- Reni! Reni! Állj már meg!- ért utol az egyetem folyosóján Flóra. - Istenem! Minek kell ennyire szaladni... - sóhajtott fel. - Amúgy képzeld! El hívott randizni Ábel.. Az a srác elképesztő. Olyan helyes és kedves meg minden én meg... Oh.. Jézusom! Mit vegyek fel? Nincsen semmi amiben vállalhatóan néznék ki és.. Hé! Figyelsz te rám egyáltalán? - azzal kitépte a telefont a kezemből. 

-Na, mit képzelsz te? - kaptam az eszközöm után, de semmit nem ért. Túl jól ismer. A legtöbb esetben tudja mi lesz a következő lépésem. Kiszámítható vagyok számára, de ez alól ő sem kivétel. 

-Visszaadom, hogyha elmondod mi fontosabb nálam? -villantott rám egy ezer wattos mosolyt és zsebre tette a mobilom. 

-Csak ki tették hogy, hol fognak koncertezni...-feleltem halkan.

-Kicsodák? -döntötte el kissé a fejét kíváncsian. Nem válaszoltam. Csak egy jelentőségteljes pillantást vetettem rá. - Ja, tudom! Azok az ázsiai srácok, mi? - csapta össze tenyereit egy kis gondolkodás után.- De marha drága egy jegy nem? - simított tarkójára. Fáradtan sóhajtottam egyet. 

-De, igen. Mindegy csak kíváncsi voltam most merre lesznek.-simítottam hátra a szemembe lógó tincseim.- Amúgy, hova mentek randizni? -kérdeztem miközben beértünk a terem ajtaján. 

-Csak kocsikázni megyünk igazából. De, akkor is jól kell kinéznem!-csapott combjára ingerülten. Hümmögtem egyet és leültem a helyemre. - Tudom már!- Kiálltot fel majd mellém ült. Teljes testel felém fordult.- Eljössz velem vásárolni! Még hozzá ma.-fogott rá a vállamra és biztatóan mosolygott. 

-Én? Velem aztán nem mész sokra.-sepertem le a kezeit magamról és kinyújtottam felé a kezem. Ő erre csak sejtelmesen elvigyorodott. Kezdi...

- Nem értem mit szeretnél..-fordította el a fejét durcásan.

-Jaj, ne csináld már ezt Flóra..-zártam ökölbe a kezem ingerülten. -Csak ad már vissza a telefonom.-tettem még egy próbát. Ő erre csak hümmögött majd rám vezette tekintetét. 

-Csak egy feltétellel!- tette fel mutatóujját-Eljössz velem vásárolni.-Mindjárt gondoltam...

-Jó.. Csak ad már ide.-egyeztem bele. 

-Ezaz!- pattant fel örömében és vissza adta az eszközömet. -Délután kettőkor a suli előtt. Ne hogy el lógj!

-Mintha el tudnék..-dünnyögtem dacosan. 

-In a few hours-

Éppen egy kávét vettem az automatából mikor valaki megbökte a vállam.

-Úr isten, de megilyedtem!-ugrottam egyet.

-Szia Reni. Mizujs?-kacagott fel szórakozottan Hanna.

-Ha-ha baromi vicces valaki...-forgattam meg a szemem. Közben készen lett a kávém így, levettem az automata tálcájáról. -Amúgy nincs semmi különös. Várom Flórát..-kortyoltam egyet a meleg folyadékból. -Na és veled?

-Mentek valahova? -húzta össze szemöldökét. Válaszként csak bólintottam. -Egyébként semmi nincs. Csak kérdezni akartam, hogy nincs-e kedved illetve kedvetek elmenni moziba délután, de ezek szerint nem értek rá sajnos.. Pedig a többiek is biztosan örültek volna neki..-húzta el a száját.

 
-Sajnos most tényleg nem jó nekünk. Ruhát megyünk venni.-sóhajtottam fel majd az utolsó csepp kávét is megittam. 

-Talán valami pasi van a dologban?-húzogatta szemöldökét.

-Nem lőttél mellé. -rántottam vállat majd kidobtam a szemetet. 

-Had találjam ki.. Flóra fog találkozni valakivel, mi?-kuncogott fel. Na, igen. Kedves barátnőmnek van egy olyan tulajdonsága, hogy vonzza magához a fiúkat. Magával ragadó természete van. 

-Talált, süllyedt. -ásítottam egyet. 

-Ren'!- karolta át a vállam Flóri. -Oh, hello Hanna!-intett kedvesen neki.

-Szia, hallom randid lesz.-kacsintott sejtelmesen.

-Ne is mond!-tette szívére a kezét-Már alig várom. Jaj, istenem! Mi lesz ha beégek vagy elesek vagy csúnya leszek vagy...- Kezdődik...

-Jó, jó elég lesz.- fogtam be a száját. -Menjünk inkább.. Még ma haza is akarok érni. 

