16. Fejezet
Lassan nyitom ki a szemem, ahogy veszek egy nagy levegőt köhögni kezdek. Nagy füst van, de hol vagyok. Várjunk csak mi ez a füst, és miért vagyok fejjel lefelé. Megpróbálok felnézni a lábamra, ekkor rájövök, hogy az autóban ülök.
-Christina! Christina!- kiáltom, és keresem a szememmel az autóban. Látom őt, de alig. Szörnyem fáj a fejem, de nincs időm. Valahogy ki kell szednem őt innen, de még nincs eszméleténél. Kinézve az ablakon két homályos alakot látok, az autót figyelik, majd elsétálnak valahova. Ezzel most nem foglalkozhatok ki kell szabadulnom innen. Felnyúlok és a kezemmel keresem az öv csatolóját.Hirtelen sikerült kicsatolnom az övem, és leestem. Ahogy próbáltam megmozdulni rájöttem, hogy megsérült vagy eltört néhány bordám. Christinához fordultam és próbáltam felébreszteni.
-Christina! Ébredj fel! Gyerünk! Christina!-ébresztgettem. Lassan kinyitotta a szemét. Elég súlyosan megsérült, vérzett feje és talán belső vérzése is lehet. Mondani akart valamit, de nem igazán sikerült neki.
-Figyelj! Ki kell kapcsolnod az övedet én pedig segítek óvatosan lejönni! Oké?-kérdeztem, mire ő csak bólintott, és köhögött.- Mehet!-mondtam, mire ő kicsatolta az övét én pedig megfogtam, nehogy fejre essen. Egyre több lett a füst az autóban, még többet köhögtünk. Próbáltam kirúgni az ajtót, de ez sérült bordákkal még egy vérfarkasnak is nehéz. Nem tudom hányadik próbálkozásra, de végre az ajtó megadta magát. Amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam az autóból. Utána Christina is próbált kimászni. Ekkor vettem észre, hogy valami ég az autó mellett. Ez baj mert ha tűz van, robbanás is lesz. Mikor Christina is kimászott óvatosan felálltam, segíteni akartam neki felállni, de láttam, hogy a sérülései súlyosak és nem kéne nagyon elmozdítanom sehova, de az autó égett.
-Christina! Figyelj, nem ájulhatsz el! Oké maradj velem! Most szépen fel fogsz állni!-közöltem vele, majd felhúztam, alig állt a lábán, de legalább állt. Ketten elsántikáltunk az autótól, majd óvatosan lefektettem az út mellé. Azonnal segítséget kell szereznem neki. Meghallgattam a szívverését egyre lassabb és gyengébb lett. Hívnom kell a mentőket, de az autóban van a telefonom, viszont az bármikor robbanhat. Nem kérdés, hogy most mit csináljak. Nagy levegőt veszek és a lángoló autóhoz futok, bemászom és a telefonomat kezdem keresni. Meg is találtam, de összetört. Christina telefonja is itt van valahol, hisz azon hallgattam a zenét. Megtaláltam, most húzás mielőtt robban. 5 méter volt köztem és a kocsi között mikor robbant. A robbanás lökött rajtam egy nagyot, földre kerültem és a fejemet is bevágtam, már alig tudtam hogy hol vagyok,de azért tárcsáztam a 911-et. Amint valami emberi hang szólt a telefonba beszélni kezdtem.
-Kérem küldjön mentőt a várostól délre, az útlezárás város felőli oldalára. Felborult az autónk és két sérült van.- Ekkor még egyet robbant az autó. Eldobtam a telefont, valahol a közelemben koppant az aszfalton. Mászni kezdtem, Christinát kerestem a szememmel, de olyan homályosan láttam, hogy alig találtam meg. Nem hallom a szívverését, a fejemet a mellkasára helyeztem és így sem halottam. Elkezdtem újra éleszteni. Már kétségbeestem, de ekkor elkezdett lélegezni. Már nem is tudom eszméletemnél voltam, de egy autót halottam, ajtó csapódást és futó lépteket.
-Úristen jól vannak? Szívem hívd a mentőt!-mondta egy férfias hang.
-Már hívtam!-nyögtem ki olyan hangosan amennyire tudtam. Homályosan egy férfi alak rajzolódott ki előttem.
-Mi történt? Hol a másik autó? Csak maguk vannak?-bombázott kérdésekkel a férfi.
-Nincs másik autó! Csak mi ketten vagyunk!-mondtam, majd meghallottam a szirénákat. Két mentősnek látszó alak hordágyra fektette Christinát és betették a mentőbe. Mármint remélem ez történt mivel csak színes foltokatláttam.
-Mikor érkezik meg a másik mentő?-kérdezte az ismeretlen férfi az talán az egyik mentőst.
-Nemsokára érkezik!-felelte majd beszállt az autóba és elhajtottak. Nem tudom mikor érkezett meg a mentő, de én azt már nem győztem ébren. Annak dacára, hogy véleményem szerint nincsenek halálos sérüléseim,elkezdtem gondolkodni. Mi történne ha meghalnék? Ki ejtene könnyeket? Ki örülne, hogy végem van? Van sejtésem, hogy ki hogy reagálna a halálhíremre. Viszont van ezeknél fontosabb kérdés is. Megakartak ölni minket, ha igen akkor ki és miért?
Órákkal később már a kórházban
Danielle még nem ébredt fel, Christinát pedig még műtik. Mindkettőjüket azonosították és értesítették a hozzátartozóikat. Calum, Tyler és Rebecca érkeztek elsőkként. Aztán Danielle szülei is befutottak. Calum szólt Isabelláéknak, így Daniellet egy beavatott orvos vizsgálta meg és állított fel hihető diagnózist. Papíron Danielle megzúzta néhány bordáját, van egy kisebb füst mérgezése és egy durva agyrázkódása. Persze ennél jobban megsérült, de vérfarkasként a gyógyulás miatt nem írhatták be, hogy majd semmi baja nem lesz. Christina súlyos sérülései miatt a műtét még órákig elhúzódott, az orvos szerint minden a következő 24 órában dől el. A műtét végére a rendőrök is megérkeztek, hogy felvegyék Danielle vallomását (amint felébred) és az orvos szakértői véleményét is meghallgassák.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Kommenteljetek, kérdezzetek amit csak szeretnétek. Mondjátok el mi nem érthető vagy mi lett túl furcsa, esetleg mi lett túl lapos vagy mi nem lett elég részletes! Várom a véleményeket! Legyen szép napotok!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro