Nagyon elfáradtam. Tudtam, hogy össze kell szednem magam, mire az a valaki megjön.
A többiek a beszédemből, vagyis a jóslatból nem értettek semmit.

Pár perc múlva már jobb volt a helyzet. Igyekeztem úgy tenni, mintha jól lennék. A vendég előtt is ezt kell csinálnom.
Ekkor kopogás hallatszott.
-Ó! Csá haver! Végre itt vagy! - hallottuk Scott hangját.
-Igen! Hosszú volt az út. Jó itt lenni! - ezt az idegen mondta.
-Srácok! Bemutatom nektek Cameron-t, egy régi jó barátomat! Cam, ők itt jobbról balra Liam, Steiles, Tracy, Malia, Isaac, Lidya és Dylan - ez aztán a bemutatás...
-Sziasztok! - köszönt ezek szerint Cameron.
Mindenki mondott egy szia félét.
A falka többi tagja ez időre elment a város melletti erdőbe.

Minden figyelmem arra fordítottam, hogy Cameron-t szemmel tartsam.
-És Tracy. Milyen különlegesnek lenni? - és leesett. Nem mondta neki senki, hogy én ki vagyok.
-Honnan tudsz erről? - mondtam kicsit erőtlenül.
-Hát.. Izé... Omm...
-Tűnj. El. Innen. Most - tagoltam a szavakat.
Azzal fogta magát, majd átalakult az igazi alakjába. Sejtettem már a harc után,  hogy alakváltó lesz.
-Most dumálj, Angel! Tudom, hogy gyenge vagy! És ez az én előnyöm jelenti! - mondta Cam.
-Koránt sem.
Ezzel át is változtam.
-Gyere cica!
-Nem vagyok cica!- majd egy kiklöktem a házból.
Minden erőmet használtam. Fáradok. Nagyon gyorsan.
A következő pillanatban azt veszem észre, hogy összerogyom, majd visszaváltozom. Szörnyen fáradt vagyok.
-Tracy! Tracy! Tracy nézz rám! - Steiles jött oda hozzám.
-Vigyázz... Mögötted... - mondtam  halkan.
Ott jött Cam. Félrelökte Steiles-t, majd mellém lépett.
-Most véged. Nem vagy jobb az elődeidnél - mondta.
Azzal előhúzott egy tőrt.
Az én agyamban minden lehetséges támadás átfutott.
Gyorsan megemeltem a testem, majd kigáncsoltam. Én fogtam rá a kardom.
Leszúrtam. Elettelenül feküdt a földön.
A korona megjelent előttem, majd egyesült az enyémmel. Az Angel kinézetemen megjelent a sárga csík. Egyre közelebb a célhoz...
Körbenéztem. Mindenki meredten bámult maga elé.
Scott pedig.... sírt... Most először láttam sírni... Szörnyű...
-Azt hittem, hogy a barátom.. - mondta.
-Van még egy megoldás... - mondtam.
Letérdeltem a test mellé, majd rátettem a kezem. Mormoltam pár sor szöveget, majd egy kék fény kíséretében Cam felült. Sima emberként.
-Nem emlékszik semmilyen természetfelettire, azt kivéve, hogy mi vérfarkasok vagyunk- mondtam megint fáradtan.
-Köszönöm Tracy! Az adósod vagyok! - Scott.

Scott elvitte innen Cam-et. Én lepihentem, mert hulla vagyok.
-Tracy. Hihetetlen, hogy mi mindent tudsz. Ez elképesztő! Hányszor megmentettél már minket, kockáztatva az életedet... Jó sokkal tartozunk neked... - Malia kicsit érzelgős lett.
-Ugyan! Semmiség! Ez a dolgom. Nem mellesleg a barátaim vagytok. Én pedig értetek és anyáért harcolok. Nem másért - mondtam.

Miután végre kipihentem magam, lementem a nappaliba. A falka már visszaért. Mindenki gratulált nekem, majd folytatta tovább a dolgát.
Gyorsan ettem egy kis rántottát, majd kimentem az udvarra.
Gondolkodtam ezen az egész dolgon.
Hogy én vagyok Angel...
Én mentem meg a világot...
Rám számít mindenki...
Hogy elbukok-e...
Hogy túlélem-e...
Fogalmam sincs, hogy mit hoz a jövő, de bármi legyen is az, én készen fogok rá állni. Bármi áron megvédem azokat, akiket szeretek. Ha már anyát nem is, de a barátaimat megmentem.

Még ültem others egy ideig, majd gyorsan visszamentem a házba. Mindenki készülődött az alvásra.
Én is felmentem, majd lezuhanyoztam. Gyorsan bebújtam a takaró alá.
Már csak annyit éreztem, hogy valaki átöleli a derekam.
Utána elnyomott az álom...

Hello emberiség! Izgalom? Remélem van! Ha tetszett a rész pls jelezd! Most ráérek részeket írni, mivel szünet van és hát... megfáztam... De a lényeg, hogy van időm!
Puszi!
U. I. : Boldog húsvétot mindenkinek! 🐰