(Luna)

Amikor ki léptünk az ajtón szemem egyből meg akadt Embryn. Clarivel sietős léptekkel indultunk el Embry és Quil felé. Nekem egy magas, fekete hajú srác utamat állta, Clari pedig kérdőn nézett rám.
-Menj csak! Mindjárt megyek! -bíztatóan rá mosolyogtam.
-Rendben... -majd elindult Quil felé.
-Szia.. -köszönt a srác mosolyogva.
-Szia.. -köszöntem vissza. Már minnél előbb Embry karjaiban akartam lenni. Amikor el néztem a srác válla felett, láttam Embry kérdő tekintetét.
-Na? Eljössz? -alig észrevehetően megráztam a fejem.
-Velem? A suli bálba? -el mosolyodtam majd válaszoltam.
-Sajnálom, de nem lehet! Már van valakim.. -mondtam mosolyogva, majd láttam ahogy Embry elindult felém.
-Szia.. -köszönt mosolyogva, majd kezét derekamra tette és a srác felé fordult.
-Szia.. -köszönt neki mosolyogva.
-Embry Call vagyok!  A barátja! -majd kezet fogtak.
-Oh, majd beszélünk. Szia Luna.. -meg hátrált. El mosolyodtam majd Embry kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Mit akart? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-El hívni a suli bálba.. -mondtam mosolyogva.
-És? Elmész? -szemet forgattam.
-Nem! Nem vagyok az a bálózós típus! Meg amúgy is szívesebben vagyok veled. -mondtam mosolyogva majd megcsókolt.
-Gyere.. -mondta mosolyogva, majd elindultunk Clari és Quil felé. Mikor el indultunk rá mosolyogtam Embryre.
-Menjünk le a partra! -majd kölyök kutya szemekkel néztem rá.
-Okés.. -majd a part felé vette az irányt.

Amikor le értünk a partra Embry nem akart oda menni Samékhez.
-Azt hittem szeretsz Samékkel lenni.. -mondtam mosolyogva.
-Igen, de most veled vagyok! -mondta mosolyogva, majd puszit nyomott arcomra, majd szorosan hozzá bújtam.
-Szeretlek.. -mondtam neki suttogva.
-Én is téged.. -válaszolta, majd meg csókolt. Szeretem Embryt. Az életemnél is jobban.
-Gyere! Menjünk! -mondta mosolyogva majd elindultunk vissza az autójához. Végre péntek, és egyben őszi szünet! Másfél hét Embryvel! Amikor haza értünk, egy középkorú mosolyogós nő és egy talán egy nálam pár évvel idősebb lány ült a konyhában.
-Sziasztok! -köszönt Embry meglepetten.
-Luna ő itt az anyukám és a nővérem! -mondta mosolyogva majd mindketten szorosan megöleltek.
-Hogy hogy itt vagytok? -kérdezte Embry mosolyogva.
-Sam mondta hogy végre bevésődtél és szerettük volna megismerni a szerencsést. -mintha Embry kicsit elpirult volna.
-Örülök hogy megismertelek! Mi a teljes neved? Csak hogy tudjam ha valaki kérdezi ha majd az esküvőt tervezem.. -mosolyogtak mindketten, majd én is elmosolyodtam míg Embry a fejét fogta.
-Anya! Még meg se kértem a kezét! -még mindig a fejét fogta amin el mosolyodtam.
-A nevem Luna Clearwater -mondtam mosolyogva, és Embry anyukájának és testvérének eltűnt a mosoly az arcáról.
-Takarodj innen! -mondta teljesen komolyan, majd Embry szólalt meg.
-Nem megy! -majd én is megszólaltam.
-De megyek! Úgy is otthon is van még dolgom.. -miközben elindultam kifelé, láttam Embry szomorkás tekintetét és hangját is meg hallottam.
-Rendben, de akkor is haza kísérlek! -bíztatóan rá mosolyogtam, és elindultunk.

Mikor az ajtó előtt áltunk rám emelte szomorkás tekintetét.
-Sajnálom! Nem így terveztem ezt a találkozást.. -rá mosolyogtam
-Semmi baj! Szerintem indulj el haza mielőtt még ők jönnek érted! -mondtam viccelődve, majd halkan fel nevetett.
-Holnap jövök.. -mondta mosolyogva, majd megcsókolt és elindult.

(Embry)

Nem tudom mi ütött anyába és a testvérem be. Amikor beléptem az ajtón egyből mentem a konyhába hozzájuk.
-Mi volt ez?! -kérdeztem ingerülten, ők pedig ártatlan szemekkel néztek rám.
-Miről beszélesz? -kérdezte anya mosolyogva.
-Arról ahogy beszéltél Lunával! -mondtam teljesen komolyan.
-Ó! Szóval! Kedvesnek tűnik meg aranyosnak, de ő Leah lánya! Tudod mit gondol erről Leah... -majd közbe szóltam.
-Leah meghalt.. -mondtam komolyan.
-Akkor is! Luna nem hozzád való! -kérdőn és feszülten néztem rá.
-Miért?! -kérdeztem idegesen.
-Mert ő Leah lánya! -mondta testvérkém is idegesen.
-Na és?! -kérdeztem feszülten.
-Jajj fiam! Térj már észhez! -elegem van!
-Na jó! Elegem van! Lunánál alszok! Sziasztok! -majd ott hagytam őket.

