Amíg vártunk, a nap lement, éjszaka van. Kezdek álmosodni, a vérfarkasok egyre türelmetlenebbek. Becsukom a szemem és koncentrálni kezdek. A benti szobára próbálok koncentrálni. Olyan nagy a nyüzsgés idekint, nem megy. Meg kell próbálnom. Közben Calum behív egy vérfarkast. Kizárom a beszélgető farkasok hangját. A szobára koncentrálok. Hallom Calumot, Tylert és a behívott farkast.

-Calum csak nem hiszed, hogy Daniellenek köze van hozzá!-szól Tyler.

-Most tűnt fel az alpha! Most haraptam meg Daniellet!-közölte Calum.

-Danielle velem volt, előtte sem volt az alphánál, mivel én követtem.

-Elfogult vagy Tyler!-mondta az alpha.

-Mit akarsz tenni?-kérdezte a vérfarkas.

-A régi módon kiderítem!-mondta Calum és kijött . Meglátott.

-Danielle állj fel!-mondta erőteljes hangon. Felálltam. Kieresztette a karmait.

-Calum mit akarsz?-kérdeztem volna, de nem tudtam befejezni a mondatot ,mivel Calum karmait a nyakamba mélyesztette. Nem tudom mit csinál. Valamit kereshet, mivel emlékképeket látok. Azt amikor Tylerrel csókolóztunk, azt amikor elvesztettem Valt, amikor megharapott,  amikor Ianék összevertek. Sok emléket felidéz, de aztán egy olyan képhez ér amiről magam sem tudok. Kicsi lehettem látom az alphát, kisbaba lehetk, éppen nekem beszél, aztán odaad valakinek. Én ismerem ezt az embert? Ki ő? Mikor találkoztunk? Hirtelen elengedte a nyakam, én előre estem. A hátamra fordultam, Calumra néztem, majd Tylerre.

-Nincs hozzá semmi köze!-mondta Tyler és fel akart segíteni.

-Engedj el!-mondtam Tylernek. Felkeltem. és visszaültem oda ahol az előbb voltam.Egy szót sem szóltam. A nyakam nagyon fájt. El akartam menni, de meg akartam várni mi van Rebeccával. Tyler és Calum visszamentek a szobába. 

Órákkal később

Szerencsére ébren tudtam maradni. Ekkor kinyílt az ajtó, Calum jött ki és a következőket  mondta.

-Rebecca túléli!-mondta Calum, mire az egész terem ujjongott-, de idő lesz mire teljesen felépül.-folytatta.

 A többi részt nem vártam meg, felkeltem a padlóról, az ajtóhoz mentem, kinyitottam és elindultam az erdőben. Eleinte cél nélkül sétálgattam. Majd valaki szólt a hátam mögül.

-Danielle!-szólt Calum hangja.

-Nem ismerem azt a férfit!-közöltem könnyes szemmel.

-Tudom, de tudnod kell valamit!-mondta egyszerűen.

-Mit? Azt, hogy láttam már valahol, vagy mit?-kérdeztem, közben megfordultam és egyenesen a szemébe néztem

-Igen láttad már, de hogy honnan ismered azt más fogja elmondani. Nem ezt akarom, hogy tudd. Nem hiszem, hogy közöd van az alphához. Már nem hiszem, de amikor a fejedben kutakodtam volt egy kérdés amit ideje lenne megválaszolnom.

-A fejemben kutakodtál?-kérdeztem meglepődve.

-Amikor egy alpha bizonyos pontokon belemélyeszti a karmait egy másik vérfarkas nyakába, akkor belelát az emlékeibe, a gondolataiba, képeket lát.

-Szóval melyik kérdésemre óhajtasz válaszolni?-kérdeztem, már nem is haraggal, hanem gúnnyal.

-Sam! Tudod Sam annak az alphának a fia volt, aki előttem irányította a falkát. Samet mindenki szerette, okos volt és kedves, ellentétben az apjával. A falka nem ugyanaz nélküle. Rebecca nem is rád haragszik, hanem arra aki megölte Samet. Rebecca és Sam együtt voltak. Aki megölte Samet nem rá, hanem az apjára haragudott.

