A nevem Luna Clearwater. Most 15 éves vagyok. Kis korom óta tudom mi vagyok. Az anyukám Leah Clearwater sosem engedte és szerintem sosem fogja engedni hogy a falka közelébe menjek, pedig nem óvhat meg attól amibe születtem. Már 10 éves  korom óta ismerek egy szürkés farkast akihez suli után mindig ki járok egy kis virágos mezőre. Anya nem tarthat távol örökké a falkától, de ő ezt nem így gondolja. Apukám kis koromban meghalt egy "balesetben". Ennyit az eddigi életemről, most térjünk vissza a jelenbe.

Matek óra. Egyszerűen utálom. Hiába ez a nap utolsó órája nem mindig bírom végig ülni. Főleg most hogy a padtársam Clari pont hiányzott mivel nála most következett be az első átváltozás. Izgulok miatta. Lehet hogy Quil vele van, de aggódok érte, ahogy szerintem a szülei és Quil is. Quil, Clari bevésődése. Quil még akkor vésődött be Clarinak amikor kicsi volt. Mostanra már Quil is szerepet váltott Clari életében. Az ő kapcsolatuk szerelemmé alakult, ahogy Samé és Emilyé is. Attól még hogy anya nem enged a közelükbe az még nem jelenti azt hogy egyáltalán nem ismerem őket.

(Embry)

Végre véga a mai napnak. Lassan indulnom kell a kis virágos rétre ahol mindig láthatom lenyomatom. Nem értem Leaht. Nagyon jól tudja hogy egy farkas nem maradhat távol a bevésődésétől. Hiányzik Luna minden gondolatom ő. Nem csoda hiszen a bevésődésem. Ki mentem a műhelyből és átváltoztam. Mikor oda értem ő már ott várt szokás szerint lefeküdtem mögé és fejem letettem a földre és vártam hogy elkezdje mesélni milyen napja volt. Bárcsak én is tudnék hozzá így is beszélni. Miközben neki állt mesélni, közben neki állt megírni a háziát. Először a fizikát vette elő, majd a matekot és az irodalmat. Irodalomból valamilyen fura verset tanultak. Csak úgy hallgattam mit mond, egyszerűen jól esett hallani a hangját. Lehunyt szemmel hallgattam majd hirtelen felsóhajtott így felemeltem a fejem.
-Bárcsak tudnál beszélni! Mondjuk az is elég hogy itt vagy mellettem és meghallgatsz, de jó lenne hallani a hangod! -hirtelen elgondolkodtam azon mi lenne ha vissza változnék.

(Luna)

A farkas kicsit meglökött, majd felállt. Valami furcsa fény csillant szemeiben, majd be kocogott a  fák takarásába és pár perccel később egy (meglehetősen helyes) fiú jött vissza arcán hatalmas mosollyal és magabiztos léptekkel indult el felém. Majd egy lépés távolságra megállt tőlem.
-Szia -köszönt kicsit félénken.
-Szia -köszöntem vissza.
-Te ki vagy? -kérdésemen elmosolyodott.
-A farkasod -mondta elmosolyodva.
-Név szerint? -kérdeztem már én is mosolyogva.
-Embry. Embry Call. -mondta mosolyogva.
-Hát.. Az én nevemet bizonyára tudod... -mondtam kicsit nevetve.
-Szóval Embry... Te is falka tag vagy? -úgy kérdeztem mintha nem lett volna nyílván való.
-Igen.. -mosolyogta, elvörösödtem csibész mosolyától így inkább a virágokat tüntettem ki figyelmemmel.
-És miért vagy mellettem? Nincs valami farkasos dolgod? Nem mintha zavarna mert jó hogy így mellettem vagy. Mégha farkas alakban akkor is. -teljesen elvörösödtem saját szavaimtól így elkezdtem cipőfűzömmel babrálni.
-Aranyos amikor elpirulsz. -szavaitól elmosolyodtam.
-Olyan régen találkoztunk... Úgy értem úgy hogy én is ember vagyok. -teljesen komolyan beszélt. Nem tudom, de most hogy úgy mond normálisan beszélgetünk még aaranyosabbnak tűnt.
-Tudod, anyukád igazából azért akar téged távolt tartani a falkától... Mert ott vagyok én is... És én... Bevésődtem neked. -nagy nehezen el mondta majd szorosan megöleltem.
-Az én farkasom... -suttogtam nyakába, majd ölelésem ő is viszonozta.
-Az én lenyomatom... -válaszolta mosolyogva. Órákig ültünk a ott a virágok között.
-És hány éves vagy? -a kor téma nem mindig tetszik, de kiváncsi vagyok.
-21 leszek..És te? -láttam rajta hogy neki sincs ínyére a kor téma.
-16 leszek... Milyen farkasnak lenni? Tudod hamarosan velem is megtörténik... -kicsit elkomolyodott.
-Hát... Először ijesztő, utána már egy idő után hozzá lehet szokni. Tudom hogy hamarosan bekövetkezik, de szeretném kihasználni az időt míg nem változol át, hogy meg ismerjelek. -szavai hallatán elmosolyodtam.
-Rendben. -válaszoltam majd szorosan magához ölelt.

(Embry)

Órákig beszélgettünk. Csak nagy nehezen tudtam el engedni. Az el válás most sokkal nehezebb volt mint máskor. Lehet azért, mert most volt alkalmam beszélgetni vele, és így hogy jobban meg ismertem, nem tudom mennyi időt bírók ki nélküle. Miközben haza felé tartottam egy hang meg állásra késztetett. Lenyomatom hangja volt az. Amint meg hallottam egyből irányt változtattam, megis találtam egy vámpírral. A vámpírt sikeresen elintéztük. Sietősen mentem vissza Lunához. Haza kísértem, de az erdő szélénél kíjebb nem engedett. Mondjuk Leah szerintem sem látna szívesen lánya közelében. Leah le mondott farkas alakjáról mikor Luna meg született. Mondjuk, nem is nagyon hiányzik Leah a falkának. Mióta ő nem falka tag azóta a hangulat köztünk is fel engedett. Várom már hogy Luna falka tag legyen és mindig a közelemben tudjam.

(Luna)

Mikor haza értem fáradt voltam így felmentem, letusoltam és elmentem aludni.

Reggel szólt az ébresztőm, így sietősen felöltöztem, reggeliztem, fogatmostam és elindultam suliba. Mikor oda értem a sulihoz a szemem egyből meg akadt Clarin és Quilen, és melletük Embryn. Embry arcán hatalmas mosoly terült el, majd ruganyos léptekkel indult el felém.
-Végre ide értél! Már nem bírtam őket. -mondta, közben elnevette magát, majd szorosan megölelt.
-Elhiszem. -mondtam, miközben viszonoztam ölelését.
-Szia -köszönt Clari, majd mikor elengedte Quilt engem ölelt meg.
-Szia. Hogy vagy? -utaltam múlt heti hiányzására.
-Most már jobban. Quil segít amiben tud. -majd az említett felé fordult és megölelte. Mikor be csöngettek elbúcsúztunk a fiúktól és még a tanár előtt sikeresen be értünk törire.