Felébredek, lassan hozzászokik a szemem a fényhez, körülnézek. Mindenhol vér, 3 holttest a kezem véres, az ujjaim vége a körmeim. Vagyis nem a karmaim véresek. Karmok? Mi? Kiszállok az ágyból, mindenhol vér, befutok a fürdőszobába. A tükörben én vagyok, vagy mégsem a szemem kéken ragyog, kinyitom a szám olyan nagy szemfogak mint Tylernél. A három holttesthez fordulok. Az elsőn egy óra van, olyan mint apáé! Várjunk ez apa, a második anya, a harmadik Melody. Uramisten ezt én tettem, megöltem a családom, jézusom mit tettem! Nevetést hallok! Megfordulok előttem áll Tyler és a képembe röhög!

- Mondtam, hogy kell majd a segítségem! Nem kellett! Így jártál!!

Hirtelen felébredek! Sötét van a szobámban vagyok! Egyedül, mindenem tiszta víz, izzadtság! Csak álom volt? Halkan belopózom a nővéremhez, ott alszik az ágyán él és lélegzik. Amilyen halkan csak lehet kimegyek a nővérem szobájából, keresek egy órát este 10 van! Egész álló nap aludtam. A folyosón állok lépéseket hallok a lépcsőn, anya az még mérges, de legalább nem ordít. Nem szid le, nem kérdez semmit csak ennyit mond:

-Szia drágám! Nem tudom merre jártál, de nem is érdekel! A lényeg, hogy itthon vagy épségben! Most aludj egy kicsit!-Lefeküdtem aludni jobban mondva piheni, mivel  ezután az álom után nem ment az alvás. Most friss levegőre volt szükségem! Megint kimásztam az ablakon, leugrottam a tetőről, és be az erdőbe. Most nincs célom, csak sétálgatok. Már legalább 10 perce sétálgatok céltalanul, amikor lépteket hallok a hátam mögül. Rebecca az.

-Szia!- köszönök neki.

-Szia!- köszönt vissza- biztos sok kérdésed van még! Mostantól én leszek a segítőd, Calum kért meg és szívesen elvállaltam.

-Mióta követsz?-kérdeztem kíváncsian.

-Mióta kimásztál az ablakon-mosolygott- Elég elgyötörtnek tűntél! Mi történt?

-Volt egy borzalmas rémálmom!

-És ennyire rossz volt?-kérdezte kétkedéssel a hangjában.

-Rosszabb!- vágtam rá, láttam ,hogy az arcáról lefagy a mosoly.Láttam a szemében a saját elgyötörtségemet . Azt hittem itt hagy, de nem tette!

-Gyere mutatok egy helyet!-ment előre, én pedig követtem. Egy tisztás félén találtam magam, olyan volt mint egy kirándulóhely, egy kinti uzsonnázó hely. Asztalok és székek mindenütt, középen egy nagy lánccal ás lakattal zárt szekrény. Rebecca levette a lakatot és a láncot, kivett egy vizet és odadobta nekem.

-Ez jól fog esni! Ne kérdezz! Igyál!- Lecsavartam az üvegről a kupakot és jó nagyokat kortyolgattam belőle. A víznek fura íze volt, és a szaga is fura volt, de szóltam semmit.

Ivás után nem telt el 10 másodperc és a víz elkezdte marni a torkomat, alig kaptam levegőt. Köhögtem, fulladoztam.

-Se-se -segíts!- próbálkoztam szólni Rebeccának aki épp inni akart a vízből. Megfordult rám nézett , gyorsan odafutott hozzám. Már térden álltam a nyakamat szorongattam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Rebecca megszagolta a vizet.

-A fenébe is vadászok!!-elővette a telefonját, tárcsázott, valaki gyorsan fel is vette. Már az ájulás határán voltam, mire Rebecca letette. Megpróbált felsegíteni, nagy nehezen sikerült, de a következő lépésnél megint összeestem.

-Hey Danielle! Danielle! Gyerünk, tudom, hogy sikerülni fog! Állj fel! Segítünk csak állj fel! Én hiszek benned! Gyerünk!- bíztatott, nagy nehézségek árán felálltam és bólintottam neki. Hirtelen motor hangot hallottunk.

-Hey, itt van Calum! Gyere már nincs messze!-Nem volt időm viszakozni, nem tudom hogy bírtam ki idáig, de ezen a ponton minden elsötétült.

Órákkal később!

-Hey ébredezik!- hallottam egy hangot.

