellentétben velem, itt mellettem majd be vannak szarva. - mutatott a többi bandatagra, mire felkuncogtam, mert tényleg mindegyikük hulla sápadtan ült.

- Hé, fiúk! Nyugodjatok meg! Biztosan nagyon ügyesek voltatok és igazából én is hallgatlak titeket. Egy rossz szavam nem lehet felétek! - mosolyogtam rájuk bíztatón.

- Köszi! Ömmm... - köszönte meg Bang Chan, de magakadt, mert nyilván nem ismert.

- Maddie Beck vagyok. Örvendek a találkozásnak! Ő pedig itt mellettem a legjobb barátnőm, Candace Wright. - mutattam be mindkettőnket a fiúknak, akik mosolyogva bólintottak.

- Na és ti, hogy hogy itt? Nem rémlik, hogy egy k-pop lány csapat lennétek. - vonta fel szemöldökét Seungmin. Milyen ügyes megállapítás!

- Mi az Enhypen-es fiúkkal érkeztünk. - mondta boldogan Candy.

- Akkor, hogy hogy nem velük ültök? Általában úgy csinálják, hogy akiket elhoznak magukkal vendégeket, azokat maguk mellé ültetik. - magyarázta Hyunjin.

- Nem tudom. Nekünk azt mondták jöjjünk ide, mert hogy a jegyünk ideszól. - vázoltam fel nekik a szitut.

- Akkor nyugodtan maradjatok itt! Minket úgy sem zavartok, sőt aranyos lányoknak tüntök! - mondta Changbin mosolyogva.

- Köszönjük! - hajoltunk meg köszönésképp.

Hirtelen motoszkálás hallatszódott a színpadról. Mindenki odakapta a fejét.

- Jó estét mindenkinek! - jött be a műsorvezető - Várjátok már az eredményeket? Mert én már nagyon! - mondta ezzel megkezdve a díjátadó ünnepséget.

Sziasztok, hogy tetszik eddig a Fate nektek? Szép napot nektek! ❤️