-Bocsi..-nevetett fel-Menjünk akkor.-fogott karon. Még elköszöntünk barátnőnktől majd, a pláza felé  vettük az irányt. Fló' elmondása szerint valami kis egyszerű koktélruha jellegűt kell keresnünk. Azt is említette hogy, testhezállót szeretne, illetve valami szép babarózsaszínt vagy halványlilát. Ezek az árnyalatok illenek is hozzá. Tükrözik a személyiségét és jobban is állnak neki mint, az egyszerű fekete vagy fehér. Az aranyos jelleméhez nem illenek a szimpla színek.       -Egyébként..-nézett rám - Mizu van az áhítottjaiddal?

-Áh, nincs velük semmi. Már egy ideje kijött ki az új daluknak a teaser-e. Már alig várom hogy, lássam az MV-t. -mosolyodtam el. 

-Biztos nagyon el mennél a koncertjükre, igaz?-döntötte oldalra a fejét. 

-Minden álmom látni egyszer őket élőben..-hajtottam le a fejem. -De, ami drága, az drága. Egyszer talán eljutok, de az biztos nem mostanában lesz. -ingattam meg a fejem. 

-Hát, igen.. Nem nő fán a pénz az egyszer tuti.-bólintott. -És miért nem próbálod meg ezeket az online videóhívásokat? -kérdezte kíváncsian. A kérdésen felnevettem.

-Örülök hogy, egyáltalán meg tudok élni a pénzből. Nincs keret más kiadásokra te is tudod.

-Igaz, ne haragudj.-húzta el a száját.- Egyszer hátha valóra vállnak az álmaink.-nézett fel az égre-Ha minden jól alakul és van egy kis szerencsénk.. Talán.. Eljutunk oda ahova szeretnénk.-mondta halkan. 

-Ha szerencsénk van.-feleltem. 

*     *     *     *     *

-Köszönöm hogy, velem tartottál Reni.-ölelt át szorosan.

-Nem tesz semmit.-mosolyodtam el lágyan és visszaöleltem. -El fogja dobni az agyát ha meglát abban a ruhában.-fogtam kezére.

-Remélem tényleg így lesz..-tűrte füle mögé barna tincseit. -Remélem ő is valami mutatós darabban lesz.-húzta féloldalas mosolyra száját. 

-Na, menj fürödj meg én addig megterítek. -engedtem el és indultam a konyhába. Oh, tényleg.. Még nem is említettem, mi egy albérletben lakunk már egy ideje. Mivel egy egyetemre járunk nem jelent gondot számunkra az alkalmazkodás. Nála jobb lakótársam aligha lehetne. Megértjük  egymás személyiségét és gondolatait. Nem nagyon szoktunk veszekedni sem. Jó, néha-néha előfordul egy-két összeszólalkozás, de hamar el szoktuk engedni a témát.  

Éppen a teát öntöttem ki bögrékbe mikor a telefonom jelzett. Letettem a kancsót majd, megnéztem az értesítést. Amint megláttam mi szakított félbe felsikítottam örömömben. 

-Nem hiszem el! Úristen!

-Jézus, mivan veled te nő? -lépett be a helyiségbe Flóra. 

-Kijött a Treasure MV-je!-feleltem tapsikolva, mint valami kis óvodás. 

-Szörnyű vagy!-nevetett fel hangosan - Mi is a címe amúgy?

-Hello. Hello a címe.-vigyorogtam rá majd a telefonomnak szenteltem a figyelmem. 

Az este folyamán újra és újra végig néztem a videoklipet. Csak ámulni tudok azon, hogy ezek a srácok mennyire durván tehetségesek. Milyen részletesen van kidolgozva a videó és a hangjuk mennyire tiszta. Nagyon jók együtt ezek a srácok és látszik mennyire összhangban vannak. Rengeteg munka lehet már maga a zene komponálásában, a tánc összerakásában és még a forgatást nem is említettem. Lenyűgöző.. 

Kissé keserű száj ízzel agyaltam ezeken. Ők azok akik az álmukért dolgoznak. Teljes szívvel szeretik csinálni mind azt amit dolgoznak. Biztosan sok sérelem éri őket az út során, hiszen nincs olyan dolog ami  mindenkinek tetszik. Gondolom nem csak pozitív visszajelzéseket kapnak, hanem bőven akadnak negatív kommentek is. Viszont úgy gondolom hogyha valamivel igazán szeretsz foglalkozni, akkor könnyebben túl tudsz lendülni az akadályokon, mintsem mikor csak kényszerből teszed azt amit. Vannak akik nem tudják merre tartsanak és mi az az irány amit követniük kellene.. Őszintén, én ezt a csoportot erősítem. Fogalmam sincs hogy, mi akarok lenni... Hogy ki vagyok én...