A Midnight hegy teteje egyáltalán nem úgy nézett ki mint ahogy gondolnánk. Képzeljetek el egy hegyes csúcsot, aminek lecsapták a tetejét. Kicsit úgy nézett ki mint egy vulkán, de nem volt hatalmas lyuk amiben magma folydogált volna, csak egy teljesen sík felület. A többi farkas már rég ott volt.
-Most hogy mindenki itt van,- kezdte Will, -elkezdhetjük a szertartást.
Will középen állt és mindenki mellette egy sorban. Szemben állt a két bűnös. Will a lehető leghivatosabb hangját vette elő, és beszélni kezdett.
-Castian, a falka szülöttje, és Ron, a hibrid, ezennel sor kerül a kizárásotokra. Megsértettétek a törvényeinket, melyek a falka békéjének megőrzésére hivatottak. A farkasok törvényeinek értelmében a mai naptól kezdve nem vagytok a Midnight-hegyi falka tagjai. Lábatokkal földünket nem érinthetitek, szátokkal ételünkből nem ehettek, folyóinkból nem ihattok, vadunkat el nem ejthetitek. Ha a szabályokat megszegitek, örök átok súlytson titeket Isten nevében!...
-Várj!- Will mondandóját Siny szakította félbe. -Követelem hogy rajtam is hajtsátok végre a szertartást! Ahol Castian van, ott vagyok én is.- Will elkomorodott, arcát elhagyta az eddigi méltóságteljes kifejezés, és helyét csalódás, harag, és még rengeteg másik negatív érzelem vette át.
-Hát legyen.- mondta. Siny odaállt Castianék mellé.
-Falkatársaim! Ezek a farkasok azért kerülnek kitaszításra, mert megszegték a falka törvényeit! Ismételjük őket együtt, hogy soha el ne felejtsük.- én is tudtam hogy miről beszélt Will. Arrow megtanította nekem a szavakat. Az egész falkával együtt ismételtem.

Védd a falkádat,
Ne mutass félelmet,
Tiszteld az idősebbet,
Tanítsd a  fiatalabbakat,
Vezesd a társaidat,
Élj túl minden napot,
Vadászd le az ellenségeidet,
Üvölts a holnapért,
Fedezd fel az ismeretlent,
Alkalmazkodj a környezethez,
Ne mutass félelmet,
Soha ne hátrálj meg,
És hagyj nyomot magad után.

A farkastörvények elmondása után lassan körbevettük a bűnösöket. Mindenki elhelyezkedett, a kör közepén állók türelemmel várták a sorsukat. Először Will kezdett el üvölteni. Lassan mindenki becsatlakozott, és a világ legyönyörűbb muzsikáját verték vissza a hegyek. A farkasüvöltés bánatos mollban szállt az ég felé. A madarak is elcsöndesedtek, a világ tátott szájjal hallgatta a farkasok énekét. A bűnösök lehajtották a fejüket, miközben a vestigiumukon megjelent a jel. A fájdalomtól bódultan kezdtek el rohanni, el, minél messzebb a falkától. A farkasüvöltés csak hosszú percek múltával adta meg magát az őt elnyelő csöndnek.