Lakota, Hold és Luciána szemszöge:

  Lakota rohant át egy mezőn. Nem hagyta hogy a szarvas amit kerget kikerüljön a látás köréből. Érezte hogy Moha, Cseresznye, Kökény és Bagoly mellette futnak. "Remélem hogy Szil a szarvas elé ért." Gondolta Lakota. Szil kiugrott a bokorból ahonnan várta a szarvas közeledését, de a szarvas kikerülte. Szil dühösen mordult egyet. Lakota lefutotta a nőstényt aki még mindig dühösen figyelte a menekülő szarvast. Moha és Cseresznye is lefékeztek. Lakota megállt és kérdőn nézte őket.

-Hagyjuk hogy elmeneküljön!?-kérdezte Lakota. Moha lassan bólintott.

-Miért? Nincs más szarvas a közelben.- mondta Lakota.

-Ma nem is térünk vissza. Van egy helye amit megakarok nézni.- mondta Moha. -Tudom hogy ezt még nem csináltuk de, így nagyobb esély van hogy elkapunk valamit a falkának.-

-Ez egyébként egy jó ötlet.- mondta Cseresznye. Szil szólalt meg.

-Nekem ma Tövissel kéne találkoznom.- mondta. Lakota kérdőn nézte a nőstényt.

-Azt megengedtük hogy találkozzatok, de a falka még mindig fonotsabb!- morogta Cseresznye. Bagoly aki Szil mellett állt morogva közelebb lépett a nőstényhez de tekintete lesajnálóra váltott. Szil vissza mordult, majd hátat fordított neki. Ekkor hirtelen melső lábai összerogytak és hangos köhögés tört fel a torkából. Lakota ijedten fordult felé, de Cseresznye csak a fejét rázta.

-Csak tetteti, hogy vissza mehessen a drága kis párjához.- Morogta lesajnáló hangon. Lakota féltve nézte Szilt, amint egyre hangosabban köhögve a földre rogyott.

-Nem hiszem. Már régóta köhög, csak eddig nem volt olyan vészes, hogy a betegekhez menjen.

  Luciána feküdt magányosan a téren. A többiek kint vagy vadásztak, vagy járőröztek. Galambbal pedig Liliommal és Hóval volt kint.

-Jól vagy Luciána?- kérdezte Pitypang. Luciána bólintott.

-Megnézhetem a betegeket?- kérdezte. Pitypang leült gondolkozva de végül bólintott. Luciána felállt és követte a nőstényt. Büdös szag terjengett a betegbarlangban. Legközelebb a bejárathoz feküdt Borostyán. Luciána megnyalta tesója kölykét majd tovább lépett. Gesztenye következett. A hím remegett, de nem volt eszméleténél. Folyam és Hegy egymás mellett feküdtek, Cserje mellett Hold figyelt, majd Hold lassan biccentett Luciánának. Mogyoró egy másik fészekben volt. Hód volt legbelül a barlangban. "Ő volt a második aki beteg lett. Víz után." gondolta Luciána és érezte hogy könnybe lábad a szeme, halott kölykére gondolva. Luciána észrevette hogy Zerge gubbaszt a sarokban. A szürke nőstény szemei teljesen üresek voltak és mintha nem is lett volna egy térben a többiekkel. Luciána vissza sétált Holdhoz. 

-Zerge nem beteg?- kérdezte lassan. Mostmár, hogy átélte, hogy elveszítette egyik kölykét féltette Holdat, hogy mi történhet Zergével. Főleg miután megbizonyosodott, hogy egy erős szervezetett is képes teljesen legyőznie a járványnak. Hold Luciánához fordult kétségbeesett szemekkel.

-De, nagyon beteg. Nem hajlandó gyógynövényeket enni 'másnak jobban kell mint nekem' ezt szokta mondani. Tegnap még egy kicsit mozgott is, ma viszont már csak egy helyben ül. Nem tudok rajta segíteni. Próbáltam összerágva beadni neki gyógynövényeket, húsban is próbáltam de mindig eltolja. Az ételt is. Arra is azt mondja hogy másnak jobban kell.- Hold tekintette beteg lányára fordult és Luciána követte. Zerge most már a földön feküdt de szemei még mindig ugyanolyan üresek voltak.

-Hold, légyszi csinálj még egy fészket. Éjjel is beteg lett.- mondta Pinty. Éjjel követte, a hím szemi fáradtak voltak de mégis büszkén sétált be. Hold odasétált a hímhez és gyorsan végig szimatolta. Pinty addig Zergéhez szaladt, és útközben felkapva egy pár gyógynövényt tesója elé állt.

    -Légyszi edd meg, Zerge. - Mondta Pinty. Hold sóhajtva látott hozzá egy újabb fészek késziéhez. Most már tényleg összevoltak nyomva a barlangban. Bagoly tegnap lett lázas, így már Gerlicéjék nem küldhették vissza saját barlangjába. Így a hím végül bekerült a sarokban. Hold amiután elkészítette Éjjelnek a fészket lányaihoz sétált. Amikor megnyalta Pinty vállát a fehér nőstény összerezzent.

-Hallom nemsokára anya leszel.-

-Igen. Ugye megengeded,hogy a kölykeim születése után átmenjek Felhő falkájába.-Hold gyöngéden bólintott, majd összerezzent. Valaki a háta mögé lépett. Luciána volt az. Testvére felhúzta az orrát az erős szagok miatt

-Hold! Mogyoró nem lélegzik.- mondta Luciána kétségbe esetten. Hold oda futott és szomorúan vette tudomásul hogy az öreg visszavonult tényleg meghalt. -Luciána, menj ki és hívd Galambot. Tudod, hogy veszélyes itt lenned. Épp elég, hogy mi is nap mint nap itt vagyunk, ne kockáztasd meg, hogy beteg leszel.- Luciána bólintott aztán kisietett Galambot megkeresni.

  Lakota remegve ébredt fel hirtelen. Dőlt volna Sziklához de amikor rádőlt, a mellette lévő farkasra, visszaemlékezett hogy hol van. Gyorsan felpattant Moha és Cseresznye mellől és kinézett. Szil köhögött egy kicsit és Lakota átment tesója kölykéhez. Amikor Lakota óvatosan megnyalta Szilt a nőstény megszólalt.

-Tövis.- mondta. Lakota ijedten körbe nézett de szerencsére Cseresznye nem hallotta meg.

- Szil ne csináld. Most vadásznunk kell. Ha a többiek meghallják, hogy Tövisről beszélsz, a jelenlegi állapotukban esélyes, hogy letámadnak.- Mondta Lakota. Szil bólintott, és újra köhögni kezdett. Lakota kétkedve nézte. "Hát nem érti, hogy ezzel nem tudja kiprovokálni, hogy visszamenjen". Fáradtan kikullogott a barlangba. Hallotta amint Szil fájdalmasan felnyög.

-Zerge.-Motyogta.- Zerge megfog halni. És én nem leszek ott vele, pont most!- Moha sétált ki Lakotához.

-Ébresszük a többieket és induljunk vadászni.- mondta Moha. Lakota bólintott majd megtorpant.

-Mikor indulunk vissza?- kérdezte.

-Amikor a nap a legmagasabban jár.- válaszolta Moha

  Hold fáradtan ébredt a beteg barlang bejáratában. Körbenézett a barlangban, és ijedten felpattant. Zerge a barlang legbelsejében feküdt. Nem mozdult, nem is szuszogott. Szemei nyitva voltak, de nem pislogott. Üveges tekintettel nézett ki a semmibe. Lassan, reszelősen végre levegőt vett, hogy aztán újra mozdulatlanná válhasson. Hold rémülten odaszökkent, és orrával megbökte Zergét, aki erre összerezzent. Hold ledöbbent, kölyke szinte megsült, olyan magas volt a láza.

-Pinty!-Kiáltotta Hold, fölébresztve az összes beteget. Pinty hamarosan bebotorkált a barlangba.

-Mi törté... Zerge!- Vette észre testvérét. Ő is mellélépett, és arcon nyalta. Zerge ráemelte üres szemeit. Pinty rémülten bámulta testvérét.

-Örülök neked Pinty. Látni akartalak, mielőtt elmegyek. Végre véget ér ennek a kínzó fájdalomnak.- Felemelte tekintetét Pintyről és a semmibe révedt. -Nézd oda megyek. Arra a nagy mezőre. Víz is ott van. Meg Mogyoró. Én nem szeretnék tovább szenvedni. Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra, jó. -Mondta Zerge alig hallhatóan. Pinty lefagyott a rémülettől. Zerge továbbra is a semmibe révedt. Szívverése lassan leállt. Hold szívébe mérhetetlen fájdalom nyilallt. Hangosan felvonyított. Szemeit könny lepte el, a tehetetlenségtől. Mindenre dühös volt. Torkát vadul kaparta a dühös szomorúság keserű íze. Újra felvonyított, és Pinty is csatlakozott hozzá. A szomorúság az egész barlangot belepte.

  Luciána óvastosan megnyalta a már percek óta egy helyben üllő Holdat. Tölgy megtiltotta hogy Zergével töltsék az estét, attól tartva hogy átterjed a betegség. Amióta lányát utoljára megnyalta Hold nem mozdult. Tudta mit érez Hold, Víz eltávozása még friss volt Luciána emlékezetében. Ha csak fiára gondolt összeszorult a torka és könnybe lábadt a szeme. Luciána hátra pillantott és Villám és Liliommal találta magát szemben akik egymás mellett ültek, szorosan egymás mellett. A két fiatal farkas szétrebbent. Luciána felnevetett és észrevette ahogy Gomba méregeti Villámot és Liliomot. "Ezek szerint nem csak Liliom pályázik arra hogy, Villám párja legyen" gondolta Luciána és visszafordult tesójához. Vidra rontott be a barlangba. Sietve Hold mellé túrta magát, és arconnyalta.

  Hold bánata kissé enyhült, de szive még mindíg szét akart esni. Szomorúan beletúrta fejét Vidra szőrébe, mint kölyök korában. A hím vigasztalóan ráhajtotta fejét, de a szemét nem vette le arról a helyről ahol nemrég még Zerge ült.

  Lakota rohant Moha mellett. Hirtelen úgy érezte magát mint amikor tanuló volt. Sikerült a visszaindulás előtt találni egy üreg nyulat. Lakota felnevetett ahogy visszaemlékezett Bagolyra. A hím elszántan próbálta kiásni az éhes és ijedt nyúl családot, de ezzel annyit ért el hogy kirohantak egy másik üreg nyílásnál. Lakota szája megtelt nyállal ahogy hátranézett a két nyúlra amit Cseresznye és Bagoly cipelt. Szil leghátul kullogott, már lemaradt a járőrtöl és a lassú tempója miatt mancsai bele-bele süppedtek a hóba.. Egy erős szag csapta meg Lakota orrát és rájött hogy áttévedtek Fagy falkájának a területére. Ezt Szil is észrevette és a nőstény alig tudta visszatartani magát hogy ne induljon el. Megfeszült, és mélyeket lélegzett a levegőbe, füleit hegyezve kereste Tövist. Kökény rárakta farkát gyengéden tesója hátára, bár ő is reménykedve pásztázta a tájat. Bagoly és Cseresznye is észrevette, és morogva beszéltek egymással.

 Hold sértődötten és szomorúan nézte a mancsait. Érzékelte hogy a fia Vidra és Eső visszajönnek. Vidra odaszaladt anyjához.

-Mi a baj Hold?- kérdezte

-Zer... Zerge.- mondta Hold és úgy érezte mintha egy húsdarab a torkában akadt volna. Vidra lenézett

-Hol van?

-Tölgy, nem engedte hogy bent maradjon, elásták Víz mellé.- Vidra megfeszült mellette majd amikor Eső megnyalta ellazult. Vidra hirtelen felpattant. Hold felkapta fejét megnézni hova megy. Tölgy sétált ki a barlangjábol ahogy Lakota és Moha megérkeztek. Kökény és Szil is Holdhoz rohantak, majd szemkontaktussal sikerült megbeszélniük. Bagoly és Cseresznye jelentek meg mind ketten egy-egy nyulat cipelve.

 Luciána tolta magát közelebb a siralmas kupac ételhez amit sikerült aznap elkapnia a falkának. Moha az étel hiány miatt bevezette hogy naplemente előtt, elosztják az ételt, aszerint hogy kinek kell legjobban. A kupacban összesen három nyúl, kettő nyest, egy vadgalamb, két rigó, több kis pocok, amit Fűzfa és Bogárnak sikerült elkapni, és egy vastagabb veréb volt. Moha előrelépett és egy nyulat és egy nyestet odavitt Patakhoz. Amikor Fűzfa, Fű, Bogár, Bagoly és Cseresznye felmordultak elhallgattatta őket egy szúrós tekintettel.

-Patak, azt akarom hogy ezeket vidd a betegekhez és oszd el.- mondta Moha, figyelmen kívül hagyva a tiltakozó farkasokat. Patak bólintott és felemelve a két zsákmányt elindult. Luciána úgy érezte mintha gyomrát valaki harapdálja, de legyűrte saját éhségét. Moha visszasétált, és a harmadik nyulat lerakta a három visszavonult elé.

-Nekem nem kell.- mondta Csillag és köhögve elfordult a nyúltól.

-Csillag, egyél.- kérlelte Moha, de a hím makacsul elfordult, és ismét köhögni kezdett. Pitypang pattant fel, és tette fejét a visszavonult fejéhez.

-Csillag is beteg.- mondta Pitypang kis idő után. A gyógyító segített a visszavonultnak felállni, és elkísérte a beteg barlangba.

Lakota éhesen figyelte a vadgalamb, a rigókat, pockokat és a verebet.

-Siessünk mert itt fogunk megfagyni.- morogta Cseresznye. Moha végig nézett a falkán majd felemelte a két rigót és a verebet.

-Vidra, Galamb, Bot, Virág, Kökény, Borostyán, Hó és Villám. Ti osztoztok ezeken.- mondta és feléjük tolta a siralmas adagot. -Bagoly, Dér és Patak, ti osszátok magatok közt el ezt a nyestet, ti már három napja nem etettek.- Lakota szomorúan nézte a maradék 8 pockot. "Összesen nem csillapítanák egy farkas étvágyat. Hát még úgy hogy Moha elosztja." gondolta, és Sziklához bújt, ahogy a hideg egyre jobban szőre alá fúrta magát. Szikla Lakota fejét hajtotta a fejét és egy nagyot sóhajtva figyelte tovább a falkáját

-Akác, Méz, Macska, Vipera, Szil, Liliom, Kakukkfű és Som. Mindegyikőtök kap egy pockot.- mondta Moha. -Holnap, azt akarom hogy Villám, Borostyán, Kakukkfű és Szil menjenek el, úgy ahogy mi ma is tettük. Közülük mindenki evett így nem kell enniük a zsákmányból.-

-Lehet hogy ettünk, de egy harmad veréb után nem lakunk jól.- morogta Villám.

-Mi meg nem is ettünk.- morogta Cseresznye és Villám felé lépett. Villám behúzta a farkát, és elhátrált, bár szemei idegesen csillogtak. Lakota sóhajtott egyet és megnyalta Sziklát. "Tegnap se ettünk, igaz akkor evett néhány másik farkas és a fiatalok közül nem ettek, de ez így nem mehet tovább." Szil újra köhögni kezdett, de gyorsan magába is fojtotta, és nekilátott az ételnek. Lakota féltve figyelte testvére kölykét, amikor Gerlice felállt.

-Moha, ismét terhes vagyok, és nem tudom hogy ebben az időben, mi lesz a kölykökkel.- mondta Gerlice. Nyírfa bólintott majd párja mellé állt.

-Mindenki most terhes?- értetlenkedett Bagoly de a hím szeme megakadt Macskán és a két farkas gyorsan elnézett. Lakota nevetve figyelte a két farkast majd felállt és elindult a barlangjuk felé. Szikla követte, és nyugtatóan nyalogatta Lakotát aki az éhségtől és fáradtságtol kissé homályosan látott.

