Mikor a híd látókörébe értem, a hídon megláttam Tylert. Mikor meglátott, nem lepődött meg, mintha várt volna

-Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Halottam! Az egészet! Valóban igaza volt?-kérdezte figyelve a tekintetem.

-Igen szörnyű barát vagyok! Igen átsegített egy nehéz időszakon, és igen sokat papoltam Ian és Isabella viselkedéséről. És igen most olyan lettem mint ők! Ami legrosszabb, hogy nem teljesen az ő érdekében tettem, de nem volt burkolt célzás! Ami pedig a legrosszabb, ő túl jó ahhoz, hogy a barátom legyen, nem fordítva! 

-Az elmúlt pár napban nem ilyennek ismertelek meg! Eleinte utáltalak, de teliholdkor az amit tettél, megpróbáltál az életed árán megmenteni. Majdnem belehaltál!  Tisztellek! Tiszteltem a döntésed, azt hogy meghoztad! Most kell erősnek lenned! Tudom, hogy nehéz, de most az átváltozásokra koncentrálj! Ha nem teszed és valaki felidegesít, átváltozhatsz és bánthatod, vagy rosszabb! Főleg majd a suliban.

-Rendben! Csak, hogy tudd én is tisztellek!-mondtam nyugodtan.

-Figyelj kezdjük az elején! Egy tapasztalt vérfarkas, csak akkor változik át ha akar. Egy tapasztalatlan, pedig teliholdkor, vagy ha nagyon megnő a pulzusa. Akkor nő meg a pulzus ha nagyon boldogok, vagy ha mérgesek vagyunk vagy ha sportolsz. Szóval figyelned kell a pulzusodra. Most figyelj az én pulzusomra, a szívverésemre. Koncentrálj rám, ha kell csukd be a szemed. Ha nem hallod szólj!-mondta, közben próbáltam koncentrálni, és meghallottam, szíve lassan dobogott, nyugodt volt.

-Hallom!-mondtam, és csodálkoztam.

-Jól van! Figyelj!-hirtelen gyorsulni kezdett a szívverése. Láttam ahogy előjöttek a karmai, a fogai, a szem ragyogott, amíg teljesen át nem változott addig szíve nagyon gyorsan vert! 

-Aztaa!-súgtam a levegőbe.

-Erre egyszer majd te is képes leszel!-mondta, most nem féltem amikor átváltozott, sőt még jól is állt neki a vérfarkasság. Bele tudtam volna túrni barna hajába, de uralkodtam magamon.

-Egyszer biztos!-vágtam rá miközben a szemébe néztem. Majd vissza változott. 

-A hirtelen helyzetekben, nehéz koncentrálni, vagy ha nagy a tömeg. Ha tömegben kéne meghallanod a szívverésem nem menne! Fontos, hogy koncentrálj! Csukd be a szemed, és koncentrálj a hangomra, egyenletesen vedd a levegőt. Lassíts le a szívverésed, és hallgasd a hangokat.- Így is tettem. Halottam egy réti sast, messze a távolban egy prérikutyát, a szél susogását.

-Hallod?-kérdezte, majd folytatta- A mosolyodból ítélve sokat hallasz!-Kinyitottam szemem.

-Ez elképesztő! Taníts még!

-Mint mondtam, ezt tömegben nehezebb lenne. Ha eleget gyakorlod ott is menni fog. A szaglásunk is jó, nem csak a hallásunk. Szívj be az orrodon egy nagy levegőt! Mit érzel?-Vettem egy nagy levegőt.

- Nem tudom honnan tudom, de szarvast érzek, és virágokat és mintha vér szagát hozná a szél!-mondtam kissé csodálkozva.

-Honnan érzel vért?-kérdezte szagolgatva a levegőt.

-Mondtam a szél! Lehet, hogy gyenge de vérszagot érzek benne.-beleszagolt a a levegőbe.

-Azt hiszem szaglásról, nem kell többet beszélnünk az menni fog neked!-nevette- Jöjjön a látás! Amikor ragyogni kezd a szemünk, a látásunk is átalakul. Ez éjjel és nappal is hasznos, van olyan is, hogy egy lámpa a szemünkbe világít és akkor ragyog. Ja és vigyáznod kell, hogy vakus fényképezőgéppel ne fényképezzenek le. A vadászoknak van egy úgynevezett villanó nyila. A villanó nyíltól nem igazán látunk rendesen pár percig. 

-Oké!-mondtam kissé lesokkolva.-A vaku miért rossz?

-Hát ha lefényképeznek nem lesz semmi bajod, csak a képen hát egy nagy ragyogó folt lesz. -mondta mintha ez természetes lenne, közben mosolygott. Nagyon jól áll neki a mosoly.

-Miket tudunk még?

-Összefoglalva gyorsabban futunk mint egy átlagos ember, erősebbek is vagyunk, jobban látunk, jobban hallunk és a szaglásunk is jobb. Gyógyulunk is, de vadásznak ránk. Árt nekünk a fagyöngy, a farkasölő, a madárberkenye és az ezüst. Teliholdkor átváltozunk és azt hiszem ennyi!Kihagytam valamit?-mondta összefoglalva azt amit eddig tudok.