Végre kinyitottam a szemem. Egy ágyban feküdtem, 5 ember állt körbe. Calum, Rebecca, Tyler talán Christina és valaki akit nem ismerek.

- Hol vagyok?-kérdeztem , közben vettem egy nagy levegőt, ami nagyon fájt- Mi a fene történt?

- Biztonságban vagy!- kezdte Tyler, Rebecca folytatta- A víz amit adtam, farkasölőt tettek bele a vadászok. Majd később mesélek, de előtte bemutatom Jeremyt, az orvosunkat.

-Örvendek! biccentettem.

- Én nem kevésbé! Hogy érzed magad?

- Őszintén? Mindenem zsibbad és fáj minden levegővétel! De élek, nem panaszkodhatok!- Tyler arc kissé megrándult, még mindig utált. 

- Ideje normálisan megismerkedni! Calum vagyok! Az alpha!- nyújtotta kézfogáshoz a kezét.

- Christina vagyok!- biccentett a nő.Kezet fogtam Calummal, és biccentettem Christinának.

-Mi most megyünk!- Mondta Calum, és kimentek a szobából. Láttam Tyleren, hogy kimenne, de nem tette. Valami fájdalomhullám söpört végig rajtam, elkezdtem remegni. Mindenem fájt, és ismét elsötétült minden.

Órákkal később.

Valaki az ágy mellett horkol, valaki pedig csöndben alszik. Lassan hozzászokik a szemem a fényhez. Bal oldalt Tyler horkol, jobb oldalt Rebecca szunyókál. Jeremy jön be halkan a szobába.

- Jó reggelt!- súgta nekem.

-Jobbat! Mi történt? És ők miért nem a saját ágyukban alszanak?

-A farkasölő nem távozott a szervezetedből, ezért valamiféle rohamod volt. Ők önkéntes őrzést vállaltak, további rohamok esetére.

-Rebeccáról még elhiszem, hogy önként vállalta,de Tyler. Tyler nem kedvel, sőt utál engem!

- Nem utál, csak...! Még mindig nagyon nyúzottnak tűnsz!-tért gyorsan másik témára.

- Pedig sokkal jobban vagyok!

- Jó reggelt!- köszönt halkan Rebecca.

-Neked is!-köszöntünk egyszerre Jeremyvel.

- Sétálnál egyet?- kérdezte Rebecca.

-Szabad?-kérdeztem Jeremyt, aki csak egy biccentéssel válaszolt. Halkan felültem és leszálltam az ágyról. Halkan kislisszoltunk a szobából, hagytuk Tylert aludni.

- Mikor aludt utoljára?- kérdeztem- Őszintén!!

-Nem tudom! Mostanában rosszul alszik! Biztos Sam miatt!-arca szomorú lett.

- Ki az a Sam?

-Erre most nem ! Semmi közöd hozzá!- egyszerre hangzott mérgesnek és szomorúnak. Kiviharzott a szobából! Jeremy is elment közben. Egyedül maradtam a szobában, nagy szoba volt, középen 2 kanapé és egy fotel. Valamiféle nappali volt. Leültem a kanapéra és vártam. Gondolkoztam, kíváncsi voltam, bár nem tettem semmi rosszat mégis én éreztem rosszul magam. Rebecca kb. 2 órával később visszatért. 

-Szia!- köszöntem neki. Rám sem nézett. -Mikor mehetek haza?- kérdeztem.

- Mikor Tyler azt mondja, ő a "gyámod".Megkérdezzem?

- Nem kell, hagy aludjon!

-Ó végre érdekel más is, nem csak önmagad? Tudod azt hittem Tyler téved veled kapcsolatban, de igaza volt. Csak egy nyápic, öntelt kislány vagy! Ne tettesd az ellenkezőjét! Azt hittem erős vagy, de tévedtem!- ordította. Kinyílt az ajtó Tyler lépett be szobába.

-Biztos igazad van!-mondtam neki majd Tylerhez fordultam- Tyler hazamehetek?

-Azt hiszem igen, de miért engem kérdezel?

- Sziasztok, hazamentem!

-Ne is gyere vissza!-ordított Rebecca. Mikor kiléptem az ajtón rájöttem, hogy az erdőben voltunk egy házban, könnyen megtaláltam az utat hazafelé! Amíg sétáltam gondolkoztam. Miért haragszik rám Rebecca? Mit csináltam? Ki az a Sam? Megint nem jutottam a gondolataimmal sehová. Lassacskán hazaértem, de kivételesen a bejárati ajtót választottam, mivel délután volt. Elmentem lezuhanyozni, aztán lefeküdtem aludni!

