A történtek után minden visszarendeződött az eredeti formájába, mi pedig végre jól érezhettük magunkat. Énekeltünk és táncoltunk megállás nélkül.

- Köszönjük szépen, hogy itt voltatok velünk! Vigyázzatok magatokra haza felé! – mondta Jay.

- Reméljük jól éreztétek magatokat, mert mi igen! – mondta Heeseung, aki válaszul egy nagy sikítást kapott.

- Várunk titeket dedikálásra és kép készítésre a... - mondta Sunghoon, aminek a végét nem hallottam, mert barátnőm belesikított a fülembe.

- Jó-jóó! Nyugi van már Candy! Odamegyünk hozzájuk! – próbáltam nyugtatni a lányt, aki most a  nyakamban ugrált.

- Menjünk, menjünk, MENJÜNK! – húzott most már maga után. De jó is lenne, ha egyszer lenne nyugtom...

                                                                                         ♫ ♫ ♫

Ahhoz képest mennyien álltunk a sorba eléggé gyorsan kerültünk oda a fiúkhoz. Candace-t magam elé engedve mentem előrébb majd le is ültem az első bandataghoz, aki Jungwon volt.

- Szia! Hogy vagy? Jól érezted magadat? – kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.

- Szia Jungwon! Igen nagyon jól éreztem magamat. Ez volt az első, hogy egy koncertetekre eljöttem, de nem bántam meg. – válaszoltam vissza mosolyogva.

- Ezt örömmel hallom! Esetleg szeretnél képet készíteni? – nyújtott felém egy dedikált kártyát.

- Igen! – mondtam boldogan majd elővettem a telefonomat és csináltunk egy pár selfie-t.

- Köszönöm szépen! Neked kitartást és pihenj is azért majd, amikor tudsz. – mondtam megsimogatva a fiú karját mire egyet bólintott majd elköszöntünk egymástól. A következő Sunoo volt.

- Helló-belló! Mi újság van? Hogy érzed magad? – nézett rám miközben aláírt egy kártyát nekem.

- Szijjaa Sunoo! Köszönöm jól vagyok és te? Uuu nagyon aranyosak a cica füleid! Megsimizhetem őket? – néztem a fiúra bociszemekkel.

- Persze, csak nyugodtan. – mondta majd kissé lehajtotta a fejét én pedig megsimogattam.

- Uuu ez nagyooon puhaa! – nevettem fel, mire ő is felnevetett. Ezután ő is átadott egy dedikált kártyát. – Nagyon tetszett a fellépésetek és további sok sikereket kívánok nektek!

- Köszönjük! Miattatok vagyunk itt. Nélkületek nem sikerült volna! – mondta majd vele is készítettem egy képet és tovább mentem.

- Nocsak, nocsak. Most nem fogsz rám unni, ugye? – jött egy szarkasztikus hang. Hát, ezt nem hiszem el! Ez az ember 2 mondattal repített újra a méreg szigetére.

- Nocsak, nocsak. Csak nem megint egy – hajoltam közelebb a fiúhoz, aki a könyökét letéve támaszkodott hozzám közelebb - seggfejet látnak szemeim. – ámultam el és a kezemet a szám elé tettem. Jay fejét rázva felkuncogott.

- Micsoda merészség egy lánytól. Ez tetszik. – mondta egy szája szélén megbújó mosollyal.

- Hidd el a lány nem tetszene neked. - vágtam rá. Erre felkapta a fejét.

- Miért is? – nézett mélyen a szemembe.

- Mert ez a lány - mutattam magamra - nem az a lány, akit bárki szívesen akarna. - mondtam majd elvettem a dedikált kártyát és tovább álltam, ezzel válaszra sem méltatva őt. 

- Szia! Hogy hívnak? Tetszik a hajad színe! – dicsérte meg vörös hajamat Heeseung.

- Szióka Hee! Maddie vagyok és köszönöm szépen! – válaszoltam kedvesen a fiúnak.