  Hold a barlangja előtt feküdt, bánatba roskadva. Mellette Vidra ült. Sosem érezte magát még ennyire közel párjához. Kökény lassan feléjük lépdelt.

-Tudom, hogy most nem a legalkalmasabb...- Kezdte.- De Bogáncs megkérte hogy legyek a párja. És én igent mondtam. Csak gondoltam szólok.- Mondta, majd leült Holddal szemben. Hold rámosolygott, de mosolya eltorzult a fájdalomtól. "És Zerge már sosem láthatja őket!" Hold bólintott, és újra a földre rogyott. Vidra fölé hajolt, és megnyalta Holdat. Kökény szomorúan nézte őket egy darabig, majd sarkon fordult, és otthagyta szüleit.

  Luciána éhesen feküdt. Már a hold az ég tetején járt de nem jött még álom a szemére. Drapp halkan szuszogott mellette. Luciána felkelt és gyorsan nyújtózott egyet. Lassan lépkedett, és oda sétált az őrt álló Gomba mellé.

-Nem tudok elaludni, ezért inkább hasznossá teszem magam. Elmegyek vadászni.- mondta Luciána. "És amúgy is, hátha addig nem Vízen gondolkodok" gondolta magában. Gyorsan elnézett Gombátol, hogy a fiatal harcos ne lássa a könnycseppeket a szemében. Mindig amikor fiára gondolt mintha valaki belemélyesztené fogait a szívébe. Gomba bólintott. Luciána kifutott az erdőbe, és megállt hogy jól megérezze a szagokat. Amikor megérezte egy nyúl szagát gyorsan elindult. "Rég vadásztam egyedül. Hogyan ugrasszam ki a nyulakat?" gondolta. Ki ért az erdős részből és egy kisebb mező szélén találta magát. Fagy falkájának a jelölései a közelben érződtek, Luciána megállt, de szerencsére a nyúl szaga még a saját területükön volt. Luciána vadász állásba állt és kúszva elindult az üreg irányába. "Ha szerencsém van, alszanak, és már rajtuk leszek amire felkelnek." Egy fehér nyúl ugrott ki a bokorból, Luciána kissé indulatosan iramodott utána. Csak a mozgás tette a menekvő nyulat láthatóvá, de Luciána gyorsan utolérte és egy gyors harapással megölte. Boldogan tért vissza, tudva, hogy sokat segít a falkának ha már a nap elején is van valamennyi zsákmányuk. Gomba bólintott, hogy látja, majd a nőstény szeme megakadt a nyúlon amit Luciána cipelt és sóvárogva figyelte a zsákmányt. Luciánának is nagy önerőbe telt, hogy ne egye meg a nyulat, főleg miután szája tele volt az illatával és ízével. Már többen ébren voltak. Cseresznye és Akác beszélgettek, Tölgy küldte ki Fűzfát, Sziklát, Botot és Nyírfát vadászni és Esőt, Viperát, Kobrát és Fűt megjelölni a határt Éjfél falkájával. Villám, Borostyán, Kakukkfű és Szil már elmentek, a két napos vadászatra. Luciána lerakta a nyulat ahol a tegnapi kupac volt és átsétált Tölgyhöz hogy megkapja a feladatát.

Lakota halkan lopakodott fel egy seregély mögé. A madár a havat kapirgalta, remélve, hogy talal valami élelmet. Elszökkenve a földtől Lakota előre vetődött. A seregély észrevette és ijedten próbált felszállni, de Lakota ráugrott. Érezte, hogy szája megtelik nyállal ahogy orrát elárasztotta a seregély illatat. De Villám kizökkentette mielőtt beleharphatott volna.

-Szép volt- mondta Villám aki időközben visszatért, zsákmány nélkül. Lakota elmosolyodott aztán felkapva a seregélyt ketten elindultak a megbeszélt találkozó helyre. Amiko odaértek Lakota boldogan vette tudomásul, hogy Vidra elkapott egy fácánt, míg mellette Szarvas kimerülten lihegett. Ezek szerint falkatársaik a mezőn próbáltak vadászni és sikerrel is jártak.

