13.rész

Már negyed órás késésben voltam, amikor Bruno felkiabált a nappaliból, hogy kicsit csipkedjem magam. Lekiabáltam, hogy már megyek is. Bruno toporogva állt a lépcső alján. Lassan indultam el lefelé. Először a lépcsőt néztem, aztán hírtelen a szemébe.

Leértem. Mutatta, hogy forduljak körbe. Kecsesen pördültem egyet.

Füttyentett.

Ránéztem, de ő úgy nézett rám, mintha az űrből jött marslakó lennék. Vagy legalábbis három fejem nőtt volna az elmúlt pár órában.

- Káprázatos vagy! – nyögte ki végül.

Csak diszkréten felé mosolyogtam.

- Te leszel az este fénypontja.

- Jól van azért nem kell túlozni. – vigyorogtam - Nagyobb részt a ruha érdeme.

Hírtelen kitört belőle a nevetés.

Felvontam az egyik szemöldököm.

- Te ha Kimi meg Heikki meglát, azon fognak összeverekedi, melyik másszon rád.

Elvigyorodtam.

- Te kis boszorka, csak nem ez a célod? –kérdezte huncut vigyorral.

- Ahha, valami ilyesmi. És te leszel a segédem.

- Ó magas ég, mit követtem el. –színészkedett. – Mit kéne tennem? – kérdezte úgy, mintha a kivégző helyre menne.

De jó színész lenne, anyám.

- Ennyire nem kell ugrálni örömödben. De ha nem hát nem. –mondtam sértődötten.

- Mond el, mond el! Nem képzeled, hogy kihagyom az év balhéját! – vigyorgott teli szájjal.

- Induljunk, mert elkésünk, útközben elmondom.

Kimentünk a ház elé, ahol a narancssárga –fekete tuning Mazda RX7-es parkolt.

Ránéztem Brunora.

- Tokio Drift mánia?

- Tetszett a film, és nem rossz kocsi, jobb mint az eredeti RX7.

- Csak nem állt egy garázsodban elfekvőben?

- De. Elvittem Nunezéknek.

- Hna legalább jó helyre vitted.

- Tudom, ők is ezt mondták.

- Bruno. –mondtam esdeklőn.

- Nem, nem vezethetsz. Hogy néz az ki hogy egy hivatalos rendezvényen, úgy szállunk ki a kocsiból, hogy egy nő vezet. Majd hazafelé. Legalább egyszer adj a protokollra.

- Nem érdekel a protokoll.

Bevágtam a durcit, és nem engedtem, hogy kinyissa a kocsi ajtót, beszálltam magam. Kicsit be is csaptam az ajtót. Bruno is beült.

- Bocsi a kocsiért.

Elvigyorodott.

- Stramm járgány, meg se kottyant neki. Hna, de mit is kéne nekem csinálnom? –kérdezte élénken, majd beindította a motort, és kihajtott a főútra.

- Hát numero egy, nem engedni, hogy Heikki és Kimi öt lépésnél közelebb jöjjön hozzám.

- Ez nem ügy. Numero kettő?

- Gondoltam csinálhatnánk, egy olyan ereszd el a hajam bulit, mint a múltkor.

- A sao paolói esetre gondolsz? Amikor végigtáncoltuk az éjszakát, és az összes pasi utánad futott a végére, olyan fenék riszálást levágtál?

- Veled együtt. De amúgy igen.

- De azt ugye tudod, hogy utána az Atya Isten nem mos ki belőle, hogy mi együttkavarunk? - mutogatott közben bal kézzel rám, és magára.

- Zavarna?

- Engem aztán nem. –vont vállat – De lehet hogy téged igen.

- Nem, sőt! – összedörzsöltem a tenyerem.

Kérdőn nézett rám. Közben pedig sávot váltott. Fellengzős. Ezt is a filmből lopta.

- Hna akkor az a terv, hogy rázod azt a szép feneked Heikkiék előtt, és közben az én karjaimban omlasz, hogy őt meg üsse meg a guta?

- Ahha. Játszom az elérhetetlent. De ne csak Heikkit. –mondtam gonosz vigyorral.

Újabb sáv váltás, közben kérdő tekintet.

