Miután az összes ember elment, mi is kiosontunk az épületből.
-Gyere, elviszlek egy helyre ahol nyugodtan beszélgethetünk.- mondta Sorry.
Körülbelül húsz perc futás után az újdonsült barátnőm megtorpant.
-Itt is vagyunk!- mondta. Ahogy elnézem Sorry a saját farkaskuckójába él. Egy kis patakot láttam bal oldalt, jobb oldalt pedig egy barlang bejáratát. Otthonosan nézett ki. Követtem Sorryt.
-Ez az én kis otthonom.-mondta. -Nézz körül nyugodtan.
A barlang egy farkas igényeihez volt berendezve, ám láthatóan emberkézzel. Az ágy leginkább egy bőrből készült kutyafekhelyre hasonlított. Volt a falra tűzve fölötte egy álomfogó, valamint néhány kép odacelluxozva, ami két lányt ábrázolt, valószínűleg Camit és Sorryt. Láttam még egy széket és egy íróasztalt. A bejáratot nagy bőrdarabokkal fedték be a hideg ellen. A sarokban volt egy kis tűzrakóhely. Sorry engem fürkészett a reakciómat várva.
-Elég érdekes lakóhely, mondhatom. De nagyon otthonos.
-Mivel nem szeretek a falkával lenni, saját otthonom van. Az asztalt meg a széket Willtől kunyiztam, minden mást én készítettem. Eddigi fél évem teliholdjait ennek a csinosításával töltöttem. A képeket a volt házunkból hoztam el.
-Nagyon tetszik.
-Tényleg? Figyelj, nem akarok tolakodó lenni, te biztosan szívesebben lennél a falkával mint velem, de ha esetleg úgy döntesz hogy el akarod kerülni Castiant, mint én Ront, akkor szerintem elég tágas ez a barlang kettőnknek is. Már ha akarsz velem osztozkodni rajta...
-Ne viccelj! Hogy utasíthatnék vissza egy ilyen ajánlatot? Ha tényleg nem baj, akkor nagyon szívesen beköltöznék hozzád! -mondtam.
-Mindenesetre, most el kell mennünk a rönkházhoz, hogy összeszedjünk neked egy pár dolgot.-mondta Sorry.