Siny szemszöge:

A fájdalom miatt már majdnem összeestem, mikor hirtelen elmúlt. Kiértünk a falka területéről. A szívemet nyomó teher hirtelen lehullott. Szabadok vagyunk. Soha sem illettünk a falkába. Végre nem kellett megjátszanom semmit. Se azt hogy szakítottam Castiannal, se azt hogy Chrissyvel barátkozok. Na persze! Csak azért hazudtam a jókislányságot, hogy egyszerre zárjanak ki Castiannal. Így együtt lehetünk. Odafutottam hozzá.
-Hiányoztál.- mondtam.
-Hát még te nekem bébi!
-Olyan jó újra látni!
-Nem haragszol?- kérdezte.
-Miért?
-Hát, mindenért. Hogy ilyen vagyok, amilyen. Hogy miattam téged is kizártak.
-Dehogy te kis buta! Én így szeretlek. Pont tökéletes vagy nekem, minden gonoszságoddal együtt. Minket egymásnak teremtettek.
-Édes vagy. Köszönöm hogy velem jöttél.
-Érted bármit gonoszkám. Különben is, minden amit tettél teljessen jogos volt.
-Befejeztétek a turbékolást?- kérdezte Ron.
-Ajj, ne legyél már ünneprontó!- szidtam le.
-Most mit kezdjünk magunkkal?
-Először is, maradjunk együtt. Alapíthatnánk egy új falkát! De csak gonoszakat vennénk be!- ötletelt a szerelmem.
-Imádom az ötleteidet.- vigyorodtam el.
-Az még a jövő zenéje. Egyenlőre csak próbáljuk meg túlélni együtt.- mondta Ron.
A számomra tökéletes farkas oldalának dőlve biztos voltam benne hogy ez sikerülni fog.