Szirt/Borostyán/Hó szemszöge:

  Borostyán gondterhelten nézett ki a barlangból. Tegnap este eszébe jutott Virág és azóta lelkiismeretével küzdött.

-Kakukkfű, tudsz vigyázni a kölykökre?- kérdezte végül. Kakukkfű felnézett aggódó szemekkel.

-Mi a baj? Reggel óta nem vagy olyan mint régen. Tudom mikor van valami bajod. Mi történt?- kérdezte Kakukkfű aki Borostyán mellé húzódott és hagyta, hogy párja a mellkasára rakja fejét.

-Bűntudat...- kezdte Borostyán. A földet bámulta, nem mert Kakukkfű szemébe nézni.

-Mi miatt? Na, nyugodtan mond el.- mondta Kakukkfű és elkezdte Borostyán füleit nyalogatni aki belefúrta fejét a hím szőrébe, ahogy egyszer anyjáéba is tette. Mint amikor el akart menekülni az összes hibájátol, a múltjától.

-Virág és kölykei miatt.- nyögte ki Borostyán végül, és mintha szíve kicsit megkönnyebbült volna. -Amikor kirakattam a falkából, nem gondoltam bele... túl el voltam foglalva, hogy Karom meg akarta a kölykeimet ölni. Viszont eszembe jutott, hogy Mézéknek is milyen nehéz egyedül. Hát még egy egyedüli farkasnak egy alom kölyökkel. Önző voltam- mondta ki Borostyán egy szuszra és becsukta szemeit. A bűntudat újra lecsapott rá, és menekvés képpen még jobban párjához bújt. Ahogy beszívta Kakukkfű illatát egy nyugodt érzés fogta el. Tudta, hogy ha valaki, akkor Kakukkfű mindig ott lesz mellette.

-Menj el, keresd meg.- ajánlotta fel Kakukkfű. Borostyán bólintott, és kicsit felnevetett ahogy Tó és Kígyó átborult a farkán.

-Azt akartam, este kimegyek.- határozta el, és megnyalta kölykei fejét.

  Hó kint sétált az erdőben. Árok sétált mellette, folyamatosan beszélve. A hím még mindig sántított, ezért Hó kikérte, hogy segítsen neki gyógynövényeket keresni, miután úgyse tud gyakorolni. Viszont most már kicsit kezdte megbánni döntését. A kis hímnek be nem állt a szája, és mindig talált valami újabb, érdekesebb dolgot amiről fecseghet. Azonban Hó nem lehetett haragos a barna tanulóval szemben. Egész nap be volt zárva, csak a nála kisebb kölykökkel tudott társalogni, vagy a visszavonultakkal.

-Annyira rossz, hogy Mandula annyival több mozdulatott tud, amíg én még alig tudok egy párat. Legalább....- magyarázta Árok. Hó sóhajtott halkan. Gondolatai elkalandoztak a saját kölykei felé. "Vajon mit csinálhatnak most? Úgy velük lennék. Ha nem kéne kint keresgélnem növényeket." gondolta és majdnem felborult Árokban.

-Na! Csak megálltam megszagolni, hogy mi ez a szag.- mondta Árok aki meglepetten hátrakapkodta mancsait amikor Hó ránézett. Hó felnevetett és megnyalta Árok fülét aki a fehér foltot nyalogatta a mellkasán zavarában.

-Semmi baj.- mondta de maga se tudta felismerni a szagot. Közel voltak a határhoz, Csalán és Barlang falkájával, de ők nem jönnének át ide akkor sem ha nem hagyta őket az a kínzó gondolat, hogy vesztettek Moháék ellen. Hó megpillantott egy barna szőr tincset ami egy tüske bokorban volt. Ijedten hátrahőkölt és tágra nyílt szemekkel kémlelte a környezetét.

-Mi az?- kérdezte Árok.

  Szirt diadalmasan nézte ahogy a puma menekül. Csak utána jött rá, hogy egyenesen Moha falkájának a területére kergette falkájával együtt. Érd magabiztosan indult vissza, a Betát pedig Cseppkő, Mező, Topáz és Ég követte. Szirt megrázta bundáját és kicsit grimaszolva elindult. Egy mélyebb karmolás volt hasán és minden lépésnél fájt.

-Mi a baj Szirt?- kérdezte Topáz. A tanuló kicsit lemaradt a többiektől amikor észrevette, hogy mostoha apja lemaradt.

-Semmi, csak egy seb.- mondta Szirt és farkával végig simította Topáz hátát akinek az arcán két karmolás látszott, amit a puma okozott. Ahogy visszaértek a táborba Ibolya, Pinty és Rét jöttek ellátni a sebeket.

-Én vagyok a legjobb harcos!- mondta Ég ahogy Tengelicéhez és a vele beszélgető Zúzmarához lépett.

-Na és miért?- kérdezte Zúzmara kételkedve és szemét forgatva figyelte barátjának a testvérét. Tengelice érdeklődve figyelte batyját, aki nem törődve Zúzmarával tovább fecsegett.

-Odakaptam a Pumának és rögtön farok behúzva menekült.- mesélte Ég büszkén kihúzva magát.

-Persze, én meg elhiszem, mi?Még egy egeret sem tudnál legyőzni.- közölte Zúzmara gúnyosan és gratulálva fogadta Topázt, aki akkor telepedett le mellé egy nyúllal. Ég felháborodottan elfordult és unottan figyelte, ahogy anyja végig szimatolja. Szirt felvett két nyulat és átvitte Kristályhoz. A nőstény fáradtan terült el a tér egy árnyékos részén. A harc előtt még egyszer gyorsan végig futotta a határt, és most próbálta kipihenni magát, mielőtt Éggel gyakorolnia kell menni.

-Kérsz?- kérdezte Szirt letéve az egyik nyulat. Barlang a nyereség miatt megengedte a falkának, hogy most is egyenek.

-Dió, Felhő, Tengelic és Fény. Menjetek ki vadászni.- szólt Érd. Szirt büszkén nézte ahogy lánya, Fény felpattan Szellő mellől és odakocog mentorához, Dióhoz. Tengelic is odaszökkelt és izgatottan beszélt Fénnyel. A négy vadász kiindult a táborból és Szirt enyhe rossz érzéssel harapott bele a nyúlba. "Ha bár többen vagyunk, nincs elég területünk mindenkinek feltétlenül telihasat ígérni. A vadászaink majdnem egész nap kint vannak."

    -Gyere, Szöcske!- mondta Vakond. Borostyán a két kölyökre nézett. Vakond óvatosan vezette Szöcskét, ügyelve, hogy ne boruljon fel a kis gallyakban amik el voltak szórva a földön, persze nem volt rá akkora szüksége, de mégis jól esett neki a törődés, ezért hagyta, hogy Vakond vezesse. Más esetben egyedül is ment volna neki, persze sokkal lassabb tempóban, mivel a mancsával kitudta tapogatni az utat. Tó, Kígyó és Őz nem túl távol tőlük jászottak. Gím csendben ücsörgött és a mancsait tanulmányozta. Lemming azzal szórakoztatta magát, hogy egy botot rágcsál. Borostyán egy nagyot sóhajtott. Nagyon szerette kölykeit, de kezdte unni, hogy ennyit van egy helyben. Habár naponta kiment egy kicsit vadászni, mancsai arra vágytak, hogy teljes sebességel derítse fel az új territóriumokat, ahogy egy kém rendesen csinálná. Gombával és Esővel ugyan sokat gyakoroltak, miután nekik is nehezükre esett az egész napi tétlenség de az nem volt ugyanaz. Kakukkfű sétált oda Borostyánhoz. A hím egy járörről tért vissza. Bagoly és Villám akik ugyanúgy azon a járőrön voltak elmentek Mohának jelenteni.

-Borostyán, ha nem baj, itt hagyhatom Tulipánt és Sziromt? Már úgyis vigyázol Őzre, és ki kéne mennem vadászni.- mondta Macska maga előtt terelve a két kölykét. Őz felpillantott, éppen Tót lent tartva a földön majd odafutott tesóihoz.

-Nem, menj nyugodtan.- mondta Borostyán és fáradtan lehajtotta a fejét.

-Anya, jól vagy?- kérdezte Tó. Borostyán megnyalta kölyke fejét és bólintott.

-Persze.-

-Csak olyan nyúzottnak tűnsz...- magyarázta Tó, Borostyán kedvtelenül felnevetett.

-Jól vagyok, csak fáradt.- mondta Borostyán és magához húzta Tót. Tó hozzábújt anyjához, aki szorosan lehunyta szemeit aztán felnevett amikor a többi kölyök is hozzábújt.

  Hó épphogy be tudott pillantani kölykeire. A három kölyök már elég idős volt, hogy kisebb időre egyedül maradjanak. Rózsa kíváncsian hallgatta Hó beszámolóját a gyógynövény keresésről, míg Körömvirág azzal szórakozott, hogy időnként oldalba böki Rókát aki erre játékosan neki veti magát.

-Moha! Egy pumával találkoztunk.- üvöltötte Drapp. A hím mögött Szarvas és Vipera állt. Luciána rögtön felpattant és félő szemekkel szaladt oda párja es kölykéhez. "Akkor jól gondoltam!" gondolta Hó és lenézett a földre. Szólnia kellet volna a falkának, de nem akart pánikot kelteni feleslegesen.

-Drapp menj ki a harcosokkal, én is megyek veletek. Luciána te maradj itt és ha kell segítség gyere ahogy csak tudsz a falka többi részével. De nem hiszem, hogy majd kell. Egy magányos pumával könnyen elbánunk.- mondta Moha es kiindult. Hó beszaladt a gyógyító barlangba. "Ahol csata van, ott sebek is vannak. Fel kell készülnöm!" gondolta és elkezdte elő készíteni a sebekre való növényeket. Úgy tűnt mint egy örökkévalóság, az össze gyógyító a téren volt, vagy idegesen felállá járkálva, vagy gyógynövényeket készítve elő.

-Induljunk ki, nem segítünk senkinek ha itt ücsörgünk.- mondta Galamb és szájába véve egy nagy levelet telepakolva növényekkel kiindult. Hó felemelte a saját kis csomagját.

-Gerlice, te maradj és vigyázz, nehogy a kölykök elhagyják a tábort, Szénnel, Macskával és Akáccal.- mondta Hold ahogy elhagyta a tábort. Hó visszapillantott a négy anyára akik aggódó szemekkel néztek ki az erdőbe, a kölykök mögöttük, játszadoztak.

    -Mező gyere.- szólt Szirt. A tanuló felnézett. Épp Topázzal és Éggel gyakorolt harc mozdulatokat. Szellő, Örvény, Gyík és Völgy érdeklődve figyelték a bemutatót.

-Megyek!- mondta Mező és otthagyva a többieket átvágott a téren Szirthez. -Most mit fogunk tanulni?- kérdezte izgatottan. A szürke hím állandóan versenyben volt Éggel és Topázzal, hogy ki tud több harc mozdulatott. Még egy percre a hím visszapillantó Gyíkra. A nőstény állandóan a hím körül volt. Miután Mező benne volt a falka leghangosabb társaságában Ég, Örvény, Zúzmarával és Gyíkkal relatívan nagyra tartotta magát. "Nálunk is volt egy 'menő' társaság amiben hála Kristálynak benne voltam." gondolta Szirt amikor látta a nézéseket amiket Mező kapott.

-Fuss nekem három kört a terület körül, utána pedig megmutatom neked, hogyan jelöljük körbe a területet. Aztán holnap már lehet, hogy jöhetsz egy járőrre is.- mondta Szirt. Mező hangosan felnyögött. -Valami bajod van a feladattal?- kérdezte Szirt, mire a hím leszegezett orral megrázta a fejét.

-Nem, nincs.- mondta és elindult futva.

  Borostyán büszkén nézte ahogy testvére kölyke Moha előtt áll. A pumával egész könnyen elbántak. A harcosok mindössze egy-két karmolással tértek vissza.

-Toll, neked mindig is jó volt a hallásoda és nagyon jól feltudod mérni a terepet. Gyors vagy és meg van az eszed ahhoz hogy nem rohansz bele mindenbe ok nélkül. Te kém leszel. A mentorod pedig Cseresznye lesz.- mondta Moha. Toll elégedetten odasétált Cseresznyéhez. -Görény és Medve. Görény neked mindig jó volt a szaglásod. Remekül tudsz fókuszálni, és sosem hagyod hogy az előtted lévő elmeneküljön. Te vadász leszel a mentorod pedig kis Vidra lesz. Medve te mindig remekeltél a szagkövetésben. Remekül kiszamatolod hol van a vad. Te vadász leszel a mentorod pedig Akác lesz. Szeder, te mindig tudtad mit akarsz, és erős voltál. Te harcos lesz a mentorod pedig Hegy lesz. Tőzeg, te mindig gyors és kitartó voltál vadász leszel. A mentorod Nyírfa, habár neki még mindig Szén a tanítványa, tudom, hogy már eltudja kezdeni egy újabb tanítvány tanítását. Babér neked kitűnő volt mindig a szaglásod, és a gondolkodásod, te kém leszel. Tudom, hogy Lakota remekül fog tanítani. Bors, kevés olyan kitartó és erőteljes farkast láttam még mint te, te harcos leszel a mentorod pedig- itt Moha elakadt egy percre ahogy végig nézett a falkán majd bólintott -Vipera lesz, ismertem Viperát fiatalon és úgy érzem remekül kiegészititek majd egymást. Kapor, te független és hűséges vagy, vadász leszel. A mentorod pedig Macska lesz.- Ezzel Moha befejezte a mondandóját és átsétált Éjjel, Macska és Bagolyhoz. Borostyán odasétált anyjához.

-Lakota, nem jössz ki velem egy gyors körre. Valamit megszeretnék beszélni veled.- mondta. Lakota bólintott és kiindult lányával.

-Mi az?- kérdezte amikor átlépték a falka határát. Borostyán kis habozás után elmesélte Lakotának Virágot. Lakota megnyalta Borostyán homlokát és magához húzta.

-Sajnálom.- mondta és farkát Borostyán vállára helyezte, aki összekuporodva ült.

-Eljönnél velem? Nem akarok egyedül menni, és Kakukkfűt nem akarom ezzel terhelni. Kérlek.- mondta Borostyán elfulló hangon.

-Persze hogy elmegyek veled. Induljunk.- mondta Lakota. Borostyán kissé felegyenesedett és beleszagolt a levegőbe.

  Hó fáradtan nyitotta ki a szemét a barlangjába. Ribizli összegömbölyödve feküdt a fészkében a farkát az orrára fektetve. A három kölyök egy kupacban feküdt, a saját fészükben. Kicsit szűkös volt a hely a barlangban, miután a kölykök egyre nőttek. "Nemsokára tanulók lesznek. Ha te is láthatnád Gesztenye." gondolta Hó és kisétált a barlangból. Hűvös volt az este, és csak az őrt álló Hegy és Fű voltak a téren. Hó egy aprót biccentett feléjük, majd felnézett az égre. Egy kis szellő megborzolta a szőrét, és úgy érezte mintha Gesztenye ott lenne mellette.

-Ugye nem haragszol, Ribizli miatt.- kérdezte halkan. Ez a kérdés azóta piszkálta mióta egy pár lett Ribizlivel. Szerette Gesztenyét, de ugyan úgy Ribizlit is.

-Nem. Azt akartam, hogy tovább éld az életed. Te is azt akarnád.- mondta Gesztenye. Hó oldalra nézett, és Gesztenyével találta magát szembe. A hím szőre majdnem teljesen átlátszó volt, és mintha csillagok lettek volna elszórva a szőrében. Hó beszívta az illatát, majd érezte, hogy még egy szellő átfutt a szőrén és Gesztenye eltűnik. Hó visszafordult a barlangba és Ribizlihez bújva, összegömbölyödött. A kölykeit magához húzta és becsukta a szemét.

    -Gyorsabban!- szurkolt Szirt. Kristállyal kitalálták, hogy versenyt rendeznek a két tanulójuk között. Mező szinte repült keresztül az erdőn. Azonban Égnek sokat segített a rengeteg gyakorlás és a két hím fej fej mellett haladt. Kristály játékosan arrébb lökte Szirtet.

-Csak nem azt akarod mondani, hogy azt reméled a te tanítványod ügyesebb.- morogta és lenyomta Szirtet.

-Ne hogy azt hidd.- mondta Szirt és Kristály hasába rúgva, megfordította a nőstényt, és most az ő köre volt, hogy lenyomja.

-Erősödtél.- jegyezte meg Kristály, ahogy Szirt szorításából próbált kibújni.

-Na látod.- mondta Szirt elégedetten és leszállt Kristályról. Kristály megnyalta Szirtet majd lepetten fordult a két tanulóhoz akik időközben odaértek.

-Ki nyert?- kérezte Szirt. Mező Ég felé bökött dühösen, mire Kristály egy elégedett horkantást hallatott.

-Lehet, hogy a te tanulód gyorsabb volt, de most már én erősebb vagyok.- jegyezte meg Szirt, mire Kristály a szemét forgatva elindult.

-Ezt a tényt most már nem tudom meghazudtolni.- "Végre teljesen itthon vagyok a falkában." gondolta Szirt ahogy elindult Mezővel az oldalán.

    -Virág, állj meg! Kérlek!- üvöltötte Borostyán. A nőstény egy bokorban lapult és amikor észrevette Lakota és Borostyán közeledését kiugrott és elmenekült. Végül Virág megállt és egy mező túloldaláról figyelte volt falka tagjait. Borostyán halk nyöszörgésre lett figyemes. Megfordult és elindult a hang irányába. Egy kiásott fészket látott maga előtt, amiben három kölyök feküdt. A negyedik morogva közeledett Borostyán felé. Borostyán visszanézett Virágra, aki lassan, behúzott farokkal közeledett. Amikor odaért, Borostyán lekuporodott a földre, jelezve, hogy nem akar rosszat.

-Sajnálom.- motyogta. Virág lenézett a nőstényre. Lakota eközben odasétált Borostyán mellé.

-Virág, beszélhetnénk? Kérlek, adj egy esélyt. Visszajöhetnél a falkába. Kiállnék érted.- mondta Borostyán. Virág a kölykei felé nézett majd lassan bólintott.

-Beszéljünk akkor.- mondta és leült, intve a kölykeinek, hogy maradjank itt. Borostyán vett egy nagy levegőt majd belekezdett.

-Tudom, hogy óriási hibát követtem el ellened. De itt és most, bocsánatot kérek, és bármit megteszek, hogy jóvátegyem. Önző voltam, hogy nem érdekelt mi fog veled történni. Csak magamra és a kölykeimre gondoltam. Most már rájöttem, hogy nem tehetsz semmiről amit Karom csinált, sem a kölykeid. Ezért kérlek, adj nekem még egy esélyt. Vissza tudsz jönni a falkába, Moha megengedné, biztos vagyok benne. Már a kedélyek is lecsillapodtak, maximum néhányan állnának makacsul amellett, hogy ne fogadjunk vissza. Megbocsátanod se kell, csak az, hogy tudjam biztonságban vagy.- Virág megharapta a szája szélét.

-Megtudok neked bocsátani. Őszintén... eleinte utáltalak, de most már megtudom érteni, hogy miért tetted. Lehet, hogy én is ezt tettem volna, ezt nem fogjuk soha se megtudni. És hidd el, örökre bánni fogom, hogy Karommal lettem pár egy olyan farkas helyett aki mindent megtett értem, és a kölykeimért akik nem is az övéi voltak.- mondta Virág és elcsuklott a hangja.

-Ki az?- kérdezte Borostyán halkan majd rájött. -Rozsda. Sajnálom Virág, tényleg. Tudom, hogy nem fogom tudni soha jóvátenni mindent amit okoztam. Hó mesélt rólad, tudom, hogy miken mentél keresztül.- súgta Borostyán és belegondolt milyen lenne ha elveszítené egyik kölykét és Kakukkfűt. Erős fájdalom nyilalt a szívébe maga a gondolattól. Meglepődött amikor Virág mellé sétált és rádőlt.

-Visszatudsz vinni a falkába?- kérdezte halkan.

-Mindent megteszek, hogy vissza engedjenek.- mondta Borostyán és Lakota szemébe nézett aki némán bólintott.

   Hó elterülve hallgatta Toll beszámolóját. A kis tanuló nagyon élvezte az edzéseket Cseresznyével, viszont Cseresznye erősen hatott rá.

-És akkor kivitt a területen kívül! Találkoztunk, egy borzzal de Cseresznye elkergette.- mesélte Toll majd amikor megpillantotta Őzt gyorsan végigmérte bundáját. Hó felnevetett. A kölyköknél nagyban ment a bandázás,Őz pedig az aféle Alphákhoz tartzott Szeder, Bors, Tó, Kígyó, Agancs, Kalász Kamilla és Láng is a csapat része volt. Toll is mindig ebbe a csapatba tartozott, de sosem volt a teteje. Persze Mandulára és Árokra minden kölyök felnézett, de ők nem voltak a banda része. A többi farkas is inkább bandákba verődve járt.

-Toll!- szólt Árok, Toll unottan a hím felé nézett. Hó érdeklődve figyelte a két tanulót, majd érezte, hogy a farkára ugrik három kölyke.

-Megvagy!- mondta Körömvirág ahogy ráharapott anyja farkára. Hó fellökte mancsával a kölyköt aki nevetve arrébb ugrott. Róka nekiugrott testvérének és a két lány egy ideig dulakodott a földön. Rózsa egy játékos morgással bevetette magát a játékba és igyekezett Körömvirágot leteríteni. Róka kerekedett végül testvérei fölé és boldogan feküdt le a földre napozni. Rózsa szusszantott egyet majd letelepedett testvére mellé, Körömvirág pedig követte példáját. Hó szeretett teljesen figyelte kölykeit, majd érezte, hogy megáll mellette valaki. Félre pillantott majd unottan sóhajtott egyet. Gerlice állt mellette.

-Ki kell mennem gyűjteni pókhálót, be tudsz menni a barlangba arra az esetre ha kell valakinek segítség?- kérdezte Gerlice. Hó kölykei felé pillantott szomorúan majd bólintott.

  Szirt összeszorította fogait ahogy Íny kirántott egy tüskét a mancsábol. Egy pár csepp vér csorgott le Szirt mancsán aki meg szaglászta a sebet.

-Várj egy percet.- mondta Íny. A tanuló már közel volt ahhoz, hogy teljes rangú falkatag legyen. Egy kis idő múlva visszatért egy erős szagú gyógynövénnyel és egy kis adag pókhálóval. Gyorsan összerágta és felrakta a pépet, majd betakarta a sebhelyet a pókhálóval. Pinty volt még bent a barlangban és épp állított össze egypár gyógynövényt amely használhat Réz hasfájásán. A vöröses kém már két napja panaszkodott hasfájás miatt és mára már nem is tudta folytatni feladatát miatta.

-Egy pár napig kíméld, és gyere vissza holnap, hogy megnézhessem. Nem akarom, hogy begyulladjon, most amikor minden mancsra szükség van.- mondta Íny és elindult lemosni mancsairól a gyógynövény szagát. Szirt kisétált a barlangból és odasétált Érdhez aki küldte ki a napnyugtai járőröket.

-Szirt te most nem tudsz kimenni, szóval Cseppkő, Kristály, Ég járőrözzétek végig az egész területet.Veletek megy még Topáz és Mező is és én is. Dió, Felhő, Fény és Tengelic menjetek ki vadászni a Moha falkájához közeli oldalra míg Bot, Róka és Lepke ti menjetek a másik irányba. Menta most pihenhetsz, Barackkal együtt.- fejezte be Érd majd elindult a járőrével. Szirt odament Barackhoz és Mentához akik beszélgetni kezdtek. Barack vidáman dőlt apjának, ami szokatlan volt. Általában a hím nem töltött sok időt mostoha szüleivel, inkább egyedül töltötte az idejét, vagy Fénnyel az egyetlennel aki le tudta nyugtatni egy-egy kitörés után.

  Borostyán érezte ahogy a szél meg borzolja szőrét. Mellette Cseresznye, Toll és Bagoly futott. Luciána ma kiengedte Borostyánt felderítő útra menni a többi kémmel, miután Kakukkfű felajánlotta, hogy aznap figyel ő a kölykökre. Cseresznye hirtelen befékezett mire Borostyán kérdő tekintettel lelassult és a vörös hímet fürkészte.

-Toll, gyere ide.- irányította Cseresznye. Toll odaugrált mentorához és figyelte a hímet. Borostyán eleinte megijedt amikor Tollat Csereszynéhez osztották, félt, hogy a hím Tollal is olyan mogorva lesz mint mindenki mással és Toll félénkebb lesz de meglepődött. Cseresznye valamelyest ügyelt rá hogy ne morduljon rá Tollra túl gyakran, de a fiatal tanuló kissé átvette Cseresznye forró fejűségét és teljesen kijött mentorával. Borostyán felnevetett ahogy visszaemlékezett egy tegnapi eseményre. Mandula véletlenül rátaposott Toll farkára mire a nőstény felkapta a vizet és majdnem neki vetette magát mostoha testvérére, mire Cseresznye odasietett leállítani tanítványát. Utána Toll még mindig feldúltan Árokkal kezdett el beszélgetni, bár abbahagyta miután Őz megjelent, hogy jönnek-e játszani.

-Ez minek a szaga, és mikor járhatott erre?- kérdezte Cseresznye. Toll mélyen beleszagolt a fűcsomóba amire Cseresznye mutatott. Vigyorogva nézett vissza a társaságra.

-Borz,- jelentette ki magabiztos tekintettel -Több napos a szag szerintem.- tette hozzá. Cseresznye motyogott egy dícséret szerűséget majd ismét elindult. Borostyán a szemét forgatva elindult. "Ezekszerint Cseresznye lett a csapat vezére mára." gondolta.

    -Mi a baj Akác?-kérdezte Hó, felpillantva Mandulától, az épp akkor bejövő Akácra. Épp Mandula fülét vizsgálta, amibe Árok véletlenül belekapott gyakorlás közben. A fül tetejét kapta el az ütés, és most lehajlott a fül teteje és azt próbált Hó megváltoztatni.

-Fáj a hátsó lábam, lehet, hogy meghúzódott.- mondta Akác és leült, hogy kivárja sorát. Akác a tél óta kikerekedett és most már nyoma sem volt a majdnem csontváz vékony nősténynek aki egyszer volt. Hó gyorsan befejezte Mandula fülének a kezelését és útjára bocsátotta a tanulót. Ahogy odasétált Akáchoz a nőstény felállt, és hagyta, hogy Hó megvizsgálja a lábát.

-Így fáj?- kérdezte Hó és a mancsával megnyomott egy pontot. Akác grimaszolt egyet mire Hó felegyenesedett.

-Valószínüleg meghúzódott. Helyre rögzítem, egy pár napig nem vadászhatsz majd vele.- mondta Hó két kis gallyal és pókhálóval visszatérve. A lábat egyenesre rögzítette majd még egyszer végig szimatolta.

-Kész vagy,- mondta Hó

-Köszönöm Hó.- mondta Akác hálásan és kisétált a barlangból. Hó fáradtan fordult körbe a barlangban, Liliom Bagollyal beszélt aki fejfájásra panaszkodott, míg Patak gyógynövényeket selejtezett.

  Szirt a földhöz lapulva lopakodott, hogy a lesböl támadást megtanítsa Mezőnek. Mellette Mező utánozta mozdulatai. A sebe begyógyult Szirtnek, így Íny kiengedte, azzal a feltétellel, hogy figyel rá. Hirtelen Mező felkiáltott, mire Szirt odakapta a fejét és tanítványához sietett. A hím dühösen próbálta a hátsó lábát kirántani egy lyukból amibe belelépett. Egy erős rántással Mező lába kiszabadult viszont a föld remegni kezdett a lábuk alatt. Szirt arrébb lökte Mezőt, a biztos talajra majd ő is követte, hátra nézett és azt látta, ahogy a föld egy kisebb alagutat nyitott fel.

-Menjünk be!- mondta Mező és érdeklődve figyelte a lyukat. Szirt kis tétovázás után bólintott.

-De én megyek elől.- szögezte le és beindult az alagútba. Érezte ahogy feláll a szőr a hátán, ahogy egyre jobban bementek. Egy kis idő után már csak a sötétben mentek, amikor Szirt érezte ahogy Mező megáll.

-Mi a baj?- kérdezte megpróbálva hátranézni. Legyűrte a pánik érzetétt amikor érezte, hogy nem tud rendesen hátrafordulni. A falak szinte nyomták oldalt Szirtet és rossz volt belegondolni, hogy mekkora tömeg volt a fejük fölött. Több lekanyarodó is volt útközben, de Szirt nem hagyta, hogy Mező lekanyarodjon, így mindig tudták, hogy hogy kéne visszamenniük. Szirt megborzongott a gondolattól, hogy elvesznek az alagutakban.

-Semmi.- motyogta Mező mire Szirt ismét elindult. A föld elkezdett felfelé emelkedni, és friss levegő csapta meg Szirt orrát. Amikor kiért a szabadba Szirt érezte, hogy egy óriási teher leesik a válláról. Körbenézve rájött, hogy még mindig a saját területükön voltak, de nagyon közel a határhoz.

-Ez nagyon klassz volt!- jelentette ki Mező, mire Szirt elnevette magát. -Nem volt az?- kérdezte vissza Mező Szirttől kérdő tekintettel.

-De, az volt.- hagyta rá Szirt. Volt egy megérzése, hogy amikor Mező a többieknek meséli azt ki fogja felejteni, hogy a félelem szaga olyan erőteljesen vette körbe, hogy Szirt szinte mást sem érzett. "Én is ilyen lehettem odalent."

-Menjünk, meséljük el Alphának mit találtunk. Még jól is jöhet ha van egy átjárónk ami az összes falka területét összeköti.- mondta Szirt és visszaindult a táborhoz.

   Toll haragosan nézte, ahogy Tó Őznek dől. Elfordult, és szemeivel keresni kezdte Árkot, hogy elterelje a figyelmét, és beszélgessen vele egy kicsit. Kedvelte a hímet, jó barátjának gondolta és tudta, hogy a hím mindig meghallgatja, és figyel rá.Egy pillanatig bűntudatot érzett, hogy csak úgy otthagyja a hímet néha, de gyorsan ki is rázta a fejéböl a gondolatot.. "Ő is barátnak gondol, nem vezetem félre." gondolta. Hirtelen meglátta a hímet, és meglepetten vette észre, hogy Tőzeg mellett ül. A két fiatal farkas egészen közel ült egymáshoz. Tőzeg rádöntötte a fejét a hím bundájára. Egy ideig idegesen nézte őket, aztán megvonta a vállát, és magabiztosan elindult feléjük. "Miért zavar, hogy egy másik nősténnyel beszélget. Nyugodtan lehetnek más barátai is." gondolta lenyelve rossz érzését. Ahogy odaért Árokhoz lépett.

-Szia Toll.- Köszöntötte közömbösen, majd visszafordult Tőzeghez, és újra mesélni kezdett a tegnapi vadászatáról.

-Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit.- Próbálkozott újra és leült a két farkas mellé. Árok unottan felé pillantott.

-Bocsi Toll, de éppen azt csinálom. Beszélgetek.- Közölte, majd elfordult. Toll idegesen fújt egyet.

-Akkor megyek, és... beszélgetek Őzzel.- Mondta utolsó próbálkozás ként.

-Ahogy gondolod, de azt hiszem ő is éppen beszélget. Tóval. Bár nem igazán értem nekem ehhez mi közöm.

-Árok veled meg mi van?- kérdezte Toll kétségbeesetten. Ő sem értette miért, de idegesítette hogy Árok egy másik nősténnyel van. Az előbb is ézet érzelem újra felszínre tört benne.

-Élem az életem. Meguntam, hogy Őzt követed, hozzám meg csak akkor jössz ide, ha őt éppen nem érdekled. Nem leszek többé a pót barát, akihez csak úgy odamész, elkezdesz vele beszélgetni, aztán egy szó nélkül ott hagyod amint jobb játszó társat találsz. És ha most megbocsátasz.- Mondta azzal otthagyta Tollat, és egy kicsivel arrébb ledőlt az árnyékba Tőzeg mellett.

-Sajnálom.- Halotta Toll ahogy Tőzeg szomorúan Árokra nézett.- Őz mindenkit az ujja köré csavar, pedig igazából csak Tó érdekli. Igazság szerint össze is illenek. Mindketten ugyanolyan önfejűek.- Mondta, azzal Ároknak dőlt.

-Sajnálom, vak voltam. Tényleg sajnálom.- mondta halkan Toll ahogy érezte hogy elönti a bűntudat. Árok felé pillantott egy pillanatra és bólintott egy picit, jelezve hogy hallotta. A fülében dobogó szívvel Toll otthagyta a két farkast, és visszament a megszokott társaságba, de most valahogy nem találta a helyét. Ahogy figyelte a hülyéskedő farkasokat elmerengett. "Tényleg kihasználtam Árokot. Barátként kezelt állandóan, én meg csak Őz pótléknak használtam. Pedig tényleg ő az egyetlen barátom." gondolta majd elszántan visszafordult a két farkas felé. Tőzeg az előbb állt fel, játszani testvéreivel. Toll odasétált Árokhoz.

-Bocsánatot szeretnék kérni. Nem vettem észre mennyire kihasználtalak. Te pedig mindig egy remek barát voltál. Mindig lelket öntöttél belém amikor szomorú voltam Őz miatt.- mondta és hirtelen felindulásból hozzá bújt Árokhoz. A hím meglepetten figyelte majd kicsit határozatlanul megnyalta Toll fejét.

-Megbocsátok.- mondta és érezte hogy Toll megkönnyebbül. A nőstény ledőlt mellé és elkezdett beszélgetni Árokkal. Még mindig tetszett neki Őz, de rájött hogy nem lökheti el az igazi barátait miatta. 

Ez egy jó hosszú fejezet, de remélem tetszett. Már csak egy fejezet van hátra a 2es ből, de már dolgozunk a 3. részen!

Ha tetszett a rész ne felejtsetek el votet adni és/vagy kommentelni, sokat jelent nekünk :-)