Az apám azt hitte blöffölök, pedig nem blöfföltem.
- A te nagyképűségedet örökölte!- halottam női hangot. A hang egy szőke nőtől érkezett.
- A gyengeségét meg az anyjától!- vágta rá az apám- De mégis az én lányom.-ezután a kijelentés után köptem egyet az apám elé a földre.- Hol itt a tisztelet kislányom? A fiúkád nem kérdezi meg tőlem hogy járhattok-e! Te meg köpködsz! Ki tanította ezt? Talán a  nevelőapád?- Annyira feldühített, hogy teljesen átváltoztam és futni kezdtem az apám felé, aztán hirtelen a mellette álló nő valami fekete gyíkszerű lénnyé változott és nekem támadt, ejtett egy vágást a kezemen. Azt hittem ennyivel meg is úsztam, de tévedtem. Hirtelen összerogytam, háttal zuhantam a földre. Lélegezni tudtam, de se a kezeimet se a lábaimat nem tudtam megmozdítani. Egész testemben zsibbadtam. A fejem jobbra nézett , így láttam Tylert felém rohanni. 

- Mi történik velem?-kérdeztem félve.

- Ez a nő egy kanima!- kérdőn néztem rá- Majd ha ezt túléljük elmagyarázom! A lényeg, hogy bénult leszel amíg meg nem gyógyulsz.Ha csak..- gondolkozott el hangosan- Fájni fog, de előbb tudsz majd mozogni. Nem akarok fájdalmat okozni!- hadarta, de én félbeszakítottam.
- Csináld!-mondtam neki erőteljesen, közben hátulról egy vérfarkast láttam közeledni.- Gyorsan!-mikor ezt kimondtam erős fajdalom hatolt bele a kezembe. Tyler a kezembe mélyesztette a karmait, majdnem felordítottam fájdalmamban. A fájdalom elhomályosította a látásomat, de láttam ahogy a vérfarkas elvonszolja Tylert. Viszont Tyler nem engedte magát és pofonvágta a vérfarkast. Aki erre egy fának lökte és kétszer elég durván hasba rúgta, majd a barátom ájultan esett össze.

-Nee! Hagyd őt békén!-próbálkoztam mozogni, de nem nagyon sikerült semmit sem csinálnom. Rá kellett döbbennem, hogy most inkább az eszemet kéne használnom. Ha hívni akarunk arrébb kell mennünk, de nem igazán fognak elengedni harc nélkül. A harchoz viszont kevesen vagyunk, hacsak tudnánk hívni vérfarkasokat. Viszont őket sem tudjuk idehívni eszeveszett kiabálás nélkül. Viszont ha a vérfarkasok olyan sok tulajdonságban hasonlítanak a farkasokra, akkor talán jelezhetünk a falkának valamivel. Talán vonyítással, de én nem vagyok a falka tagja. Vagyis az egyetlen lehetőségünk ha Tyler felébred és vonyít a falkának. Akkor húznom kell az időt mielőtt szorulna  a hurok. Míg én gondolkoztam az apám belépett a látóterembe.

-Azért jól vagy kicsim?-kérdezte gúnyos hangon.

-Menj a picsába! Ha egyszer sikerül megmozdulnom én magam öllek meg!-köptem a szavakat.

-Milyen mocskos szád van! Ezt ki tanította vajon a nevelőapád vagy a drága édesanyád?-mondta majd elsétált. Éreztem ahogy a harag végighalad rajtam, és a méreg is már majdnem kiürült a véremből. Lassan újra tudtam mozogni, elsőként a lábujjaimat, majd az felső ujjperceimet, az ujjaimat és a kezeimet is éreztem. 

-Kik jöttek értem?-kérdezte erőteljes hangon az apám, nem érkezett válasz.-Ha nem beszéltek centiméterenként nyúzom le az egyikőtökről a bőrt amíg el nem kezdtek beszélni.

-Ahhoz nekem is lesz egy pár szavam!-mondtam majd remegve és gyengén felálltam.

-Így akarsz megölni?-nevetett az apám majd az egész falka.

-Meg kell próbálnom! Húznom kell az időt!-súgtam a semmibe. Erőt vettem magamon és elkezdtem futni az apám felé, átadtam magam a haragnak, nem én irányítottam, már nem. Viszont amíg én mérges voltam az apám nyugodtan állt, és ez volt a vesztem. Teljes súlyommal és minden erőmmel mentem neki az apámnak, de ő egy 10 centiméternél többet nem mozdult hátra. Pofon akartam vágni de elkapta a kezem és karmaival végigszántotta az oldalam. Szerencsére csak kisebb, nem túl mély sebet okozott, de szerintem ha komolyan bántani akart volna akkor nem úszom meg ennyivel. Még fogta a kezem és a hátam mögé csavarta, majd nekilökött a legközelebbi fának. Bevertem a fejem, de újra támadtam, közben az egyik béta Ianéket kezdte újból kérdezgetni.

-Kik jöttek ide? Melyik vadászcsalád?-kérdezte, közben én is végig szántottam az apám oldalát. Mire ő megragadta a nyakamat és elemelt a földtől. Alig kaptam levegőt. Karmolásztam apám kezét, de ő határozottan tartott.

-Hát nem volt elég?-kérdezte gúnyos hangon, erre láttam hogy Ian az apánk felé indul, aki ezt érezve megfordult.

-Na és te fiam mit szeretnél tenni?-kérdezte az apánk mire Ian egy kést húzott ki a csizmájából, hagy tegyem hozzá nem kis kést, és apánknak támadt aki közben még mindig a nyakamat szorongatta. Gyorsan elkapta Ian kezét, majd kifordította belőle a kést, aztán Iant is nyakánál fogva emelte el a földtől.

-Engedj el! Nem kapok levegőt!-mondtam alig hallhatóan.Egyre kevésbé kaptam levegőt.

-Engedd el a fiamat!-kiáltott egy női hang, mire az apám is odafordult, és meglepődésében majdnem elengedett minket.

-Örömmel!-mondta majd engem egy fának lökött, Iant pedig 1 méter messze dobta.

-Rohadj meg!-motyogtam magam elé, mikor felálltam. Ian a földön feküdt, Isabella mellette volt. Oda akartam futni, de eszembe jutott Tyler, ezért hozzá futottam.

-Tyler! Tyler!-ébresztgettem. Közben az alpha és az a nő beszélgettek:

-De hisz te meghaltál!-mondta az apám.

- Úgy látom szépen eljátszottam a halálomat!-nevette a nő.-Viszont most azért jöttem, hogy bosszút álljak!

-Rajtam?-erre a nő csak bólintott.-Miért is?-kérdezte  az apám gúnyos hangon, gondolom idegesíteni akarta a nőt.

-Amiért megcsaltál Sylvia Blakkel!-várjunk csak az a nő Ian anyja-Amiért elhagytál engem és a fiunkat.

-Te is elhagytad őt!-mutatott Ianre.-Amúgy is ha rajtam bosszút állsz Sylvián miért nem?-Közben Tyler felébredt.

-Hála az égnek! Jól vagy?-kérdeztem és a tekintetét figyeltem.

-Voltam már jobban is! Miről maradtam le?-kérdezte. Közben megláttam, hogy egy vadász egy embert vonszol maga után. Az illetőnek bárki is az hátra van kötözve a keze, vagyis nem vérfarkas, illetve egy álarc van az arcán.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok! Bocsi, hogy késtem a résszel! Remélem tetszett, ha így van nyomj egy like-ot!!! Ha nem akkor írj kommentet! Jó éjt!