(Luna)

Éppen egy filmet néztem mikor kopogást hallottam. Kicsit lejebb vettem a hangerőt majd mentem megnézni ki lehet az! Amikor kinyitottam egy félmeztelen Embryvel találtam szembe magam.
-Szia! Hát te? -kérdeztem halványan mosolyogva.
-Szia! Anyáék elüldöztek otthonról! Vagy inkább az őrületbe. -mondta halványan mosolyogva.
-Gyere be! -mondtam mosolyogva majd amikor be lépett be csuktam utána az ajtót.
-Kérsz valamit? Enni? Inni? -láttam kicsit aggódó tekintetét, majd oda mentem hozzá és megöleltem.
-Hé, mi a baj? -kérdeztem aggódó tekintettel.
-Semmi, csak anyáék felhúztak.. -mondta feszülten, majd oda mentem hozzá és megcsókoltam. Éreztem ahogy enged a feszültsége.
-Szeretlek.. -suttogta ajkaimra.
-Én is téged.. -válaszoltam, majd ismét megcsókolt. Éreztem ahogy megemel. Lábaim maguktól tekeredtek vékony csípője köré. Hevesen csókolt. Felvitt az emeletre. Amikor bevitt a szobámba, finoman le rakott az ágyra és fölém gördült. Meg merevedett felettem.
-Nem lehet.. -suttogta nyakamba.
-Miért? -kérdeztem lihegve.
-Nem akarlak bántani.. -suttogta ajkaimra.
-Nem bántassz! Nem tudsz! -mondtam teljesen magabiztosan, majd lejebb húztam hogy megcsókoljam. Kezeivel elkezdte simogatni oldalam, majd ajkaimtól elválva nyakamat kezdte el csókolgatni. Egy nyögés szakadt fel ajkaimból.
-Szeretlek.. -mondta vágytól teli hangon.
-Szeretlek.. -válaszoltam mosolyogva. Kicsit löktem vállain majd én kerültem felülre. Ahogy elvátam ajkaitól, nyakát kezdtem el csókolgatni, közben pedig lejebb csúsztam rajta. Egy morgás szerű nyögés hagyta el ajkait, ami megmosolyogtatott.
-Szeretlek.. -suttogtam ajkaira.
-Imádlak.. -válaszolta. Ahogy felnéztem arcára, szeméből csak úgy áradt a vágy, majd ismét ő került felülre. Ahogy oldalam simogatta, megtalálta pólóm végét, ahol gondtalan bejutást talált csupasz bőrömre, majd pólóm a földön landolt. Ahogy nyakamat csókolta, hol hátát, hol vállait simogattam. Amikor körmeimmet végig húztam hátán, nyögés hagyta el ajkait.

Reggel Embry szorosan ölelt magához, és mivel nem volt suli szembe fordultam vele és néztem hogyan alszik. Aranyos volt. Amikor át fordult a másik oldalára megfogtam tegnapi ruháim és felöltöztem. Le mentem kávét főzni. Miközben rántottát készítettem Embry hátulról finoman átölelte derekam.
-Jó reggelt! -suttogta nyakamba.
-Jó reggelt! -mondtam szélesen mosolyogva, majd le ültünk reggelizni.
-Quilnek el ne meséld! -mondtam figyelmeztetően mosolyogva.
-Rendben, de akkor te se mond el Clarinek... -mondta cinkosan mosolyogva, majd bólintottam és megcsókoltam. Csókunkat kopogás zavarta meg. Amikor kinyitottam Clari állt velem szembe aggódó tekintettel, amitől nekem is aggodalmassá vált tekintetem.
-Szia! Mi a baj? -kérdeztem aggódóan.
-Luna én... Én... -nem tudta kinyögni.
-Te? -kérdeztem aggódva, majd Embry is oda jött hozzánk.
-Minden rendben? -majd Clari szólalt meg.
-Én... Azt hiszem... Terhes vagyok.. -mondta aggódó tekintettel. Embryvel a földön koppant az állunk.
-Tessék? -kérdeztem vissza halványan mosolyogva. Embry még mindig állát szedegett.
-Embry kérlek, ne mond el Quilnek! -Clari könyörgőn nézett Embryre, majd Embry bólintott.
-Mikor tudtad meg? -kérdeztem kicsit jobb kedvűen.
-Tegnap este. Hívtalak is, de nem vetted fel! Így már értem miért! -mondta kajánul mosolyogva.
-Mikor mondod el Quilnek? -kérdeztem komolyabban.
-Most először elmegyek nőgyógyászhoz hogy biztos-e! Utána ha biztos akkor felhívlak és este elmondom Quilnek.. -sejtettem hogy fél Quil reakciójától. Amikor Clari elment Embryhez fordultam.
-Kell egy terhességi teszt! -mondtam kikerekedett szemekkel.
-Mi lesz ha pozítív lesz? -kérdeztük szinte egyszerre, amin elmosolyodtunk, majd Embry szólalt meg.
-Hát... Ha pozitív lesz... Büszkén felneveljük a kislányunkat vagy a kisfiúnkat.. -mondta mosolyogva, majd elindultunk a patikába. Embry egyedül ment be! Mondjuk megértem. Durva lenne 16 évesen terhességi tesztet venni. Néhány perccel később Embry már jött is vissza.

Amikor haza értünk egyből mentem a mosdóba. Mire meglett az eredmény Embry már harmadszorra kopogott be, majd ki jöttem.
-Na? -kérdezte.
-Negatív. -kicsit mindketten megkönnyebültünk, majd elmosolyodtunk.
-Megkönnyebbültél? -kérdeztem mosolyogva.
-Meg haragszol ha azt mondom igen? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Nem.. -mondtam mosolyogva.
-És te megkönnyebbültél? -kérdezte ő is mosolyogva, amire bólintottam, majd megcsókoltam.
-Szeretlek... -mondta mosolyogva.
-Én is téged.. -mosolyodtam el.