Éppen Valék kapuja felé haladtam, amikor valami fura dolog történt. Chuck Val kutyája nem ugatott meg, nem morgott meg sem rezdült, miközben a kapu felé haladtam. Chuck nem szeret engem, sőt többször is megharapott, de most csak egyszerűen kinyitottam a kaput, beléptem az udvarra. A kutya még mindig csak fekszik az udvaron, Vajon beteg?  Vagy végre megkedvelt?  Miközben ezen gondolkodtam elértem az ajtót. Bekopogtam, nem telt el 10 másodperc és a barátnőm megjelent az ajtóban, bevonszolt a házba.

-Jó napot!- köszöntem Val családjának.

-Szia Danielle!-köszöntek vissza Val szülei.

-Szia Andrew!- köszöntem Val bátyjának.

-Szia D!- köszönt vissza ő is, és így folytatta- Ugye azért jöttél, hogy elnémítsd és lenyugtasd?

-Azért jöttem, hogy segítsek ruhát választani élete első randijára!-mondtam lelkesen.

-Menjünk!- fogott karon Val és bevezetett a szobájába.

A szobája lila színű, a fala tele poszterekkel. Van egy óriási ruhásszekrénye a szobában, ami most tárva nyitva volt és ahova, fért ruhák tönkelege volt felakasztgatva. A felakasztott ruhák közül megfogott 5 felsőt és 3 nadrágot és az ágyra terítette őket. Valnak rövid,de annál szebb fekete haja, zöldeskék átható tekintete van. Az 5 felsőből egy fekete volt, egy piros,  egy kék, egy színes, és egy fekete fehér gyönyörű mintákkal.

-A fekete ne legyen, mert beleolvad a hajad!-mondtam magabiztosan.

-Oké, akkor melyik legyen szerinted?- kérdezte bizonytalanul.

-A kék, mivel kiemeli a hajad és a szemeid!-mondtam felé nyújtottam a felsőt.

-Legyen!-mondta elszántsággal a tekintetében-De melyik nadrág?

Az egyik nadrág pöttyös volt(fekete, fehér), a másik csíkos, a harmadik sima fekete.

-Legyen a sima!-nyújtottam felé a sima fekete nadrágot.

-Ne szerintem legyen a csíkos!-nyúlt a csíkos nadrágért, de megállítottam.

-És mi lesz az ékszerekkel?-mutattam magányos ékszerdobozára.

-Akkor legyen a sima!- sóhajtott kedvetlenül, de mikor kutakodni kezdett ékszeres dobozában új lelkesedésre talált.

-Ez lesz!- vett ki egy gyönyörű feketés ezüstös nyakéket az ékszerdobozából.

Amíg ő öltözött és készült beszélgetni kezdtünk.

-Hogyan lehetséges, hogy ilyen csöndben eljutottál a kaputól az ajtóig?-kérdezte- Chuck kezd megkedvelni?

-Nem tudom, én is furcsánk találtam, azt hittem beteg!-Válaszoltam.

-Tudtommal nem beteg, de majd megkérdezem anyáékat.-próbálta mondani miközben a szempilla spirálozással volt elfoglalva.

-Na izgulsz?-kérdeztem meg félve a választól, de a szavamba vágott.

-Kész!- Állt elém átöltözve, kisminkelve!

-Ha ezután nem kér második randit akkor miután fog?-Mosolyodtam el.

Ekkor kopogtak az ajtón.

-Biztos ő az! Menj már!-mutogattam és biztatóan mosolyogtam.

Kinyitotta az ajtót és megjelent a pasija Jared.

Mivel Jared nem kedvel engem halkan elköszöntem, és távoztam a hátsó ajtón. Egy rövid erdei úton mentem haza.

 Nem kellett 5 perc és már otthon is voltam egy rakat házimunkával. Először kiteregettem a mosógépből, majd elindítottam a következő mosást! Aztán kipakoltam a mosogató gépből, és bepakoltam a koszos edényeket. Kitakarítottam a szobámat, majd a nővéremét is. Melody 17.12 kor lépett be az ajtón. Mint mindig nem volt megelégedve a munkámmal ebben is abban is talált hibát. Miután végighallgattam az előadást a jó teregetésről felmentem a szobámba. Bedugtam a fülesemet a telefonba majd a fülembe, kimásztam az ablakon, le a tetőről. Gyorsan beszaladtam az erdőbe, és pont időben. Anyukám és Apukám is hazaért, el akartak menni családi vacsorára a városba, de nekem nem volt semmi kedvem.

Ahogy haladtam az erdőben furcsa szag ütötte meg az orromat, nem tudom honnan, de tudtam, hogy vér szaga. Mentem a szag után, egy ismerős helyre vezetett, egy útra ahol van egy kisebb felszáradt piros folt, néhány lábnyom. Ekkor ugrott be az álmom, mégsem lett volna állom? Ekkor a hátam mögül megszólalt egy hang:

-Nem csak egy álom volt, valóban megtörtént!- A hang ismerős volt, de nem tudtam honnan.