Július 2.-a van, Szombat reggel 8 óra.

 Felkeltem, a mai tervem Val meglátogatása. Felöltöztem, egy szürke felső, a a karórám, és egy fekete nadrág. Lementem reggeliztem. A szüleim is lent voltak, reggeli közben beszélgettünk.

-Jó reggelt!-köszöntem beérve a konyhába.

-Jó reggelt!-köszönt anya, majd apa.

-Mi újság? Hol voltál tegnap?-kérdezte apa és nagyot harapott a szendvicsébe.

-Korán elmentem futni, utána Valnál voltam!-hazudtam apának, tudván ,hogy nem fogják megkérdezni Val szüleit. Mivel hát anya nem igazán kedveli őket, apa meg nem ismeri őket.

-Mi a mai terv?-érdeklődött anya.

-Átmegyek Valhoz! Délutánra és estére nincs semmi tervem.-mondtam és felálltam az asztaltól. Magamhoz vettem a telefonom és a házkulcsom. 

-Sziasztok! Délután jövők!-kiáltottam, de a választ már nem vártam meg. Gyorsan kiléptem az ajtón a nyári nap fényébe. A szokottnál is erősebbnek éreztem a fényt. Futottam a barátnőmékig. Chuck megint nem támadott meg. Beszaladtam a kapun, és kopogtam az ajtón.

-Most nem fogadunk vendégeket!- hangzott bentről Andrew hangja.

-Én vagyok, Danielle!-hirtelen kitárult az ajtó, Andrew gyorsan behúzott a házba.

-Mi a?-kérdeztem, de a szavamba vágott.

-D! Valnak szüksége van rád, most jobban mint máskor!- hadarta, majd mikor jobban megnézett közölte velem az egyértelműt- Elég nyúzottnak nézel ki!-mondta teljes komolysággal a hangjában. Kérdőn néztem rá, de mentem Val szobája felé.

-Mindenkinek meg vannak a maga problémái!-mondtam halkan Andrewnak. Odaértem Val szobájához be akartam nyitni, de Val bezárta.

-Val!! Danielle vagyok! Nyisd ki! Mi történt?

-Rémes barát vagy az történt! Hol voltál, szükségem lett volna rád!-kiáltotta sírva.

-Most itt vagyok! Vagy nem? Nyisd ki! Val!!-mondtam megtört hangon, hirtelen kinyílt az ajtó és Val sírva a nyakamba ugrott. Bementünk a szobájába leültünk az ágyra.

-Mi történt?

-Jared.... az történt.-mondta alig hallhatóan.

-Mit tett veled az a szemétláda?-kérdeztem kis dühvel a hangomban.

- Lányok átugrom a szomszédba!- szakított félbe minket Andrew.

Ezután Val mesélni kezdett:-A randin voltunk, hozzájuk mentünk vacsorázni, csak ketten voltunk. Megettük a vacsorát, jól éreztük magunkat. Megcsókolt, aztán a falhoz szorított, mondtam, hogy ne, mert ehhez fiatal vagyok. De letépte rólam a felsőmet!-mondta elhaló hangon- Valahogy kiszabadultam a kezei közül, összefogtam a pólóm és elfutottam. Mit akarhatott tenni velem? Tudod azóta 2-szer idejött bocsánatot kérni.

-Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt! Olyan öntelt voltam, hogy eszembe se jutott mi lehet veled! Sajnálom!

-Nem te tehetsz róla! Amúgy is te sem mutatsz valami fényesen!-mondta, még sírt, de már elmosolyodott.

Kopogtak! Odaszaladtam az ajtóhoz!

-Ki az?

-Jared vagyok! Valeryvel akarok beszélni!- Most elvetette a sulykot, kinyitottam az ajtót és fellöktem, felállt.

-Hogy van képed idejönni, te rohadék állat!-ordítottam.

