A fejemben megformálódott egy terv, hogy hogyan kérem számon édesanyámat. Hazaérve pedig még több időm lett gondolkodni. Ahhoz képest, hogy semmi kedvem nem volt Christinához menni, ahhoz képest örülök hogy el kellett mennem. Megértettem néhány dolgot, sokat segített a beszélgetés, hogy kimondhattam. Még mindig nem fogtam fel egészen azt amit Isabella apjától megtudtam. Az apám bántotta az egyik barátomat, megölt egy ártatlan vérfarkast és ki tudja mit tett még. Anyukámék lassan hazaértek. 

-Sziasztok!-köszöntem nekik mikor beértek a nappaliba.

-Szia! Milyen volt a pszichológusnál?-kérdezte apa.Kár, hogy nem ő az igazi apám.

-Szia kicsim!-mondta anya, közben láttam, hogy telefonál és motyog bele valamit.

-Jó volt! Christina nagyon kedves!-mondtam lelkesedő hangon, bár abszolút nem voltam az-Mióta telefonál?

-Legalább 1 órája!-mondta apa.-Megyek meccset nézni a városba, nem jössz?-kérdezte.

-Most nem! Majd legközelebb! Mikor érsz haza?-kérdeztem egyszerűen.

- 1-2 óra múlva!-mondta apa.-Na megyek, mert elkésem! Sziasztok!

-Szia apa! Vigyázz magadra!-kiáltottam utána. Ezután odamentem anyához.

-Anya! Anya!-mire rám nézett-Beszélnünk kell! Fontos!

-Igen!-mondta majd megfordult, én meg rájöttem, hogy nem nekem mondott igent.

-Anya!-kiáltottam, de meg sem rezzent.-Mesélj nekem Conradról!-mondtam, mire elköszönt a beszélgető társától és letette a telefont.-Hallgatlak!-mondtam kíváncsian.

-Mit meséljek? Itt lakott, errefelé.-mondta, mintha mintha csak ennyi lenne.-Mi van vele?-kérdezte, halottam a szívverését, a szíve majd kiugrott a helyéről.

-Nem is mondtam milyen Conradról! Ne tettesd magad! Tudom, hogy ki ő!-mondtam határozottan.

-Na és ki?-kérdezte összehúzott szemöldökkel.

-Az apám!-közöltem egyszerűen. Arca döbbent volt.

-Ez nem igaz!-hazudta.-Az apád épp a városba ment meccset nézni.

-Anya! Ne hazudj!-mondtam hangosabban a kelleténél.

-Igen, Conrad az apád.-mondta.

-Ennyi?-kérdeztem már könnyes szemmel.

-Hogy hogy ennyi mit mondjak?-kérdezte egyszerűen.

-Semmit!-mondtam, majd elmentem a kabátomért.

-Most hova mész?-kiabálta utánam.

-A féltestvéremhez! Ianhez! Talán ő nem hazudik!-mondtam majd kinyitottam az ajtót és az erdő felé vettem az irányt! A hídra mentem, éreztem, hogy nő a pulzusom. Az ujjaimon a karmok előjöttek, és a fogaim is hegyesek lettek. Elkezdtem az első szembe jövő fát karmolni és ököllel ütögetni. Nem sajnáltam szegény fát. Már vagy 10 perce püföltem, amikor végre eléggé kiadtam a dühöm. Leültem a fa tövébe, megnéztem a kezeimet. Már nem karmaim voltak, és a fogaim is átlagosak lettek. A kezem remegett, az öklöm tiszta vér volt, felnéztem a fa törzsére amit vér borított, az én vérem.

-Most jobb?-kérdezte egy hang, az alpha hangja.Erre hirtelen felpattantam.

-Mit akar?-kérdeztem.

-Nem inkább mit akarsz apa?-kérdezte gúnyos leereszkedő hangon.

-Eszemben sincs magát apának hívni! Maga egy szörnyeteg!

-Akkor hívj Conradnak! Az apának majd később fogsz hívni!-mondta eltökéltséggel a hangjában.

-Álmodjon csak!-mondtam. Vérfarkasok szaga terjengett a levegőben, mire hirtelen Tyler bukkant fel és Conradra támadt. Tyler alig ért hozzá , mire Conrad egy kb. 5 méterre álló fának lökte. Tyler hassal a földre zuhant, elveszítette az eszméletét, a feje pedig erősen vérzett.

-Ezek a mai fiatalok! Nincs bennetek tisztelet!-mondta Conrad gúnyosan, közben én Tylerhez futottam. A hátára fordítottam, és szólítgatni kezdtem.

-Tyler! Tyler! Hey! Tyler ébredj!-, de mind hiába, nem ébredt fel. Koncentráltam, hogy elvehessem a fájdalmát, de nem sikerült. A szívem majd kiugrott a helyéről. Próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. A kezem már nem remegett, és már majdnem teljesen begyógyult. Óvatosan felhúztam Tylert. Nehezebb nálam, de talán a vérfarkas erővel csak eljutok valameddig. 

-Mit akarsz tenni?-kérdezte Conrad gúnyos hangon, közben melettem sétált.-Elviszed Calumhoz, és mit mondasz? 

-Az igazat!-mondtam közben óvatosan megtettem 2 lépést. Tyler nagyon nehéz volt. 

-Miért nem hívsz segítséget? Vagy mész el segítségért, és hagyod itt?-kérdezte, belegondoltam mit akarhat Tylertől. Nem szóltam egy szót sem, erőt vettem magamon és elindultam, lassan megtettem 10 métert, majd 20-at és így tovább. Minél közelebb érünk a falka házához, annál fáradtabb vagyok. Lassacskán ott tartok, hogy meg állok pihenni, de nem tehetem, majdnem felbukok egy kőben. Egyre kevesebb erőm van, de Tyler ébredezni kezd. Most vettem csak észre, hogy az alpha nem követ minket.

-Hey! Tyler! Ébren vagy?-kérdeztem, közben mentem tovább.

-Danielle? Mi történt? Várj! Állj meg!-mondta, de megint elájult. Már nincs messze a ház. Lassan odaérek, de az ajtó nincs nyitva.

-Calum!! Jeremy!! Calum!! Valaki!! Nyissátok ki!!-kiabáltam, és közben az ajtónak dőltem. Jeremy nyitott ajtót, pizsamában van, éppen aludhatott.

-Mi az?-kérdezte nyűgös hangon, de nem nézett fel.

-Tyler, alpha, segítség, Calum!-mondtam el a lényeget, de lihegésemből nem sokat lehetett kivenni. Mire rám nézett és csak annyit mondott:

-Hozd be!- Bevittem a szobába, óvatosan lefektettem az ágyra. Már amennyire mindezek sikerültek. Lassacskán kaptam levegőt.

-Mond el pontosan mi történt!-mondta, arca nagyon komoly volt.

-Hát épp az erdőben voltam, amikor hirtelen megjelent az alpha, nem sokkal utána Tyler is megjelent és rátámadt, de az alpha neki dobta, vagyis inkább lökte egy távoli fának.-hadartam el gyorsan.

-Ez mikor történt?-kérdezte.

-Fél órája, nem tudom.-feleltem idegesen és fáradtan.-Várj! Öhm... Úgy pár perce egy kicsit magához tért, de aztán újra elájult.Mi lehet vele?-kérdeztem, a szívem egyre jobban dübögött a mellkasomban.

-Hey! Danielle! Nyugalom! Elég keményen beverhette a fejét! Nemsokára meggyógyul és jobb lesz mint új korában! Figyelj pihenj aludj, nyugodj meg!-mondta és egy másik szoba ajtajára mutatott.

-Nem itt maradok, megvárom míg felébred!-mondtam, majd leültem az ágy mellé.-Kérdezhetnék valamit?

-Persze!-mondta közben Tyler fejét nézte, mennyire sérült meg.

-Ismered az apámat?-kérdeztem meg félve a választól.

-Közvetlenül nem, de azt mondják rendes ember.-ránéztem, arca rezzenéstelen volt.

-Az igazi apámat!-mondtam, de ekkor kicsit megrándult az arca.-Szóval ismered!

-Nem túl jól, az apám is ebbe a falkába tartozott, 14 éves  voltam mikor a falkába került. Nem volt valami kedves, nem igazán barátkozott, és gyorsan el is hagyta a falkát.-mondta, de éreztem, hogy nem mond el mindent. Inkább annyiban hagyom, majd később még kérdezek. Ezután nem igazán beszélgettünk, én csöndben ültem, ő pedig Tyler körül sürgött forgott. Bekötötte a fejét, hozott infúziót.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Bocsi, hogy nem lett valami a hosszú a rész és még késtem is vele. Remélem tetszik! Nyugodtan kommenteljetek!