-Tudja szívesen elfogadnám, de nem valami jó az egészségi állapotom jelenleg.-mondtam egyszerűen és arcomra erőltettem egy mosolyt. Egyre jobban fájtak a sebeim, azt hittem mostanára begyógyulnak majd.

-Tudom!-mondta.

-Tudja?-kérdeztem meglepődve. Vajon mit tudhat? Egyre gyanúsabb nekem ez a nő.

-Eléggé el vagy sápadva, és mintha reszketnél is!-mondta egyszerűen, de szerintem hazudott azzal kapcsolatban, hogy honnan tudja. Végig miközben beszélt hallgattam a szívverését. A kérdésemre pedig felgyorsult a pulzusa.

-Értem!-válaszoltam.-Hát ha jobban leszek nagyon szívesen segítek-mondtam mire mosolygott és nyújtotta a bal kezét.

-Akkor megegyeztünk!-mondta mire kezet fogtunk.

-Messze van még?-kérdeztem mire lekanyarodott balra.

-Hát igazából megérkeztünk!-állította le a motort. Aranyos kis farm volt. Egy nagy ház, hátul pajta és istálló. Karámok amikben lovak és tehenek legelésztek. Egy fiatal fiú tartott az autó felé. Közben kiszálltam Graccel egyetemben.

-Danielle, ő itt Ronan a fiam. Ronan ő itt Danielle.-mutatott minket be egymásnak. Ronannak fekete színű haja van, ami gondolom hosszú lehet mivel copfba fogta össze. A kék szemű, izmos, és kb. 185 cm magas lehet. 

-Szia!-köszöntem neki. Ő biccentett egyet, majd az anyjához fordult.

-Hívtad már Dereket!-kérdezte, alig láthatóan felém biccentve.

-Nem, még nem, de éppen arra készültem.-majd elővette a telefonját.-Addig körbevezetnéd Daniellet?

-Persze! Nagyon szívesen! Kövess!-mondta majd elindultunk az istálló felé. Az istálló közepén nekem háttal állt egy fiú, éppen csókolózott egy lánnyal. Felismertem a fiút, Tyler volt az. Mielőtt bármit tehettem volna ellökte a lányt.

-Nekem van barátnőm, és nem fogom megcsalni!-mondta  a lánynak.

-Az engem nem érdekel!-mondta a lány, majd újra meg akarta csókolni Tyler, de megint ellökte a lányt.

-Engem viszont igen!-mondta majd megfordul, mikor meglátott először lefagyott, de aztán gyors léptekkel elindult felém. Egyre jobban szétáradt bennem a fájdalom, mire odaért hozzám, éreztem, hogy a lábaim cserben hagynak, de még időben elkapott.

-Danielle! Danielle! Maradj velem! Mi történt?-szólongatott, majd megfogta a kezem és éreztem ahogy múlik a fájdalom. Minden másodperccel jobban elsötétedett körülöttem a világ.

Kb. Fél óra múlva

Mikor kinyitottam a szemem egy ágyban feküdtem és egy fekete hajú, borostás 20-as éveiben járó férfi hajolt fölöttem. A sebeimet nézegette.

-Hol vagyok?-kérdeztem gyengén.

-A farmon.-mondta Tyler aggódó tekintettel.

-Tyler ez most nem fontos! Mond el hogyan sérültél meg!-mondta a férfi, sürgető hangon.

-Egy...késsel...vágták...meg...a...jobb...oldalam...azt...hiszem. Aztán...egy...alpha ...megkarmolt!-mondtam lassan szinte már minden szónál megakadva.

-Szerintem a kést farkasölővel kenték be, különben már jobban lenne.-Fordult Gracehez.

-Mi akarsz tenni?-kérdezte Tyler.

-Egyetlen megoldás, ha a vágás beégetjük. Viszont az nagyon fog fájni.-mondta majd egy fekete táskáért nyúlt és valamit kivett belőle. 

-Csak csináljátok!-mondtam, mire a férfi valahogy meggyújtotta azt a valamit. Az a valami nagy lánggal égett.

-Fogjátok le!-mondta, majd Tyler és Grace lefogtak. Minek kell lefogni?-Grace inkább Ronan.-mondta, mire Grace kiment, majd Ronan jött helyette és lefogott.-Mehet?-kérdezte a férfi, mire én csak bólintottam. Erre a lángot a jobb oldalamon levő vágás felé irányította. Megértettem miért kellett lefogni. Üvöltöttem a fájdalomtól, mielőtt ismét elájultam, láttam Tyler arcát. Könnyezett.

