- Mad... - szólított meg lágy hangon.

- Igen?

- Lennél a barátnőm? – kérdezte, mire újra könnyek gyűltek a szememben.

- Igen! – mondtam ki vidáman, mire felkuncogott és ajkait az enyémre tapasztotta. A testem, azonnal bizseregni kezdett. A hasamban pedig valami különösen dolog kezdett el összegyűlni. Valami eszméletlen jó érzés volt. Soha nem gondoltam, hogy ez meg fog történni köztünk, de nem bántam meg.

A kis érzéki pillanatunkat a telefonom csörgése zavarta meg. Eltoltam magamtól Jay-t majd a zsebembe nyúltam telefonomért, amit rögtön feloldottam. Mi lehet most? Mi történhetett? Pont ilyenkor...

Azonban mikor megláttam mi az, felhúztam a szemöldökömet.

- Mi a baj? - kérdezte aggódón - Történt valami baj? - hajolt picit közelebb a telefonomhoz, hogy megnézze ő is.

- Új videót osztottatok meg. - mondtam, miközben rákattintottam a videóra. Árgus szemekkel figyeltük a történéseket.

Egy Enhypen-es interjú volt. Nem rég történhetett ez a fiúkat elnézve. Szememmel önkéntelenül is Jay-t kerestem meg a képernyőn. A fiún látszott, hogy nagyon maga alatt van. Ezt látván majd szétszakadt a szívem. Megnéztem az értesítéseimet, amik között amúgy 25 nem fogadott hívásom volt és 12 üzenetem Jay-től! Basszus... Rossz érzés futott át rajtam, de ez nyilván, akkor volt mikor én Lee Know-nál voltam. Bocsánatot kell majd kérnem tőle, ezért bár... Minek? Akkor még együtt sem voltunk! Semmi magyarázattal sem tartozom neki! Jó... talán még is, de most ezt hagyjuk. Térjünk vissza a videóra.

Visszanyitottam a videót, ahol most a fiú titokban nézegette a telefonját, miközben ujjaival idegesen dobolt a combjain. Majd megláttam a kezét. Ott volt rajta a karkötő az M betűvel.

- Jay az egy új karkötő a kezeden? – kérdezte abban a pillanatban a férfi inerjúvoló.

- Igen. Ez a karkötő egy szimbólum, ami egy számomra nagyon fontos személyhez tartozik. - mondta teljes komolysággal hangjában.

- Ohh, ez egy nagyon szép gesztus. Miért pont egy M betű van rajta? – faggatta tovább.

Jay idegesen felsóhajtott.

- Nem mondhatom el. Sajnálom. – mondta egy keserű mosollyal az arcán.

- Értem, akkor térjünk át... Jake rád! – nézett az említettre, aki nevét hallva azonnal felnézett. – Mikor ide felé tartottatok a repülőtéren egy lánnyal jöttél kézen fogva. Esetleg feltehető, hogy a barátnőd?

Jake elmosolyodott.

- Lehet igen, lehet nem. – mondta egy széles mosollyal arcán majd egy puszit küldött a kamerába.

- Micsoda titokzatosak vagytok ti ketten Jay-vel! – mondta ironikusan a férfi majd egy kesernyés nevetést hallatott.

- Nem vagyunk titokzatosak, csak még van az, ami várhat ennyi. – mondta Jungwon kisegítve a két fiút.

- Így minden érthető. – válaszolta a férfi.

Ezután úgy döntöttem bezárom az interjút. Eleget láttam. Még talán sokat is a kelleténél. Elraktam a telefonomat és Jay-re néztem.

- Ez mégis mi volt? - kérdeztem számon kérőn - Miért csináltad ezt?

- Miért nem tudsz egyszer és mindenkorra nem veszekedni? - forgatta meg a szemét majd hirtelen a derekamnál fogva magához húzott. A szívem, azonnal a torkomba dobogott. Ahj, miért tud rám ekkora hatással lenni? - Miért nem tudod egyszer azt mondani, hogy Jay mennyire helyes vagy? Vagy hogy Jay örülök, hogy látlak? - nézett mélyen a szemembe.

Nagyot nyeltem. Idegesen beharaptam az alsó ajkamat majd elfordultam. Mérges voltam és aggasztott, amit Jay tett. Miért kellett ezt így? Miért hordja, azt a hülye karkötőt is ilyen eseményeken is? Nem veszi észre, hogy ezzel saját magát veszélybe sodorja? Vagy csak engem érdekel ez az egész ennyire? Na meg... amit mondott. Azt akarja, hogy ilyeneket mondjak neki?

- Ha ezt tenném az tényleg boldoggá tenne téged?

- Igen! Főleg, hogy már - hajolt még közelebb hozzám. Ujjait állam aláhelyezte és maga felé visszafordította - hivatalosan is a barátnőm vagy.

- Attól még, hogy így van nem jelenti azt, hogy minden is adott!

- Az attól függ.

- Attól függ?