-Értem és nekem ehhez mi közöm van?-kérdeztem nemes egyszerűséggel.

-Azért haraptalak meg, hogy pótoljam Sam hiányát.-mondta lesütött szemmel, folytatni akarta, de megszólaltam mielőtt ő teszi meg.

-Ez nem sikerült. Gondolom Samet nem lehet pótolni.-elgondolkodtam- Úgy érzem arra akarsz kilyukadni, hogy felesleges vagyok a falkádban, csak egy teher.-az arca azt árulta el így van, de próbált közbeszólni, de nem hagytam.-Látom nem lenne erőd megtenni, de én megteszem. Kilépek a falkádból! Mond el hogyan kell!

-Danielle! Én nem akarom, hogy kilépj a falkámból, de nem fogok hazudni, valóban terhet jelentesz!-gondolkozva, de végre kimondta. - Így lesz a legjobb! Így már ki is léptél a falkából, nem tartozol a falkámba, omega lettél! Ne keress se engem, se mást a falkából!-folytatta volna, de megint a szavába vágtam!

-Tyler!-ordítottam, mire ő előbújt a fák közül.-Most már nem kell megjátszanod magad!-közöltem egyszerűen, legbelül mégis szomorú voltam.

-Mi? én nem...-mondta, de közben nem nézett a szemembe.

-Nézz a szemembe, és a szemembe hazudd ezt!- nem nézett a szemembe.-Gondoltam!

-Én kedvellek! Tényleg,de......!-még mindig nem nézett a szemembe. 

-Inkább ne folytasd, már nem érdekkel! Rebeccának üzenem, hogy jobbulást! Sziasztok!-megfordultam és elindultam hazafelé. Halottam Tyler lépteit magam mögött, de nem fuordultam meg, inkább elfutottam. Hazáig meg sem álltam. Felmásztam a tetőre, bemásztam az ablakon. Bementem a fürdőszobába, felkapcsoltam a villanyt. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Sírtam, szörnyen fájt az a jelenet ami 15 perce zajlott le. Fájt az is amit Tyler , az is amit Calum mondott, de legalább végre nem hazudtak. Elzártam a zuhanyt, megtörölköztem, felvettem egy pólót és bevetettem magam az ágyamba. Fáradt voltam, ezért gyorsan elaludtam.

Július 10. Vasárnap (Másnap reggel)

Kinyitom a szemem, megkeresem a telefonom, reggel 11 óra van. Fel kéne kelnem, mostanában elhanyagoltam a családomat. Kikelek az ágyból, leveszem a pólót amiben aludtam. Felveszem a kedvenc fekete felsőmet, és az első nadrágot amit a szekrényemben találtam. Leszaladok a lépcsőn, le a nappaliba. Anya, apa és Christina a kanapén ülnek és beszélgettek, de amikor megláttak csönd lett.

-Jó napot!-köszöntem, mintha még ne ismerném Christinát.

-Szia!-köszönt mosolyogva.

-Szia kicsim! Bemutatom neked Mrs. Johnsont. Ő egy pszichológus.-mondta anya.

-Értem hát, Örvendek!-mondtam közönyös hangon, ekkor jutott el az információ az agyamhoz.-Hogy micsoda? 

-Pszichológus. Őt, azért hívtuk, mivel mostanában elég züllött vagy. Alig vagy itthon, nem is beszélsz senkivel. Valery anyukája is felhívott. Ő segíteni jött, illetve majd te fogsz hozzá járni hetente egyszer. Ha nem így lesz, rácsot rakok az ablakodra!-mondta erős hangon apa.

-Rendben!- mondtam közönyösen.

-Ezt megbeszéltük! Holnap 2-re várlak az irodámba.Rendben?-mondta Christina.

-Tökéletesen!-feleltem leereszkedő hangon.

-Danielle!-szólt anya.

-Jól van!-mondtam és visszamentem a szobámba. Nem véletlenül Christina van itt. A falkának már nem vagyok a tagja. Mit akarhat? Megint egy kérdés, mindig van legalább egy.