Sorry szemszöge:

Mikor felébredtem és visszaemlékeztem arra amit Ron művelt velem, elfogott az undor. A maradék életkedvem is elment. Mikor abbahagytam az önsajnálatot, két ismerős hangot hallottam meg: Castianét és Lanáét. Éppen egymást marták. Félbeszakítottam őket. Nem volt kérdéses hogy segítettem Lanának, mint ahogy az sem, hogy kisfarkasai lesznek. A vak is látta. Érdekes, hogy hamarabb rájöttem mint ő. Mikor megtudta, az arcáról a döbbeneten kívül semmilyen érzelem nem volt leolvasható. Hálistennek Arrowék éppen időben érkeztek. Páran közrefogták Castiant, hogy ne meneküljön. Arrow azonnal Lanához, Jack pedig hozzámrohant.
-Kicsim! Mi történt? Nem esett bajod?-Jack hangja rémült volt.
Mikor eszembe jutott hogy mit művelt velem Ron, könnyek kezdtek el lefolyni az arcomon. Lehajtottam a fejem, hogy Jack ne lássa. Persze, ennek ellenére nem kerülte el a figyelmét.
-Sorry, te sírsz?! Mi történt? Könyörgöm mondj valamit.- megbökdöste az orrom, és védelmezőn bújt hozzám. Erre csak még jobban zokogtam.
-Nem akarok róla beszélni.- hüppögtem.
-Kérlek mondd el! Tudod hogy megbízhatsz bennem. Hogy kerültél ide?
-Ron.- még régeb en elmeséltem Jacknek hogy miket művelt velem anno a volt pasim. -Megfenyegetett. Castiannal együtt elvonszoltak.
-Mit tett veled?- kérdezte felbőszülten.
-Én nem tudok róla beszélni.- hangom zokogásba ment át. Nem hiszem hogy könnyű volt megérteni amit mondtam.-Ron... Meg... Meg...- nem bírtam abbahagyni a bőgést. Jack megfeszült mellettem mikor rájött hogy mit is tett velem Ron. Szorosan hozzám bújt, és halkan nyugtatott. Egyszer csak fogta magát és kirohant a barlangból. Értetlenül néztem utána, majd úgy döntöttem, követem. Odakint két farkas püfölte egymást: Ron és Jack. Több farkas fogta körül őket, valószínűleg azok, akik addig Ront felügyelték. Jack sérülés nélkül került ki a harcból, azonban Ronnak inmár mindkét fülét cakkos fogsornyom díszítette.