Pár nappal a baleset után..

A napokban kikérdeztek a rendőrök, a két alakot kivéve mindent elmondtam nekik. Szakértők szerint valami felborított minket, de azt még ők sem tudják, hogy mi. Személy szerint én egy vérfarkasra, arra a bizonyos vérfarkasra gondolok. Az alphára, az apámra, szerintem ő tette, de ha ő tette akkor azt nem tudom, hogy miért. Tudta, hogy az autóban ülök. Ez így nem áll össze. A szüleim éjjel nappal mellettem voltak a kórházban, ez azt eredményezte, hogy nem igazán tudtam kilépni a kórteremből. Egyszer meglátogattam Christinát, aki szerencsére túlélte a durva kalandunkat. 2 nap után kiengedtek, persze anyám már a napfénytől is óvott volna, de apám szerencsére nem engedte, hogy túlzásba essen. Itthon is egész nap feküdnöm kell az ágyban. A bordáim meggyógyultak, a fejem sem fáj már, és fáradt sem vagyok. Nagyon unatkozom, így Tyler azt mondta, hogy ma átjön. 

-Szia!-köszöntem neki mosolyogva mikor bemászott az ablakon. Kimásztam az ágyból, átöleltem és megcsókoltam

-Szia!-nyögte két sók közt. Ekkor anyám nyitott be a szobába kopogás nélkül.

-Sziasztok! Öhm... Zavarok?-kérdezte mosolyogva.

-Nem anya nem zavarsz!-válaszoltam.

-Jó napot!-köszönt anyámnak Tyler.

-Tegezz nyugodtan, nem vagyok olyan öreg!-vágta rá anya.

-Kivel beszélgettek?- kérdezte apa a földszintről, majd elindult fölfelé. Én elkezdtem mutogatni Tylernek, hogy bújjon ki az ablakon. Mire apa felért már nem is volt a szobában.

-Senkivel nem beszélünk apa! Épp azt beszéltük, hogy az egyik fiú barátom szeretne járni velem, de jön hogy tőled engedélyt kérjen!- a mondta végét hangsúlyoztam és reméltem, hogy Tyler megérti mire gondolok. Kopogtak az ajtón.- Azt hiszem itt is van!-mondtam mosolyogva.

-Maradjatok itt!-mondta apa komoly arccal. Elkezdhetek félni.

-Jó napot kívánok! Örvendek Mr. Blake!-köszönt Tyler illedelmesen mikor apa ajtót nyitott.

-Szia!-köszönt vissza apa.

-A nevem Tyler Williams. Szeretném az engedélyét kérni ahhoz, hogy járhassak a lányával!-kérdezte Tyler illedelmesen.

-Előbb lenne pár személyes kérdésem! Kezdhetjük?-kérdezte apa.

-Persze!-válaszolt Tyler. 

-Macska vagy kutya?

-Határozottan kutya!-vágta rá Tyler. Ez a kérdés mosolyt csalt az arcomra, ránéztem anyára aki rezzenéstelenül állt. Nem halott semmit a beszélgetésből ami alattunk zajlott.

-Mondj egy színt!

-Sötétkék!-vágta rá Tyler, hangján éreztem, hogy izgul.

-Szereted a lányomat?-kérdezte végül apa.

-Igen, nagyon is!-mondta Tyler, hangja gyengéd volt, tudta, hogy hallom.

-Rendben engedélyezem, hogy járj a lányommal,de vannak szabályok. Először is mindig legkésőbb este tízre hozd haza. Másodszor ha baja esik, akkor kinyírlak!-ezen a ponton vissza kellett tartanom a nevetést.- Harmadszor nincs szex!-ez most kiakasztott, csak 15 vagyok, nem vagyok kurva hogy 15 évesen veszítsem el. Apa mikre nem gondol.-Negyedszer ne bántsd meg mivel akkor is kinyírlak! Továbbá engem uramnak  vagy Mr. Blakenek szólítasz! Elfogadható szabályok?

-Persze! Abszolút! Minden szabályt igyekszem betartani!-mondta Tyler. 

-Remélem is! Kerülj beljebb!-mondta, majd fél perc múlva kopogtak.

-Gyere!-kiáltottam. Kinyílt az ajtó és Tyler belépett.- Na hogy ment?-kérdeztem , mint aki nem hallgatta végig az egészet.

-Azt hiszem jól!-válaszolta mosolyogva.