- Te most rajtam gyakorlod az nem nézem az utat és bámulom a nőt, csajozós taktikát?

Széles vigyor.

- Csak teszteltem, hogy mennyire tetszik.

- Idegesít.

- Azt mondtad, nem csak Heikkit.

- Nem, mert Kimi mindent megtett, hogy Heikki leakadjon rólam. Ott helyben agyvérzést kap, ha rájön, hogy hiába volt, mert Heikkinek én kellek még egy év után is. – vigyorogtam.

- Zseniális! Szóval bebizonyítod, hogy éled az életed, és teszel rá, hogy ott van, közben meg egye a kefét, hogy mit vesztett? Ez egyre jobb! Te tudod nem szeretnék az ellenséged lenni.

- Akkor tegyél róla, hogy ne legyél az. –vigyorogtam.

- De tudod, hogy holnap ezt nagyon fogjuk bánni?

- Tudom nem lesz lábunk. De megéri. Látni akarom, hogy majd megvesznek értem.

- De ugye nem?

- Mi? Jaj neem, nem, nem kell Heikki annak vége, de ahogy elbántak velem jár némi kis bosszú.

Ránéztem Brunora.

- Tényleg vége. Vele biztosan nem kezdeném újra soha.

- Benne vagyok, de van egy feltételem.

- Nofene. – mordultam fel.

- Ha összejön, akkor segítesz nekem.

- Miben? –néztem rá gyanakodva.

- Van némi gond a kocsival, nem fekszik neki a pálya, és kéne valaki, aki ismeri az amcsi pályákat.

- Bruno, nem vezettem még Forma 1-es kocsit, faszom se tudja mi lehet a baja, bökjek rá, mint a lottó számokra? Aztán vagy bejön, vagy nem?

- Neem, pénteken futhatnál pár teszt kört a délelőtti edzésen.

- Ahha, álmodik a nyomor, szuperliszensz nélkül? A csapatod, csapatfőnököd, és az én csapatom tudta nélkül?

Bruno gyanúsan kussolt.

- Mit szervezkedtél te a hátam mögött? –kiabáltam rá.

- Nem szerveztem én semmit, csak feldobtam a főnökségen, és szerintük jó ötlet, mondták, hogy ha lehet, beszéljelek rá. Aztán délután összeakadtam a főnököddel. Ne nézz rám ilyen vasvilla szemekkel Angie. Tényleg véletlen volt.

- Tegyük fel, hogy elhiszem, ééss?

- És dumáltunk, mondtam, neki ezt az ötletet, és annyit mondott, hogy ha vállalod, ő elenged, mert nekik is jó hírverés lenne, de hogy ő aztán nem fogja erőltetni mert abból csak cirkusz lesz. De ha benne vagy pár óra alatt megvan a papír.

- Hna egy értelmes főnök.

- Mit mondasz?

- Semmit, nem érdekel.

- Ugyan már. Gondolj Kimi, meg Heikki fejére, hogy mit szólnának ha elsétálnál a boxuk előtt is az én csapatom színeiben jönnél ki a pályára. Az lenne igazi pofára esés.

- Tudod mit Bruno? Inkább én nem lennék a te ellenséged. Zseniális ajánlat, bár, nekem kevés.

- Kevés?? –érdeklődött meglepve miközben beállt az épület előtti parkolóba.

- Ahha, legyen benne valami fogadás még!

- Hmm.

Leállította a kocsit, kiszállt, majd megkerülte, és kinyitotta nekem az ajtót.

Gálánsan kisegített. Majd a karját nyújtotta. Elindultunk a bejárat felé.

- Legyen. Ha összejön a terved a segítségemmel, akkor jössz velem tesztelni, ha pedig megfutod, a pályacsúcsot, és aznap te nyersz, akkor eldöntheted, mit kérsz tőlem.

De ha csak jó tanácsot tudsz adni és semmi eredmény, be kell érned egy filmnézős pizza

evős vacsival.

- Még meggondolom. –vigyorogtam, miközben átadtuk a meghívóinkat, és kipipálták a nevünket a vendéglistán.

- Indul a Rock & Roll. –mondta Bruno vigyorogva.