- Ragyog a szemünk, karmaink nőhetnek és a fogaink is megváltozhatnak. Csak ennyi maradt ki!-közöltem nevetve.-Köszönöm!

-Mit?- kérdezte összevont szemöldökkel.

-Hogy itt vagy, azt hogy segítettél, és a tanácsaidat! Egy szóval mindent!-mondtam, odaléptem hozzá.

-Nem tettem semmit!-mondta egyszerűen, majd kezével végigsimította az arcom és megcsókolt. Csókja édes volt és meleg. Életem első csókja. Mikor elengedtük egymást, nem kellett sok és újra megcsókoltam. Mosolygott.

-Mi az?-kérdeztem nevetve.

-Én is köszönöm!-mondta egyszerűen.

-Mégis mit?-kérdeztem nevetve.

-Hogy itt vagy, hogy túlélted.-mosolygott és magához ölelt. Üvöltést halottunk! Beleszagoltam a levegőbe. 

-Ez nem Calum!-mondta és körbenézett.

-Akkor..Ki?-kérdeztem Hirtelen megláttunk magunk előtt egy férfit kb. 2 méter magas volt, szeme vörösen ragyogott. Valakit maga előtt lökdösött. Mikor közelebb ért megláttuk, hogy kit.

-Rebecca!-ordítottam, és éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni. Hogy fogaim akaratlanul is hegyesek lesznek.

-Nyugi!- szólt oda Tyler.

-Üzenetem van Calumnak!-mondta az alpha.

-Halljuk!- morogtam.

-Én öltem meg Samet, és nem ő lesz az utolsó!

Erre hirtelen éreztem, hogy Tyler szívverése az egekben. Átváltozott. Elé álltam.

-Ne, most te nyugodj meg! Néz a szemembe! Tyler!- a szemembe nézet. Érzetem, hogy kicsit megnyugodott, koncentrált.

-Átadjuk és most engedd el!- mondtam határozottan.

-Még találkozunk!-mondta az alpha.

-Ha legközelebb találkozunk én letépem a fejed!- közölte Tyler még mindig átváltozva.

-Majd meglátjuk!-mondta és elment. Odafutottunk Rebeccához. Még eszméleténél volt. Nagyon csúnyán megverték és az alpha súlyos sérüléseket okozott.

-Elvisszük Calumhoz!-jelentette ki Tyler.

-Nem bírom ki odáig!- mondta gyengén Rebecca. 

-Ki fogod bírni!-mondtam és kihúztam az övemet a nadrágomból. 

-Mivel a súlyosabb sérüléseid lejjebb vannak, ez talán segít hogy addig túléld!-mondtam és közben átfűztem az övet a derekán és nagyon erősen meghúztam.

-Nehogy meghalj itt nekem!-mondta Tyler, és folytatta-Fuss előre, szólj Jeremynek!-bólintottam. Teljesen a futásra koncentráltam, gyorsan odaértem. Kopogás nélkül berohantam.

-Jeremy! Jeremy!Itt vagy?-kérdeztem kissé kétségbeesetten. 

-Szia! Mi a baj?-kérdezte a rajtam levő vért nézve.

-Rebeccát valami alpha bántotta,haldoklik. Tylerrel jönnek, engem előre küldött, hogy szóljak!-Jeremy bólintott és futott valahova. Egy nagy táskával tért vissza. Kopogást halottunk! Futottam az ajtóhoz, kinyitottam. Tyler gyorsan bejött Rebeccával a kezében, lefektette az ágyra. Jeremy egy telefont nyomott a kezembe.

-Hívd a kettes gyors hívót!-mondta és Rebeccára koncentrált. Tárcsáztam a számot.

-Hallo!- hangzott Calum hangja a telefonba.

-Calum! Danielle vagyok! Rebecca haldoklik! Egy alpha bántotta és üzent is valamit!-mondtam gyorsan, de érthetően.

-Megyek!- hangzott Calum hangja, és letette.

-Jön!-mondtam Jeremynek.-Tudok segíteni?

-Nem tudsz!-mondta Tyler.-Menj ki!

-De tudsz! Elveheted a fájdalmát!-Javította ki Jeremy. Közben Calum rontott be. Jeremyvel kezdett beszélgetni.

-Fogd meg a kezét, gyengéden, hallgasd a szívverését és érezd a fájdalmát! Így veheted el!- megfogta a kezét, és valami sötét csík haladt végig a kezén. Én is megfogtam Rebecca kezét, koncentráltam a szívverésére. Hirtelen éles fájdalmat éreztem a karomban,láttam a saját kezemen a csíkot, de nem engedtem el a kezét. Már egész testemben remegtem mikor, Tyler megfogta a kezem és el kellett engednem Rebeccát.

-Elég lesz!- mondta Tyler halkan.-Most menj ki! Menj haza a szüleid biztos keresnek már!

-Nem megyek! Itt maradok amíg meg nem gyógyul, de a szobából kimegyek!-mondtam ellentmondást nem tűrően.Még mindig remegtem, de kimentem a szobából. A kanapékon vérfarkasok ültek. Én kiléptem az ajtón, becsuktam magam után. Az ajtó melletti falnak dőltem, lassan lecsúsztam ülésbe a padlóra, és felhúztam a térdeimet. Vártam, és vártam, reméltem, hogy Rebecca túléli, de nem tudom mi lesz.