Másnap suli után Rachel nem jött át hozzánk. Éppen tanultam amikor egy számomra undorító édeskés bűzt éreztem meg. Gondoltam a végére járok így kimentem és átváltoztam.

A szagot egészen egy kis tisztás részig követtem. Megtaláltam a szag forrását. Egy karmazsin vörös szemű férfi volt az, és éppen Rachelel akart végezni. A lény fölé magasodtam, és fenyegetően morogtam rá, majd ugrottam.

Jó ideig üldöztem mire elkaptam és felismerhetetlen darabokra szedtem.

Amint végeztem, vissza változtam és vissza mentem Rachelhez.
-Jól vagy? -kérdeztem aggódva, amire nagy nehezen bólintott.
-Biztos? -most már magabiztosabban bólintott, majd oda léptem mellé.
-Gyere! Haza kísérlek! -elakartam indulni vele, de ő megállt.
-Mi a fene volt ez? -kérdezte ledöbbenve, majd rá emeltem fáradt tekintetem.
-Azt hiszem egy vámpír. -mondtam ki köntörfalazás nélkül első gondolatom.
-Figyelj mostantól néha rád nézek! Oké? -bólintott, majd végre elindultunk.

Amikor a házához értünk, már sötétedett.
-Mire készülsz? -kérdezte aggódva.
-Járőrözök! -mondtam, majd otthagytam, beljebb mentem az erdőbe és átváltoztam.

Már jó sötét volt, amikor hirtelen halk neszt hallottam a bokorból. Fenyegetően morogtam, majd egy nyúl ugrott ki onnan. A látásom sokkal jobb lett. Olyat is láttam, amit egy ember nem. Farkas látásom volt. Ahogy futottam furcsa érzésem támadt. Mintha valaki, vagy valami figyelne. Fenyegetően morogni kezdtem, majd csak annyit éreztem hogy valami égeti az oldalam, majd elfutottam.

Amikor már láttam a házunkat befutottam. Amilyen gyorsan csak tudtam előszedtem az elsősegély dobozt, majd a ködszert és a fertőtlenitőt. Nagyon csípett, majd bekötöztem az oldalam, és mentem valamennyit aludni.

Olyan két-három órát aludhattam amikor egyszer csak megszólalt az ébresztőm.
-Ezt nem hiszem el! -átkozódtam, majd neki álltam felöltözni. Felsőnek, haspólót húztam, nadrágnak pedig az egyik fekete farmerom és szürke pulóvert vettem fel, utána át mentem a fürdőbe hogy feltegyek egy natúr sminket. Miután végeztem, le mentem a földszintre reggelit csinálni, majd elindultam suliba.

Amikor oda értem Rachel már várt. Sok szempár végig kísért míg oda értem barátnőmhöz.
-Szia! -mosolygott rám, majd megölelt.
-Szia! -mosolyogtam vissza, és viszonoztam ölelését. Amikor elindultunk befelé, sok srác szeme megakadt rajtam. A szekrényeinkél, az egyik focista rá akart csapni a fenekemre, de elkaptam kezét és ahogy vissza rántottam elesett.
-Jól figyelj rám! Ha ezt mégegyszer megpróbálod eltöröm a kezedet! Világos? -kérdeztem nyugodt hangon, amire bólintott, majd elengedtem és mentem kémiára.

Úgy éreztem képes lennék elaludni, majd végre kicsöngettek.
-Minden rendben veled? -kérdezte aggódva Rachel.
-Persze, csak fáradt vagyok! -mondtam egy ásítás kíséretében.
-Ja, az látszik! Gyere lassan edzés! -mondta, majd elindultunk az öltözőbe, majd a pályára.
-Lena! -hallottam meg egy ismerős hangot, majd a hang irányába fordultam. Angela volt a leláton nekem integetve.

Az edzés után, bementem az öltözőbe átöltözni, majd cuccaim felkapkodva mentem nevelő anyámhoz.
-Szia! -mosolygott rám, majd megölelt.
-Szia! -köszöntem, majd viszonoztam ölelését.
-Na! Már nem is mosolyogsz? -magamra erőltettem egy gyenge, fáradt mosolyt.
-De, csak fáradt vagyok! -mondtam, majd elindultunk az autója felé. A cuccaim beszórtam a hátsó ülésre, majd elindultunk haza felé.