- Szóval Maddienek hívnak? – jött balról Jay hangja. Mind ketten rákaptuk a fejünket.

- Igen, miért? – húztam a fel szemöldökömet.

- Ezt a nevet mindenképp megjegyzem. – túrt bele a hajába majd rám villantott egy sármos mosolyt.

- Akkor gondolom nem ide valósi vagy a nevedből ítélve. – terelte vissza a figyelmemet magára Heeseung.

- Így van! Ő európai, ő pedig amerikai. - szólt közbe Jake a beszélgetésünkbe, akinél barátnőm ült.

- Komolyan európai vagy? És, és várj, várj – jött izgalomba Hee – Beszélj csak kicsit koreaiul.

- Ömm... Utálom a seggfejeket! – mondtam mire Jay-re néztem. Jake és Heeseung felnevettek rajtam.

- Haha nagyon vicces! – gúnyolódott Jay, mire én is felkuncogtam. A fiú rám kapta a tekintetét majd lassan végig pásztázta az arcomat.

- Most mi az Jay? – kérdeztem a szám elé téve a kezemet.

- Semmi csak... - akadt meg hirtelen majd elfordította a fejét – néztelek. Semmi több. – mondta egyszerűen. Erre felszaladt a szemöldököm.

- Hagyd rá Maddie! Ő ilyen. Na de és mióta vagy itt? Vagy már itt élsz? - kérdezte Hee.

- Igen, már egy pár éve itt élek barátnőmmel. – válaszoltam neki.

- Tetszik Korea? – simogatta meg a karomat.

- Igen! Már mikor megérkeztünk csodálva néztem körül. Korea annyira gyönyörű hely! – ámuldoztam a fiúnak, mire felkuncogott.

- Átérzem teljesen. Én is ugyanígy reagáltam mikor idejöttem. – mondta Jake.

- Miért Jake te hova valósi vagy? – kérdezte Candace. Jake ráemelte a tekintetét.

- Ausztráliai vagyok. – válaszolta mosolyogva majd egy szexi mosolyt villantott a lányra és beletúrt a hajába. A lány arca teljességgel lángolni kezdett. Ezt e jelenetet látva Heeseung-gal felnevettünk.

- Jajj, még úgy beszélgetnék veletek, de tovább kell mennetek. Remélem még lesz alkalmunk összefutni veletek! – mondta búcsúzkodva Hee.

- Ha még fogtok ránk emlékezni. – nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Rátok mindenképp fogunk! – mondta egyszerre a két fiú. Ezután megkaptuk a kártyáinkat, csináltuk velük fotót majd tovább mentünk még az utolsó két bandataghoz, akik mosolyogva vártak minket. Én először Sunghoon-hoz ültem Candy meg Ni-Ki-hez.

- Sziaa! Hogy érezted magad? – kérdezte tőlem a fiú, miközben írta az előtte lévő kis kártyát.

- Sziaa! Jól éreztem magamat nagyon, bár a ti koncerteteken ki ne érezné jól magát? - válaszoltam vissza kuncogva.

- Örülök, hogy tetszett és hogy itt voltál. – mondta egy kedves mosollyal majd odaadta a kártyát és készítettünk egy közös képet. Ezt követőn helyet cseréltünk Candy- vel.

- Sziaa! – köszönt Ni-Ki mosolyogva.

- Sziaa Rikii! Úristen! Így személyesen látva még magasabb vagy, mint ahogy a képeken tűnsz! – nevettem fel, mire ő is elnevette magát.

- Azért annyira magas nem vagyok! – támaszkodott le az asztalra és próbálta összehúzni magát, mire egy aprót a vállába boxoltam.

- Úgy se fog sikerülni!

Ni-Ki elgondolkodott majd beletúrt a hajába.

- Elég valószínű... – mondta sóhajtva.

- Nem baj, mi így szeretünk! – mosolyogtam rá – Uuu kíváncsi vagyok, hogy a kezeink mekkorák egymáshoz képest. Szabad? – tartottam felé a kezemet, mire a fiú óvatosan megfogta és az övéhez illesztette. A fiú keze szinte majdnem kétszer nagyobb volt az enyémnél.