- Igen

- Jay, ne gondolj semmi perverz dologra, amire jelen pillanat felesleges!

- Perverz do... - akadt meg hirtelen majd egy igencsak mindent sejtő mosoly terült szét arcán. Most meg...

- Most meg mi ütött beléd?! - kérdeztem vissza zavartan. Az egész fejem szinte lángolt jelenleg.

- Te most tényleg a...

Azonnal koppant a dolog.

- NEM! NEM Jay! Nem... - próbáltam eltolni magamtól, azonban nem engedte.

- Oké Mad! Abbahagytam. Nyugi van! Elég. - nevetett folyamatosan,  ezzel még jobban felhúzva engem. A legcsúnyább nézésemmel ajándékoztam meg őt, amitől még jobban nevetni kezdett.

- Hazudsz!

- Nem! Nem! Esküszöm nem! - tette egyik kezét a szívére. Lassan végig mértem szemeimmel.

- Oké, hiszek neked.

- Szerintem meg nem. - mért végig úgy ő is, mint én nem régiben tettem vele. - De majd teszek róla, hogy biztosan higgy nekem. - ölelt át majd a fülemhez hajolt. - Az összes úton, ahogyan csak lehetséges tenni fogok érte, ezért is és azért is, hogy mindig a legjobbat adjam neked.

- K-köszönöm... azt hiszem. - halkult el hangom egyre jobban. Ajkai egy aranyos mosolyra húzódtak.

- Szeretlek Mad. - mondta majd megsem várva válaszomat egy édes csókba invitált magával... újra.

♫♫♫

Mindenek után visszaültünk Jay kocsijába és egyenesen visszavitt a Dorm-ba magukhoz. Mikor beléptünk mindenki ránk kapta a fejét.

- Na végre már, hogy ti is megérkeztetek! - kiáltott fel Heeseung majd egy adag popcornt dobott szájába.

- Ja már itt vagyunk csak ez a seggfej mellettem kilométer hiányos volt. - szúrtam oda unottan.

- Ezt mondja az, akiért be kellett járnom az egész várost. - mondta majd lehajolt hozzám és egy puszit nyomott fejem búbjára. 

- Ha ennyire baj, akkor miért tetted? - fordultam hozzá idegesen. Erre csak lazán derekon fogott majd magához rántott.

- Egy árva szóval nem mondtam, hogy baj lett volna, sőt. Bármit képes vagyok megtenni érted. Ha kellett volna az egész világot is bejártam volna érted, hogy megtaláljalak. - súgta, mire jól eső bizsergés járta át testemet. Pedig csak szavakat mondott semmi mást... bár milyen szavakat? Még mindig felfoghatatlan nekem, hogy Jay Park ilyen is tudd lenni.

- Cs-csak fogd be! - ütöttem zavartan mellkasára, mire nevetve vette kezemet a kezébe és hintett rá egy puszit.

- Mi most filmezünk. Van kedvetek esetleg csatlakozni hozzánk? - kérdezte Ni-ki ránk nézve az egyik babzsák fotelból.

- Ha nem baj én most kihagynám, mert eléggé elfáradtam. - húztam el számat. 

- Semmi baj majd, akkor holnap. Jó éjt neked Maddie! - mosolygott rám vissza kedvesen, mire én is egy halvány mosolyt erőltettem arcomra és elindultam felfele Jay szobájába.

- Mégis mit gondolsz? Hová mész? - fonta át derekamat lazán karjával.

- A szobádba. Talán baj? Ha igen, akkor esetleg...

- Nem, nem! Te mától hozzám tartozol. Te csak is mostantól, az én szobámban, az én ágyamban és az én karjaimban fogsz aludni. - mondta majd hirtelen vállára kapott és beszaladt velem a szobájába. Nevetve csapkodtam hátát, hogy engedjen el, de nyilván nem tette. Miért is tenne úgy egyszer, ahogy én akarom?

Jay berúgta szobájának ajtaját majd letett az ágyára és fölém tornyosult. Fekete tincsei arcomat súrolták. Meleg lehellete az arcomat simogatta. A szívem a torkomban. A pulzusom az egekben. Jay lassan közeledett felém majd ajkaimtól pár milliméterre megállt. Kezét lassan végig vezette meztelen combomon, ahol nem fedett ruha majd, így szólt.

- Jó éjt Mad. Aludj jól majd én vigyázok rád. - búgta majd egy pihe könnyű csókot lehelt ajkaimra és mellém feküdve karjaival szorosan átölelt. Testem először megfeszült érintésétől majd lassan elernyedt. Egy kicsit közelebb férkőztem hozzá. Fejemet karjába fúrtam majd egy puszit nyomtam rá. Hirtelen izmai megfeszültek. Keze derekamra siklott és lassú köröket kezdett el rajzolni rá, ezzel megegyezőn lehúnytam szememet majd jól esőn beledünnyögtem bőrébe.

- Jó éjt Jay. - súgtam majd hagytam, hogy a fáradtság teljesen eluralkodjon rajtam.