Otthon felmentem a szobámba és neki álltam tanulni. Nagyon melegem volt, így kinyitottam az ablakot. Miután végeztem a párnáimat begyömöszöltem a takaróm alá, majd kiugrottam az ablakon. Beljebb mentem az erdőbe és átváltoztam.

Egészen Rachel házáig futottam, majd lefeküdtam és figyeltem. Minden apró zajra fel kaptam a fejem. Mikor már olyan hajnali három lehetett elindultam haza felé. Amikor vissza be akartam menni az ablakon, az ablak csukva volt, így nem maradt más választásom mint az ajtó. Miután becsuktam az ajtót és megpróbáltam felosonni, Angela és William rám kapcsolta a villanyt.
-Merre jártál? -kérdezte számonkérőn Angela. Nem tudom miett velem, de kicsit bunkó módon válaszoltam.
-Semmi közötök hozzá! -mondtam, majd elindultam fel a szobámba, becsuktam magam után az ajtót, és lefeküdtem aludni.

Reggel nem érdekelt az ébresztőm. Simán ki kapcsoltam és tovább aludtam. Nem tudom mikor ébredtem fel, de azt tudom hogy mire.
-Lena! -hallottam William mérges hangját.
-Hagyjatok békén! -válaszoltam, majd átfordultam a másik oldalamra, majd kimentek a szobámból.
-Kösz! -szóltam utánuk, majd mivel nem tudtam vissza aludni fel keltem.

Mivel ma nem mentem suliba, úgy gondoltam járőrözök. Négyóra fele elmentem a suli felé megnézni Rachelt. Ahogy eltávolodott a sulitól mellé szegődtem. Kicsit megijedt.
-Szia! -köszönt megkönnyebbülten, de még mindig hallottam szíve eszeveszett vágtáját.

Egészen a házukig kísértem, majd otthagytam és bementem az erdőbe.

Olyan éjfél körül érhettem haza, amikor nyitva találtam szobám ablakát és bemásztam. Nagyon fáradt voltam így hamar elaludtam.

Reggel bevillant az ötlet hogy megszökök. Nem szívesen teszem, de muszály. Nem akarok bántani senkit.

Megvártam amíg besötétedik, majd ki ugrottam az ablakon, átváltoztam és futottam. Mégegyszer utoljára hátra néztem, vonyítottam, majd magam mögött hagytam mindent. A barátaim, a sulit, a nevelő szüleim és a biztonságot nyújtó otthont.

-1 héttel később-

Reggel volt. A lombok között a nap utat tört magának. Hulla fáradt voltam. Hirtelen vissza változtam és követtem az ösztöneim. Hirtelen egy parton találtam magam. Nagyon tetszett.

Hallottam hangos nevetést, majd hirtelen össze estem. Hallottam ahogy a nevetés elhalkul, és láttam a magam körül össze mosódó alakokat.
-Hé! Hé! Jól vagy? -kérdezte egy mély hang aggódva, majd végleg elájultam.

Amikor felébredtem nem tudtam hol vagyok. Egy ideig még feküdtem, majd fel keltem. Amint kiléptem az ajtón egy tisztás rész volt a ház előtt. Leültem a fűbe, majd meghallottam egy idegen hangját.
-Jobban vagy? -kérdezte mosolyogva.
-Igen! Köszönöm! -válaszoltam, majd továb gyönyörködtem a ház mellett elterülő erdőben.
-Hol vagyok? -kérdeztem meg 10 perc csend után.
-La Pushban! -mondta mosolyogva, majd felálltam.
-A nevem Billy Balck! -mondta, majd kezet fogtam vele. Szemeiben mintha felismerés csillant volna.
-A neved véletlenül nem Lena? -kérdezte félénken.
-De, igen! Honnan tudja? -kérdeztem össze vont szemöldökkel.
-Kérlek, tegeződjünk. Olyan régen láttalak! -mondta mosolyogva, majd végig simított az arcomon.
-Honnan ismersz? -kérdeztem halványan mosolyogva.
-Téged mindenki ismer! Régen itt éltél a szüleiddel La Pushban! -mondta mosolyogva, majd csatlakozott hozzánk egy nálam alig egy évvel idősebb fiú is.
-Lena ő itt a fiam Jacob! -mondta mosolyogva, majd kezet fogtam vele.
-Jó hogy haza jöttél! -mondta mosolyogva.
-Nem vagy bő beszédű! -mondta halkan nevetve.
-Nem igazán! -mondtam mosolyogva.
-Gyere ismerd meg a többieket! -mondta mosolyogva, de nem indultam utána.
-Nem, bocsi! Inkább sétálok egyet! -mondtam mosolyogva, majd elindultam sétálni. Útközben egy velem egy idős srác szegődött mellém.

-Szia! -a hirtelen köszönésre összerezzentem, majd felé fordultam.
-Szia! -mosolyogtam rá barátságosan.
-Te vagy Lena? -bólintottam, majd ismét megszólalt.
-A nevem Seth! Gyere! Billy küldött hogy vigyelek el Samhez és Emilyhez! -mondta mosolyogva, majd követtem.

Amikor oda értünk Emily arcán hatalmas mosoly terült el, majd be invitált az apró házba. Bent a fiúk folyton csipkelődtek egymással, már aki ott volt. Olyan öt óra felé még páran jöttek.
-Sziasztok! -köszöntek mosolyogva.
-Ki ez a gyönyörű, de ismeretlen hölgy? -kérdezte mosolyogva az egyik, majd Jacob tarkón csapta.
-Állj le Paul! -szólt rá Sam is. Szegény nem értett semmit.
-A nevem Lena! -mondtam halványan mosolyogva, majd Emily félre hívott.
-Vigyázz Paulal! -mondta figyelmeztetően mosolyogva.
-Oké! -mondtam, majd vissza mentünk a társasághoz. Egy idő után egy Leah nevű lány is csatlakozott hozzánk. Kicsit hasonlítottunk. Mindketten legszívesebben lecsaptuk volna Pault a pimasz mondatai miatt.
-Ne add fel! Majd csak abba hagyja! -mondta nevetve Leah, amin és is jót nevettem.
-Ne aggódj én nem fogok a lába előtt feküdni! -mondtam mosolyogva, amit Paul hihetelnekedő pillantása követett.
-Ugyan! Én minden csajt eltudok csábítani! -mondta nagyképűe, majd rám kacsintott.
-Lehet más csaj a lábad előtt hever, de én nem az a fajta vagyok! -mondtam mosolyogva.

-Na majd meglátjuk! -mondta nevetve. A többiek is jót nevettek azon ahogy Paul ostromolni próbált szavaival, aminek én nem engedtem. Nagyon kedvesek és jó fejek, de ha Paul így folytatja tényleg nem tudok majd nemet mondani. Hagyni sem akarom magam.

Amikor már mindenki indult haza, Paul felém fordult.
-Na, velem jössz? -kérdezte mosolyogva.
-Ne aggódj, jó fiú leszek! -mondta halkan nevetve, látva bizonytalanságom.
-Oké! -bólintottam, majd követtem.

Már jó ideje sétáltunk csendben, amikor hirtelen megszólalt.
-Mi szél hozott La Pushba? -kérdezte mosolyogva.
-Hosszú sztori. Majd egyszer elmesélem. -fájt a múltamról beszélni. Arról hogy milyen volt a gyerek korom, arról hogy milyenek voltak a nevelő szüleim.
-Mesélj! Van időnk! -mondta mosolyogva.
-Nem szívesen beszélek a múltamról! -mondtam halványan mosolyogva.
-Értem, de kiváncsi vagyok! -tényleg az. Tagadni sem tudná. Kicsit felment bennem a pumpa.

-Mit akarsz?! Mit meséljek?! Azt hogy szar gyerek korom volt?! Hogy sorba jártam a nevelő szülőket?! -kérdeztem feszülten, majd felhúztam felsőm, és hátamon meg az oldalamon lehetett látni hogy vertek.
-Jézusom! -nézett rám ilyedten.
-Ezért nem meséltem erről soha senkinek! Mert nem akartam látni az ilyen sajnálkozó tekintetet. -torkomat a sírás folytogatta, de tartottam magam.
-És ne haragudj hogy így kiakadtam. -zártam le kiakadásom.
-Semmi baj. Én kiváncsiskodtam. -mondta bűnbánóan, majd megölelt.
-Nem tudtam, hogy..... -nem folytatta.
-Hogy ilyen pocsék életem volt? -kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Igen! -mondta, majd mire észbe kaptam a parton voltunk. Egy idő után le ültem Paul pedig mellém, és magához ölelt.
-Na nem, nem hagyom hogy elcsábíts! -mondtam nevetve, és ő is halkan elnevette magát.
-Előbb vagy utóbb úgy is megadod magad! -mondta negyképűen, amit az én hihetetlenkedő tekintetem követett.