2 nap múlva

Mikor felébredtem, a férfi ült az ágy mellett, engem figyelt.

- Jó reggelt!-köszöntem neki.

-Jobbat!-mondta.

-Köszönöm, hogy megmentette az életemet?!-mondtam, de nem tudom a nevét a férfinek.

-Derek, Derek Hale!-mutatkozott be.

-Danielle vagyok!-mutatkoztam be én is.

-Tudom, Tyler sokat mesélt rólad!-felelte, hangja unott volt.

- Mennyit voltam ájult? 3 nap, vagy 2 nap?

-2 napig!-válaszolt. Nem volt valami kedves, se túl beszédes.

-Felébredtél!-lépett be a szobába nagy mosollyalTyler.

- Ha jobban leszek fontos megbeszélni valónk lesz.-mondtam sejtelmesen.

-Majd később most az a fontos, hogy mi történt.

-Ian és az anyja az történt.-feleltem, de mielőtt folytathattam volna, megjelent Grace egy tálcával, amin valami kaja és innivaló volt. Erre én felültem, Grace pedig az ölembe tette a tálcát.

-Nagyon szépen köszönöm!-mondtam, majd nekiláttam enni.

-Kér valaki?-kérdeztem Tylerre, majd Derekre nézve.

-Nem kösz!-mondta Tyler.

-Én sem kérek!-mondta Derek, majd kiment a szobából.

Miután megettem azt az isteni kaját, behívattam Dereket, Gracet és Ronant.(Tyler ugye már bent volt). Elmeséltem nekik mindent töviről hegyire, majd megbeszéltük, hogy holnap valaki hazavisz engem és Tylert. Gondolkoznom kell. Ki kell békítenem a szüleimet. El kell mondanom az igazat. Tylerrel beszélgettünk, de látta, hogy fejben nem ott járok.

-Baj van?

-Nincs, csak gondolkozom!-mondtam gyengén.

-Azt látom!-nevetett. 

-Azon gondolkozom, hogy most mit fogok csinálni. Na mindegy inkább alszom egyet.-Erre elindult kifelé.-Ne menj el! Aludj velem! Talán ezúttal itt leszel mikor felébredek!-kérleltem, mire óvatosan bemászott mellém az ágyba. Fejemet a mellkasára helyeztem, mire ő elkezdte birizgálni a hajam. Így gyorsan elaludtam.

Következő nap reggel

Reggel van még mindig Tyler mellkasán fekszem, de végre ő is alszik. Megint csak nézem ahogy alszik. Valami jót álmodhat mivel mosolyog.

-Megint bámulsz!-nyögte halkan, csukott szemmel.

-Te meg megint elrontottad a pillanatot!-mosolyogtam.

-Na indulhatunk?-rontott be Derek.- Megzavartam valamit?

-Igen!-mondtam, majd megcsókoltam Tylert. 

-Készüljetek indulni akarok!-mondta türelmetlenül. 

-Átöltözöm, aztán ha meg van a cuccom mehetünk!-mondtam, és majd egyik pasiról a másikra néztem. Kellett egy kis idő mire rájöttek mire akarok kilyukadni, mindketten az ajtó felé indultak.- Köszi!-kiáltottam utánuk. 

-Erre sokat várhatunk!- halottam Derek hangját kintről.

-Mármint mire?-léptem ki az ajtón átöltözve.

-Semmire!-vágta rá mikor meglátott. Biztos azt hitte 20 perc lesz míg átöltözöm.

Elköszöntünk Gracetől, Ronantől, és Sarahtól (aki lesmárolta Tylert), majd elindultunk. Az út némán telt. Derek a mi házunk előtt rakott ki minket. Elköszöntünk tőle, majd én határozott léptekkel indultam befelé a házba, Tyler pedig követett.

-Anya, apa beszélnünk kell!-kiáltottam beérve a házba, de anyám és apám az étkező asztalnál ülve várt rám. Amint meglátott, anyámat elöntötte a félelem, legalábbis a szívverése ezt árulta el.

- Danielle! Anyáddal a válás mellett döntöttünk!- csapott a közepébe apa.

-Hogy mi? Ilyen gyorsan nem hozhattok ilyen döntést!

-4 nap telt el! Ennyi idő elég.-mondta anya.- És apád el is költözik!

- Hova? Várjunk! Velem mi lesz?-erre összenéztek-Ez eszetekbe sem jutott! Jó kis család!-mondtam majd Tyler kíséretében az ajtó felé vettem az irányt.

-Danielle most hova mész?-kérdezte anya.

-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá, majd az ajtón kiérve az erdő felé vettem az irányt.