Ha tudtam volna, hogy ez következik nem megyek fel a szobámba. A férfi aki üvöltött alpha volt (vörös szeme volt). Az üvöltés hatására éreztem ahogyan pillanatok alatt átváltozom. Elsőként a karmaim jöttek elő, aztán hegyesek lettek a szemfogaim. Szőr serkent az arcomon, fülem megnyúlt, szemem sárgán ragyogott. Eközben anyám lépett be az ajtón, gyorsan elfordultam, hogy ne lássa az arcom. Az alpha már nem volt a szobámban, csak hárman maradtunk.
- Milyen hang volt ez?-kérdezte anyám aki egyre közelebb jött hozzám.
- Ne közelítse meg! Fusson! Segítsen!- játszotta a kétségbeesettet Ian.- Ez egy szörnyeteg!- anyám elsétált melettem, én igyekeztem elfordulni tőle.
- Ő csak a lányom és a bará......-mondta neki, majd meglátta az arcom és elhallgatott. Gyorsan megnézte milyen távol van az ajtó, oda akart futni, de megelőztem és az ajtó elé álltam.
- Meg tudom magyarázni!-lihegtem neki. Szívverése az egekben volt, rettegett tőlem. Közeledtem feléjük. Ian elkezdett kutakodni az éjjeli szekrényemben, ahol talált egy kést ( az eddig nem volt ott). Anyám kezébe nyomta a kést, aki felém vágott vele, elsőre nem vágott meg. A következő suhintás már annál inkább, erős vágást ejtett a jobb oldalamon. Hirtelen zavarottságomat kihasználva elrohant melettem, lefutott a  kocsikulcsáért. Futottam utána, de megálltam és próbáltam lenyugodni és szépen lassan visszaváltoztam. Reméltem ha meglát emberként megnyugszik. Anyám már nem volt ott mire a garázsba értem, könnyeimmel küszködve, az oldalamat fogva mentem vissza a szobámba. Ian sunyi mosollyal az arcán beszélgetett az alphával. Iannak támadtam mire az alpha hátulról lefogott. Mellkasomra helyezte a kezét, majd a bal oldalamba méllyesztette a karmait. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de rá kelett jöjjek, hogy sokkal erősebb nálam.
- Beszélgessünk! Mit szólsz?- kérdezte Ian.
- Nem azt tesszük?- kérdeztem vissza gúnyosan, mire az alpha jobban belém mélyesztette a karmait(márha lehet így fogalmazni). Én erre csak felszisszentem és megvillantottam sárga szemeimet.
- De igazad van! Fordítsuk komolyra a szót! Van egy visszautasíthatatlan ajánlatom. Nagyon egyszerű te elmész egy rövid időre, ha nem teszed megkeressük Tylert és a falkát és mind egy szálig lemészároljuk őket. Erről nem szólhatsz senkinek, de ha mégis így teszel eltesszük az illetőt láb alól. Nem kelett sokat gondolkodnom a válaszon.
- Rendben! De ha Tylernek vagy a falkának egy haja szála is meggörbül megöllek titeket.-mondtam határozottan.- Ian beszélni akarok veled négyszemközt.
- Az sajnos nem fog menni, de hallgatlak- mondta pökhendi hangon.
- Mit tett veled az a kurva?- kérdeztem mire pofonvágott, de én folytattam- Te nem ilyen vagy! Mit mondott neked? Hogy tehetted ezt?-könnyeztem- Barátok voltunk, én sosem tettem volna veled ilyet. Mit mondott neked? Mit tett veled? Bántott?- kérdeztem, közben végig a tekintetét kerestem, de nem nézett a szemembe.
- Az a nő az anyám! Tudod rámutatott néhány fontos dologra!-mondta, de már a szemembe nézett.
- Mint például? - kérdeztem olyan gúnyosan amennyire bírtam.
- Az nem tartozik rád! Ha most megbocsájtasz nekünk jelenésünk van máshol. Erre az alpha karmaival mélyen felszántotta a mellkasomat. A fájdalomtól üvöltve zuhantam hassal a szőnyegre. A szekrényen volt a telefonom, szólnóm kell valakinek. Elkezdtem kúszni a szekrény felé, de Ian megelőzött és az alphának adta a telefonom aki puszta kézzel kettétörte azt.
- Danielle! Felesleges próbálkozni! Tartsd be az alkut és nem lesz nagyobb baja senkinek sem!- mondta Ian, majd elájultam.
Mikor végre felébredtem
Mikor felébredtem nagyon gyengének éreztem magam, biztos a vérveszteség miatt. Sok időmbe telt de sikerült ülő, majd álló helyzetbe tornáznom magam. Kinyitottam a ruhásszekrényemet egy öv után kutatva. A legkissebb övet amit találtam a sebeim fölé rögzítettem. Aztán lesiettem megkerestem az elsősegély dobozt és valami kötés szerűvel szorosan bekötöttem a sebeim amik még gyengén véreztek. Aztán az kerestem egy nagy hátizsákot. Pakoltam bele pénzt, zsebkendőt, az elsősegély dobozt, ruhát, hálózsákot és sok más fontos dolgokat. Felvettem egy fekete felsőt, egy sötétkék hosszú nadrágot, a derekamra kötöttem egy pulcsit, felcsatoltam a bal kezemre az órámat, hátamra vettem a hátizsákom és kivételesen az ajtón távoztam. Mint mindig most is az erdőbe mentem, pontosan tudtam merre menjek. A tervem az volt, hogy egy forgalmas úthoz érek az erdő után, ahol stoppolok. Már besötetedett, sietve lépkedtem az éjjszakában. Néha mikor elszédültem megálltam pihenni, de aztán mentem tovább. Akármennyire is fájt én csak mentem előre. Hajnaltájt aludtam egy kicsit majd mentem tovább az erdőben, és meg is érkeztem az úthoz. Sétáltam az út szélén balkezemet kirakva 👍<--ezt mutatva stoppoltam. Már vagy 2 órája stoppoltam mikor lelassított egy kamionos, felléptem a kamion oldalára.
- Jó napot!-köszöntem a kamionosnak.
- Szia Cica! Mennyi az óradíj?-kérdezte mire arcon köptem és leszálltam a kamion oldaláról. Elkezdtem a fájdalmaim ellenére futni, mivel a férfi kiszállt és utánam futott. Szerencsére megállt egy autó, egy kb. 40-50 éves hölgy vezette.
- Szállj be! - kiáltotta. Egy szó nélkül bevágódtam mellé mielött a kamionos utolért volna.
- Grace vagyok!- mutatkozott be a hölgy és nyújtotta a kezét, közben rálépett a gázra.
- Danielle!-vágtam rá majd kezetráztunk.- Köszönöm a segítséget!
- Nincs mit! Merre tartasz?- kérdezte.
- El!- hangzott a válaszom.
- Van egy ajánlatom! - szólalt meg 3 perc néma csend után Grace.
- Ma mindenkinek van egy!-morogtam az orrom alatt.- Hallgatom!
- Van egy farmom, nem ártana még egy pár segítő kéz! Természetesen nem ingyen, szállást ételt- italt biztosítok.- fejezte be az ajánlatát.
_______________________________________ Kedves olvasóim! Tudom mostanában nem voltam fenn túl sokat, de sok a munka. Remélem tetszett ez a rész! Ha így van nyomjátok meg azt a csillag alakú kis gombot. Jó éjt!