-Ne nézz így! Mert így lesz! -mondta mosolyogva, majd egyre közelebb hajolt hozzám.
-Először is! Biztos vagyok benne hogy azok a csajok akiket eddig sikerült elcsábítani nem voltak farkasok. Másodszor! Nem fogsz megcsókolni! -mondtam határozottan, majd távolabb toltam magamtól.
-Hogy érted azt hogy farkas vagy? -kérdezte mosolyogva.
-Tuti hülyének fogsz tartani, de úgy értem hogy farkassá tudok változni. Teljesen komoly lett.
-Gyere! -mondta, majd elkezdett magaután húzni. Be húzott az erdőbe, majd elengedett.
-Nem nézlek hülyének! Én is és Samék js farkasok vagyunk! -mondta, majd egy hatalmas, szürke farkassá változott. Közelebb mentem hozzá és megsimogattam.
-Olyan vagy mint én! -mondtam halványan mosolyogva. Egy idő után elvette a fejét és fenyegetően morgott.
-Mi a baj Paul? -kérdeztem, majd Sam lépett ki a bozótból és Paul abba hagyta a morgást.

Az éjszakát Paulnál töltöttem. Gondoltam elmegyek sétálni. Már jó ideje sétáltam, amikor egy mezőn találtam magam. A fák közül egy vámpír jött ki engem méregetve, majd egy szempillantás alatt előttem termett. Kicsit megijedtem, így eszembe sem jutott hogy átváltozzak. Féltem. Annyira, amennyire már régen. A bokrok közül mancsok tompa zaját hallottam, majd Sam jött ki onnan a többiekkel együtt.

Sam neki ugrott a lénynek, majd Paul nézett rám és ő is neki ugrott a vámpírnak.

Még jó ideig álltam ott, majd Paul jött oda hozzám. Finoman meglökött, én meg mint aki egy sokkból tért vissza, össze rezzentem. Láttam Paul aggódó tekintettel, majd megszólaltam.
-Jól vagyok! -válaszoltam levegő után kapkodva, majd vissza változott, és szorosan megölelt.
-Megijesztettél! Mi lett volna ha nem érünk ide időben?! -kérdezte feszülten.
-Sajnálom... -mondtam bűnbánóan.
-Én beleőrülök, ha valami bajod esik! -mondta, majd védelmezően magához ölelt.
-Azt mondtad farkas vagy! Miért nem változtál át?! -kérdezte feszülten.
-Én.... Nem tudom! -bólintott, majd legyintett hogy kövessem. Láttam szemében hogy nem hiszi el hogy farkas vagyok, így átváltoztam, így hátra fordult.

-Lena? -kérdezte, amire bólintottam, és hagytam hogy megsimogasson.
-Még így is gyönyörű vagy! -kicsit meglepett mondata. Ha nem lettem volna farkas alakban láthatta volna elpirult arcom.
-Változz vissza és menjünk! -mondta mosolyogva, de nem változtam vissza. Helyette fel löktem, és arrébb futottam.
-Igen? -kérdezte fel vont szemöldökkel, majd utánam futott.

(Paul szemszöge)

Lena fel lökött, én pedig utána futottam. Hirtelen eltűnt, majd elestem és ahogy a hátamra fordultam láttam hogy Lena lökött fel. Hirtelen le ugrott rólam és oldalát kezdte el kaparni.
-Lena! Mi a baj? -kérdeztem aggódva, majd az oldala elkezdett vérezni, ő pedig össze esett és vissza változott.
-Lena! -keresni kezdtem honnan jöhetett a lövés, de nem tudtam.

Felemeltem és elindultam vele Carlisle-hoz.
-Nem lesz semmi baj! -nyugtatgattam, de inkább magamat akartam nyugatatni. Carlisle már az ajtóban várt.
-Hozd be Paul! -majd bevittem a vizsgálóba. Carlisle egy golyót szedett ki az oldalából, majd össze varta a sebet, ami azonnal be gyógyult és lenyomatom is felébredt.
-Lena! -öleltem meg megkönnyebbülve.
-Miért vagy tiszta vér? -kérdezte össze vont.
-Ez a te véred! -mondtam kicsit ijedten.
-De be gyógyult a seb. -mondtam, majd végig simítottam arcán.