- Aztaa! – ámultam el.

- Egy kicsivel nagyobb az enyém. - mondta, mire másik kezemmel meglöktem játékosan.

- Jaj, máár! Ne próbáld meg elsimlizni mikor tisztán látszik, hogy szinte kétszer nagyobb a kezed, mint az enyém! – kuncogtam el magamat.

- De neked kis cuki kezed van! - dicsért meg a fiú a szemembe nézve majd összekulcsolta a kezünket.

- Lehet cuki, de apró! – mondtam szomorúan.

- Nekem tetszik!

- Dehogy tetszik!

- Dehogynem! – nézett rám komolyan.

- Jóó na! Most az egyszer hagyjom, hogy te győz! – mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. Utolsó sorban vele is készítettem képet meg odaadta a dedikált kártyát és elköszöntünk egymástól.

Candy-vel az oldalamon indultunk el a kijárat felé.

- Köszi Maddy, hogy elkísértél! Nagyon jól éreztem magamat. Jake-kel nagyon sok mindent beszéltünk és... - pirult el a lány zavarában.

- Ha te boldog vagy, akkor én is! – mondtam átkarolva a lányt.

- Na és te sokat beszéltél... - bökött könyökével az oldalamba - tudod kivel. – húzogatta a szemöldökét.

- Inkább mondanám azt, hogy az agyamra ment. – forgattam meg a szememet.

- Szóval, akkor érdeklődött?! - jött izgalomba rögtön.

- Candace, figyelj – vettem egy mély levegőt, a lány kíváncsi nézett rám - Örülök nektek Jake-kel tényleg és remélem, hogy fogtok még beszélni és találkozni, de amúgy szerinted ennyi lány és ember közt fognak ránk emlékezni? – néztem rá a lányra.

- Nem tudom... szerintem sikerült, azért rájuk jó benyomást tennünk. – súgta maga elé halkan majd ujjait kezdte el tördelni.

- Hát remélem én arra a seggfejre nem! – vágtam rá durcásan.

- Ki tudja? – vonta meg a vállát Candy majd egy kis huncut mosolyt villantott még felém, ezzel elindulva utunkra, vagyis haza.

                                                                                              ♫ ♫ ♫

A gondolataimba merülve feküdtem az ágyamon. A mai nap történéseit pörgettem újra meg újra a fejemben. Ha nem lettem volna ott, akkor el sem hiszem, ha valaki más mesélte volna el ezeket nekem.

- Maddy, nincs kedved animézni? – jött be szobámba Candy, ezzel megzavarva további gondolkodásomat.

- Benne vagyok! Mit nézzünk? – kérdeztem fejjel lefelé lógva az ágyamról.

- Először is feküdj fel rendesen, mert a fejedbe megy így a vér! – szidott le.

- Oké anya! Felülök! – nyávogtam vissza.

- Másrészt, nézhetnénk Oshi No Ko-t. Tudod azt az idol-os anime, amit nem, olyan régen néztük, hogy jó lenne rákuksizni.

- Nekem jó. Akkor beállítom azt. Addig hoz valami nasit meg üccsit lentről jó? – kértem a lányt, aki már rohant is lefele.

                                                                                             ♫ ♫ ♫

Nagyjából minden előkészülettel 20 perc múlva készen is lettünk. Bevágódtunk az ágyamba, a nasit és az innivalókat magunkra és magunk mellé tettük. Csak, hogy minden is kéznél legyen és kezdődhetett is a kis animezés.

♫ ♫ ♫

Kb. lehetett este 10 óra és már tarthattunk az 5.résznél mikor egyszerre csippant az én és barátnőm telefonja. Zavartan kaptuk fel a telefonjainkat és azt hittük, azon nyomban ki is ejtjük a kezeinkből. Ugyanis mind kettőnk telefonján egy-egy név villogott. Egymásra néztünk majd vissza a telefonunkra.