A látásom kezdett elhomályosodni

Hiányozni fogsz, Luke

Még mindig hiányollak

A lélegzetem megakadt

Majdnem minden elsötétült a fejemben

Halványan hallottam, ahogy kicsapódik az ajtóm

Ott voltál

Próbáltad kicsomózni a kötelet

Én csak bámultalak

Pánikoltál, könyörögtél, hogy maradjak veled

Annyira sajnálom, Luke

Könnyek folytak le az arcodról, és egy hangos zokogás szökött ki a szádon

Végre sikerült leszedned rólam a kötelet

A karjaidban tartottál, és ajkaidat az enyémekre nyomtad

Éreztem már, ahogy sodródom

Egy perccel hamarabb, Luke

Csupán, ha egy perccel jöttél volna hamarabb

Az utolsó dolog, amit hallottam az a megnyugtató, meleg és szerethető hangod volt, ahogy kimondja azt a szót, amire olyan régen vártam:

"Szeretlek"

—-

a fate tehát itt véget ér

még kiteszem az epilógust, és ha nem lesz már több év végi dolgozat, akkor nekilátok a karmanak, ami a fate folytatása ^-^