-Azt hiszem hagylak titeket beszélgetni!-mondta anya majd kiment a szobámból, és becsukta az ajtót. Tylerrel egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.

-Most hogy apád is áldását adta,tőled is megkérdezem! Leszel a barátnőm?-kérdezte, szemei őszintén csillogtak.

-Igen!-mosolyogtam, erre ő gyengéden megcsókolt.-Van kedved lelépni?

-Nem halottad az apádat?-kérdezte halkan, én erre csak felhúztam az egyik szemöldökömet. - Persze menjünk! Nekem viszont a bejáratnál van a cipőm!-mondta mosolyogva.

-Lent találkozunk!- mikor kilépett az ajtón azonnal elkezdtem átöltözni, utána gyorsan felhúztam és bekötöttem a cipőmet. Majd a szokásos útvonalon ki az ablakon le a tetőről.

-Danielle!- halottam anya hangját, de én csak futottam az erdő felé, Tyler pedig út közben csatlakozott hozzám. Tylerrel a híd felé mentünk, fogtuk egymás kezét.  Mikor egyszer csak hangos nevetgélést halottunk. A hídon állt Ian és Isabella. Tipikus, én mindig így járok! Nem álltunk meg mentünk a híd felé, vártam hogy észrevegyenek.

-Sziasztok!-köszöntünk rájuk.

-Sziasztok!-köszöntek vissza mikor felénk fordultak.

-Végre megjöttetek!-mondta Ian.

-Miről maradtunk le? Várjunk csak! Ti vártatok minket?-kérdeztem kíváncsian.

-Igen! Emlékszel a baleset napján, mondtam hogy gyere át ha végeztél a városi alphánál?-kérdezte Isabella, mire én csak bólintottam. -Apámék hívtak vadászokat, azért hogy elkapják az apádat, mivel mi ehhez kevesen vagyunk. A városba befelé menet velük találkoztatok, a baleset napján.

-És ehhez nekem mi közöm van?-kérdeztem értetlenül.

-Az hogy vérfarkas vagy, és mivel a mi támogatásunkat élvezed kötelességünk szólni róla, hogy azok a vadászok meg fognak keresni.-vette át a szót Ian.

-És?-kérdeztem.

-És nem lesznek túl kedvesek!-fejezte be Tyler.

-Ha még aznap sikerült volna találkoznod velük ez elkerülhető lett volna, de a baleset megnehezíti a dolgokat.

-Nem baleset volt! Ezt direkt tette valaki!-vágtam rá.

-Várjunk csak! Ti együtt vagytok!-kérdezte nevetve Isabella.

-Igen!-válaszolt Tyler.

-Nem kellett volna engedélyt kérni a bátyjától?-kérdezte Isabella gúnyosan.

-Az apámtól kért engedélyt!- közöltem hidegen.

-Ez nem igaz!-halottam az igazi apám hangját, a távolból. Tylerrel összenéztünk.

-Mennünk kell! Futás a város meg a házak felé! Gyerünk!-kezdtük el futni, de már késő volt. Körbe vettek minket! Éreztem ahogy a szívverésem felgyorsul, a látásom megváltozik, hegyessé válik a fogam és a körmeimet karmok váltják fel,de még nem változtam át teljesen, Tylerrel ellentétben.-Isabella hívd az apádat!-mondtam mire elővette telefonját és tárcsázni kezdett.

-Nincs térerő!-közölte aggódóan. 

-Most mit fogunk csinálni?-kérdeztem, nem is tudom pontosan kitől.

-Játszadozni fogunk veletek, de megmenekülhettek ha elmondjátok milyen vadászok jöttek ide!-halottam az igazi apámat.

-Nem tudjuk!-vágta rá Ian.- Azt nem tudjuk kik, csak azt hogy érted jöttek! Eljöttek, hogy levadászhassanak a falkáddal együtt.-nagy nevetés támadt körülöttünk.

-Hagyd őket békén!-álltam az apám elé.

-Különben mit teszel? Elfutsz Calumhoz, vagy bebújsz az ágy alá.-kérdezte gúnyosan.

-Ha nem engedsz el minket, kénytelenek leszünk utat vágni magunknak.-villantottam sárga vérfarkas szemeimet és a karmaimra mutattam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok! Remélem tetszett ez az új rész! Köszönöm a több mint 500 megtekintést sokat jelent nekem! És a 80 like is! Köszi, hogy olvassátok! Kommenteljetek! Kérdezzetek! Kíváncsi vagyok a véleményetekre!