Kedves Luke!

Valószínűleg azon tűnődsz, hogy miután egész héten figyelmen kívül hagytalak, most mégis egy levelet adok át neked.

Hadd magyarázzam meg.

Az első alkalomtól, mikor megpillantottalak, nem tudtam elszakítani tőled a tekintetem. Annyira gyönyörű voltál és vagy. Tudtam, hogy beléd szeretek, a fenébe is, még mindig azt teszem. Törődtem veled. A mosolyod engem is mosolygásra késztetett, és annyira gondtalannak és boldognak éreztem magam, akárhányszor csak veled voltam. Annyira beléd szerettem, Luke.

Még arra is gondoltam, hogy végül te is kedvelsz engem. Nem hiszem, hogy ez megtörtént.

Mert én csak Ashton vagyok. Csupán egy újabb unalamas, értéktelen srác vagyok. Sajnálom, hogy sosem mondtam el, hogyan érzek önmagammal kapcsolatban.

Irtóra elbasztam.

És azon az éjjelen az első bulin, mikor megcsókoltál, nagyon boldog voltam. Nem éreztem magam értéktelennek, nem éreztem úgy magam, mint egy darab szar; boldognak éreztem magam. Úgy éreztem, mintha tetszettem volna neked azért, aki vagyok. Évekig áradozhatnék, hogy milyen puhák és bájosak és vékonyak és gyönyörűek az ajkaid, de akkor ebből a levélből egy nyálas szerelmes levél lenne.

A parti után csak mellőztél. Miért, Luke? Nem fogtam fel. Még mindig nem értem. Dühös voltam rád, de jobban magamra. Azt gondoltam, tönkretettem a barátságunkat. Te miattad gondoltam azt, hogy tönkretettem. Csupán egy üzenet vagy egy szia tőled mindent rendbe hozott volna. Csak egy gyors pillantástól is jól éreztem volna magam. Calum és Mikey sem értette. Nagyon furcsán viselkedtél.

Aztán a második buli. Már rossz előérzetem volt. Egy vastag pulóvert viseltem, hogy eltakarjam a vágásaimat, amik ott voltak az egész csuklómon. Azok miattad voltak. És a sors miatt. Most ne hidd azt, hogy miattad kezdtem el vagdosni magam, már azelőtt is megtettem, mielőtt megismertelek. De térjünk a lényegre. Egész éjjel téged kerestelek. Valahogy tudtam, hogy ott vagy. A sors ravasz, de mégsem annyira.

Végre megtaláltalak. De nem voltál egyedül. Istenem, nem is tudom elmagyarázni, hogy mennyire fájt látni téged, miközben azzal a lánnyal csókolóztál. Azonnal haza mentem. Rengeted rémálmom volt rólad. Az emlék rólad és arról a ribancról (bocsánatot kérek, hogy ribancnak nevezem, de nem tudok semmi kedveset mondani, hiszen ti ketten csókolóztatok) körbe-körbe lejátszódott a fejemben. Nagyon fájt. Még most is fáj. Minden fáj. Fáj a fejemben, a szívemben és a mellkasomban.

Nem tudtam normális rád nézni egészen 2 hétig. A testemen lévő vágások száma nőtt, akárcsak a fájdalom. A rémálmok nem múltak el. Annyira szerettem volna, hogy vége legyen.

Szóval mellőztelek. Egyszerűen csak nem vettelek figyelembe. Szerettem volna veled lenni, ám tudtam, hogy csak jobban fájna tőle a szívem. És néha egy gyors pillantást vetettem rád, mikor nem figyeltél. Az a megbántott pillantás volt a szemedben, és rosszul éreztem magam. Önző voltam, nagyon, nagyon önző.

És sajnálom Luke. Nagyon sajnálom. De hogyan tudjak normálisan rád nézni, ha nem értelek meg? Hogyan tudjak normálisan beszélni veled, mikor tudom, hogy sosem leszünk többek, mint barátok? Hogy tudjak normálisan lélegezni, mikor minden fáj?

Hogy tudjak emberek közt lenni, mikor mindenki végül összetöri a szívem?

Az első, és egyben utolsó csókunkon gondolkodtam. Milyen érzés volt, milyen volt az íze. Valószínűleg undorodsz tőle, hogy ilyet írok neked, de szeretném, ha tudnád, hogy én egyáltalán nem vagyok jól. A sors egy igazi ribanc. Még mindig úgy hiszem, hogy ez mind a sors hibája.

A sors volt az, ami összehozott minket, és a sors volt az, ami összetörte a szívem.

Remélem vetted a célzást. Ha igazán törődsz velem, akkor eljönnél a házamhoz? Ne késs, Luke, ne késs!

Csak tudni szeretném, hogy törődsz-e velem annyira. Csak ezt szeretném tudni.

Mondd meg Michaelnek és Calumnak, hogy elbúcsúztam és hiányozni fognak, ha úgy döntesz, mégsem jössz el.

Szeretlek Luke Robert Hemmings. Szeretlek mindörökkön örökké.

Ashton

--

ez lett volna tehát ashton levele

omg vége a fatenek is

bruh pedig jó volt fordítani

a karmat (fate folytatása) is természetesen lefordítom, amint túl leszek a dolgozatokon

szeretnék még történeteket fordítani, ezért megkérnélek titeket, hogy kommentbe írjatok fanfictionket, amiket szívesen olvasnátok magyarul is

ha tetszik és úgy gondolom, hogy képes vagyok lefordítani és van érdeklődés, akkor megteszem:)

see ya' soon^^