Csendben néztünk farkasszemet Daviddal. Minden világossá vált, közben nem értettem semmit.
-Sok mindent kell megbeszélnünk.- mondta David. Helyeslően bólogattam. Félrevonultunk a többiektől.
-Volt egy álmom.- kezdtem bele. -Anyámat és a kisöcsémet megölte egy farkas, de te elvittél engem, mielőtt megölt volna.
-Ez egy emléked lehetett, amit elfelejettél. De az lesz a legjobb ha az elejéről kezdem. Anyádat egy telihold alkalmával ismertem meg. Lehet hogy ő azt mondta, egyéjszakás kalandból születtél, de ez nem teljesen igaz. Lehet hogy részéről az volt, de én az első pillanatban belészerettem ahogy megláttam. Csak hát, a farkasságom megakadályozott benne hogy azon az éjszakán kívül találkozzunk. A többi teliholdkor se próbálkoztam, mert kérdőre vont volna, és nem tudtam volna megmagyarázni. De szerelmes voltam belé, és farkasként is folyton követtem. Vigyáztam rá, és amint megtudtam hogy terhes lett veletek rátok is vigyáztam.
-Velünk?
-Az ikertestvéreddel.
-De nekem egy kisöcsém volt!
-Az ikertestvéred volt, csak kisebb termetű nálad, valószínűleg ezért becézted öcsinek. Tehát mint mondtam, vigyáztam rátok, de nem eléggé. A testvérem, Bryan, mindig féltékeny volt rám, mert én örököltem Anubisz tehetségét.
-Ő nem?
-A testvérek közül mindig csak egy valaki örökli a képességet. Szóval, mint mondtam, Bryan alapból utált engem. Ennek ez volt az egyik oka, a másik, hogy amikor meghalt a felesége, nem mentettem meg.
-Miért nem?
-Elvileg nem lenne szabad farkast feléleszteni. Lehet, csak nem helyes, hacsak nem indokolt. Elsősorban azért nem mentettem meg, mert egy gonosz hárpia volt. Elcsavarta Bryan fejét, ellenem uszította, gonosszá tette. Elvileg, csak akkor szabadna újraélesztenem egy farkast, ha előtte nem ártott embernek vagy farkasnak, ez azonban a feleségéről nem volt elmondható. Megölt egy omegát. Tehát, amikor egy vadászbalesetben elhunyt Rose, (mert így hívták a feleségét) véglegesen megutált Bryan, amiért nem támasztottam fel a feleségét. Még mielőtt Rose meghalt, született egy kölykük, akit az apja szintén ellenem nevelt. Ő lényegében az unokatestvéred.
-Ismerem?
-Lehet. Castiannak hívják.
Az ütő is megállt bennem. Nem szerettem volna most mindent elmesélni az apámnak, inkább csak csendben hallgattam tovább.
-Szóval, Bryan az első adandó alkalommal megbosszulta amit vele tettem. Amikor anyáddal és a testvéreddel az erdőbe jöttetek, meg akart ölni titeket. Sikerült is neki, de mielőtt te következtél, megérkeztem, és a hátamon hazavittelek. Rohantam vissza az erdőbe ahogy tudtam, édesanyádat feltámasztottam, a kisöcséden már nem tudtam segíteni. Ígyhát elvittem Willhez, mert tudtam, hogy másnapra farkas lesz belőle.
-Tudtad? És ismerted Willt? Ezek szerint a testvérek közül nem csak egyvalaki lesz farkas?
-Nem, az csak Anubisz képességével van így. A testvéred is farkas lett, csak ő nem tud feltámasztani senkit. Az átváltozás pedig mindig egy napot vesz igénybe, így amíg halott volt, elvittem Willhez. Igen, ismertem Willt, azért hagytam a testvéred nála, hogy ne találkozzon Bryannel, és a haragjával. Mi a testvéremmel akkor is ennek a falkának a tagjai voltunk. Bryant viszont kizárták, miután a vezér megtudta mit tett.
-És most mi van a testvéremmel? Hol van?
-Nem is sejted milyen közel. Még most is a falka tagja. Fokozom: itt van veled. Ismerd meg az ikertestvéred: Dylant!