Lassan már 20 perce sántikáltam hazafelé amikor a fák között megláttam 2 vörös foltot és egy sötét körvonalat amik egyre csak közeledtek. Azt hittem képzelődöm amikor a foltok szemekre kezdtek hasonlítani, és egy sötét körvonal pedig egy emberre. Hirtelen a vörös szempár eltűnt, de az emberre hasonlító alak közeledett. Végül előttem állt egy magas középkorú férfi, nem ismertem. Köszöntem neki:

-Jó estét!- és így folytattam- Mit csinál ön az erdőben ilyenkor?- mire elmosolyodott.

-Jó estét! Ezt én is kérdezhetném?- Mondta, hangja kissé mély volt, férfias, mégis volt benne valami megnyugtató.

-Én sétálok! Hát ön?- Mondtam fáradtan.

-Magázz csak nyugodtan! Képzeld én sétálok, de te sántikálsz! Mi történt a lábaddal?- Kérdezte kissé elmosolyodva.

-Elestem, elég két ballábas vagyok!- Hazudtam.

-Ez esetben segíthetek?- Ajánlotta fel.

-Nem, de köszönöm! Sétáljon csak! Viszlát! Jó éjt!- Mondtam és elindultam.

Erre kirúgta alólam a lábaim és jól fejbe vágott. Hirtelen szörnyű fájdalmat éreztem a bal oldalamon, a bordáim alatt. Felüvöltöttem fájdalmamban. Már az ájulás határán voltam, de halottam, hogy jött valaki és beszélget a férfival.

-Kellett egy új béta!- Mondta kissé hízelgő hangon a mellette állónak.

-Mintha nem lenne már elég bétád!- Mondta egy nőies hang, ami feltűnően szemrehányó volt.

Egyszerre túl erős volt a fájdalom és túl sok kérdés fogalmazódott meg bennem: Mi az a béta? Mit akar tőlem ez az ember? Mit tett velem? Mi lesz most? Segítség! Közben a férfi és az ismeretlen nő folytatták a beszélgetést:

-Ez csak egy gyerek, miért pont őt haraptad meg? Szerintem nem is éli túl!- Mondta a nő.

-Lehet hogy csak gyerek, de a vadász a barátja, vagy legalább is az volt, ez meggyengítheti őket, és ha meg is hal, legalább üzenünk a vadászoknak!- Mondta félig dühösen félig lelkesen.

Itt már minden elsötétült, nem  halottam mást csak a saját gondolataimat:

Mi az a béta? Megharapott? Ki az az ember? Kik a vadászok? Miért velem történik?- Üvöltötte a fejemben száz meg száz hang. 

Valami nagy fényességre ébredtem, eltakartam a szemem, lassan körülnéztem az ágyamban voltam.Csak álmodtam volna? Óvatosan kihámoztam magam a takaróból, a saját pizsamámat viseltem, óvatosan megtapogattam a mellkasom, de semmi sérülés nem volt rajta. Lassan lábra álltam és a lábam sem fájt már! Többször is megcsíptem magam, úgy hittem csak álmodtam egy nagyon rosszat! Átöltöztem, egy fekete pántos pólót és egy fekete nadrágot vettem fel. Bekapcsoltam a telefonom, kb. 20 üzenet jött Valtól, aki nagyon aggódott, gyorsan fel is hívtam.

-Hallo!- Mondta mikor felvette.

- Szia! Készülsz már a randira?- kérdeztem.

-Szia! Te még élsz? Merre voltál? Mindenhol kerestelek? Elkaptak tegnap?..Mond már valamit!- szinte már kiabált a telefonba.

-Nyugi! Idáig aludtam! Igen elkaptak, kaptam egy-két pofont elájultam, ott aludtam néhány órát és fogalmam sincs hogyan tudtam felmászni a szobámba.-mondtam, összefoglalva a tegnap éjjelt (vagyis amit hittem a tegnap éjjelről).- Na de készülsz már?

-Ezt majd még megbeszéljük! Igen készülök ezért hívtalak! Átjönnél segítség kéne?- mondta kissé kétségbeesve.

-10 perc múlva nálatok?-kérdeztem.

-Siess! Szia!- szinte már sikította izgalmában a telefonba.

-Szia!- köszöntem el.

Lementem a lépcsőn a konyhába, a konyha pulton egy papír volt. Biztos anya írta! Majd később elolvasom!

- Melody!!- Kiáltottam.

-Igen??- kiáltott ő is.

- Átugrom Valhoz! Nemsokára jövök!

- Nem mész te sehova, csináld meg a házimunkát, mindet, mert én megyek a többiekkel a városba!

-Megcsinálom ha hazajöttem!

-Jól van! Menj, de ha nem lesz kész valahogy megoldom, hogy csak te kapj büntetést!

-Szia!- mondtam, és gyorsan kistartoltam egy kulcs kíséretében.