-Olyan jó lenne ha találnánk egy csorda őzt.- mondta Szarvas. A harcos nem volt hozzászokva a vadászással járó futáshoz így eléggé kimerítették a hajszák.

-Mondanám, hogy vándoroljunk egy kicsit ha már ennyire kegyetlen a tél de ennyi beteggel nem lehet.- mondta Villám, amivel Lakota egyetértett. Nem bánta volna ha továbbállnak a tél idejére, de ennyi beteggel nem tehették meg. Így kénytelenek voltak minden nap lejárni a mancsukat az élelem után kutatva. Hirtelen megugrott amikor Villám egy hirtelen ugrással bevetődött a hóba. Egy kicsi pocokkal a szájában nézett fel, egy kupac hóval a fején. Vidra és Lakota felnevettek, még Szarvas is apró mosolyra húzta a száját

-Minden falat számít.- jelentette ki Villám aztán visszavezette a járőrt a tábor felé. Lakota felkapta a seregélyt és Szarvas mellett sétálva követte Villámot.

  Gesztenye nyitotta ki szemét. Egy dús erdőben találta magát, vadak illatta árasztotta el az orrát, nyugalom és béke vette körül. Lenézett és meglepődött amikor lelátott a föld alá. Saját falkáját látta amint kíváncsian figyelnek egy anya farkast es három kölykét az első napukon a táborban. Ahogy látása még jobban kiélesedett Gesztenye rájött, hogy Hó ült három kölykével. Gesztenye ijedten hátrahőkölt. Tudta hogy mit jelent ez. A béke amit eddig érzett elhagyta testét, és hirtelen fojtogató érzés keletkezett a torkában. Próbált menekülni az álomtól, remélve, hogy csak a láza okozta a rémálmát. Hirtelen felébredt és újra a beteg barlangban találta magát. Megkönnyebbülten sóhajtott, de egy hang, testvére hangja belesúgta fülébe hogy miért kelt fel. Hó pakolgatta a gyógynövényeket. Gesztenye egy pillanatra elmosolyodott ahogy az elszánt fehér nőstényt figyelte. Ő mutatta meg neki, hogy ne féljen szeretni másokat. Ő volt az első aki elfogadta Gesztenyét miután anyja ott hagyta Gesztenyét, aztán nem sokkal utána testvére eltávozott. Pillanatra elgondolkodott Gesztenye, nagyon szerette párját, eleinte nem értett mit láthatott egy afféle magányos farkasban mint Gesztenye. Ha megtudta volna, megállította volna az időt, hogy tovább figyelhesse családját. Tovább vigyázzon rájuk.

-Hó...- súgta Gesztenye. Hó megfordult és Gesztenye látta az örömöt párja szemében.

-Gesztenye, végre magadnál vagy!- mondta Hó és megnyalta Gesztenyét. Gesztenye kedvesen visszanyalta, de érezte, hogy egy gombóc kerül a torkába.

-Hó... én kaptam egy esélyt, hogy még egyszer beszéljek veled. Majd találkozunk valamikor, biztos vagyok benne. Fentről foglak figyelni, téged és kölykeinket. Szeretlek Hó, és a legjobbat akarom neked.- mondta Gesztenye és érezte hogy ereje lassan száll el. Minden szó egyre nehezebbnek tűnt és Hónak a kétségbeesett tekintetébe fúrta saját tekintetét.

-Nem felejtelek el Gesztenye, ígérem.- vonyította Hó, és elkeseredetten fúrta bele fejét párja szőrébe. Gesztenye fejét Hó fejének döntötte, és becsukta szemét, lassan érezve hogy a sötétség körülveszi.

-Szeretlek Hó!- vonyította utoljára, minden erejét összeszedve, mielőtt teljesen ellepte a sötétség. Körbe vette egy új nyugalom, abban a tudatban, hogy Hó biztonságban lesz, akármi is lesz, és továbbra is vigyázhat rá, és kölykeikre.

Ha tetszett a rész ne felejtsetek el kommentelni, vagy votet adni!