Mire fél óra kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre, teljesen elgémberedtek a 10 centis magassarkúba bújtatott lábaim. Persze, ezeket is Vanda erőltette rám. Mindenhonnan emberek özönlöttek a színpad felé, a zene pedig már dübörgött. A tömeg fölött reflektorok fénye cikázott.
-Nem zavar hogy már elkezdődött a koncert?-kérdeztem Vandát.
-Igazából annyira nem. A The Windriders egy nagyon jó banda de nem vagyok olyan nagy fanjuk. Igazából csak alibi volt hogy találkozzunk a fiúkkal.
-Hát azér köszi az őszinteséget!-néztem rá döbbenten.
-Nézd csak, Lana, már ott is vannak az italpultnál!-kiáltotta Vanda. Megpróbált odafutni a srácokhoz, de miután rájött hogy ez magassarkúban teljesen lehetetlen, megelégedett a tipegéssel. A fiúk mosolyogva figyelték a szerencsétlenkedésünket. Vanda gyakorlatilag Ron karjába ugrott, én meg csak zavartan ácsorogtam mellette. Megszemléltem az előttem álló fiút. Fekete haja a homlokába hullott, fekete bőrdzseki és farmer volt rajta. A szeme volt a legfurább. Gyönyörű lett volna... külön-külön. Az egyik mélykék volt, a másik pedig jádezöld. És ennek a tetejébe szemceruzával kihúzta a vízvonalát. Amikor találkozott a tekintetünk, először magabiztosságot véltem benne felfedezni, mint aki pontosan tudja, hogy jól áll neki ez a szokatlan stílus. Aztán valami mást véltem felfedezni a pillantásában. Felismerést.
-Gondolom te Lana vagy.- mondta barátságos mosollyal.
-Te pedig ha nem tévedek Caspian.
-Castian.
-Na, egy betű híján tudtam!
-Semmi gond, megbocsájtok, de csak azért mert az én nevem hosszabb.
-Hálásan köszönöm!-nevettem.
-Nincs kedved eljönni sétálni? Nem nagyon ismerem ezt a bandát, csak Ron kedvéért jöttem el.
-Akkor egy cipőben járunk.-nézrem rá döbbenten- Szóval miért is ne, sétáljunk!
Odafordultam Vandához hogy jelezzem neki, lelépünk, de ők közben már Ronnal nyalták falták egymást.
-Fúj, menjetek szobára!- mondtam Vandának, jelezvén, hogy más nem biztos hogy kíváncsi friss szerelmük testi megnyilvánulására, amit ő nemes egyszerűséggel lerendezett azzal hogy beintett nekem Ron háta mögött.
-Bocs tubicáim hogy szétszakítalak benneteket, csak szólni akartam hogy Castiannal lelépünk sétálni.
-Tőlem...-motyogta Vanda, de közbe rám se nézett, végig Ron száját fixírozta, gondolatba már a folytatásra készülve.
Mivel Vanda gondolatait Ron foglalta le, csak intettem egyet, és leléptem Castiannal az oldalamon.