4. fejezet
Megkérdezted, nem szeretnék-e veled és pár báratoddal ebédelni
Persze, hogy igent mondtam
A barátaid nagyon kedvesek voltak, de nem emlékeztem a nevükre
De nem hibáztathatsz, az egyetlen dolog, amire figyeltem, az te volt
Úgy tűnt, a barátaid észrevették
És te megint nem
Ugyanazon a napon az ágyamban gondolkodtam
Talán a sors tévedett
Talán mégsem fogom egyedül letölteni az életem
—-
12 vote+3 komment
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro