Virág/Vipera/Villám:

   Virág cipelte be a fészkükbe egy nyulat. Rozsda fölé hajolt, aki betegen aludt.

-Bika nyugodj le kérlek.- mondta Virág. Bika épp azzal szórakozott, hogy vagy Bazalt vagy Bogyót támadta. Bodobács csendben figyelte a körülötte zajló eseményeket. Virág visszaemlékezett arra amikor elsőnek meglátta Bodobácst. Kinézetre teljesen olyan volt mint apja, azzal a kivétellel hogy szemei olyan színűek mint a nap. Néha még mindig önkéntelenül kirázta a hideg hogy ha Bodobácsra nézett

-De hát olyan uncsi itt bezárva lenni.- motyogta Bika majd ismét letámadta Bogyó füleit. Bogyó védekezés képpen megpróbálta lerázni magáról fiú tesóját. Bazalt bevetette magát a játékba és gyors mozdulatokkal leszedte Bikát Bogyóról. Miután Rozsda lebetegedett Virágnak kellett mindent megcsinálnia, de szerencsére Hó és Kökény segítettek neki ahogy tudtak. Ha bár felajánlották hogy csatlakozzon Csalánékhoz Virág elutasította az ajánlatot. Ő is hallott a csatárol Éjfél és Moha falkája között és tudta hogy nemsokára a két másik falka is beszáll a harcba. "Nem érné meg egy olyan falkához csatlakozni akik harcolni fognak." gondolta Virág remélve hogy jól döntött.

  Vipera felemelte az egyik kölyköt aki átesett a farkán.

-Mit szólsz a Siklóhoz?- kérdezte a szürke kölyköt figyelni. Ő sokkal rövidebb szőrű volt mint tesója így egy vékony látszatott keltette.

-Rendben, a másik meg Agancs legyen.- javasolta Gomba. Vipera helyeselve bólintott majd kisétált a barlangból. Körülnézett a táboron majd Luciánához sétált. Ahogy megsütötte a nap a bundáját nyugalmat érzett. Mintha minden rendben lenne, a betegek kigyógyultak, a sebesültek kezdtek felépülni és újra kezdett elég élelem lenni mindenkinek. De ahogy meglátta Luciána gondterhelt arcát, elszomorodott. Ezek szerint mégse volt minden rendben csak azért mert Vipera épp boldog volt.

-Menjek ki egy járőrre? Ma még senki sem ment ki.- mondta. Luciána bólintott

-Vidd ki Szarvast, Vihart és Drappot.- mondta Luciána. Vipera bólintott és a megnevezett farkasokat odahívta. Szarvasnak a nyakán volt egy kisebb seb, Viharnak az egyik lábán egy harapás Drappnak pedig a hátán futott végig egy csík. "És ők vannak legkevésbé megsérülve." szörnyülködött Vipera. Kivezette a csapatát majd végig jelölték a határt Éjféllel.

-Legalább két napja nem jelölték meg.- mondta Szarvas.

-Gondolom nincs olyan farkas akit kitudnak küldeni.- mondta Drapp kárörvendve.

  Villám boldogan nézegette a játszó kölykeit. Margaréta hasonlított a legjobban anyjára. Mind kinézetben, mind személyiségben. Óvatos volt, nem szállt be semmi hülyeségbe ami veszélybe sodorhatta volna, bár néha túl félénk volt. Hirtelen Gomba lépett be a barlangba. Két kölykét szájában hozva. Már most, a két kölyök teljesen másak voltak Liliom négy kölykétől. Náluk Gyömbér és Pipacs voltak a legmerészebbek és Agancs és Siklóhoz képest semmik se voltak.

-Áthoztam őket egy kicsit. Tudnál rájuk vigyázni, nekem vadásznom kell.- Villám fintorogva bólintott. "Most dadáskodhatok a testvérem kölykeivel." Gondolta undorodva. Gomba arcára harag ült ki.

-Talán valami bajod van a feladattal?- Kérdezte mérgesen. Villám nem válaszolt. A nőstény közelebb lépett hozzá, ami miatt Villám elhátrált

-Nem vagyok dada. Elég nekem a saját kölykeimre vigyázni. Nem kell még egy halom másik kölyök is!- Bökte ki végül. Gomba nagy levegőt vett, majd lehajtotta a fejét. Látszólag próbált úrrá lenni idegességén.

-Hát tudd meg, hogy a te kölykeid! És neked kell értük felelőséget vállalnod! Minden terhet a bátyádra sózol. Meg akart téged óvni a fájdalomtól, meg egy újjab veszekedéstől a pároddal. De tudod mit? Nem tarthatja helyetted a hátát. Szóval most vigyázni fogsz a kölykeinkre, amíg a normális pótapjuk vissza nem jön értük.- Morogta haragosan, és kiviharzott a barlangból. Villám lesokkolva nézett utána. A kölykök felé fordult. Egyáltalán nem hasonlítottak Viperára. Agancs Gombára ütött ugyan, de mind a két kölyökben felismerte saját vonásait. Kétségbeesetten leroskadt a földre.

  Virág a rét közepén állt. Kökénnyel azt beszélte, hogy ma eljön, és elhozza a kölykeit is. Virág mögött Bogyó állt. Kicsivel hátrébb Bodobács és Bika szobrozott. Bazalt hangosan jelezte nemtetszését.

-Mivan, ha csak bántani akarnak minket! Lehet, hogy ők is csak kihasználnak.- Virág ingerülten csendre intette.

-Ők segítenek, és ha nincsenek, már valószínű elpusztultál volna.- Bazalt csendben maradt de szikrázó tekintettel figyelte anyját. Virágot a hideg rázta lánya tekintetétől, ugyan olyan hideg sárga szemei voltak mint Karomnak.

-Anya, Rozsda visszajön majd?- kérdezte hirtelen Bogyó. Virág érezte, hogy szemei megtelnek könnyel ahogy a legyengült Rozsdára gondolt. Kölykeit nem engedte a hím közelébe, ezt Rozsda tanácsolta, attól tartva hogy valamelyikük megbetegszik. Így Rozsdának csak Virág tartott társaságot a gyógynövény és betegség szaggal teli üregben, ahol egész nap aludt és próbált kigyógyulni.

-Majd, majd visszajön.- mondta Virág egy óriási gombóccal a torkában.

  Vipera miután visszatért a járőrből egyből Villámhoz ment. Találkozott Gombával az erdőben, aki elmondta neki hogy Villámnál vannak a kölykök.

-Szia Villám. Agancs, Sikló ébredjetek fel.- mondta orrával bökdösve a két állvó kölyköt. Villám csöndben feküdt az egyik sarokban figyelve ahogy Liliom kölykei játszanak. Vipera végül szájába vette a két kis kölyköt és lehajtott fejjel kibaktatott. "Tudja, hogy az övéji de nem foglalkozik velük. El akarja magát távolítani a múlttól." gondolta Vipera. Beérve a saját barlangjába letette a két kölyköt majd köréjük feküdt. Kis idő múlva Gomba is visszatért és ő is körbe tekeredett a kölykök körül.

-Nem figyelt rájuk igazán.- mondta Vipera. Gomba elkeseredetten elkezdte Siklót nyalogatni majd áttért Agancsra.

-Anya, nem tudok aludni. Apa miért nem nyalogatott minket?- mondta Agancs és Viperára nézett. Gomba megharapta a szája szélét.

-Apa nem akarta hogy rendbe legyen a szőrötök, én viszont igen.- mondta Gomba és ismét elkezdte a kölykök nyalogatását. Vipera sóhajtott és besegített Gombának Agancs szőre lesimításával.

-Ez nem igazság. Most már mindketten ellenünk vagytok.- szipogta Sikó és elfordult a barlang fala felé. Gomba felnevetett majd abbahagyta Agancs tisztogatását.

  Villám gondterhelten feküdt. Nem tudta eldönteni mondja-e el Liliomnak amit most megtudott. Gyömbér keresztül esett Villám farkán majd a kis kölyök elkezdte Pipacsot és Kórót kergetni. Margaréta csendben ült és észre se vette ahogy tesói közelednek felé. A négy kölyök felborult és Villám ment a nagy kupacból kiszabadítani az alján nyöszörgő Margarétát. Liliom szaladt be a barlangba.

-Bocsánat Villám, hogy egész nap neked kell a kölykökre vigyázni. Sok dolgom van, a sebeket ápolni, és a gyógynövényeket gyűjteni. Hegynek begyulladt a seb a vállán, ugyanúgy mint Ribizlinek a harapás a hátán. Viszont ami jó hír, hogy Szén megszülte a kölykeit. 4 apró kis kölyök. Nézd meg őket, Galamb most jött ki tőlük.- hadarta Liliom és már fordult is ki, miután Bagoly utána jött, hogy megnézesse a sebeit. Villám a saját sebeire nézett. A hasán húzódott végig egy karmolás, és a hátán volt több kicsi karom nyom amiket Cseppkőtöl kapott.

  Vipera felvette a nyulat amit Cseresznye és Kakukkfű kapott el. Ezen kívül két cinege, három hal, amit a kis Vidra kapott el miután Villám megtanította neki hogy kell, és egy őz volt, amit Nyírfa, Gomba és Akác kapott el nagy nehezen miután Gomba és Akác még szoptatták kölykeiket de csak őket tudta Moha kiküldeni.

-Ez nagyon kevés.- morgolódott Tölgy és beleharapott a nyúlba amit neki osztottak ki és a többi visszavonultnak.

-Sajnálom Tölgy, de nem küldhettem ki sérült farkasokat vadászni. Még kiküldök néhány csapatot mielőtt beesteledik.- mondta Moha.

-Vipera, tudom hogy már voltál kint, és hogy nem vagy vadász de menj ki megint Szarvassal, Drappal és Omegával.- sorolta Moha. -Vidra és Nyírfa menjetek ti is ki, Kakukkfű és Cseresznye ti is megint menjetek ki de maradjatok a területünkön belül.- mondta Moha. A három pótvadászó csapat kiindult. Vipera lerakta a nyulat majd követte Drappot és Szarvast. Omega utánuk ment. Domb már egészen belejött az Omega szerepébe. Drapp megállította őket és az erdő szélén álló őz felé mutatott.

-Ott, próbáljuk meg elkapni.- mondta. Szarvas bólintott és elindult Omegával a széllel ellentétes irányba. Vipera Drapp után indult amikor a szürke hím teljes sebességgel futott az őz felé. Vipera elindult utána bár nehezére esett utolérni a hímet. Túl kötöttek voltak az izmai ahhoz hogy utolérje az őzet. Kétségbeesetten észlelte hogy egyre nő a távolság az őz és Viperáék között. Szarvas kiugrott a fák közül. Vipera látta ahogy a barna őz elugrik a hím elöl. Omega lőtt ki a fák közül. A nőstény kisebb volt a hímeknél, és habár harcos volt sokkal gyorsabb volt. Elrugaszkodott a földtől és leterítette a prédáját.

  Villám baktatott ki megnézni mit kap enni. Vidrának és Nyírfának két nyulat sikerült elkapni, Kakukkfű és Cseresznye három fácánt. Az őz amit Viperáék elkaptak a másik őz mellett feküdt. Liliom sötétedéskor lett kész az összes feladatával, és akkor váltotta fel Villámot a kölyök vigyázásbol. Villám leült a falka közé akik várták hogy Moha elossza az ételt. Villám végül felállt megunva a várakozást és besétált a barlangba. Liliom felpattant de amikor látta hogy Villám nem hozott semmit visszaült.

-Moha nem osztott semmit?- kérdezte Liliom és a nőstény hangján hallatszott az elkeseredés.

-Nem vártam meg hogy elkezdje az osztását az ételnek. Kimegyek magam vadászni este, hátha úgy el tudok valamit kapni és akkor a falkának is több jut és nekünk is.- magyarázta Villám. Liliom dühösen lefeküdt.

-Nem hiszem el hogy ott hagytad őket! Könnyebb lett volna enni kapni, úgyis ad Moha csak idehozattja valakivel.- morogta Liliom és elfordult a barlang fala felé. Villámnak eszébe jutott, hogy még nem is volt ideje megnézni Szén kölykeit. Kirohant a barlangból és gyorsan besietett Szénhez. Vihar a párja mellett feküdt. "Szén nagyon fiatal. Még csak 10 hónapos." jutott eszébe Villámnak amikor észrevette hogy Szén mennyivel kisebb az erőteljes Vihar mellett. Szén hasa mellett négy kis kölyök feküdt.

-Szia Villám.- mondta Vihar aki testvére érkezésekor felkapta a fejét.

-Szia Vihar. Nem kértek enni?- kérdezte Villám. Vihar kis várakozás után bólintott és megnyalva Szént feltápászkodott. Villám jobban szemügyre vette a kölyköket. Vihar látva bátyja érdeklődését büszkén kihúzta magát.

-Ez a szürke nőstény itt Lúd, mellette a kicsivel világosabb lány tesója Liba. Ez a szürkés vöröses hím Láng, ez a világos vörös nőstény pedig Lazac.- sorolta Vihar. Villám bólintott majd kivezette Vihart.

-Moha épp szólt, hogy ezt hozzam Szénnek.- mondta Árok. A barna tanuló az egyik nyulat vitte a szájában. Vihar hálásan bólintott és átvette Ároktól. Villám követte Árokt a térre és észrevette hogy a barna hím erősen sántított a bal hátsó lábára. Egy hosszú karmolásnyom húzódott végig rajta. Moha már az egyik őzt, és két halat elosztott de a falka nagy része még mindig várt a részére.

-Nagyon sok a kölyök. Sok has de nincs ki vadásszon.- morogta Galamb. A nőstény utána szomorúan lecsukta szemét, és Villámnak bevillant egy kép. Ha ideges volt Galamb Fű mindig próbálta lenyugtatta, és habár a nőstény gyakran elhúzódott, most látszott rajta, hogy mennyire hiányzik neki Fű. Villám megrázta a fejét és lemondóan kiindult a táborból. Senki sem vette észre, miután mindenki arra koncentrált, hogy kapjon valamit Mohától.

  Vipera éhesen feküdt le. Gomba mellette szuszogott halkan, Sikló és Agancs pedig közöttük feküdtek. Vipera hasa korgott egyet mire Agancs egy kicsit megmozdult. Halk motoszkálásra lett Vipera figyelmes. Egy alak jelent meg a barlangban, és ledobott Vipera elé egy nyulat.

-Villám?- kérdezte Vipera felnézve tesójára. A hím egy halat tartott még a szájában.

-Nem kaptál enni, ahogy mi se szóval kimentem vadászni. Egyétek meg azt nyugodtan.- mondta Villám és már indult is ki. A bejáratnál megállt. -Ez a legkevesebb amit megtehetek a kölykeimért.- tette hozzá. Ledöbbenve Vipera felvette a nyulat és felkeltette Gombát. Gomba Siklónak és Agancsnak adta a nyúl felét majd evett belőle egy keveset. Végül a szürke nőstény Vipera elé tolta a nyúl egy részét. Siralmasan kevés volt, és a falka is egyre gyengült. "Nem tudom ezt, hogy fogjuk túlélni. Már vége a télnek, itt a sok kölyök de mégis éhezünk." Vipera pár falatba befalta a nyulat majd még mindig korgó hassal végül elaludt.

  Virág fáradtan feküdt a rét szélén. Mellette Kökény ült, és a kölyköket nézte. Zsálya volt a legagresszívabb. Kimerülten feküdt egy bokor alatt, és ahányszor a többiek játékra hívták hangos morgással beljebb húzódott. Ettől a többiek arrébb mentek. Bogyó kíváncsian utána mászott, de egy pillanattal később nyüszítve ugrott elő a bokorból, majd egy halk morgással otthagyta Zsályát, és a többiekkel kezdett játszani. Bazalt és Zsálya sokat verekedtek az utóbbi időben, míg végül úgy döntöttek, inkább elkerülik egymást. Bazalt most is épp a rét másik oldalán játszott. Gyom visszaverte a támadást, majd Bazalt fölé kerekedett, és játékosan megpofozta. Bazalt ficánkolva próbált kiszabadulni a hím szorításából. Bodobács és Tél halkan beszélgettek a játszóktól kicsit távolabb. Bodobács egy hirtelen meggondolásból felállt, és elindult Bogyó felé. Tél felpattant és követte.

-Nap várj.-Mondta. Virág értetlenül nézte kölykét. "Nap?" Tél odalépett a másik két kölyökhöz, és óvatosan odatúrta magát a két nőstény mellé. Hárman tovább beszélgettek, nagyon halkan. A többieknek csak egy egy szót sikerült elcsípniük a beszélgetésből. Tél hirtelen megfordult, és oda rohant Kökény és Virág mellé.

-Anya menjünk már haza. Itt nagyon unalmas. Én inkább Pocsolyával szeretnék játszani, meg a tesóival.

- Várj egy kicsit Tél. Hó is nemsokára itt lesz a kölykeivel. De ígérem nemsokára megyünk haza.

  Villám majdnem felborult Szöcskében. A kis sötét szürkés barna kölyök felnézett rá ködös szemekkel. Gerlice szaladt utána.

-Szöcske, ne akadályozd a kémeket amíg mennek ki vadászni.- mondta Gerlice és gyengéden el tolta Szöcskét.

-Nincs, valami baja Szöcskének?- kérdezte Villám halkan amikor Szöcske elindult tesói után és felborult egy ágban. Gerlice csöndesen bólintott.

-Vak... nem mondtam el a falkának, nem akarom, hogy kitagadják. Azt mondanák nem tudna segíteni a falkának, csak egy éhes száj. A végén kiűznék ahogy Virágot és kölykeit is kiűzték. Az éhség előhozza mindenkiből a túlélési vágyat, ami nem tűri meg a gyengéket- mondta Gerlice halkan és szeretett teljesen figyelte az öt kölykét. Szöcske Fürjjel birkózott. Kalász tolakodott be a két bátyja közé. A három kölyök felborult. Kalász lerázta a fehér bundájáról a földet majd Kamillára vetette magát. A barna nőstény hamar lenyomta tesóját és büszkén sétált oda Gémhez.

   Vipera tért vissza egy járőrrel. Boldogan nézte ahogy egy vadász járőr visszajön és behúz egy szarvast a táborba. A három vadász Éjjel,Vidra közül újra kiindult amíg Akác elsétált a kölykeihez felváltani Kobrát. Mivel nem voltak elegen a falkában, a szoptató anya farkasok is kivették a részüket mindennapi feladatokban. Ribizli és Nyírfa is visszatért, egy őzt vonszolva maguk között. Mint Éjjelék is tették ők is ismét ki indultak az erdőbe. Vipera odasétált Hegyhez. A vöröses szürke nőstény magában üldögélt a tér egy sarkában. A nőstény egyre jobb harcos lett, még Vipera is tudott tőle tanulni valami újat, ugyanúgy mint a már tapasztaltabb harcosok. A sérülése egyre jobban gyógyult, és habár Hegy még nem térhetett vissza teljesen feladataihoz, már elhagyhatta a tábort.

-Szia Hegy.- köszönt Vipera. Hegy fáradtan nyújtózott egyet majd gyorsan megnyalogatta a bundáját.

-Mi a baj Vipera?- kérdezte Hegy.

-Luciánával beszéltem reggel, járőr előtt. Azt mondta,hogy jó lenne ha kivinnél engem, Vihart és Vidrát és megtanítanád nekünk a legújabb mozdulatodat amit Szarvassal találtatok ki.- mondta Vipera. Hegy bólintott és a Vipera mögött álló Viharra és Vidrára nézett.

-Akkor menjünk.- mondta és kiindult a táborból. Be kellett magának vallani, hogy csodálta Hegyet amiért olyan önálló, és amiért mindig a falkára gondol.

  Virág sóhajtott, kicsit közelebb bújva Bogárhoz. A hímmel a mezőn pihentek, figyelve a játszó kölyköket miközben minden féléről beszéltek.

-Biztosan jól vagy?- Bogár Virágra szegezte aggódó tekintetét mire a nőstény elmosolyodott aztán bólintott.

-Persze, csak kicsit fáradt. Elvégre egyedül kell vigyáznom négy kölyökre.-

-Nem vagy egyedül. Én is itt vagyok ahogy Kökény és Hó. Sőt, biztos nem gondoltad meg magad arról hogy csatlakozol hozzánk? Ott biztonságban lennél.- Virág felnézett Bogárra, látta hogy a hím mennyire szeretné de kénytelen volt megrázni a fejét. Ha valamilyen falkához csatlakozna csak a sajátjához tudna. Abba amelyik kiutálta és száműzte. De akármennyire akarta utálni a falkát és a tagjait nem tudta. Szíve arra buzdította, hogy kelljen fel a mezőről és meg se álljon amíg nem a saját barlangjában áll. "Ha egyáltalán még megvan... vagy azóta már másnak adták." jutott az eszébe a gondolat de megpróbálta elhessegetni.

-Sajnálom, de nem.- válaszolta Virág Bogár eredeti kérdésére. A hím arcárol egy pillanatra eltűnt az öröm de lassan bólintott.

-Persze, megértem...- motyogta.

  Mókus bágyadtan emelte fel a fejét. Fog mellette aludt, Karom pedig kint volt vadászni. Egy hosszú nyújtózkodás után, Mókus kimászott a fészkéből és elindult járőrre. Ahogy közeledett a három falka területe felé, egy idegen farkas szaga csapta meg az orrát. A szagot követve közelebb lopódzott, és egy nőstényt vett észre akit négy kölyökkel feküdt egy mezőn. A nőstény mellett két nemrég kiásott gödör volt, ami be volt ugyan temetve de még fű nem nőtt rajta. Mókus megköszörülte torkát és kisétált.

-Te meg ki vagy?- morogta az egyik kölyök.

-Ki az Bazalt?- kérdezte az anya farkas és átfordult, hogy megnézhesse magának Mókust. -Mókus!- kiáltott fel és a négy kölykét magához húzta. A nőstény nagyon sovány volt, de mégis morogva próbálta elijeszteni Mókust.

-Ki vagy te?- kérdezte Mókus és megakadt a szeme egy kölykön, aki teljesen úgy nézett ki mint Karom. Meglepetten hátrahőkölt. -Virág?- Virág lassan bólintott.

-És mint látod a fiad kölykei.- morogta alig hallhatóan. Mókus elszörnyedve visszaemlékezett Halra. "Akkor ezért kellett Karomnak Virággal találkoznia? Hogy tönkre tegye az életét, még egy valakinek aki Moha falkájának a tagja?"

-Nekem.. Nekem most el kell mennem.- motyogta Mókus és elrohant az ellentétes irányba, vissza az odújukhoz. -Fog, Fog ébredj fel.-

-Mi az Mókus?- kérdezte egy hang Mókus mögül. Mókus hátrapördült és Karommal találta magát szembe.

-Én elmegyek innen. Fogt is akartam hívni.

-Engem nem is hívsz?- kérdezte Karom és a hátán elkezdett felállni a szőr ahogy közelebb lépett Mókushoz.

-Te úgyse jössz. És nem is akarnám. Láttad mit okoztál a falkákban? Ezt akartad. Apád nyomdokait követni.- mondta Mókus próbálva lenyelni félelmét. Elszörnyedt amikor rájött, hogy saját fiától tart. Fog a veszekedésre kinyitotta szemeit.

-Mehetünk.- mondta és feltápászkodott.

-Igazad van. Minek menjek veletek? Még itt van elintézni valóm.- mondta Karom. Mókus Foggal együtt kiindult az odúból. Egy pillanatra visszanézett és Karomt látta aki érzelemmentes szemekkel nézett utánuk. A tekintetétől Mókust kirázta a hideg, olyan volt mintha a kölyköt akit felnevelt teljesen kicserélték volna. Elkapta tekintetét és inkább könnyes szemekkel figyelte a földet, míg Fog csendben sétált mellette.

Mostmár közeledünk a második résznek a végéhez, még 3 rész lesz. Azon gondolkodtunk, lehet lenne még egy harmadik rész amikor ténylegsen lezárul az egész Hal/Karom korszak, titeket érdekelne? 

Ha tetszett a rész ne felejtsetekel votet adni, vgay kommentelni a véleményeteket. Sokat jelent nekünk!