Álmomban anyával és a kisöcsémmel kirándultunk a Midnight hegyen. Az erdő kihalt volt, a madarak sem csiripeltek. A fák közül egyszer csak egy fekete farkas ugrott elő. Ránktámadt. Széttépte anyát. Majd az öcsémet. Felém tartott, amikor egy barna farkas ugrott elém, azt kiáltva a fejemben, hogy szálljak fel a hátára. Elrohantunk a fekete farkas elől, és anyáékat is otthagytuk. A farkas sokáig futott velem a hátán. A házunk az erdő környékén volt, így a farkasnak nem kellett attól tartania hogy meglátnak minket. A házunk előtt leszálltam a hátáról.
-Be tudsz menni egyedül?- kérdezte a farkas. Bőszen bólogattam a kérdésére.
-Legyél jó kislány. Vigyázz magadra Lana!- a farkas rámmosolygott, majd elrohant.

Hamarosan anya toppant be a házba ziláltan. A ruhája véres volt.
-Mi történt anyuci?- kérdeztem.
-Semmi baj bogaram...
-Öcsi hol van?
-Meghalt, bogaram...
-Az mi, anyuci?
-Az hogy nem jön vissza többet. Felment a felhők fölé, az angyalkákhoz...
-De én nem akarom hogy elmenjen!
-Jaj, bogaram én sem...