-Oh a drága Danielle!-közeledett felém láttam, hogy pofon akar vágni, de megelőztem, meg is lepődött, de gyorsan feleszmélt, és hasba rúgott. Én is hasba rúgtam válaszul.Nekilökött a falnak, én meg fogtam és letepertem a földre. Ököllel kezdtem ütni,de megfogtam a kezemet, és én kerültem a földre, ő pedig a bordáimat ütötte. Sikerült elkapnom az egyik kezét, aztán nehezen a másikat is megint letepertem és adtam egy nagy pofont, de ő is adott egyet. Már vérzett az orra és felrepedt a szemöldöke. Nekem sajogtam a bordáim, és felrepedt a szám. Leszálltam róla és felálltam és el akartam menni be vissza Valhoz, de hátba támadott. Nekilökött a falnak és két nagyot sózott a bordáimra, már majdnem összeestem,de megfogta nyakam és azt kérdezte:

-Meddig folytatjuk Danielle?-és adott két öklöst az arcomba. Hirtelen elengedte a nyakamat, én pedig a földre estem. Andrew jelent meg Jared háta mögött, és Jared duplán kapta vissza amit nekem adott. Andrew rendesen felpofozta, alig tudott kivánszorogni a kapun. A nyitott kapun Chuck is kiment, az erdő felé ahonnan halk vonyítást halottam! Én csak feküdtem a földön, köhögtem és fogtam a bordáim környékét.

-Jól vagy? Nem tört el semmid?-kérdezte Andrew.

-Jól vagyok! Talán nem tört el semmim! Segítenél!-kérdeztem

-Persze!-segített felülni, aztán lassan felállni is! Átkaroltam a vállát és lassan besétáltunk a házba.

Val majdnem a nyakamba ugrott, de Andrew megállította. Óvatosan leültem a kanapéra.

-Bevigyünk a kórházba?-nézett Val aggódóan.

-Nem kell nemsokára rendbe jövök! Nem lehet annyira rossz! Köszi Andrew, hogy segítettél!

-Én köszönöm! Magamtól nem vertem volna be a képét!-nevetett!

Andrew ez alatt az egy év alatt amióta ismerem olyan lett, mintha lenne egy bátyám. 22 éves és orvosnak tanul, ezért:

-Meg nézhetem a bordáid?-kérdezte bizonytalanul.

-Andrew!-mondta felháborodottan Val.

- Nézd nyugodtan!- feleltem Andrew kérdésére.

-Danielle!

-Orvosnak tanul!-mondtam, és közben felhúztam a pólómat úgy hogy lássa a bordáim környékét.

-Talán nem tört el egy sem, de rendesen megzúztad őket! Ha hazamennél szólj elviszlek, így ne járkálj túl sokat!

-Nem kell! Megoldom a hazautat! Először keressük meg Chuckot!

-Miért mi van vele?-kérdezte Val meglepetten.

-Kiszökött!- vágtuk rá egyszerre Andrewal.

-Menjünk keressük meg!-mondtam nem törődve a fájó bordáimmal.

-Te nem mész sehova! Alig tudsz járni!-mondta Andrew, de ellenkezés képpen nehezen felálltam és elindultam az ajtó felé.

-Nem is Danielle lenne, ha tétlenül ülne!-mondta Val nevetve, láttam hogy Andrew aggódik.

-Váljunk ketté!Én és D megyünk erre, Val te arra-mutatott jobbra, majd balra.

-Ne! Te menj Vallal! Jared még erre lehet!- közöltem majd elindultam balra, remélve, hogy nem állítanak meg. Mivel az üvöltés amit halottam az erdőből szerintem nem kutya volt! Mentem a megérzésem után! Pár perc séta után, Tyler állt velem szembe, Chuck ott állt mellette.

-Szia! -köszönt Tyler.

Szia!-köszöntem vissza-Mit akarsz?

-Megkérdezni, hogy jól vagy e? Jössz este?

- Menjek? Rebeccával kinyilatkoztattátok a véleményeteket, utáltok. Nem is tudom mit tettem !! Mindegy! A kutyáért jöttem!

-Attól, hogy nem kedvellek még segíteni szeretnék és-..itt vágtam közbe

- Te nem szeretnél segíteni, Calum ezt a feladatot adta és azt teszed amit mond! Mit érdekel mi van velem? Nem megyek se ma este, se holnap este , és képzeld hagylak végre aludni! Nem kell őrködni felettem! Chuck!- szóltam végül a kutyának aki elindult felém-Szép álmokat! Szia Tyler!

-Danielle!-szólt utánam, de hátra sem néztem. 

Hívtam Valt, hogy meg van Chuck. Náluk találkoztunk 10 perccel később. 

-Jól van! Elég volt ennyi kaland mára! Legyetek jók hazamegyek természetesen a saját lábamon!

- Ha már kocsival nem vihetünk haza, legalább elkísérhetünk?

-El!-bólintottam Andrewnak . Lassan hazaértem a kíséretemmel együtt. Elköszöntem tőlük és bementem a házba.